Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-17 / 164. szám

2000. Június 17., szombat

KULTÚRA

Új Dunántúli Napló - 11. oldal- M U

V E L Ö D É S

Függöny fel, versek következnek

Az ifjú színművész, Lázár Balázs Pécsett kamaraesteken mond verset, operettszerepeivel csalogatta be magát a közönség szívébe, és most megjelent első verseskötete is.

A „Szárny angyal nélkül” című kötetet Berták László költő ajánlja figyelmünkbe a tehetségnek kijáró szeretettel. „Színész és költő. Két szárnya is van, mondhatnánk. Miért hát a cím, hol az angyal a szárnyak közül? Hova lett? A hírhozó, az őrző, a szabadító? A kérdés életre szóló keresés, igazi, jelentős költészet forrása, mozgatója lehet.”

A szolnoki születésű fiatalembernek többek közt Lator László, a költő és tudós műfordító a tanára a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Segítségével fedezi fel Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor költészetének értékeit, hogy kamaszkori próbálkozásai után maga is írjon olyan verset, „melynek láthatatlan karca / A semmiből sebez mindent áthatón.” Ebből az első kötetből ugyanis szinte teljességgel hiányzik a mutáló hang. A maga meditativ módján köznapi életében bolyong a költő, de olyan természetességgel lép át innen egy enigmatikus, jelképektől sűrű világba, mintha ez megszokott napi kirándulásaihoz tartozna. A barokkos hajlamot regulá- zó fogalmazáson, a dísztelenség szépségén ott a sorolt alkotók szellemujja, a „legyek panorámája / tértől, embertől, Istentől elszakadva ” pilinszkys borzongása, de azért augusztus például „Puhára főtt város és mindehhez a túlérett alkony lecsós lét ereszt” - hogy egy expresszív „barokk” képét idézzük.

Sokat tanul Bertóktól, pécsi mesterének verset ajánl, és verses összeállítás előadásával tiszteleg. Azért ez még az ön- és énkeresés időszaka, noha a „fragmen- tumok”-ciklusban is számos a költői, lélektani érzékenységre valló telitalálat, és bizonytalansága, kérdései mélyén formálódik a hit, melyet egyre inkább kitölt az aligha megragadható „én”: „mintha te lennél a megnemtalált anyag / mi tartja még az erőtlen egészet / mint nincsben a van létezel titokban és / látomásodban elfér a költészet” - zárul az „inverz” című verse.

Azért ez egy köztes világ, mondja, abban az értelemben is, ahogyan a költő és a színész is egymással felesel, és kiegészíti egymást egyéniségében. Az angyal a gyéreidkor, mondja - ez a költői toposz sokaknál felbukkan. Sárközy György 1926-os első kötetének címe „Angyalok harca”, Parti Nagy Lajosé fél évszázaddal később „Angyalstop”. Az angyaltól való távolságot, a hiány létélményét fogalmazza meg ő is, azt, hogy a kommunikáció kiteljesedésének korában rosszul kommunikálunk egymással, holott az internet csodálatos lehetőség.

Egyébként a nyár végén San Franciscóba utazhat egy ösztöndíj nyerteseként, ahol a modern és a tradicionális színházművészetet tanulmányozza.

B. R.

Boszorkányok tánca

A következő héten bemutatásra kerülő előadással lezárul a pécsi Anna utcai nyári játékok eseménysora. Az idei táncos ősbemutató keretében két egyfelvonásos modern balettet láthat a közönség, összesen hat alkalommal.

Évek óta cél a pécsi Horvát Színházban, hogy teret adjanak a modern balett törekvéseinek, s elkészüljenek olyan táncos művek, amelyek visszaidézhetik a régi nyári színházi balettestek hangulatát. Idén a „Szépasszonyok, boszorkányok”, és az „Édes évek” című darabok premierjére kerül sor június 23-án 21 órakor.

Az első darab témája az a bűverő, amellyel a magyar hiedelem- világ egyszerre vonzó és félelmetes alakjai, a boszorkányok képesek hatni a másik nemre. Kérdés, hogy az érzékek, az érzelmek, és a csábítás tudományával rendelkező nők miként vonzzák és taszítják az ellenkező nemet, s hogy vajon a férfiak miért vállalják ennek az évszázados játéknak, harcnak olykor vereséges kimenetelét is? Ebben a történetben a „szépasszonyok” irányítanak, kezdeményeznek, ők vállalják a kötöttségeiket önként, s párjukat is önszántukból engedik (vagy pusztítják) el.

