Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-04 / 63. szám
10. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA-MŰVELŐDÉS 2000. Március 4., szombat Hfl Ü Hírcsatorna HERMÉSZ-DÍJ. A minőség az egyetlen szempont a Hermész- díjnál, amelyet 3 év óta évente osztanak ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Bár az elismerésben részesülők a díjat majd az Ünnepi Könyvhét megnyitóján vehetik át, a róla szóló emléktáblát már tegnap felavatta Várhegyi Attila, a minisztérium politikai államtitkára, a pécsi idegen nyelvű és művészeti könyvesboltban. (ly) MICIMACKÓ. Új bemutatóval jelentkezett a pécsi Ifjúsági Ház Sziporka Gyermekszínpada. Micimackó kalandjainak örökzöld történetét N. Szabó Sándor és Unger Pálma rendezte, a premier vasárnap 10 órakor lesz. További előadások 9-én, 14-én, 23-án és 29-én 15 órakor kezdődnek. (ly) TARIMÉNES UTAZÁSA. Bes senyei György Tariménes utazása című művének kritikai kiadását mutatják be a közönségnek 9-én 18 órakor a pécsi Művészetek Házában. A kötetet dr. Nagy Imre egyetemi tanár rendezte sajtó alá, s ő írta a bevezető tanulmányt, illetve a jegyzeteket is. A szerzővel Bíró Ferenc, az ELTE egyetemi tanára beszélget. (ly) HOVA JUT A NŐ? Magyar népi szövegek alapján készült az az érdekes zenés előadás, amelyet a Franciaországban játszó színésznő, Varga Kata ad elő. A vendégjátékra 7-én és 8-án 19 órakor kerül sor a pécsi Harmadik Színházban, a zenét a Téka együttes szolgáltatja. (ly) ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET. Ezzel a címmel rendezik meg a XIII. országos népművészeti kiállítás és pályázat megyei tárlatát a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központban. A megye népművészeinek alkotásaiból készült gazdag összeállítás 6-án 17 órakor nyílik meg a pincegalériában. (ly) KÉP, SZOBOR, NEMEZ. Több izgalmas kamarakiállítás nyílt a napokban Pécsett. A Parti Galériában Nyári Zsolt szobrászművész új munkái láthatók, a Pécsi Galéria pincéjében Csille Márta nemeztervező textilművész válogatott hét év terméséből, míg az IH Galériában a PTE Művészeti Karának festő szakos, beszélő művésznevet választó hallgatója, Amigó mutatkozik be. ily) Játékok a közösségi színtéren Pénz nélkül csak törvénysértéssel működhetnek Nagy eredménynek könyvelhették el a köz- művelődési intézmények a kulturális javak védelméről szóló 1997-es törvényt, melyben a finanszírozásról szóló részek a biztonságos működés ígéretét jelentették. Az eltelt időszak azonban megmutatta: hiába került az önkormányzatok feladatai közé a köz- művelődési ellátás biztosítása, ha a költség- vetés vagy a képviselők egyéni jóakarata nem engedi, a közösségi színtereken megáll az élet. A baranyai viszonyokról a megyei önkormányzat számára készült elemzésben a közművelődési intézmények helyzetét helyenként ugyan jónak, általában azonban válságosnak ítélik. Jellemző, hogy míg 1997-ben még 187 hely működött, '98-ban csak 106. Átmenetileg szünetelt 40, teljesen megszűnt 21. Az intézmények többségét az önkormányzatok tartják fenn, az egyesületek és alapítványok részvétele ezen a téren elenyésző. Baranya 302 településéből 10-ben általános művelődési központ van. Törvény szerint a helyi ön- kormányzatoknak a közművelődéssel, a könyvtári ellátással, a kulturális javak vé- . delmével, a múzeumi és levéltári szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokhoz normatíva jár, de ez olyan kevés, hogy a kisebb lélekszámú településeken az egész évi ösz- szegből jó, ha egyetlen falunapot lehet csinálni. Idén például évente és fejenként 731 forint a normatív támogatás, de a művelődési házakra ebből általában csak 300-380 forint jut. Az igényes programokhoz nem elég a jó szándék és a megszállott közművelői akarat, pénz nélkül semmi nem működik. Talán ez is oka, hogy az intézmények