Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-21 / 168. szám
6. oldal - Új Dunántúli Napló 2000. Június 21., szerda iüfllfllH POLITIKAI VITAFÓRUM Nem kell ólomkohó Megy a bal Baranya megye lankáin a legnehezebb iparágak hagyták itt ujjlenyomataikat. Rekultiváció nélkül visszamaradt tájsebek és kráterek, hajdan volt idegenforgalmi és pihenő övezetek tönkretétele, mindennapi ivóvízkészleteink veszélyeztetése mind-mind a nemtörődöm, felelőtlen, erőszakolt iparosítás következményei. Pécs lélekszáma 1945 előtt nem érte el az ötvenezer főt. Ma, fogyó népesség mellett is több mint százhatvanezer lakója van a városnak. Jól látható, hogy az erőszakolt iparosítás csak erőszakolt népességvándorlással, és nem szerves fejlődéssel volt fenntartható. Ezért ne is csodálkozzunk azon, hogy a lelkekben a tájsebekhez képest még nehezebben gyógyuló sérülések ejtődtek. De mégis, az itt élők a nehézipar törvényszerű tönkremenetele után talpra tudtak állni. Az iparban foglalkoztatottak nagytöbbsége szőlőt művel, gyümölcsöst alakított ki, falusi turizmusba invesztálta felhalmozott vagyonát. Újraéleszthetőek az országos hírű baranyai kiránduló- helyek, újra robbantási veszély nélkül járhatóak a turistaútvonalak. A villányi, a baranyai bor talpra állt, előbbre tartanak a gazdák, mint Tokaj-hegyalján. A megye visszanyerheti igazi mediterrán arcát, az ország egyik legkeresettebb, kulturált kikapcsolódást jelentő célpontja lehet. De jött a hír, hogy néhány felelőtlen szakember és városunkban is jól ismert helyi és baranyai politikus ólomkohót kíván avatni Hosszúheténytől néhány száz méterre. A polgárok joggal tiltakoznak Mániától Hosz- -szúhetényen át Pécsig. Joggal tartanak attól a szőlősgazdák, a falusi turizmussal foglalkozók, hogy más sem kell a konkurenciának, csak néhány száz kilogramm határértéken belüli ólomszennyezés, és máris lehet rossz hírét kelteni a térségnek. Szlovéniában mélyen a kihasználtság alatt működik akkumulátorfeldolgozó, korlátlan meny- nyiségben képes fogadni használt akkukat. Nem engedhetjük meg, hogy az erőszakolt nehézipar több évtizedes következményeitől szenvedő, és éppen most ébredező, az idegenforgalomban magára találó közösséget (megyét) egy ilyen felelőtlen, csupán néhány személy anyagi érdekét képviselő, a társadalmi és a természeti környezetet szeny- nyező ólomakció lehetetlen helyzetbe hozzon. Ha mindenki teszi a dolgát, aki a megye érdekeit képviseli, akkor nem lesz ólomkohó Baranyában. Körömi Attila országgyűlési képviselő Miként javíthatunk helyzetünkön? „A kormány hazudik” Értelemszerűen adódik a kézenfekvő válasz: a globa- lizációs érdekeket szolgáló gazdaságpolitikát meg kell változtatni. Szociális piac- gazdaságot kell építeni, ami egyaránt túl van a szocializmuson és a kapitalizmuson, mi egy emberséges harmadik út. Az új gazdaságpolitika építésének első feltétele a hibás lépések korrigálása. Mi, kereszténydemokraták 1993 óta támadjuk a privatizálás gyakorlatát. Azt hirdettük, hogy csak olyan külföldiekre van szükségünk, akik piacot, tőkét, új technológiát hoznak, és javunkra is működtetik a gazdaságot. Belföldön pedig a kis- és középvállalkozókat kellett volna támogatni a privatizálandó vagyonból. Mindennek az ellenkezője valósult meg. Ezért az elrontott privatizálást korrigálni kell. A jelentős szerződéseket felül kell vizsgálni, szerződésszegés esetén megsemmisítés vagy új feltételek szerinti megállapodás szükséges. A privatizálással keletkezett