Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-18 / 107. szám

2000. Április. 18., kedd HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal A bélyeg olykor milliókat ér A kiegyezés évében Kőbányán a Bécsben lakó Félix Pfeiffernek feladott levélre egy különleges bélyeg került. Piros volt és háromkrajcáros. Úgynevezett tév- nyomat. Tavaly a levelet a rajta lévő bélyeggel egy budapesti árverésen potom negyvenmillió forintért vette meg egy hazai bank a Bélyegmúzeum számára. Ha Félix Pfeiffer úr tudta volna, hogy a levélke sorsa mi lesz, biztosan a családi ereklyék közé téve hagyta volna örökül ükunokájának. Most kezdődő sorozatunkban a különböző érdekes és értékes gyűjteményekkel és természetesen gyűjtőikkel foglalkozunk. A „fekete" egypennys A bélyeggyűjtés sokak kiváltsága, de keve­sen jutnak el addig, hogy kitartó szorga­lommal vagyont halmozzanak föl általa. Pedig a lehetőség adott. Főleg a padlások mélyén elheverő levélkötegek, eltett kü­lönféle küldemé­nyek (újságok szélére ragasz­tott bélyegek) között kutatva találhat olykor ritka kincseket a hozzáértő. Mondják, hogy különösen napjainkban jár­ják a filatelisták (vagy a magukat annak mondók) a korábban nehe­zebben megközelíthető térségeket (Er­délyt, Felvidéket, Kárpátalját), kopogtat­nak be házakhoz, kutatnak antikváriu­mokban, parókiákon, hogy azon mód jus­sanak értékes levélhez, levelezőlaphoz a rajta lévő bélyeggel együtt. Miként az „ószeresek” is nagy rohammal vették be e térségeket, hogy különféle régiségeket, lámpákat, fonográfot, rézmozsarat, porce­lánt és egyéb századelős vagy múlt száza­di holmit potom pénzért fölvásároljanak. Különösen a múlt század közepének- végének levelezései között bukkanhat va­gyont érő ritkaságra a kitartó gyűjtő. Gon­doljunk az önálló magyar bélyegkiadás előtti időkre (1871 előtt), amikor még az osztrák posta bélyegeit használtuk mi is, s például a porosodó levélen egy jól látható bélyegzés tanúsítja, hogy a levelet Miskolczon, Budán avagy Baranyavárott Ez már történelem Az ókori Egyiptomban Amenopys fáraó postaszolgálata kétféle (vörös és kék) bélyegzőt használt, aszerint, hogy a postai szolgálatot ki fizette: a feladó avagy a címzett. A 3500 évvel ezelőtt élt fáraó sírjában 180 különféle bélyeg­zést találtak, melyet ma a British Múzeumban őriznek. Az első postabélyeget 1840 május 6-án a brit posta adta ki, Sir Rowland Hil ötlete nyomán. 1848-ban világviszonylatban is az elsők között jelent volna meg a magyar bélyeg is (Than Mór tervezte), de a szabad­ságharc bukása miatt nem sikerült Ausztriát megelőzni a bélyeg kiadásban. Az osztrák posta 1850. június 1-jén adta ki az első levél- és hírlapbélyegeket, s ezt használtuk mi is, 1867. április 30-ig. Az első magyar bélyegek (ún. provizórikus bélyegek) 1867. május 1-től június 15-ig voltak forgalomban. Az ilyen bé­lyeggel ellátott levelek mindegyike egymillió forint feletti ér­téket képvisel. Az utóbbi években ugyanis a bélyeg­gyűjtés nemcsak hobbi, hanem a trezau- rálás eszköze is. Pénzt nemcsak ingatlan­ba, műkincsbe érdemes fektetni, hanem bélyegbe is. Sőt a bélyeg előtti időszak ős­postai küldeményeire (háromszáz éves le­velek!) is kiterjed a filatelisták figyelme, már hosszabb ideje kutatnak az illetékbé­lyeg, a portók, a különféle ritkaságok után. Például az 1875-ös úgynevezett „Ba­laton” bélyegek, a Zala-Somogy Gőzhajó­zási Társaság magánkiadású hajóposta bé­lyegei világritkasá­gok (jó, ha egy tucat fennmaradt belőlük), de az 1956-ban Sop­- A hatvanas-hetvenes években megle­hetősen jó üzlet volt ilyen régi kőnyoma­tosokat külföldre kivinni és ott eladni, amit sokan meg is tettek. Ma a szorgalmas és kitartó gyűjtő a múlt század postaritka­ságai felé fordulva, már nemcsak kimon­dottan a bélyegre koncentrál, hanem a le­vélre, azok minőségére és az előfordulás gyakoriságára is. Egyre több ilyen sajátos levélritkaság jelenik meg a hazai és a kül­honi árveréseken is. ■■■■■■■- S olykor többet ér, mintha aranyból volna.- Ez így igaz. A trezaurálás folyamata megindult, és egyre többen fordulnak a bélyeg felé, a szakemberek véleményére hallgatva. S nem a kimondottan gyűjtők. Sok újgazdag van a háttérben, akikről mit Néhány érték a sorból adták fel. Hasonló kurrens ritkaságokra, több százezer avagy millió forint értékű bélyegekre lelhetünk a magyar bélyegki­adás kezdetei után, az úgynevezett kőnyo­matosok és réznyomatosok között. ronban „Hazádnak rendületlenül...! Sop­ron, 1956. okt. 22” szöveggel felülnyo­mott 25 bélyegből ál­ló sorozat is több mint félmillió forin­tot ér. Kurdics Sándor, a Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövet­ségének (MABÉOSZ) elnöke szerint a bé­lyeggyűjtés az egyik legszebb hobbi, az önművelést, a szép felé való vonzódást, az ismeretek bővítését szolgálja. Ám az el­múlt évek során a szervezett bélyeggyűj­tők száma egytizedére csökkent.- Miért ez a visszaesés? Hiszen a ma­gyar bélyeggyűjtés fénykorában közel fél­millió regisztrált bélyeggyűjtőről beszélhet­tünk, ifjakról és felnőttekről egyaránt.- Úgy gondolom, hogy egy igen érdekes folyamat zajlott le a szocializmusnak ne­vezett időszakban. Ahogy nőtt a bélyeg- gyűjtők száma, úgy emelkedett a kibocsá­tott bélyegek mennyisége, hiszen minden gyűjtőnek juttatni kellett, ugyanakkor a magyar postának a külföld igé­nyeit is ki kellett elégíte­nie. Ez a folyamat azon­ban azt eredményezte, hogy az 1960-1990 kö­zötti nagytömegű kibo­csátás a bélyegek elérték­telenedését hozta.- Azaz seperni lehetett a bélyegeket. Mekkora az a példányszám, ami még a bélyegek értékesülése szempontjá­ból elfogadható?- Ötvenezer körüli, bár igazából nehéz ezt megmondani. Minden­esetre az említett időszak többmilliós kibocsátásai a bélyeggyűjtésnek ár­tott, elkedvetlenítette a gyűjtőket. Világviszonylatban megcsap­pant a kereslet a magyar tömegbélyeg iránt.- Ez persze nem vonatkozik a múlt szá­zadi kiadásokra. A hazai katalógusárak szerint Az 1871-es kőnyomatos sorozat 25 krajcárosa levélen 2,5 millió forintot ér. Az 1871-es réznyomatos 15 krajcárosa 1,8 milliót ér. Ha a borítékon az 1871-es 25 krajcáros kőnyomatos mellett bármilyen más értékű réznyomatos van, a levél kikiáltási ára 3 millió forint. Az 1874-es réznyomatos, 2 forintos távirdabélyeg posta­tisztén 5 milliót ér. Az 1921-es kiadású Koronás Madonna 5000 koronás címle­te fordított középrésszel (az úgynevezett fordított Madonna) ára 2,5 millió forint. sem tudunk, s az árveréseken is csupán a megbízott képviselőik vesznek részt. Oly­kor jobb befektetésre lelnek így, mint pél­dául az ingatlanvásárlás avagy a bankbe­tét.- Augusztusban bélyeg-világkiállítás lesz a budai várban. Önök a kiállítás egyik szervezői - bizonnyal itt is lesznek milliós értéket jelentő ritkaságok.- Valóban, hiszen olyan sok a jelentke­ző, hogy igazából a helyhiány okán sze­lektálnunk kell a kollekciókat. Annyi bizo­nyos, hogy sokféle csodával szembesülhet majd a látogató. Hogy példát is mondjak: először állítjuk ki a világ legnagyobb ma­gyar gyűjtemé­nyét, amely az Ausztráliában élő Edouard Wittenberg tulajdonában van. A millen­nium nagy eseménye lesz ez is. A filatelistá- kat a XIX. szá­zad közepén a francia posta­ügyi miniszter, Émil de Cochery például bűnözőknek te­kintette, és ezért hosszú ideig gyanús volt bélyeggyűjtőnek lenni. De aki vállalta és kitartott (és szerencséje is volt), annak az örökösei később jól megéltek a dologból. A MABÉOSZ elnökének, Kurdics Sándor­nak a véleménye szerint manapság ismét érdemes a bélyeggyűjtők közé keveredni. ____________________________KOZMA FEREHC (Jövő kedden az éremgyűjtés kulisszatitkai­ba tekinthetnek be olvasóink.) Than Mór bélyegterve TIBAY OÁBOR Letaszítva Kezdjük rögtön a tények ismer­tetésével. A hír a következő: egy kifejezetten jó emlékezőképes­ségű sofőr vezette a mintegy két héttel ezelőtti hét végén az egyik nagy pécsi bevásárlóköz­pont ingyenes körjáratát. A szupermarket megállójában álldogált az említett járműre várva egy - saját szavaival - már rendezettebb körülmények között élő ex-hajléktalan. Ne le­pődjünk meg, ilyen is van; az­az igenis lepődjünk meg, mert - és itt lehet sajnálkozni - ritka a hasonló „kiugrás”. Szóval a sofőr, aki mint tud­juk, remek emlékezőtehetséggel vagyon megáldva, kiszúrta em­berünket, ahogy az a bevásár­lásból két cekkerrel éppen felfe­lé iparkodott a lépcsőn. Nem zavarta a közlekedést, ruháza­tával, annak állapotával, eset­leg hangos rádiózással vagy botrányos viselkedéssel nem sértette sem a közízlést, sem az utazó közönséget: szóval csak úgy ott volt, mint akár én, vagy akár ahogy Önök ott lehettek volna, Kedves Olva­sók. Ennek ellenére működésbe léptek az ősi reflexek: össze­szorult az ököl, résnyivé szűkült a szem, majd a busz ura szólásra nyüotta száját, szárnyas - és keresetlen - gon­dolatokkal eltanácsolta embe­rünket az utazásban történő azonnali részvételtől, majd büszkén távozott az ingyenes (kiemelés tőlem - a Szerz.) já­rattal. A szenvedő fél szerint egyébként mindez azért lehetett így, mert a sofőr - aki ugyebár (mint tudjuk) remekül raktá­rozta el agyában az utazó kö­zönségre vonatkozó informáci­ókat - láthatta őt eleget koráb­ban rendszeres ingajáratai egyikén-másikán, amikor is éppen a Támasz Alapítvány épületét kereste fel. Aszonták régebben, hogy ebben az országban minden baj Komád György és a buszsofőrök miatt van. Na, hát ez példának okáért óriási rágalom. Hogy mégis ez az, ami bennünk rögzül, attól le­het, hogy az ilyesmire jobban rááll az agy: aztán az egész ott marad, ki sem lehet belülről zavarni, vagy fölébe helyezni egy másik okosat. És akkor ott ül. Mint ahogy egyes fajtársaink fejében a rengeteg primitív sztereo­típia. LEHPVAI DÁVID __________________________ Ny omravezetők A magyar Bonnie és Clydé­kánt hírhedtté vált miskolci párost macskáik buktatták le, szám szerint öten. A jószágok egy garázsban vártak a gaz­dikra, a rablók pedig - mint rendes cicatartók - vissza is mentek hozzájuk. Ekkor buk­tak meg. Talán már említettem volt, két házimacskát is tartunk, mit mondjak, tűrőképes jószá­gok, akár egy teljes napra is otthon lehet hagyni őket, jó, legföljebb szétszedik egymást egy picit, ha viszont hosszabb útra megyünk, mindig megké­rünk valakit, ugyan viselje már gondjukat. A szóban forgó pá­ros azonban nem ezt az egysze­rűbb megoldást választotta, ha­nem úgy vélte, jobb, ha a macskákat egyből ismerősük­höz viszik, mind az ötöt, nyil­ván böhöm nagy macskakosár­ban. Ez az, amit nem értek. A macskákat nem túlságo­san könnyű dolog szállítani, ha egyáltalán sikerül megfogni őket, és benyömöszölni a szál­lításra szánt eszközbe. Az au­tózást nemigen kultiválják, új helyen pedig általában rettene­tesen félénkek, rendszerint be­bújnak egy sarokba, és ott gub­basztanak órákon át, ráadásul almukat se találják meg, követ­kezésképp össze-vissza csinál­nak mindenhova a lakásban. Kész őrület az egész, öt macs­kát sikeresen átköltözni meg­ítélésem szerint nagyobb bra­vúr, mint fényes nappal kira­bolni egy OTP-t, bár ez utóbbit még nem próbáltam. Szóval a magyar Bonnie és Clyde hibát követett el (ha ez így nyelvtani­lag helyes), amikor nem adták oda a garázs kulcsát ismerő­süknek. Ez eddig tiszta sor. Itt volna viszont az az egy­millió forint, amit a nyomrave­zetőnek ajánlott föl a rendőr­ség. Most persze azt mondják, hosszas és aprólékos nyomoza­ti munka eredményéről van szó, hogy az obiigát operatív jelzőt ehelyütt ne is említsem, ezért aztán egy fillér se jár sen­kinek. A macskák nevében til­takozom! Ha ők buktatták le a gazdikat, akkor nekik jár az egymillió. Azzal pedig senki ne jöjjön, hogy a cicák nem tudnának mit csinálni ennyi pénzzel. A napnál is világosabb, hogy mit vennének. hetedik oldal HOLNAP Riport Két család, három gyerek, négy kerék. A bérből és fize­tésből élők többsége egyre ke­serűbben éli meg, hogy hiába túlórázik, vállal különmun­kát, a forint egyre kevesebbet ér. Mi van azokkal a három- gyerekes családokkal, akik státusuk szerint a „középosz­tályhoz” tartoznának? Portré Tóth Ferenc, komlói zeneta­nár. „Öt éve mentem nyugdíj­ba. Gondoltam, inkább hiá­nyozzak, mint útban legyek. Végül nyugdíjasként is ma­radtam tanüani abban az is­kolában, ahol valaha gyer­mekként boldog voltam.” Portré Sokoldalúvá tett az élet” Történelmi név viselőjeként úgy élte végig a huszadik szá­zad rá eső részét, ahogy azt az aktuális történelem már- már klisévé tette... Ám a pécsi Benyovszky Imre (aki egyébként sosem volt gróf) azok közül való, akiknek a lel­ke „arisztokrata”, és sohasem adta fel.- Vivát Benyovszky! A mai napig is ismétlik ezt a filmsorozatot. Az ön számára mit jelent a család?- Ez egy hatalmas család, mi az oldalágához tartozunk, és tudtommal sose voltunk grófok. Ami biztos, az a lengyel szárma­zás. Magyarországon az Anjouk alatt jelentek meg a Benyovszkyak, és a fő ágon a mai napig is Móric névre hallgat­nak a fiúgyermekek.- Ettől függetlenül nem mindig volt előny Benyovszkynak lenni. Mondjuk az ’50-es években.- A jogot épp csak elkezdtem 1948-ban, mikor apámat B-listára tették. Ezzel számomra is véget ért hosszú időre az egyetem. Vol­tam tuskó­akartam menni egy betonelőké- szítő-üzembe, ahol erre fel nem kellettem.- De nem adta fel.- Ötvenhat után levelezőn be­fejezhettem a -jogot, s mikor 1961-ben bemutattam a főnö­kömnek a frissen megszerzett diplomámat, annyit mondott: lát­tam már ilyet. Utána aztán dol­szedő erdőir­táson, léces­fiú az olajku- tatóknál, gyümölcsé- szeti mun­kás. írtak is rólunk egy szép mél­tatást, Glaszékesztyűs, grófi címe­res „elit” brigád garázdálkodása Ligetpusztán címmel. Épp át Benyovszky Imre 1930-ban született Pécsett. 1948-ban érettségi­zett, majd elkezdte a jogi egyetemet, ahol 1961-ben kapott diplo­mát a történelmi események miatt. 1985-ös nyugdíjaztatásáig számos területen dolgozott jogászként. Most ingatlanszakértő és idegenvezető. Felesége nyugdíjas, öt felnőtt gyermekük van. gozhattam a vendéglátóiparban, a vízügynél, tervezővállalatnál, utóbb ingatlanügynökségnél. Vé­gül is semmit sem bánok, azt gondolom, eléggé sokoldalúvá nevelt az élet.- Plusz még az idegenvezetés, ami élteti.- Sopronban voltam 1962-ben, ahol egy nagyon szép vezetésen vettem részt, és elcsodálkoztam, mért nincs ez Pécsett is? Amikor lehetett, azonnal elvégeztem a tanfolyamot, és azóta csinálom. Rengeteg embert ismerhettem meg, érdekes ka­landjaim voltak. Emlékszem pél­dául egy kubai katonai küldött­ségre, akik negyed óráig tanakod­tak, hogy vajon bemehetnek-e a székesegyházba... Egyébként az a hely is roppant fontos az életem­ben: fél évszázada vagyok a szé­kesegyházi kórus tagja, a felesé­gemet is itt ismertem meg. MÉHES KAROLY ) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents