Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-29 / 206. szám

I 2000. JÚLIUS 29., SZOMBAT KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 9. oldal UVELODES Edénykénk a csíkos szekrényünkben Az idén is kevés az edény és a porcelántárgy fotó: t. l. Kis ország, kis lehetőségek, mondják a keramikusok, amikor az alkotó­munka, a kiállítási vagy éppen a gyártási feltételekről kérdezzük őket. Mégis az idei XVI. Országos Kerámia Biennálé az anyag, a technika és az ötletek változatossága szempontjából is különleges. Nem csoda, hogy van nap, amikor száznál is többen betér­nek a Pécsi Galériába. Lehet, hogy a hétköznapok emberének ízlését nem tudja közvetlenül befolyásol­ni egy művészi kerámia. Lehet, hogy dísztárgynak inkább fa napocskával éke­sített vas gyertyatartót választ, s bár ta­lán tetszene neki Babos Pálma tengert és sziklákat idéző Hullám teáskészlete, vagy Szegedi Zsolt türkizes, antik hatású csészéje, kannája és cukortartója, amely mintha az Ezeregyéjszaka meséiből ke­rült volna elő, otthonra már olcsó füst- • üveget visz valamelyik bevásárlóközpont akciós kínálatából. Korábban, igaz lecsupaszítva, de egy- egy tehetséges tervező edényei hozzá­férhetők voltak, ízléses, egységes forma- világú, modern készletek kerültek a bol­tokba, s a giccses nippek helyett kera­mikus- vagy iparművész készítette időt­álló alkotások. Az idei pécsi kiállítást szervező Sár­kány József művészettörténész szerint az, hogy ma a porcelángyárak ritkán kér­nek terveket, s szimpozionokra is alig jut pénz, meglátszik a bemutatott anyagon, amelynek csak kisebb része edény, kevés a porcelántárgy, s azon belül is a design. A hazai 250 alkotóból több, mint száz je­lentkezett, de csak 45 résztvevő kapott helyet, a többség közülük is középkorú, a fiatalok jó része elhagyja a pályát, vagy el se kezdi. A hazai műtárgypiac nem tud, a külföldi meg, érdekei védelmében nem akar figyelni a magyar alkotókra, akik arra sem számíthatnak, hogy a ha­zai újpolgárság felkarolja őket. Ez a réteg inkább a középízlés szépen megcsinált dolgait vásárolja. Ezt már a Nemzeti Kul­turális Alap iparművészeti kollégiumá­nak elnöke, Probstner János mondja, aki szerint viszont a mai számítógépes világ­ban, ahol a képernyő előtt ülő emberek (különösen a fiatalok) azt sem tudják, mi van az utcákon, és türelmetlenek, ha tíz percig kell nézniük egy templomi freskót, a tárgyalkotó művészet az embe­ri minőséget menti, feladni tehát nem szabad. Különösen most, hogy a műfaj áttörte határait. Kétségtelenül bizonyítja ezt a biennálé anyaga, ahol a népszerű pop-artos meg­fogalmazások mellett (mint Berzy Katalinnál, Pázmándi Antalnál) ott vannak Fürtös György vagy éppen Kungl György gegjei, Molnár Gabri­ella, Karsai Zsófia vagy Kecs­keméti Sándor konstruktivis­ta művei. Sok a tudat ősibb rétegeire ható szimbólumok­kal dolgozó alkotó, Bálint Zsombor, Füzesi Zsuzsanna, Schéffer Anna, Sári Mihály, Molnár Sándor ilyenek, míg másokat a tiszta formák nyű­göznek le, Móker Zsuzsannát például padlóvázáival, Balog Anitát csíkos szekrényével, Antal And­rást az Üzenettel. És persze megjelennek az elmaradhatatlan növényi, organikus részletek, a természeti világ (néha termé­szetfeletti) lényei, Ábrók Angeld^ „han­gulati edénykéiben”, Diós Gabriella éle­dező kerámianövényeiben, Fükő Katalin tengerparti „homoktálában”, Kis Ildikó, Kuzsel Gabriella, Nemes Tímea tárgyai­ban. Az öttagú szakmai zsűri a legjobbnak Geszler Mária összetett kerámiaszobrait találta, s az alkotó magas színvonalú, egyenletes teljesítményét is elismerte. Az „Utamaru könnyei” sorozat beszédesen szól az emberre rátelepedő kultúra jel­lemzőiről. Második díjat kapott a pécsi Dobány Sándor, aki a funkcionális mun­kák után most a kisplasztika felé pülant, az anyag és a szellem viszonyát boncol­gató dolgaival. Harmadik lett Húsz Ág­nes keleti hatású, háncsfonást idéző kis­plasztikáival. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének különdí- ját Babos Pálma vehette át, a Magyar Al­kotóművészek Országos Egyesületéét pe­dig a pécsi Nagy Márta. A Baranya Me­gyei Közgyűlés kulturális bizottságának különdíját Turcsányi Judit kapta. ___ HODNIK ILDIKÓ OY. Pé csi kórus * Angliában A baranyai megyeszék­helyről a Bartók Béla Férfi­kar utazott az angliai Llangollenbe, ahol nemzet­közi kórusfesztivált tartot­tak. Az együttes Trierben is hangversenyt adott. Háromezer énekes részvételével zajlott nemrég az angliai Wales tartományban az a meghívásos Nemzetközi Kórusfesztivál, amelyen a megyét a Pécsi Pan­non Volán Rt. Bartók Béla Férfi­kar képviselte. A nagyszabású rendezvény valódi népünne­pélynek számít az angol vidé­ken, nem is csoda, hogy a leg­kedveltebb darabokat , a borda­lok jelentették. Az út más siker­rel is járt, az együttes ugyanis koncertet adott a németországi Trier városában is. Könnyen le­het, hogy ez a település lesz Pécs legújabb testvérvárosa, hi­szen 1999 októberében már járt pécsi küldöttség az egyetemi vá­rosban. A férfikar biztosan visz- szautazik, hiszen a tervek sze­rint a következő év nyarán meg­látogatják a Trierhez közeli Saarburgot. H. I. GY. Az álmok igenis megvalósíthatók Azt mondják, ma nincs lehetetlen a belsőépítészetben. Az anyagbőség kápráztató, nincs az a szín, az a forma, amit ne tudna egy jó szakember megtalálni. A lakberendezést azonban nem lehet hályogkovács módjára művelni. Ezt vallja legalábbis a pécsi Máthé András. Magyarul - magyarán Szókapcsolatok Klasszikusok és zenei csemegék Elkészült a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar bérleti hang­versenyajánlata az idei évadra. A skála a klasszi­kusoktól a modern magyar szerzőkig terjed. Három fő irány jellemzi a pécsi szimfonikusok közönségnek szánt zenei válogatását a követke­ző évadban. A Pécsi Tudomány- egyetem szokásos színhelyén, az aulában nyolc estés lesz az „A” bérlet, amelynek különlegessége, hogy szinte mindegyik koncerten felhangzik egy-egy magyar szer­ző műve is, Bartók, Balassa, Petrovics Emü csak néhány közü­lük. A külföldieket többek között Wagner, Mozart, Debussy, Ravel, Mahler, Beethoven, Csajkovszkij és Orff képviseli. A jövő év tavaszán a bécsi klasszikusoknak tapsolhat a kö­zönség a Pécsi Nemzeti Szín­házban, ahol a „B” bérlet kereté­ben Beethoven és Schubert mű­veiből játszanak, míg a „C” bér­let tulajdonosai Mozart és Haydn darabjait hallgathatják. Valódi csemege lesz a pécsi Bazilikában zajló „Oratórium” bérlet, amely ezentúl négy elő­adást tartalmaz. Suppé, Bach, Mahler és Händel zeneműveit az együttes mellett szólóéneke­sek adják elő, de fellép a Nem­zeti Énekkar, a PTE Női és Férfi­kara, valamint a Pécsi Kamara­kórus is. A zenekar vezető kar­nagya Hamar Zsolt lesz. H. I. GY. A háború elől Magyarországra menekült erdélyi, nagyváradi csa­lád gyermeke az 1942-ben szüle­tett Máthé András, ha az anyai családi hagyományokat folytatja, muzsikus lesz. Édesanyja, nagy­anyja Bartók tanítványa volt, a nagyapa hegedűművészként kon­certezett sokat a világhírű zene­szerzővel. Ám András, bár a ze­nét ma is imádja, egyetlen hangot sem adott ki magából. Jött hát a rajz, a grafika, majd a szintén ügyes kezű, kreatív édes­apa tanácsára a Pollack Mihály Építőipari Technikum, hogy le­gyen egy szakma is a fiú kezében. Aki akart persze festő, díszletter­vező is lenni, ám győzött a belső- építészet, így ezen a szakon sze­rezte meg diplomáját az Iparmű­vészeti Főiskolán 1966-ban. Tagja a Magyar Alkotóművészek Orszá­gos Egyesületének, a Magyar Épí­tőművészek Szövetségének, s tu­catnyi önálló kiállításon van túl.