nagy vagyonokat meg kell adóztatni, és az ebből származó bevételt a kis- és középvállalkozások megsegítésére fordítani. Ebből legalább százezer új munkahely létesíthető. A Kereszténydemokrata Néppárt kezdettől fogva kifogásolta és támadta a pénzügyi politika eluralkodását a gazdaságirányítás rendszerében. Természetesen hiába. A pénzügyi politikát a helyére kell tenni: a pénzügyi politika van a gazdaságért és nem fordítva. A Kereszténydemokrata Néppárt programja mindig hangsúlyozta a hatékony gazdaság szükségességét, aminek az értékteremtő termelés adja az alapját. Erre elsősorban a hazai kis- és középvállalkozások képesek, ezért ezek támogatását, felemelkedésük elősegítését alapvető feltételnek tekintjük. Ezzel lehet a pusztító munka- nélküliséget is felszámolni. Az értéktermelő termelés támogatására teljes körű adóreformot sürget a KDNP, a 2002-es választásokra konkrét javaslatot dolgozunk ki. A rendszer, az adminisztráció egyszerűsítését, méltányos és egyenlő teherviselést, a kutatást-fejlesztést-beruhá- zást serkentő adókedvezményeket kíván a pénzügyi politika illetve a gazdaságpolitika korszerűsítésére bevezetni. A Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint a kommunista rendszer évei alatt a társadalom tudata degenerálódott. Ennek legkézenfekvőbb jelei a szakértelem és erkölcsi követelmények lezüllésében érhetők tetten. Úgy véljük, gazdasági bajaink, szegénységünk is ebből eredeztethetők, az eredményeket ugyanis a vezető értelmiségi elit szellemi és erkölcsi színvonala határozza meg. Ebből következik, hogy felemelkedésünkhöz elengedhetetlen a vezetés szellemi és erkölcsi színvonalának megújulása. E nélkül Európába sem térhetünk vissza. Mándoki Andor, a KDNP Szakértői Tanácsának elnöke A cikk címét körülvevő idézőjel fontos, ugyanis talán nyolc éve hangzott el először a Parlament patinás falai között legújabb kori történelmünkben. Az akkor még ifjú titánok vezérszónoka illette így az ország vezetését, nem kis döbbenetét és rokonszenvet kiváltva a lakosság zömében. Nem sokat szépítgettek, magyarázgat- tak, odavágták a kormány képébe, hogy mindenki értse. Akkor még úgy gondolták, a hazugság csúnya dolog, s ígérték: ha ők kerülnek az ország élére, majd minden másképp lesz. Persze ígértek ők sok minden mást is. Autópályákat, évi 7%-os növekedést, magas béreket a közalkalmazottaknak, csökkenő adóterheket, értékálló nyugdíjakat - és még ki tudná felsorolni, mi mindent. Többek között tiszta közéletet is. Hogy mindez miért a pártin- gatlanokról meghozott törvény kapcsán jutott eszembe? Azért, mert azt mondják, akit egyszer füllentésen csípnek, annak máskor sem szabad hinni. A törvény előkészítése során a kormánypártok mindvégig azzal érveltek, hogy az MSZP országosan 386 kincstári ingatlant hasz,,MAGYARORSZÁG európai uniós csatlakozása és az azt segítő támogatások” címmel dr. Boros Imre tárca nélküli miniszter tart. előadást június 23-án, pénteken 18 órakor a Baranya Megyei Kórház Szülészete Dischka Győző utcai előadótermében. (Bejárat az Eötvös u. felől). A MUNKÁSPÁRT Baranya me gyei Nőtagozata ingyenes használt ruhaadományokat (felnőtt nál. A frakció hiába bizonygatta, hogy csak 125-öt, a koalíciót mindez nem érdekelte. A Miniszterelnöki Hivatal internetes honlapja szerint az MSZP Baranya megyében öt ingatlant használ ingyenesen. Mi, akik használjuk ezeket, csak háromról tudunk: a Tüzér utcairól, a Németh László utcairól Pécsett és a Radnóti lakótelepi irodánkról Mohácson. A kormány statisztikájában a Németh László utcai ingatlan kétszer szerepel, összesen 276 négyzetméter területtel. A földhivatal tulajdoni lapján 206 négyzetméter van. De ez apróság csupán. Nagyobb baj, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nekünk tulajdonítja a pécsi Alajos utcai 330 négyzetméteres ingatlan ingyenes használatát, melyet 1990-ben visszaadtunk a Kincstárnak, s azóta semmi közünk hozzá. A parlament - egyszerű többséggel - meghozta a törvényt, melyet szerintünk csak kétharmados többséggel lehetett volna elfogadni. A törvény ettől függetlenül hatályos, végre kell hajtani, s mi végre is hajtjuk. Kár, hogy a kiindulópont, a törvény meghozatalának indoka igaztalan adatokra épült. Kablár János és gyermekruhák) ajánl fel a szociálisan rászorulók részére, melyek átvehetők minden kedden 9-12 óra között folyamatosan Pécsett, a Dr. Majorossy I. u. 10-ben (az óvoda mellett), a Munkáspárt székházában. A MIÉP Pécsi Szervezete június 24-én, szombaton 14 órai kezdettel családi hétvégét tart az Éger-völgyi parkerdőben. Mindenkit szeretettel várnak. PÁRTHÍREK Új pályán Az MDF - mind az 1990-es kormány vezető ereje - a megelőző szocialista kormányok teremtette kényszerhelyzetben volt. Indulásakor 21 milliárd dollár bruttó államadóssággal kellett számolnia, ami az 1990-es évet megelőző három évben - jól jellemzi a folyamatokat - duplájára emelkedett. Ezzel kapcsolatos évi kötelezettségei, beleértve e kötelezettségekkel kapcsolatos évi hiteligényeket is, több mint 3 millió dollárt tettek ki. A Magyar Nemzed Bank deviza- tartalékai minimális, a fizetőképesség szempontjából is mélypontot jelentő kb. 700 millió dollárra csökkentek. (1994-re e tartalék 6,5 milliárd dollárra nőtt.) A rendszerváltozás lényegi feladatát jelentő privatizáció pedig hazai tőkére - főleg modernizációra is képes tőkére - nem számíthatott. Ezért az importot és főleg a tőkeimportot liberalizálni kellett. Ennek eredményeként érkezett Magyarországra a szomszédait lényegesen meghaladó arányú külföldi tőke, és indult meg a szerke- zetátalakítás máig tartó jelen*—"”™ és lényegi fizetésképtelensége mellett a nyugati világba irányuló export is jelentősen növekedett. Az MDF-vezette kormánynak irreális követelésekkel is szembe kellett néznie. Felvetették, sokszor a magyarság múltbeli politikai érdemeire hivatkozással - 1956-ra és 1989-re- a külföldi adósság elengedésének igényét, azt a veszélyt is előidézve, hogy a hitelező nyugati magánbankok bizalma megrendül, és a nemzetközi pénzpiacokon az ország ellehetetlenül. Mások a külföldi beruházásokat is megkérdőjelező, karvaly-tőke jellegű minősítésekkel ugyancsak távol álltak a magyar belviszonyok realitásaitól. A mezőgazdaság „szétverésével” sokszor azok is vádolták a kormányt, akik sokféle módon, köztük földfoglalási kísérletekkel is, sürgették a földek magántulajdonba adását, és nem voltak figyelemmel az Alkotmánybíróság e tárgyú döntésére sem. (És nem vették figyelembe, hogy az 1945-ös földosztás még nagyobb arányú „szétverés” volt. Csak az éhező Európa óriási konjunktúrát teremtett az agrártermékek iránt, míg a 90-es éveket agrár- túltermelés jellemeze, és széleskörű közös piaci támogatások.) A földek tulajdonviszonyaiban és a támogatások metodikájában pedig azóta sem történt lényegi változás. Ide tartozik még - sok hibával terhesen - a hazai pénzviszonyok konszolidációja, ami e hibákkal is alig egyötödébe került pl. a finnországi