Az „Édes évek” már a hatvanas évekbe viszi vissza a nézőt, az akkori ifjúság tiszta lelkesedését bemutatva, hiszen az a fiatalság még hitt a „közös építésben”, a felülről irányított programokban, a (ma már kétes színvonalú) kultúreseményekben. Az optimista hangulatú együttlétek, a suta szerelmek képeit a hatvanas évek kedvelt dallamai kísérik.

A baletteket Uhrik Dóra rendezte, a koreográfia Hajzer Gábor munkája. A jelmeztervező Hammer Edith volt. A darabokban Nagy Yvette, Czebe Tünde, Daczó Eszter, Fábián Anita, Három Edina, Lovas Pál és Lencsés Károly táncol.

Kiegészítő programként 22-én 18 órakor „Giccs - 2000” címmel nyílik izgalmas tárlat a Csopor(t)- Horda Galériában.

H. I. CY.

Magyarul - magyarán

Szaka vagy szakja?

A hallgatók tanulmányi ügyeinek irányításával foglalkozó barátom beszélgetés közben váratlan fordulattal tette föl a kérdést: szaka vagy szakja?

Nyilván hivatali munkája közben találta szemben magát a szak birtokos személyjeles alakjaival, s a bizonytalanság eloszlatása végett kérdezte meg tőlem. Váraüanul ért a tudakozódás, ezért óvatosan és némi megfontolás után röviden adtam meg a választ: a szövegösszefüggéstől, a szövegben való szerepétől függően mind a kettő.

A részletezőbb magyarázata íme írásban a következő. A birtokos személyjel (korábban: -rag) egyes szám 3. személyben: -a, e vagy -ja, -je. Használatuk általában vagylagos, azaz ingadozik. A nyelvszokás alapján azonban bizonyos törvény- szerűségek megfigyelhetők. Pl. a -ság, -ség képzős szavakhoz j nélkül (nagysága, szépsége], a közép- és felsőfok -bb jelével ellátottakhoz, valamint a mássalhangzó-torlódá- sos (hosszú mássalhangzós) végű- ekhez ellenben j-s formában (legjobbja, gondja) járulnak. A magyar anyanyelvű beszélő - főként, ha jó nyelvérzéke van - általában jól eligazodik. Stiláris különbségek lehetnek a két változat között (beszéde - beszédje, segéde - segédje, utó- da-utódja stb.). Esetünkben elsősorban azokra a párokra célszerű figyelnünk, amelyek között hangulati vagy éppen tartalmi különbség

van. Néhány példa a sok közül. A háznak ablaka, a szomszédnak ablakja, az állatnak bőre, a kereskedőnek bőrje, az egyetemnek kara, az ép embernek karja van. Általában sora (az írásnak, füzetnek), de némi táji ízzel a sorja is él. Jóval erősebb a különbség a tovább ragozott sorában - sorjában alakpár tagjai között: Apja már nincs az élők sorában. - Csak sorjában, emberek! (azaz egyik a másik után, rendben) A cipőm talpa vásik el, a cipésztől azt kérdezem, van-e jó talpja. Ma már a matematika tanára kap kitüntetést, Vörösmarty Liszt Ferenchez c. ódájában ezt olvassuk: „Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja. A tökje j-vel csak terménye, ill. kártyalapja. A botnak, útnak a végé-tői beszélünk, a vászonnak, szövetnek a végjé-vől. A kertnek legszebb virága nyílik. Egy fiatal ismerősünket élete virágjában ragadta el a halál.

A feleletet a végére hagytam. A szaka teljesebb alakban szakasza. Az orvosi jelentésben ez olvasható: A betegség kezdeti szaka. Rendszerint időbeliséget jelent, pl. ezekben az összetételekben: a történelem adott korszaka, a várakozás időszaka, az esztendő négy évszaka. Viszont az illetéktelenséget így is kifejezhetjük: Ez nem az ő szakja Az irodalom a fő szakja Az újságban ez áll:

....egyetlen fakultás sem mondhat le a kis szakjairól. ” - Nyilatkozta PTE dékánja - nyelvtanilag is helyesen.

Rónai Béla

Örökre az irodalom vonzásában

A hetven év éppen lehetne alkalom a mérlegkészítésre, ám egy olyan aktív és tetterős ember esetében, mint Tüskés Tibor, furcsának hatna, ha múltba révedőn merengenénk csupán az emlékeken. A pécsi íróval, szerkesztővel ezért a mai magyar irodalom jelenségeiről, értékeiről beszélgettünk.

Lehet a legújabb eszközökkel írni a kékes képernyők előtt, de például Németh László vagy Illyés Gyula teljes életművét létrehozta tollal és ceruzával. Csorba Győző is csak tollal és fekve szeretett verset írni, vagyis nem a technika szabja meg, milyen mű születik. A jó irodalom az embert formálja, nem a gépekkel való élésre tanít, hanem a kapcsolatok ezernyi szálait mutatja be, ezért is mondhatja azt Tüskés Tibor tiszta szívvel, hogy a hagyományos irodalomra a jövő évezredben is szükség lesz.

Az iskolának, a pedagógusnak kiemelt szerepe van, hiszen ma egyre gyakoribb, hogy a diák a hosszúnak ítélt és fáradságosan olvasható regényeket rövidített formában, szinte irodalmi tablettaként vagy videofilmből veszi magához.- Klipplelkű, videolelkű ember lesz az, akinek csak ennyi jut az irodalomból - fogalmaz Tüskés Tibor -, olyan valaki, aki nem tud megrendülni, örülni, egy ünnepen viselkedni, a halálra készülni. Bár én nem vagyok nekikeseredve, most is, a könyvheti országjárásomon nagyon jóízű beszélgetések kerekedtek a fiatalokkal való találkozókon.

Várható, hogy így lesz ez 20-án is a fővárosi írók Boltjában, ahol legújabb könyvéről, „Áz exponált idő”-ről diskurálnak, vagy 29-én a

pécsi Művészetek Házában, ahol este 7-kor kezdődik a program.

Az írónak, akinek fele életét a tanulás, tanítás tette ki, a könyv szent tárgy. Látta, amint a nagy- kanizsai piarista gimnáziumban, ahová járt, a bevonuló orosz katonák máglyán égették el a könyveket, így hát a számára a háború és a könyvpusztítás a megbecstele- nített érték fogalmában egyesült. S hogy milyen a mai irodalom? Változatosabb, gazdagabb, igény és színvonal szempontjából is sokszínű. Beszélgetőtársam naprakész: mivel tagja a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv- és irodalmi kollégiumának, rendszeresen harminc kilós csomagokat hoz neki a posta, tele mai szerzők munkáival.- Változatos témaválasztásokat találni, ami érthető is, hiszen kinyílt a világ, ki-ki utazhat, nem mint negyven éve, amikor egy bezárt országban főtt a saját levében - mondja. - A szerzők egy része teljesen ismeretlen, pedig remekműveket alkotnak, mint a sepsiszentgyörgyi Bogdán László prózaíró például, akitől most közöl sorozatot a Jelenkor, vagy Thuróczy Katalin dramaturg, akinek egyik darabját nemrég a pécsi Horvát Színház mutatta be. Az ismertség egyébként sem mond el mindent, van, amikor a divat, a szenzációkeltés, a reklám dob a felszínre talmi értéket.

Amikor a következő hetven év feladatairól beszélünk, Tüskés Tibor elmondja, hogy az idő azért kegyelem, ajándék, a fontos az, miként él az ember a lehetőségeivel. Amíg a feladatok megtalálják, s teljesítésük örömet szerez, nincs ok a lustálkodásra.

HODNIK ILDIKÓ GY.

Hírcsatorna

A LEGJOBB ALAKÍTÁS. A héten zárult a XIX. Országos Színházi Találkozó, amelyen hazai siker is született. A Pécsi Nemzeti Színház Simon Gray „But- ley” című drámájával lépett a közönség elé a Katona József Színházban, Márton András rendezésében. A PNSZ-ből idáig minden évben szerepelt darab a versengésen, de idén ezzel a produkcióval a legjobb férfi alakítás díját hozhatták haza. A kitüntetett teljesítményt Gálffi László, a címszereplő nyújtotta. (ly)

KÓRUSSIKER. Megnyerte az ifjúsági kórusok kategóriáját a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara azon a nemzetközi kórusversenyen, amelyet a csehországi Olomuc- ban tartottak, immár 22. alkalommal. A Kertész Attila vezette együttes megszerezte az Arany Diplomát is. Az ötnapos eseményen 120 kórus vett részt, de a gálára csak 5 jutott be, köztük a pécsi csapat. . (ly)

NAIV MŰVÉSZEK. „A képző művészet vadvirágai” címmel magyar naiv művészeket bemutató tárlat látható a pécsi Műhelygalériában, július 8-áig. A művek tanúsítják, hogy a naiv alkotók ösztöneikre, velük született vizuális érzékenységükre hallgatva állítanak fel szabályokat, számukra nincs érdemes vagy érdemtelen anyag, munkájuk pedig a világ személyes felfedezése.

__________________________________ ILY)

I

Ko

ncert az első magyar orgonáért

Angster József a pécsi zsinagógában 1869-ben fejezte be első magyarországi orgonáját, amely ma igazi műemléknek számít. A hangszer sajnos használhatatlan állapotba került, felújításáért most jótékonysági koncertet tartanak.

Az 1940-es évek közepéig, amíg állt a gyár, a kisebb-nagyobb javításokat elvégezték, ám alapos felújításra nem került sor. A Pécsi Zsidó Hitközség erőfeszítéseket tett az első Angster-orgona felújítása érdekében, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett millenniumi programra beadott pályázatukra tavaly kétmillió forintos támogatást meg is ítéltek, ám összesen legalább 15 millió kellene az ipar- és kultúrtörténeti emlék helyreállítására.

Mint „Az első Angster- orgonáért” Alapítvány kuratóriumának titkára, Rabb Péter lapunknak elmondta, most művészek fognak össze a hangszer érdekében. A legközelebbi esemény június 29-én 18 órakor lesz a zsinagógában, ahol Sándor György (kéció nemzetközi viszonylatban is elismert tagja. A már az Egyesült Államokban élő művész fellépett operákban és musicalekben, de rendezőként és koncertművészként is nevet szerzett.

A mohácsi születésű Sümegi Esztert jól ismeri a baranyai közönség, úgy is, mint az 1992-es Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekverseny győztesét. Ő éppen a napokban kapta meg a Székely Mihály Emlékplakettet, amelyet 1964 óta adnak át arra érdemes művésznek.

Az est első részében Sándor György vallási műsora hangzik el, szünet után pedig a két műrész többek között Leoncavallo, Puccini, Verdi műveiből énekel.

Az orgonáért szervezett jótékonysági események sora folytatódik, augusztus végén Gregor József lép fel, őt a Kaláka együttes követi, de pécsi bábművészek is szerepelni fognak a félezres közönséget befogadni tudó ^ iagó- gában.

HOC K I. GY.

Kincsek a gyárkapun túl

Ismét egy pazar kiállítás nyílt a Múzeum Galériában, Kovács Orsolyának, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténészének rendezésében, ahol a tegnapi naptól szeptember 10-ig újabb, ritka Zsolnay-kincseket tekinthetünk meg.

Belépve a galériába, a balra nyíló termekben míves, cizellált minták gyöngyözik tele a vázákat, építenek fel egy-egy formát - Sikorsky Tádénak, ennek a szelíd, szakállas szlávnak a munkái. Finom rajzok, kerámiatervek, vázák - egy hatalmas, madárfejes is - 1884-ből. A lengyel arisztokrata családból származó kerámiaművész Zsolnay Júlia férje, aki építészmérnök is, tudom meg Kovács Orsolyától. Díszkerámiáit szárnyaló fantázia jellemzi, ő hozza divatba a keleties „mór” stílust, a szecesz- szió előfutára, de ő a Zsolnay Mauzóleum építész tervezője is. Sokat másol, mintákat sajátít el,

de nincs, amit ne írna újra gazdag képzelete.

Családtagként nem tartották szükségesnek külön is kiemelni a tevékenységét, pedig ez a kiállítás a Zsolnay-kincseket bemutató sorozat újabb állomásaként azt is példázza, mekkora egyéniség volt ő is ifjabb kortársa, a szobrászművész Apáti Abt Sándor mellett. Apáti Abt munkásságáról a szomszédos termekben látható kerámiák, tervrajzok, csodás eo- zin-képek adnak fogalmat. Apáti Abt Münchenben Stróbl Alajos mellett tanul, s tudjuk róla, hogy a Zsolnay-kerámia egyik legnagyobb hatású egyénisége. Konstruktívabb, letisztultabb világ az

övé, a magyaros ornamentikát is nagyvonalúan alkalmazza, és a szobrászi vénára jellemzően plasztikusabb is. Csodálatos eo- zin-képe, a fekete keretű „Krisztus a Golgotán” régi ismerősként köszön vissza a közönségnek, a mauzóleum oroszlánjai, a pécsi Francia Emlékmű sasmadara és számos jelentős alkotás fűződik a nevéhez. Ám újdonságot jelentenek a múzeum raktárából előkerült kincsek így is: a nyakéknek készítendő ékszertervei, színes rajzai, állatszobrai, fakó homokszín kőagyag tálkái, vázái. Bámulatra méltó az a bőség, amit a Zsolnay gyár tervezőművészei az múlt század második felétől kezdődően felhalmoztak itt, különösen, ha arra gondolunk, hogy a két alkotó itt sorakozó munkáinak 80 százalékát a közönség eddig még nem is láthatta.

BÓKAR.

<3