- Mi a Bauhaus elvein nőttünk fel, és a szocialista realizmus kor­szakában dolgoztunk - meséli, amikor arról kérdem, mennyire volt használható a megszerzett tudás. - A szecessziót, ami a bel­sőépítészet fontos történelmi alapja, jófor­mán nem is­mertük meg. Lehetőség vi­szont volt a munkára, talán több is, mint most, óriási művelődési há­zakat építet­tünk, áruháza­kat, kórháza­kat, üdülőket, különböző iro­daházakat, üz­leteket, vendéglőket, persze ban­kokat, sőt még templomokat is. Van, aki azt hiszi, a lakberen­dező csak ábrándozik, aztán jön az isteni szikra, és a szenzációs látványterv, ám ez Máthé András szerint nem úgy van mint Schu- bertnél, aki éjszaka álmából felri­adva a lepedőjére jegyezte fel a dallamot. Neki komoly számító- gépes programok segítenek, az új technika nélkül ma már mozdul­ni sem lehet. Először az igénye­ket kell felmérni, a legfontosabb a használhatóság. Bár a mai stílus­talan, vagy inkább rengeteg irányzatot vegyítő vonulat szinte mindent megenged, sokan hajla­mosak is mindent eltúlozni, egy időben a barna divatját, most pe­dig a szürkéét, a fonott bútort, újabban meg a kovácsoltvas be­rendezéseket.- Az ember szeret díszített te­rekben lenni, hiába próbáltak er­ről minket leszoktatni - állítja a szakember -, a sivár funkciona­lizmus nem az ember sajátja. So­kat számít viszont a választásban megnyilvánuló kulturáltság, nem jó majmolni, mert ilyenkor fordul elő, hogy valaki nem érzi magát jól a környezetében, akkor sem, ha mindent iparművészektől vá­sárolt, csak éppen a tárgyak nin­csenek összhangban. Máthé Andrásnak van mit to­vábbadnia a belsőépítészet terén a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjának szervezésében hét éve folyó képzésen. Nem csak a szakmáról tud sokat, maga is al­kotó. Csinál kisbútorokat, hasz­nálati és dísztárgyakat, vagy hat­van zsűrizett darabbal büszkél­kedhet. Ám, ahogyan a szeme csillogásából látni, a nagy szere­lem mégis a fotót, rajzot, számító- gépes grafikát ötvöző képek ké­szítése lehet. HODNIK I. GY. A szavak szóalakok formájá­ban, azaz rendszerint tolda- lékolva (jellel, raggal ellát­va) alkotják az egyszeri, egyedi, alkalmi mondatot. Kivételnek számítanak azok a szókapcsolatok, amelyeknek al­kotó tagjai tartósan összekapcso­lódnak. Sokféle változatuk van: az összetétellé vált kapcsolattól a legmagasabbrendűig, a szólásig, közmondásig. A tökrészeg vagy a vadonatúj a nyomósítás, a stilisz­tikai túlzás közismert eszközei. Ámde, ha az alapszóhoz kapcsol­juk ezeket az előtagokat, szokat­lan, legfeljebb humoros hatás keltésére szolgálhatnak: tökjó­zan, vadonatrégi. Ide, ebbe a nyelvtani, szótári tí­pusba sorolhatók az úgynevezett vonzatok. Nevezik őket állandó határozónak is, amelyek ugyanab­ban az alakban kapcsolódnak va­lamely igéhez vagy melléknévhez. Van olyan fölérendelt szerkezet­tag, amelyhez két-három állandó határozó is fűzhető. Álvita forrása lehet például az álmodik háromfé­le vonzata: valakiről, valakivel, va­laki felől. Vagy: hasonlít valaki­hez, valakire. A csiszoltabb nyelv­érzék különbséget érez a hisz Is­tenben és a hiszi az Istent között, az utóbbit régiesebbnek, archai­kusnak minősítve. Egy időben, fő­ként idegenek magyar nyelvre va­ló oktatásában eredményesen al­kalmazták a vonzatközpontúsá- got. Egyetlen szó megtanulásával indul, például vigyáz, amelynek a vonzata: valakire, valamire. A képletbe sok vonzat helyettesíthe­tő: a gyermekére, a szüleire, a ta­nulóra, a házra, a kertre, a becsü­letére és így tovább. Egyetlen szó vonzata által, ha a ragozást már megtanulta, tíz-húsz vagy még an­nál is több mondatot képes alkot­ni. Ez a magyarázata annak, hogy a modem nyelvkönyvekben nem­csak szószedet van egy-egy lecke végén, hanem a szövegben előfor­duló vonzatok is fel vannak sorol­va. Azt azonban tudni kell, hogy a vonzatok esetei nem mindig, illet­ve ritkán esnek egybe a magyaré­ival. Egyetlen példa a könyörgés­ként elhangzó: Irgalmazz nekünk! a németben: Erbarme Dich unser. A magyarban részes eset, a német­ben birtokos. Kétszeresen hibás az ilyenféle mondat: „Kísértetiesen hasonlít a helyzet Jugoszláviában.” így csonka a vonzat nélküli szerkezet. A hasonló szóval könnyen javítha­tó. A hasonlít ugyanis a valakire- valamire vonzattal teljes. A veretes szólás is torzulhat: „Ha idejében nem gondosko­dunk megfelelő takarmányozás­ról, hát az Istentől való vétek. ” A vétek még a szabályos magyar nyelvhasználatban is csak Isten ellen való lehet. Rónai Béla \ J f i 1 < Máthé András belsőépítész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents