Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-29 / 206. szám

8. oldal - Uj Dunántúli Napló KULTÚRA 2000. Július 29., szombat-MŰVELŐDÉS * Oldalszerkesztö: Hodnik Ildikó Hírcsatorna FAZEKASOK Mohácson. AIV. Országos Fazekas Találkozóra kerül sor augusztus 5-én és 6-án Mohácson a baranyaiak mellett budapesti, Budapest környéki, zalaegerszegi és debreceni faze­kasok részvételével. A művelő­dési ház udvarán az első nap ko- rongozó versenyt rendeznek, rakuégetés lesz, a másnapi prog­ramban megyei műhelyek meg­tekintése szerepel. (br) KONCERT A BAZILIKÁBAN. Augusztus 3-án 20 órakor Wolfgang Thoma németországi orgonaművész és a Floridus énekegyüttes ad koncertet a Pé­csi Bazilikában. Az együttes művészeti vezetője Békési Csa­ba Zsolt. Műsorukon Bach, Vierne, Reger és Elgar művei szerepelnek. (br) BONYHÁDTÓL Somberekig. „Évezredes motívumok” cím­mel részben fotókkal illusztrált nagyszabású kiállítás nyílik a bonyhádi Völgységi Múzeum­ban a bukovinai székelyek dí­szítőművészetéről augusztus 1- jén. Az október 31-én záruló ki­állítás novembertől Tevelen, jö­vő év februárjától Somberekén, majd jövő augusztustól Érden nyitja meg kapuit. (br) ZÁRÁS AMSZTERDAMBAN. A Pécsi Szimfonikus Zenekar három hete kezdte meg európai turnéját, amelynek zárófel­lépésére vasárnap kerül sor Amszterdamban, ahol Liszt, Rachmaninov és Csajkovszkij egy-egy művét adják elő. (br) OLVASÓTÁBOR Sikondán. A XIII. Nemzetközi Idővonat Olva­sótábor nyitja meg kapuit au­gusztus 7-én Sikondán a Baranya | Megyei Gyermek és Ifjúsági Köz­alapítvány Tölgyfa utcai táborá­ban. A horvátországi és vajdasági í gyerekekkel induló, augusztus 16-ig tartó tábort dr. Szabolcsúié Orosz Hajnalka vezeti. (br) A JELENKOR A JAK-ON. A pé­csi Jelenkor irodalmi folyóirat képviseletében egyebek közt Ágoston Zoltán főszerkesztő is részt vesz az írók József Attila Körének augusztus végén rende­zett szigligeti táborán. A főszer­kesztő Rockenbauer Zoltánnal, a kulturális tárca miniszterével be­szélget majd. Az augusztus 29- től szeptember 2-ig tartó ese­ményre a 72/310-673-as telefon­számon illetve a JAK 352-7103-as számán lehet jelentkezni. ibr) Holtpontok és feltámadások Van, aki peremvidéknek érzi, ám mások sze­rint a régiók Európájában nincsenek elfele­dett határvidékek. A lényeg sokkal inkább az, milyen lehetőségeket talál magának egy-egy kistérség a boldogulásra. Ez a kérdés Sásd környékén is, ahol ma 16 ezer ember él. A hivatalos elemzések nem sok biztatót állítanak a sásdi kistérségről. A Völgység és a Zselic közé beéke­lődött 200 négyzetkilométeres táj ugyan gyönyörű, s a Hegyhát gazdái és polgárai sok, a gazdaságot fellen­dítő próbálkozáson túl vannak már, ám, legalábbis a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetének vizsgálódásai sze­rint a térség stagnál, néhány kivételtől eltekintve nem képződtek új munkahelyek. A kicsi falvakban a leg­több helyen a lakosság száma még az ezer lelket sem éri el, ami azt is jelenti, hogy búcsút mondhatnak a céltámogatásoknak. A 27 településen az utolsó infor­mációk szerint csupán 4 közművelődési intézmény működik, teleház 6 településen található. Persze aki helyben van, talán többet lát és remél, mint aki csak érdeklődni jön. Kovács Sándomé sásdi polgármester például nem gondolja, hogy a gyenge­ségek közé sorolt rossz közlekedés, a zsáktelepülések sokasága, a civil szervezetek hiánya valóban égető Műemlékek Sásd környékén Nincsenek ugyan nagy, vonzó tödénelmi emlékhelyek a sásdi kistérség 27 településén, ám néhány szép épületre azért rábukkanhatunk. Ezek közül a fontosabbak: Alsómocsoládon: római katolikus templom 1831-ből, Sztankovánszky- kastély Bakócán: Mailáth-kastély, templom, lakóház a Rákóczi út 77-ben Bikaion: Puchner-kastély Gödrén: barokk katolikus templom 1773-ból Mágocson: copf stílusú katolikus templom 1805-ből Mekényesen: copf stílusú evangélikus templom 1783-85-ből Mindszentgodisán: barokk katolikus templom 1698-ból, kovácsmühely Nagyhajmáson: klasszicista katolikus templom 1846-ból Oroszlón: barokk katolikus templom a XVIII. századból, temetőkápolna Sásdon: copf stílusú katolikus templom 1796-ból, a 200 éves Nepomuki Szent János szobor probléma. Szerinte, bár sok az aránylag elzárt hely, a falusi turizmus szempontjából ez akár még előny is lehet. A polgárok is összefognak, csak talán nem a bürokrácia által nehezített feltételek között, inkább valamilyen művelődési intézmény vagy önkormány­zat pártfogásában, mint Gödrén a faluszépítők, vagy Bikaion a kertépítők. Igaz viszont, hogy a falvak el­öregednek, a fiatalok elvándorolnak, hogy a 27 tele­pülésből csak kettőben van szennyvízhálózat. Ilyen gondok mellett már szinte komolytalannak tűnhet a nevetségesen szégyenletes, a helyi közművelődésre és közgyűjteményi feladatok ellátására fordítható, évi 731 forintos állami normatíváról beszélni. Ennek ellenére van azért mágocsi Hegyháti szü­ret, sásdi Tavaszi fesztivál, Fúvószenekari találko­zó, Oroszlón éppen a múlt szombaton tartották ha­gyományteremtő szándékkal, már másodjára a ka- nászbált, Bikaion Kolping énekkar jött létre, Alsómocsoládon, Mindszentgodisán tánccsoport működik, és lehetne sorolni. A sásdiak a 25 éves if­júsági zenekarukra, a 10 éves felnőtt vegyes karuk­ra büszkék, a helyi baráti körre, újságra, klubokra, a 40 ezer kötetes könyvtárra.- A térségben 110 olyan épületet találtunk - mondja Kovács Sándorné -, amit érdemes lenne megvédeni. Ezek régi falusi porták, csodálatos szépségűek. A többi polgármesterrel beszélve azon gondolkodunk, hogy helyi rendeletben védetté nyilvánítjuk őket, majd pályázati pénzt próbálunk szerezni a megőrzésükhöz. Védendő házat Baranyajenőn is talált hármat-né- gyet Perhács Eszter keramikus, aki tősgyökeres itt. Almában szép falumúzeumot lát, ébren azonban tudja, se erő, se pénz nincs. Amikor arról beszé­lünk, mint kreatív alkotó, milyen hatással van falujá­ra, kiderül: a legnagyobb érdeklődés akkor övezte, amikor a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgal­mi központ szatóskolásait tanította hét éven át faze­kasságra. Az iskolaigazga­tóval, László Jolánnal azért most néprajzi, kézműves szakkör létrehozásához ke­resik a pénzt. Holtpontokról beszélge­tünk a mágocsi művelődési központ vezetőjével, Enyedi Gábomé iskolaigazgatóval. Bár a helyi 10-15 fős „ke­mény mag” részt vesz a kul­túraközvetítésben, sok itt la­kó nem lát perspektívát, a fiatalok munkahelyet ke­resve gly^ndproln^. Aki megengedheti magának, nem helyben kívánja a művelődési csúcsélményt, akinek viszont volna igénye rá, annak a megélheté­sért kell küzdeni. Még az itt lakók szerint is az embe­rek közömbösek lettek, a legelszomorítóbb, hogy sa­ját sorsuk iránt is. Ezzel azonban, úgy látják, az egész ország is küszködik. _____________ HO DNIK I. GY. A Pécsi Szemle nyári számáról Megjelent a Pécsi Szemle idei nyári száma. A dr. Romváry Ferenc szerkesztésében készülő kötetben helyi kutatók és szakemberek cikkei mellett bő illusztrációs anyagot is ta­lálni, elsősorban fotókat, rajzokat és térképeket. A folyóiratban Gábor Olivér egy régészeti tárgyat ismertet, a tárgy színes melléldetével. A görög is­tenséget ábrázoló szobor jelentős kitérővel, a szerencsés véletlen­nek is köszönhetően került a JPM tulajdonába. Sonkoly Károly két forrásértékű tanulmánya Pécs fe­hér foltjait tárja fel. A Munkácsy utca 30. sz. ház építéstörténetén túlmenően, a ház neves lakóinak, a város barokk szobrászainak munkásságát is bemutatja. így a mai Dischka Győző utca táján egykor volt Klimo püspök dísz­kertje és a közelmúltban elpusz­tult Káptalan utca 4. sz. telken lé­vő díszkert együttese, Franz Anton Speth szobrász munkássá­gán keresztül összekapcsolható. Mellékesen mindeközben Bartalits szerzőséget is megálla­pít a filológusi pontossággal, a fel­fedező szívósságával feltáró tu­dós kutató. Szűk szakmai körök­ben ismeretes volt ugyan Szkladányi Péter dolgozatának főszereplője, Hölzl Szeráf Ferenc, főként a Szeráfi Kórus neve cseng ismerősen, de bizonnyal sokak számára jelent újdonságot Hölzl munkásságának bővebb bemuta­tása, különös tekintettel a Noé cí­mű oratóriumára. Márfi Attila a volt Klimo-féle díszkert helyén (a Kert, ma Dischka Győző utcában) egykor állott Somogyi-féle nyári színházat ismerteti dolgozatá­ban. Sey Gábor a város életében jelentős szerepet játszott Hamerli dinasztiát mutatja be, míg Pilkhoffer Mónika Schlauch Imre építőmester munkásságához szolgáltat újabb adalékokat. 75 éve avatták fel a Szent István-ak- nát, tudjuk meg Mendly Lajos szakszerű ismertetőjéből, míg Mérey Klára a Dohánygyár és Pécs 1909 és 1946 közötti kapcso-’ latát elemzi. Végezetül Szirtes Bé­la a pécsi bányászzsargonról kö­zöl szemléletes összeállítást. ______Futnak a képek __ Fu ss, Lola, fuss! Egy hete azon morgolódtam e rovatban, hogy az ifjabb rende­zők a látvány témakörének fe­lesleges kiszélesítésével kom­penzálják azt, hogy valójában nem bíznak sem a képekben, sem a közönség képzelőerejé­ben, és olyat is megmutatnak, amit a nézőnek kellene kitalál­ni. Ezért gyávának minősítet­tem őket. Na, akkor most itt van egy bátor ember! Tom Tykwernek hívják, s ezt a nevet érdemes megjegyezni. Semmit nem tu­dok ugyan róla, de a legfonto­sabbat igen: sugárzóan tehetsé­ges, ért a képek nyelvén, s most csinált egy kitűnő német filmet: ez a Lola rennt, vagyis Lola fut, nálunk A Lé meg a Lola címen játsszák. Megkockáztatnám, hogy Pé­csett (bár az Uránia mozi még augusztusban is szolgálhat újabb meglepetéssel) ez a nyári szezon legjobb filmje! Tom Tykwer igazi szerzői al­kotást készített. Nemcsak ren­dezőként jegyzi a művet, de a Tykwer az elbeszélés, a szüzsé nyolcvan percében oly módon, hogy három lehetséges cselek­ményvariációt mesél el, szelle­mesen és játékosan hangsú­lyozva narrátori jelenetét, mint­ha azt mondaná: nincs előre le­futott történet, meghatározott vég. A lefutott szó azért igen­csak helyénvaló, mert Franka Potente (ez a név is megjegy­zendő!), Lola kiváló alakítója úgyszólván végigrohanja a fil­met, sportteljesítményben is (bár itt nem ez a döntő, de még ebben is) szinte leradírozza az összes létező celluloidszalagról az amerikai akciósztárokat. A mozgókép régi klassziku­sai értettek ennyire a száguldás, a rohanás témájának vászonra viteléhez, mint ahogy az utolsó pillanatban való megmenekülés is a régi mesterek találmánya (azóta is mindig beválik). Tom Tykwer iróniával kevert hódo­lattal tekint elődeire, és miköz­ben elcseni ötleteiket (beleértve a hatalmas üvegtáblát is Peter Bogdanovich Mi' van, Doki­Jó színésznő jó szerepben (Franka Potente, mint Lola) forgatókönyvet is ő írta, sőt a zenét szintén ő szerezte. Ez utóbbit meghatározó ténynek tekintem, mert a film lendületes ritmusa, hajszálpontos szerke­zete és bravúros összhangzata egészen olyan, mintha zenére lenne komponálva. Mintha két szólóhangszerre írt szonáta vi­zuális változata peregne a vász­non, amely háromszoros variá­cióját adja a főtémának. Lolának húsz perce van, hogy bajba jutott barátja szá­mára szerezzen százezer már­kát, különben meghal a fiú. A történetnek, a fabulának ezt a húsz percét bontja ki Tom jából), a mai vizuális lehetősé­geknek megfelelő posztmodern filmet csinál. Méltót a nagy né­met iskolához. Lola, mikor legnagyobb a baj, egyszercsak így szól: Kér­lek, segíts, most az egyszer. Nem tudni, kit kérlel: az elbe­szélőbe vagy az égi narrátort? Nagyon bízik benne, mert így folytatja: Én egyszerűen csak futok tovább, és várok. Ha úgy tetszik, ebben a pár mondatban sűrűsödik a film filozófiája. Mit is tehetne egyebet az ember lá­nya vagy fia. Fuss, Lola, fuss! Nagy Imre „Az a valahai főiskolás banda, amikor még a pécsi klubokban izzított, de rég volt! Ma bezzeg: rádió, tévé, film, turnék - ott vannak mindenütt, mert tuti jók. De azért most is az az igazi, ha a Széchenyi téren csapnak a húrok közé. Van hangulat, pörgés és Szalon Sör. Csak hogy minden a legjobb legyen. "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents