Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-23 / 112. szám

2000. április 23. ★ ARCKÉP ★ 7 Gyulay Endre tizenhárom éve ül a Szent István-i szeged- Csanádi egyházmegye első püspöke, Szent Gellért jelképes székében. A főpap a magyar katolikus egyház egyik megha­tározó személyisége, 1990 óta a Magyar Püspökkari Konfe­rencia helyettes elnöke. A megyés püspök nyíltan vállalja nagy elődje szellemi és emberi örökségét. Követendőnek tarlja Szent Gellért közéletiségét, nem egészen finomkodó stílusát, részvállalását az egyház országos ügyeinek intézé­séből, s a hívek körében végzett munkáját, hogy járta az egyházmegyét, térített és keresztelt. Gyulay Endre ugyanak­kor határozott szókimondásával gyakran kavar vihart a ha­zai politikai életben. A megyés püspököt erről, valamint pa­pi hivatásáról, a katolikus egyház állapotáról és a közvéle­ményt foglalkoztató egyéb témákról kérdeztük.- Mikor határozta el, hogy Isten szolgálatába szegődik?- Jóanyámat kilencéves ko­romban, 1939-ben el kellett te­metnünk, s a következő évben Budapestre kerültem, a jegyzők országos árvaházába, mert Battonyán - ahol születtem - nem volt lehetőség a továbbta­nulásra. Az egykori Széchenyi- gimnáziumba jártam iskolába, ott egy úrnapi körmeneten fel­ötlött bennem, mi lenne, ha én vihetném az oltáriszentséget. Ez volt az első mély találkozá­som a hivatással...- ...megérintette Isten jelen­léte, vagy inkább egy hosszú találkozás kezdetéről beszélhe­tünk?- Nálam ez a pillanat döntött. Innentől nem is gondoltam ar­ra, hogy más hivatást válasszak.- Minden szülő természetes vágya, hogy gyermeke férjhez menjen, megnősüljön, s uno­kákkal ajándékozza meg. Édesapja mit szólt a dönté­séhez?- Tizenhárom éves voltam, amikor segédjegyző édesapám agyvérzést kapott. Utána megle­hetősen vallásossá vált, abból merített erőt a maga keresztjé­nek hordozásához. így nem okozott különösebb gondot szá­mára a döntésem. De történt egy érdekes dolog. Édesanyám haldoklott, már el­látták a szentségekkel, amikor a battonyai plébános, Klivinyi La­jos prépost hazatérve szabadsá­gáról megkereste őt és hosszan beszélgetett vele. Pappá szente­lésem után egy évvel Klivinyi prépost - aki szentelésem ide­jén éppen börtönben volt - el­mondta nekem: édesanyám ar­ra kérte, tegyen meg mindent, hogy pap legyek.- Egy kényesebb kérdés: volt-e a püspök úr szerelmes?- Hogyne, többször is, egé­szen 12 éves koromig, amíg be nem vonultam a papi szeminá­riumba. Ezek átmeneti dolgok voltak, az osztályba járó lá­nyokkal folytatott beszélgeté­sek, érzelmi megnyilvánulá­sok. Az elkötelezettségtől kezdve viszont tudtam, hogy mire készülök.- Általános síkra terelve a té­mát, egyre gyakrabban fogal­mazódik meg a cölibátus, a pa­amikor fiatalokkal foglalkoztam, s éjszakába nyúlóan velük ma­radtam, nem kellett elszámol­nom az idővel senkinek. Ugyan­akkor azt is látom, hogy a kis plébániákon élő papoknak na­gyon nehéz egyedül vezetni a házat, intézni az ügyeket. Ezért ha a pápa megkérdezne, azt ja­vasolnám, hogy fakultatívvá kel­lene tenni a nősülés kérdését.- Azt hiszem, érdemes lenne a közvélemény számára tisz­tázni, hogy a cölibátus megen­gedi-e a házasság nélküli kap­csolatot?- A papi nőtlenség megen­gedné, de a hatodik parancs nem. Aki keresztény és katoli­kus, annak nem lehet házassá­gon kívüli szexuális kapcsolata bűn nélkül. Név'iegy gimnáziumba helyi ■ pia , utána Káplán Röszken, K H Mező­1987-tol s«i. elnöke Hobbija: olvasás. pi nőtlenség eltörlésének a gon­dolata. Mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?- A II. vatikáni zsinaton is fel­vetődött a kérdés, de érdemben nem foglalkoztak vele. A papi nőtlenség inkább a kintiek, mintsem a bentiek számára je­lent problémát. Nem mintha ne lenne példa botlásra, vagy ne hagyták volna ott emiatt néhá- nyan a hivatásukat. A cölibátust illetően Szent Pál kijelentése a meghatározó: aki a férjéhez, fe­leségéhez tartozik, annak szíve megosztott, aki pedig csak Krisztushoz tartozik, annak szí­ve egységesen oda tart. Ennek ellenére egy pillanatra sem len­ne bennem törés, ha a zsinat az egyháznak ezt a szokását felad­ná. A magam életében láttam, hogy amikor az üldözések el­kezdődtek és az ember létbi­zonytalanságban élt, nem kellett azzal törődni, mi lesz a feleség­gel, a két-három gyerekkel. Vagy- E szerint aki megbotlik, annak búcsúznia kell a papi hivatástól?- Ha egy pap életében előfor­dul ilyen kisiklás és azt rendezi - bűnbánatot tanúsít, Istennel kibékül, szentgyónást végez —, akkor van lehetősége a maradás­ra. A folyamatos kapcsolatnak viszont, ha nem hajlandó felszá­molni, a hivatástól megválás a vége. Egyházmegyénként négy­öt évenként fordul elő ilyen eset.- A katolikus egyház megle­hetősen nagy biztonsággal szól bele családi ügyekbe, foglal ál­lást az abortusz kérdésében, miközben a papságnak a nőt­lenség miatt nincs személyes élménye és háttere a kérdésről. Mi az alapja ennek a határo­zott véleménynyilvánításnak?- Rossz a hasonlat, de egyet­len orvosnak se kell vörhenyes- nek lenni ahhoz, hogy a vör- henyt gyógyítani tudja, A plébá­niákon jegyesoktatás folyik, gyóntatnak, tehát egy szimpla kis papnak is nagy tapasztalata és gyakorlata van a nevelés és a házassági türelem kérdésében. A Szentírás és az emberek isme­rete is sokat segít abban, hogy tanácsot tudjunk adni.- Ön gyakran nyilatkozik po­litikai ügyékről. Kézenfekvő a kérdés: az egyház szolgálatában állók esetében hol a politikai életben való részvétel határa?- A római katolikus egyház törvénykönyve tiltja a politikai vezetői szerepvállalást, legyen szó polgármesteri vagy ország- gyűlési képviselői állás válla­lásáról. Mivel azonban a magyar értelmező szótár szerint a politi­ka szó a közösségért, a társada­lomért érzett felelősség vállalá­sát is jelenti, megnyilatkozásai­mat nem nevezném politizálás­nak, hanem a közösségért érzett felelősségnek. Tehát ha mint püspök szóvá teszem, hogy gye­rekek éheznek az országban, mert a szülőknek nincs pénze reggelire, s egy szociális társada­lomban igenis gondolni kell rá­juk, akkor a közösségért tettem valamit és nem egyik vagy má­sik párt mellé álltam.- Nyilatkozatai gyakran ka­varnak vihart. Szeret érdesen fogalmazni. Ha visszafogot­tabb lenne, nem érne el többet?- Püspökké szentelésemkor - még 1987-ben - azt mond­tam, jóapám szókimondó em­ber volt, s ehhez tartom ma­gam is. Udvarias leszek, de az igazságot mindig igazságnak fo­gom kimondani. Máig ehhez tartom magam. Hogy miért fogalmazok így? Azért, mert kereken és világo­san szeretek megszólalni. Fel­tárni szeretem és nem elkenni a dolgokat. Nyíltságommal gyó­gyítani akarok. Nem hiszem, hogy bárki ellen gyűlöletet szí­tottam volna, amikor az egyhá­zat sértő filmmel kapcsolatban megnyilatkoztam, vagy — amint Horn úr a könyvében egyedül engem említett név szerint — kritizáltam előtte kormányzása egyik-másik intézkedését, pél­dául szociális, családi kérdések­ben hozott és az egyházi ingat­lanokkal kapcsolatos döntéseit. Ha mindenki lapít és nem szól, akkor semmi nem oldódik meg.- Horn Gyula szerint 1998- ban a katolikus egyház buktat­ta meg az akkori kormányt az­zal, hogy felszólították a hívei­ket, a jobboldali pártokra sza­vazzanak. A politikai életben vannak-e a katolikus egyház­nak természetes szövetségesei? „Nem hiszem, hogy bárki ellen gyűlöletet szítottam volna”- Nincs olyan párt, amelyiket az egyház pártfogolna, van vi­szont párt, nem is egy, amelyik az egyház pártfogását kéri, mert programja szociális vagy mert tagjai vallásosak. Tehát nem az egyház kopogtat be, hanem for­dítva. A választás előtti körleve­lünkben egyébként a keresz­tény elveket fogalmaztuk meg, s arra kértük a híveket, vessék össze azokat a pártprogramok­kal, s annak alapján döntsenek.- Úgy hírlik, püspök úrnak a zsidósággal, illetve az izraelita egyházzal nem éppen felhőtlen a viszonya.- Inkább azt mondanám, hogy néhány kijelentésemet fél­reértették. Például azt, hogy örü­lök Csurka parlamentbe kerülé­sének. Nem azért, mert - mint állítják róla - fajgyűlölő, hanem mert - mint nyilatkoztam akkor - lesz valaki, aki nem engedi szőnyeg alá söpörni a dolgokat. Nem arról beszéltem tehát, hogy milyen a viszonya Csurkának a fajgyűlölethez, a sovinizmus­hoz, a trianoni határokhoz. A he­lyi zsidó hitközséggel egyébként korrekt a kapcsolatom, a gyűlé­seikre is eljárok, amikor meghív­nak. Nemegyszer előadásra is felkértek a Keresztény-Zsidó Ba­ráti Társaságban.- Ha már Csurkát említette, azt azért elfogadja, hogy a MIÉP elnökének vannak anti­szemita kijelentései?- Ha nem is antiszemita, de na­gyon éles kijelentései vannak a zsidókérdésről, a határokról és egyebekről, ami nem biztos, hogy szerencsés, mert egy politi­kusnak tudnia kell, mi válik való­ban és jelenleg az ország javára.- Püspök úr! Milyennek látja a magyar katolikus egyház ál­lapotát a negyvenévi ateista kurzus után?- Rozogának. Mert negyven évig nem volt érdemi hitoktatás, miközben az egyházakat és a papokat rágalmazták, gyalázták, s ezek lerakódtak a mostani szü­lök lelkében. Ezt csak személyes pasztorációval lehet levezetni bennük. A másik végletet azok alkotják, akik csak szokásból járnak templomba, s az első ne­hézség után elmaradnak a szentmiséről. Nagy gond továb­bá, hogy sajnos kevés fiatal vá­lasztja hivatásának a papi szol­gálatot. Szépen alakul viszont a hitoktatás, sok a megtérő fiatal, s eredményesnek érzem a kato­likus iskolák munkáját. Ennek ellenére legalább húsz év kell ahhoz, hogy erőre kapjunk. Arpási Zoltán Azt mondják róla... DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV püspök, a református egyház zsinatának lelkész elnöke: Gyulay Endre a mai magyar katolikus közélet egyik meghatározó alakja. Szavára és véleményére egyházon belül és azon kívül is figyelnek. Tiszteletre méltó következetességgel vállalja azoknak az értékeknek a képviseletét, amelyek a katolikus egyház hitbeli és erkölcsi tanításából következnek. Ökumenikus együttműködésre való készsége abból a meggyőződésből fakad, hogy az a felekezeti széttagoltságban élő egyházak számára a keresztyén bizonyságtétel hitelességének mércéje. DR. HARMATI BÉLA püspök, az evangélikus egyház országos elnökségének elnöke: Gyulay Endre püspök úrral párhuzamosan kezdtük a püspöki szolgálatot 1987-ben. A rendszerváltás idejéből emlékezetes számomra az egyik napilapban Szent Sebestyénről szóló allegorikus írása az egyház sebeiről, ami nagy feltűnést keltett. Következetes és határozott egyházi vezetőként, ökumenikus lelkiségei főpásztorként ismerem. A magyar kereszténység spirituális és intézményes újjáépítésének fáradhatatlan harcosa. DR. VÁRSZEGI ASZTRIK pannonhalmi főapát: A szegedi papnevelő lelki igazgatójaként ismertem meg lassan több mint húsz esztendeje. Jó testvéri kapcsolatban állunk azóta is. Vele még a legnehezebb kérdésekben és helyzetekben is tudtam és tudok beszélni. Figyel az emberekre, érti a másikat. Jó ember, elkötelezett keresztény, ez az alapja püspöki szolgálatának is. Szeretem fanyar humorát. Gondjairól tekintete és szeme árulkodik. Néha haragszik az egész világért. Ha ezt látom, semmi perc alatt kihozom gondjaiból és akkor át- és megmentett gyermekségünk jót tud nevetni a legnagyobb gondok közepette is. ) t

Next

/
Thumbnails
Contents