kényszerkonszolidációnak. Eredményeként a hazai bankrendszer a környező országoknál lényegesen fejlettebbé vált. Az MDF múltbéli kormányzati megítéléséhez tartozik még, hogy a támadások, kritikák és kritizá- lók mögött összefüggéseiben is felismerhető, és a lényeges döntéseket másként megalapozó elképzelések nem íiúzódtak meg. Mára a helyzet mind a világ- gazdaságban, mind az átalakuló hazai gazdasági viszonyokban lényegesen megváltozott, ami új gondolkodásmódot igényel. Magyarország már új gazdasági-gazdálkodási pályán mozog, csak teljesítőképessége nem elegendő, még a közfeladatok megfelelő színvonalú finanszírozására sem. Ehhez sok esztendős gazdasági növekedés szükséges az egyensúly megtartása mellett. Dr. Dávid Ibolya A napokban az MSZP politikusok országjárásának újabb állomásaként a pécsi Széchenyi téren részesei lehettünk mintegy egyórás intenzív áltatásnak. Maga Kovács László pártelnök ereszkedett le hozzánk, hogy hirdesse az igazat. Jómagam csak azért vettem részt, mert a rendezőktől előzetesen úgy értesültem, kérdések feltevésére is lehetőség lesz. Nem volt. Pedig lett volna mit megkérdezni. A beszélgetés kezdetén megtudhattuk, mennyire sajnálja Kovács László, hogy a másik meghívott fél, Kövér László nem tudott itt lenni, így ő most nem is kíván a Fi- desz-kérdéssel foglalkozni, ehelyett felvázolja, milyen lenne Magyarország, ha a szocialisták vezetnék. Ekkor a hallgatóságból többen megborzongtak. Valaki mellettem elejtett egy halk „jaj csak azt ne” megjegyzést. Ők - ellentétben az elnök úrral - még emlékeztek az eltelt négy éves ciklusra, Bokrostól Tocsikon és az olajmaffián át a Postabankig terjedő „országimázsra”. Ilyen volt Magyarország, amikor történelmi szövetségeseikkel a szocialisták vezették. Ezután nagyrészt a kormánypártok „mószerolása” következett, tömény populista demagógiában elbeszélve. Onnan, hogy a kormány nem akarja a nincsteleneket is lakáshoz juttatni, addig, hogy az üzemanyag áremelkedés hasznát nem az ellenzék javaslata szerint osztják fel. Árvízről, belvízről, hátrahagyott állami garanciavállalásról és egyéb nem várt kiadásokról nem esett szó. Az MSZP miniszterelnök jelöltjeiről hosszú eszmefuttatást követően nem tudtunk meg semmit. Pontosabban azt, hogy bármi előfordulhat, lényeg a győzelem! A szövetségi politikával kapcsolatban elhangzott, hogy a választások megnyeréséért szinte bárki, de elsősorban újra az SZDSZ, esetleg az MDF jöhet szóba. A Fehérgyarmaton már kipróbált „természetes szövetséges”, a Munkáspárt neve nem hangzott el. Többször is elhangzott ellenben a cél: a választások megnyerése, ami azért fontos, mert „az MSZP a társadalom kérdéseire jobb válaszokat adna, mint a jelenlegi hatalom”. Be szép mondat! Egy baj van vele, hogy mikor az MSZP hatalmon volt, a társadalom kérdéseire rendre rosszabb válaszokat adott, mint a mostani kormány. így történt, hogy a ciklus végére, a bankárokat és az SZDSZ- MSZP baráti kör tagjai leszámítva, szinte minden társadalmi réteg életszínvonala jelentősen esett. Kialakult az 1-99 társadalmi arány, ami azt jelentette, hogy egy százalék élt jól (de még müyen jól), a „maradék” kilencvenkilenc százalék rosszabbul. Kissé visszatetsző most azt követelni, hogy a szocialisták által jelenleg vélelmezett 20-80 arányt, (ami nagyságrendekkel jobb az 1-99-nél) a kormány változtassa legalább 70-30- ra! „A gazdaság van az emberért, nem az ember a gazdaságért”, - mondta Kovács László, amiből látszik, hogy olvasta David C. Korten professzor „A tőkés társaságok világuralma” című alapművét. Kár, hogy nem sokkal régebben került a kezébe, mert van abban sok egyéb megszívlelendő okosság is, aminek kormányzásuk idején szinte mind az ellenkezőjét csele- kedték. Megtudhattuk még, hogy a párt választási plakátján a Kovács, Németh, Hóm trión kívül elképzelhető még a jelenlévő Toller László, sőt akár a szintén jelenlévő Szili Katalin is. Ez utóbbi név nekünk baranyaiaknak különösen érdekes, hisz ő volt a környezetvédelmi államtitkár, amikor Garéról a szégyenteljes döntés született. Arra gondolok, hogy közel ugyanannyi pénzért, amennyiért most külföldön megsemmisítik, ők csupán tíz évre konzerválták volna a Pécset, Harkányt és Villányt egyaránt veszélyeztető mérget. Úgy dióhéjban ilyesmikről hallhattunk. Amikről viszont nem hallottunk, bár érdekes lett volna megtudni, hogy hol ünnepelte az MSZP tavaly október 23-át, vagy hol, és hogyan emlékezett meg június 4-én a magyarság legnagyobb tragédiájára. Batik Imre MIÉP, Harkány A rágalmazásról A rágalom köztudottan becsületsértő, hazug állítás, melynek a rendszerváltás kezdete óta kivételes szerepe van a közéletben. A 80-as évek végétől zajló társadalmi metamorfózis különféle rágalomhadjáratok függvényében történt, s mind máig hatásos fegyver a korábbi rendszer erényeit elfülelő és a szocialista eszme társadalmi méretű megtagadását kierőszako- lók kezében. A rágalmazást a hatalomra ácsingózók embermilliók manipulálásának hatékony eszközeként vették igénybe mind a szocialista társadalmi rendszer, mind annak elvhű tisztségviselői lejáratására. Nélküle haszontalan lett volna az előremutatót, a példaértékűt, a tisztességest visszahúzónak, el- vetendőnek, becstelennek nyilvánítani. A rendszerváltók éppen ezért tették meg a rágalmazást ideológiájuk kútfejévé. A hatalom megragadásának küszöbén, s a választások időszakaiban is a rágalmazás bizonyult leghatásosabb eszköznek. Aki képességei, tulajdonságai révén képtelen volt ellenfelei fölé emelkedni, az hazug állításokkal, hamisításokkal igyekezett besározni a nálánál különbet, illetve ugyanilyen módon próbálta magát különbnek föltüntetni. A tudatos rágalmazók soha nem zavartak. Belülről nem értettem meg őket, nem volt hozzá empátiám. Képtelen voltam átélni az ártás, a kártevés bűnöskéjét. A megtévesztett jóhiszemű rágalmazók viszont zavartak. Azok a becsületes begerjesztett honfitársak, akik alkalmasint felültek a mószerolók állításainak. Meg azok a tisztességes, felületes szemlélődök, akik a legcsekélyebb fáradságot sem vették maguknak: ellenőrizni hiedelmeiket, a rágalmazásra ki- ötlött híreket. A nyüvános- ság útján közölt rágalom napjainkban komoly figyelmeztetés lehet azok számára is, akik sokat tudnak, de még hallgatnak. Okuljanak X. Y. példájából. Mert bizonyos érdeksérelmek okozása esetén bölcsődéskorukig visszamenőleg felkutatják a személyüket kompromittálható anyagokat. Újabban ez bizonyos körökben szinte napi gyakorlattá vált. Megfigyelhető, ha valamelyik befolyásos korifeus pénzügyi vagy más machinációkra mutat rá nagy nyilvánosság előtt, azonnal az ő háza táján kutakodnak, s a fejére szórt rágalmakkal fenyegetik, alkalmasint elhallgattatják, vagy igyekeznek az észrevételeit hiteltelenné tenni. Nálunk a következmények nélküli rágalmazás, a büntetőjoggal való fenyegetőzés, a jog palástjába öltöztetett erőszak, az intrika és a feljelentősdi leghatásosabb bunkója a politikai küzdelemnek. Dr. Südi Bertákul.