tevékenysége mind kínálati, mind látogatói oldalon sok helyen beszűkült, a művészeti alkotóközösségeik aránya is megváltozott. Az előadói csoportok, néptáncosok, színjátszók, táncházak, fúvószenekarok száma kissé emelkedett ugyan, de az anyagigényes vizuális alkotói társulások száma csökkent. Még ma is a legfőbb bevételi forrás a helyiségek bérbeadása, termék- bemutatók, bálok számára, jellemző adat, hogy míg például '98-ban képző- és iparművészeti kiállítás 157 volt a megyében, vásárt több, mint 2000 alkalommal, diszkót pedig több, mint 600-szor rendeztek a közművelődési intézményekben. A közösségi terek ilyen fel- használása ellen végül is nincs panasz, hiszen az embereknek tetszik, ha például egy esküvőt egy jobban felszerelt, szép faluházban tarthatnak. A törvényben kötelező feladatként megfogalmazott célok azonban a legtöbb helyen nem teljesülnek, hiszen van, ahol még szakember sincs, a bérüket igyekeznek megspórolni. Pedig a helyi önkor- ' mányzatnak segítenie kellene például az önképző, szakképző tanfolyamokat, a felnőttoktatást, a hagyományőrző munkát, az ismeretszerző vagy épp az amatőr alkotói közösségeket. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete szerint törvénysértést szül, hogy az idei költségvetési törvény nem adja meg a hivatalosan járó kötelező állami támogatást, a megfelelő bért és a kiegészítő juttatásokat, sőt korábban létszám-leépítési fenyegetések is elhangzottak. A szakszervezet megyei elnöke, dr. Bodor Mihály (kis képünkön) szerint a kulturális alapellátás válságos helyzete különösen a dologi kiadások területén mutatkozik meg, de ez legalább 7-8 éves probléma. Az intézményeket a fenntartók bevételekre sarkallják, ám sok intézménynek törvény által előírt feladatai vannak, amelyekért nem kérhet pénzt, a levéltári szolgáltatások jó része is ilyen. Aki teheti, pályázik, támogatásért kilincsel. Sokan reménykedtek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt revitalizációs pályázatban, de ebből csak azok részesedtek, akik saját részt is tudtak biztosítani. Más szavakkal: az kap, akinek van, aki pedig szegény, az koppan, mint mindig. Belvárdgyulán sajnos, bár önerőt is felmutattak volna, nem nyertek. Németh Jenő polgár- mester a „kinőtt” lakodalmas házat és a kultúr- házat akarta összekötni, fűtést korszerűsíteni, vakolni. Végül központi pénz nélkül, hitelből oldották meg a fűtést, elindult (majd meg is halt) egy ifjúsági klub, de az óvoda legalább örülhetett a nekik átmentett tévének, videónak. A polgármester (aki, mivel népművelő nincs, maga dolgozik a programokon) úgy látja, igény van a művelődésre, de csődbe menne az önkormányzat, ha annyit biztosítanának a kultúrára, amennyi elkelne. Ha például egy nevesebb énekest hívnának a falunapra, akár milliós nagyság- rendű is lehet a kiadás, miközben a félezres falu teljes évi kulturális kerete ennek csak töredéke. Átmeneti segítséget adhatnak a millenniumi időszak pályázatai is, ezeket persze sok helyütt az amúgy is tervezett programokra fordítják, a megtakarítást pedig a fenntartásra. Pécsvárad helyzete jobb ennél, mert itt az ünnep kiemelt szerepet kapott, meg azért is, mert a város és a képviselők számára fontosak a kulturális értékek. A művelődési ház igazgatója, Dretzky Katalin szerint viszont ez nem minden településen van így, az intézmények gyakran teljesen az ön- kormányzatok jóindulatára vannak bízva. Pécsváradon, ezen a 4000 lakosú településen nincs egyetlen dúsgazdag cég sem, szponzori pénzek nemigen csurrannak, de az emberek személyes áldozatvállalása sok mindent pótol. Ez azonban nem fokozható a végtelenségig, mint ahogyan az az egyenlőtlenség sem, amely a nagyobb, s ezért a közművelődésre aránylag többet fordítani tudó, illetve a kisebb, s ezért egyre leszakadóbb önkormányzatok között ma is csak egyre