Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-17 / 164. szám
10. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA-MŰVELŐDÉS 2000. Június 17., szombat ||| Ü Oldalszerkesztö: Hodnik Ildikó Gy. Hírcsatorna MOHÁCSIAK MOHÁCSON. Június 25-ig még látogatható Mohácson a Kossuth Filmszínház kiállítótermében a városból elszármazott kortárs képzőművészek tárlata. A település gazdag képzőművészeti múltját és jelenét Bogdán Zoltán iparművész, Deli Ágnes szobrászművész, Ferenczi Anita, Szigeti András és Tóth Antal (Tónió) grafikusművész, Frey Judit textiltervező, Deli Ágnes, Gábor Éva Mária és Kuti László szobrászművészek, Lencsés Ida gobelinművész, Mohácsi Regős Ferenc festőművész alkotásai példázzák. (br) KONCERT A DANTÉBAN. A fiatalok népszerű kávéházában rendez koncertet a pécsi Ifjúsági Ház Snétberger Ferenc gitárművész meghívásával. Az előadóművész „For my people” című lemezét mutatják be. , (br) JUBILEUMI KONCERT. A Pécsi Szimfonikus Zenekar 10. jubileumi fesztiválján június 30- án 20 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban nagy klasszikusok műveiből ad elő Howard Williams vezényletével, megemlékezve Bach halálának 250. évfordulójáról is. (br) EZREDFORDULÓS fesztivál. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ szervezésében a „Baranya 2000” ezredfordulós rendezvénysorozat keretében június 23-án 16 órakor nemzetiségi tárlatok nyílnak a házban Papageorgiu Szteliosz grafikus, Keményffy- né Krawczun Halina képzőművész, Englert Antal busó- maszkkészítő és Gradwohl Zsolt fazekas munkáiból, fotó- kiállítás a szerb egyházművészeti gyűjtemény kincseiből. Bevezetőt mond Baumgartner Sándor, a Pécsi Kisebbségi Ön- kormányzatok Társulási Tanácsa elnöke. Az eseményen szó lesz a kulturális turizmus és a nemzetiségi hagyományok fejlesztéséről is. (br) MÉGIS TALÁLKOZNAK a fúvósok. Fals hírek keringtek arról, hogy a Siklósi Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivált az idén nem tudja megrendezni a város. A nagyszabású esemény azonban június 30-án 18 órakor a várban a tervezett program szerint, számos külföldi résztvevővel nyitja kapuit. ______1_________________B5> I Ez ernyi lehetőség, ezernyi gond A kultúra színtereit felhasználva javulhat az életminőség is Elkészült Baranya megye kulturális fejlesztési koncepciója. A fő cél talán sokaknak kínaiul hangzik elsőre, pedig a tudásalapú és kommunikációs társadalomba való belépést nem érdemes halogatni. Siettetni viszont nem lehet, tekintve, hogy minden kezdeményezéshez pénz kell. Ingyen van viszont az együttműködő szándék, ám ehhez az kell, hogy a kistérségek is felismerjék saját érdekeiket. Utoljára vagy negyedszázada készült fejlesztési terv a baranyai kultúrával, a közművelődés helyzetével kapcsolatban. A 25 év alatt azonban nem csak a társadalmi szerkezet, a gondolkodásmód változott, hanem a kultúrához való viszony is. Új és sokszor zavarba ejtő elvek alapján működik az a hétköznapi, az életmóddal kapcsolatos kultúra, amely az emberek társas viszonyaiban kap szerepet, de az biztos, hogy a művelődési igények a mindennapi létben alakulnak ki. Az úgynevezett magas kultúra ma csak egyike a szubkultúráknak, ha azt vesszük, hogy a népességnek nagyjából 15 százalékát érdekli, valójában ők őrzik az értékeket. Egyáltalán nem vigasztaló, hogy a középréteg fogy, s nő a passzívak, a lemaradók aránya. A baranyai kulturális fejlesztési koncepció, amelyet sok közreműködővel a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézete dolgozott ki, az egyik fő célul az életesélyek különbségének csökkentését tűzte ki. Olyan állampolgárokra volna szükség, akik jobban uralhatják saját életüket, s minden ehhez szükséges tudást, képzést, élményeket és műveltséget megszerezhetnek. Nagy fa ez a fejszének, hiszen ma a lakosság jelentős része a televíziózáson kívül más művelődési formát nem használ, a kulturális és művelődési mutatók pedig romlanak. Az elemzők szerint a megyében 6 éve még 282 könyvtár volt, ma 256 van; a múzeumlátogatók száma 20 százalékkal csökkent, a színházba járóké majdnem tízzel, s míg például csak 3 éve is 176 működő baranyai művelődési ház volt, ma a számuk 106-ra zsugorodott. A megye 302 településéből csak 106 helyen üzemel köz- művelődési intézmény, s az is elgondolkodtató, hogy a 11 városi és a 155 községi könyvtár mellett 76 helyen „szünetel” a könyvtári szolgáltatás. Az ilyen „szüneteltetés” -oka többnyire az, hogy az önkormányzatok nem vállalják a jogsértő magatartást, de a finanszírozást sem. Az eredmény: ma a falvak lakosságának egyharmada nem jut könyvtári ellátáshoz saját településén. Vannak mégis kiemelkedő eredmények és követni való kezdeményezések. Az olyan nagy hagyományú intézmények, mint a Baranyai Alkotótelepek mellett Bicsérden, Sellyén, Kővágószőlősön, Pécsváradon is van időszakonként amatőr-hivatásos művésztelep, helyi erőből. Itt ellátásért, anyagért nyilvánosságot kapnak, és műveket hagynak ott az alkotók. Pécsett, Mohácson, Komlón, Siklóson egy-egy képzőművész köré 10-20 festő, szobrász, zománcművész, grafikus csoportosul, egy-egy művelődési ház infrastruktúráját használva. Az „élő múzeum” elgondolás megvalósulni látszik például a magyar- lukafai néprajzi műhelyben, de tudnunk kell, hogy ehhez az eredményhez több évtizedes kitartó munkára volt szükség. A kistérségek kulturális érdekei, az előrelépés irányai nem mindig esnek egybe, van, ahol az egyébként szintén preferált falusi turizmust lehetne a kulturális szempontból is csalogató lehetőségekkel összekötni, mint Orfűn, Abaligeten, Dunaszekcsőn, Mecsek- nádasdon, Magyaregregyen, Ófalun, Óbányán, Hosszúhetényben, Nagynyárádon, Zengővárkonyban vagy Villányban például. Általános probléma, hogy a kistérségek nem tudnak eléggé hatékonyan élni erősségeikkel és a lehetőségekkel. Mindenhol megvannak a veszélyek, a pécsi kistérségben például éppen a megyeszékhely elszívó ereje, Szigetvár környékén a falvak társadalmának további pusztulása, a térségi központ tartós válsága, Komló, de Sellye körzetében is a munkanélküliség, az elvándorlás. A mohácsi vidék viszont éppen az aránylag jó helyzete miatt eshet el a támogatásoktól, míg Pécsvárad körül a kistelepülések elzáródása, s a műemlékek pénzhiány miatti romlása a fő gond. Sásd környékén az elemzők szerint az elöregedés, az elszegényedés fokozza a hátrányos helyzetet, a siklósi mikrorégióban viszont a települések eltérő fejlettsége okozta feszültségek. A legfontosabb a minél szélesebb körű, helyi felnőttképzés volna, nem csupán a munkaerőpiacon való jobb megjelenés, de az életmódkultúra fejlesztése céljából is. A hivatalos intézmények mellett a civil szervezetekre is kiterjedtebb feladatok várnának. A megyei önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, Nyúlná Zátonyi Zita a következő lépésekről szólva elmondta: a koncepció mellé egy cselekvési program létrehozását szorgalmazzák, amelyet majd a napi munkában közvetlenül is hasznosítani lehet. ■ Szerepkeresés a galériának Aukciósház, kiállítóhely, közművelődési intézmény is legyen-e egy galéria, vagy tartva magát a hagyományaihoz, maradjon a színvonalas kortárs hazai művészet bemutató- helye? A Pécsi Galériával kapcsolatban az utóbbi időben többféle elképzelés kering, ám alaposan kiérleltnek egyiket sem mondhatnánk. Nem vitatja senki, hogy a 430 négyzetméterével a legnagyobb pécsi (sőt baranyai) kiállítóhely szakmai színvonalát feltétlenül meg kell őrizni. Ez célnak elég is volna, ám sorra születnek a különböző ötletek arra, hogyan leNagy siker a most nyílt Plakátok/Posters 2000 tárlat vonzzák a közönséget; rendezzenek benne aukciókat, és így tartsa fönn magát. A megbízott igazgató, Gamus Árpád a híresztelésekre reagálva elmondta, hogy szakmai véleményüket kérve őket még senki nem kereste fel, ezért erejüket és figyelmüket a kiállítási program teljesítésére fordítják. Az azért kiderült: az aukciókról szóló gondolatébresztő ötlet szépséghibája, hogy egy árveréshez óriási költségek kellenek, szakértőket, eredetiségvizsgálatot, katalógust, biztosítást kell fizetni, cserébe pedig csak legfeljebb 20-30 százalékos közvetítői díjat lehet felszámolni. Napjaink magyar művészete kevésbé érdekli a vásárlókat, akikből a környéken amúgy sincs sok. Az igazgató szerint a potenciális vevők, a vállalkozók kielégítik, a befektetésekre vonatkozó igényüket a fővárosban. Eladások történnek így is, mindegyik tárlaton, legutóbb például Vata Emil szinte teljes kiállítási anyaga elkelt. Mivel a Széchenyi téri nagy galériában csak szükségmegoldással épült a mellékhelyiség, egy esetleges kávézó vagy kultúrkocsma sem működhetne itt. Másfajta módon próbálják becsábítani a látogatókat: már háromszor rendeztek idén olyan nyitott napokat, amelyeken a társművészetek fiatal alkotói kaptak helyet. Most a Plakátok/Posters 2000 tárlat látható, de már őszre is gondol a stáb, a Pécsi Napokhoz kapcsolódva ugyanis testvérvárosi alkotókat várnak, jelenleg nyolc városból már meg is ígérték a részvételt. A pécsi, baranyai képzőművészeknek teremt jó bemutatkozási lehetőséget, hogy később néhányan cserébe a partnertelepülésekbe utazhatnak. A tavaly is megkurtított költségvetésből egyensúlyozó galériának a saját 1,5-2 milliós bevétele mellett 18 millió kellene egy évben a normális működéshez, de még fontosabb volna, hogy időben legyen megbízható költség- vetés, különben sem előre tervezni, sem a programokért felelősséget vállalni nem lehet. Bonyolítja a helyzetet, hogy még a Pécsi Galéria épülete sem a városé, hanem a ciszterci rendé. Szerencsére ők támogatják a művészetet. ■ Meseírók A kreativitás, a fantázia fontos összetevője egy írás sikerének, különösen, ha meséről van szó. Most újra kapnak esélyt azok a kisgyermekek, akik szívesen papírra vetik gondolataikat. Már ötödik alkalommal ad lehetőséget alsó tagozatos általános iskolásoknak a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület arra, hogy részt vegyenek az országos meseíró pályázaton. Idén még két hetük van azoknak, akik kedvet éreznek rá, hogy akár kézzel, akár géppel írt formában, legfeljebb négy oldal terjedelemben mesét írjanak. Egy kisdiák akár két mesével is részt vehet a pályázaton. Várnak minden hazai érdeklődőt, de határon túli magyar iskolások is jelentkezhetnek. Fontos, hogy a pályázat jeligés, viszont a tanuló nevét, címét, iskolájának nevét és címét, illetve évfolyamának számát lezárt borítékban mellékelni kell. A beküldési határidő június 30-a, a cím pedig: Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület, 9200 Mosonmagyaróvár, Pf. 152. Döntés az év végéig várható. Sí Futnak a képek ff* Alice a csodabogarak földjén Az ízlés nehezen, csak lépésről lépésre fejleszthető, ellenben köny- nyen és gyorsan romlik. Elég néhány szappanopera, egy-két mu- csai ízlésű műsor a tévében, és ijesztően megváltozik bizonyos emberek beszédstílusa, arckifejezése, még a nők öltözködése is silányabbá válik. A mozgóképi kultúra romlása immár visszafordíthatatlannak tűnő folyamat: ha az emberek rászoknak az „amerikai piték”- re, akkor bizony a giccsgyártók foglyaivá válnak. Ez, sajnos, természetes. A választékosabb ízlésű közönség azért ma is megtalálhatja a neki való műveket. De felkapja a fejét az ember, amikor már egy francia filmen is gyanús tüneteket észlel. Itt van például André Téchiné munkája, az Alice és Martin, Juliette Binoche-sal a főszerepben. Mielőtt szólnék róla, elárulom, hogy - többek között - van egy bevált módszerem egy film minőségének, jellegének gyors mérlegelésére: figyelem a vágást és a zenét. Hihetetlenül leleplező tud lenni a mozgóképnek ez a két stíluseleme. A tolakodóan hivalkodó hangszerelés, a képek felelőtlen megterhelése CD-re szánt számokkal, a hatásvadászó montázs, ami Téchiné módszereit jellemzi, aki mindig ellentétekre komponálja képkötéseit: a statikusan kitartott felvételt gyors mozgás követi, legtöbbször indokolatlanul, a csendet pedig feldübörgő robaj ellenpontozza. Hát, kérem, ez gyanús. A történet túlzásai is azok. A halmozott családi rémségek, a csodabogarak sora, s mindehhez a felszínes pszichológia. Aztán a szerkezet gyengeségei is árulkodnak, a jelenetek túlbeszélése, a feltűnő üresjáratok. A film első harmada elmond egy szerelmi történetet: ennek hőse egy nő, Alice, akinek viszonya lesz egy nála jóval fiatalabb vidéki fiúvá. A cselekménynek ez a szakasza azzal végződik, hogy a fiú, Martin elájul, sőt kómába esik, mikor Alice közli vele, hogy gyermekük lesz. Úgy gondolom, egy jó filmben elég lett volna az ifjú részéről egy borongó pillantás. Nyilván azért kellett kómába esnie, hogy még a nehezebb felfogású nézők is rájöjjenek, hogy itt bizony valami titok lappang. A történet középső harmada visszapillantás, NAGY IMRE FILMJEGYZETE Martin elbeszélése arról a bizonyos titokról, háttérben a kötelező egzotikumként felszolgát spanyol tengerpart látványává. Ezt követi a viszonylag jól megoldott befejező szakasz, amelyben a rendező ugyan teljesen elfeledkezik hőséről, ám ezt nem nagyon bánjuk, mert Juliette Binoche nemcsak szép, de jóval tehetségesebb is, mint partnere. Alice küzdelme szerelméért és születendő gyermekéért a film leghitelesebb szólama. Innen nézve mindaz, amit a vetítés első órájában láttunk, teljesen felesleges. Ha váamire, hát erre a produkcióra érvényes a mondás: a kevesebb több lett volna. Kevesebb lelkizés, kevesebb spanyol tengerpart, kisebb trauma, fele ennyi csodabogár, visszafogottabb érzelmek. Kevesebb Martin. Akkor Alice-ból aká több is lehetne. Alice (Juliette Binoche) és egy árny a múltból hetne gazdaságilag hatékonyabbá tenni a működést. Hírek és rémhírek váltják egymást, az utóbbi hónapokban felvetődött már az is, hogy vegye át a galériát a múzeum; nyissanak benne valamilyen vendéglátóipari egységet, hogy A legfontosabb 12 pont A fejlesztési célokat 12 pontba sűrítette a kulturális fejlesztési koncepció. A legfontosabbak: A demokráciával élni tudó, aktív, felelősségteljes, kreatív állampolgár nevelése Hatékony információs rendszer a kulturális életesélyek kiegyenlítéséért Helyi felnőttképzés, közösségfejlesztés Forrásteremtés a pályázatokból kirekesztödöknek A művészeti élet támogatása Életmódkultúra, életminőség szintjének emelése Megyei kulturális turizmus erősítése Hosszú távú kulturális piacépítés, az új generációk nevelésével Nemzetiségek, etnikumok helyzetének javítása