nő. ____________________ H. I. GY. Pécsváradon sokak számára fontosak a kulturális értékek, ezt bizonyítják a művelődési ház színvonalas rendezvényei, kiállításai fotó: laufer lászió Magyarul - magyarán Szókincsgyarapítás Nyelvünk szókészletének bővülése, új szavakkal való gyarapodása egész története folyamán többféleképpen történt. A más népekkel való hosszabb-rövi- debb együttélés, később a latin, szláv, német, olasz, francia nyelv hatása tagadhatatlan. A meghonosodott átvételekről csak a szakemberek tudják, hogy idegen eredetűek. Ezeket jövevényszavaknak nevezzük. A folyamat szakadatlanul folytatódik. Az újonnan vagy a közelmúltban átvett szavak, kifejezések sorsa, jövője kétesélyes. Vagy megmaradnak nagyjából az átadó nyelv formájában, legfeljebb ejtés- és írásmódjukban hasonulnak a magyar nyelv törvényeihez. Vagy sikerül megalkotni a magyar megfelelőjüket. Illetve egy harmadik lehetőség a kettőnek a küzdelme, amelyből vagy az egyik, vagy a másik kerül ki győztesen. Vissza- révedve a távolabbi múltba, megemlíthetjük az indóház szavunkat, amelynek az emlékét az Indóház utca őrzi. Azt a házat jelölte, amelyből vagy amelytől a vonatok elindultak. De ugyanígy motiváltnak, nyelvileg megma- gyarázottnak tekinthetők a fogalom más elnevezései is, mint pl. az állomás, a német közvetítésű Station helyett, amelyben a jelentés magja az áll (latin sto, stare, steti, status), vagyis se nem induló, se nem végállomás, hanem olyan hely, ahol a vonatok menetrend szerint megállnak. Az Eisenbahn magyar megfelelője a vaspálya, később a vasút és az a térség, ahol ezek az utak találkoznak: a pályaudvar (német Bahnhof). A magyar nyelvi tudat a lokomotív-vil se tudott mit kezdeni, ezért lett belőle mozdony, eredetileg mozgony. Az idegen Zigarre meg szivar-rá magyarosodon. Szinte vég nélkül folytathatnánk a felsorolást, mint a magyar nyelv asszimiláló erejének bizonyítékait. Viszont csaknem reménytelennek látszik, hogy a hot dog-ból szó szerinti fordítással forró kutya, a sci-fi-ből fanti, a hamburgerből legalább hamburgi legyen a debreceni, a párizsi mintájára vagy, hogy a videó és társai magyarrá váljanak. A nyelvalkotó ösztön vagy erő azonban nem szűnik meg működni. Mint lehetőséggel számolhatunk, hogy néhány egészen új fogalom, amelyet az átadó nép nyelvén ismertünk meg, talán magyar nevet kap. A fiatalabb nemzedék tagjainak derekán látható az övre erősíthető kis táska, amelynek a következő neveket adták: hasitasi, kenguru, kengi - a játékos szóalkotás közismert mintája szerint. A furika lábbal hajtható négykerekű gyermekjáték (kadricikli). Egyre több fiatalnak támad kedve tollasozni (nem tollasodni) a bad- mintonozás helyett. A frisby megmagyarításának is legfeljebb a hajítókorong hosszabb volta lehet az akadálya. Rónai Béla Színhely kézműveseknek Rövidesen egyesület veszi kezébe Pellérden a leendő szabadidőpark sorsát, amely kézműves szakmai találkozók központja lehet. Mint ismeretes, Pellérden a Brázay-kastélyhoz tartozó 25 hektáros park rendbehozatalát, a régi istállóépületek felújítását és átalakítását azzal a céllal kezdték meg tavaly, hogy a falu szabadidőparkja lesz, és az Orfűi Fafaragó Tábor művészeinek többsége itt alakít magának alkotóhelyet. Metzing József, Pellérd polgármestere elmondta, hogy a csónakázótavat már kitisztították, a park felújítása azóta is folyik, de a volt táborvezető, Kerényi Gábor elhunytával a szakmai koncepció változni fog, mert még nem fogalmazódott meg közös szándék a tábor kihasználására. Valószínűleg, hogy a jó állapotú istállóépületbe telepített műhelyek és a tíztizenöt vendég fogadására alkalmas, de egyelőre még szerény szállás elsősorban kézműves szakmai találkozók színhelye lehet. Természetesen - igény szerint - állandó munkalehetőséget is kínál elsősorban faműveseknek, agyagosoknak, ahol egyeztetett ütemterv szerint dolgozhatnak majd a népi iparművészek. Igaz, hogy számos eszköz - faeszterga, fúrók stb. - átköltözött már Orfűről, de azért a műhelyekben még további jelentős, sokmilliós fejlesztésekre lenne szükség. A számos feladat összehangolására, szervezésére egy-két héten belül civil egyesületet hoznak létre, hiszen terveik közt a műhelyek életének megszervezésén kívül millenniumi emlékpark, sportpálya létrehozása szerepel, és a szabadidőparkot is úgy szeretnék továbbfejleszteni, hogy természetes, mindenkori színtere lehessen a falusi juniálisoknak is. Mindehhez pályázati úton teremtenek pénzt a Baranya Megyei Térségfejlesztési Tanácshoz, a Nemzet Kulturális Öröksége Minisztériumhoz és alapítványokhoz fordulva. B. R. Futnak a képek Utójáték a Naplókhoz Az Uránia moziban most egy héten keresztül bemutatják a filmszemle alkotásait. Minden nap más mű kerül vetítésre. Ez a program afféle kóstoló, mert később még külön-külön is műsorra tűzik majd e filmeket. A program nyitóelőadásán az az alkotás szerepelt, amellyel a budapesti szemle is kezdetét vette: Mészáros Márta Kisvilma című munkája. Amiről, sajnos, sok jót nem tudok mondani. Ez a film semmi újat nem közöl a sztálini időszakról ahhoz képest, amit más forrásokból (így a rendező Napló-iból) már úgyis tudunk. A Kirgíziában ösz- szegyűlt internacionalista társaság bemutatása és .emberi szempontból kétségkívül megrázó sorsa sem hordoz váratlan információt: annak a fanatikus eszmének váltak áldozataivá, amelynek maguk is feltétel nélkül szolgálatába szegődtek. Épp azért voltak védtelenek, és ezt a hatalom cinikusan ki is aknázta ellenük, mert saját helyzetüket ők is az eszmekörön belül határozták meg. Intellektuális és lelki csapdába estek. De ezt is tudjuk más, hiteles forrásokból, Mihal- kovtól például. A jelzett csapdahelyzet és a szellemi rabság lélektana bizonyára kínált volna még eredeti nézőpontokat, de Mészáros Márta ezt láthatóan nem ambicionálta. Ehelyett egy elavult, s ma már inkább csak a kommerszfilmek- ben alkalmazott elbeszélési módszernek hódol, aminek következtében a cselekmény fordulatai narrációs és vizuális közhelyek jellegtelenségével követik egymást. Ez a stílus szinte teljesen személytelenné párolja a történetet, ami pedig eredetileg a rendéző gyermekkori élményeiből táplálkozna, és - nyilván a szubjektív érdekeltséget hangsúlyozandó - a naplóíró egykori önmagát Mészáros Márta unokája, Ladányi Cleo alakítja, de mindennek a filmhez, mint műalkotáshoz alig van köze, legfeljebb csak mint kiaknázatlan lehetőség említhető. Jellemző mulasztásnak tartom, hogy a cselekmény ugyan a jelenből indul, a múlttal való találkozás emlékeket felelevenítőfelszaggató helyzetéből, ám ez a nézőpont - néhány modoros jelenettől eltekintve - a későbbiekben egyáltalán nem érvényesül. Monori Lili tétlenül lézeng a filmben, alakjának formai szempontból nincs jelentősége. A Kisvilma - nem szívesen írom le, de így van - érdektelen film. Útójáték a Naplókhoz, melynek esztétikai indokoltsága vitatható. Korrajznak sablonos, vallomásnak erőtlen. Mindez a színészi játékra is kihat. E téren szerencsés kivételt csupán egykét hiteles kirgiz arc és két jó, a film fölé emelkedő alakítás jelent. Jan Nowiczki szófukar játéka drámai formátumot ad szerepének, Hegyi Barbara energikus játéka pedig, amelynek a szöveg mellett, sőt azon túl egyaránt fontos tényezője a színésznő határozott metszésű arca, finoman fátyolos hangja és tekintetének NAGY IMRE FILMJEGYZETE A film egyik női főszereplője, Kéri Kitty bánatos árnyalata, arról tanúskodik, hogy ez a film mennyivel több lehetett volna annál, ami végül is megvalósult belőle. A naplójegyzetek véget értek. A forma kimerült. Az alkotó szabaddá vált arra, hogy megújulva más témát keressen. k i t 4
