Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-04 / 63. szám
2000. Március 4., szombat KULTÚRA Uj Dunántúli Napló - 11. oldal-MŰVELŐDÉS Ismét sűrű lett az élete A TÁRLAT. Baranyai képző- és iparművészek közös kiállítása nyílt elképzelt műveikből a Pécsi Galériában tegnap. Felvételeinken Jarmeczky István és Surányi Anna gondolatkísérleteit mutatjuk be. REPRODUKCIÓ: TÓTH LÁSZLÓ Zenére hangolódva Baranya az idén is jeleskedik zenei hagyományainak ápolásában, amely néhány éve műveltségi vetélkedővel gazdagodott. A pécsi Apáczai Nevelési Központ Művészeti Iskolája harmadik alkalommal rendezte meg műveltségi vetélkedőjét A magyar hangszeres zene évszázadait, amelyen több mint százötven diák vett részt. A két korcsoportban a napokban lezajlott versenyen az általános iskolák közt a házigazda ANK Művészeti Iskolájának csapata, Pap- né Czina Györgyi tanítványai végeztek az élen, másodikok a Bólyi Általános és Zeneiskola növendékei Bagányné Máthé Márta és Gócza Ildikó tanárnő irányításával. Harmadik a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola, felkészítő tanáruk Radó Júlia. Különdíjas a pécsi Szent Mór Katolikus Iskolaközpont és a Pécsváradi Zeneiskola csapata, Kopjár Anikó, illetve Vaszvadiné Podányi Eszter tanítványai. A középiskolás korosztály képviselői közül a Mohácsi Zeneiskola, Ribly Pétemé diákjai voltak a legeredményesebbek, második a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola, tanáruk Móró Beáta, harmadik a szigetvári Weiner Leó Zene- és Művészeti Iskola csapata lett. BÓKAR. Mi lehet a dolga egy nyugdíjas könyvtár- igazgatónak? Dr. Román Lászlóné, aki tizennégy éven át, nyugdíjba vonulásáig vezette a Baranya Megyei Könyvtárat, most is azzal a kedves derűvel üdvözöl, mint ahogy egy évtizede, amikor megismerhettem. „Innen fényképezzen, mert nézze, a másik oldalon elfeküdtem”, igazgatja a haját a fotós lencséje előtt cinkos mosollyal. „Lehet, hogy még férjhez megyek. De mondják, miért kíváncsi rám az újság?”- Hogy élek nyugdíjasként? - vált komolyra a hangja. - Nagyon sűrű lett az életem. Divatba jöttem. Tavaly felhívott Kati (Kalányos Katalin, a Csorba Győző Megyei Könyvtár igazgatója), van-e kedvem a könyvtár információs lapját szerkeszteni. Azóta főszerkesztő vagyok! - mo- solyodik el ismét. - Már így kaptam a meghívót az Élet és Irodalom estjére. Megsúgom, anyagi okai is voltak, hogy a szerkesztést elvállaltam. A nyugdíjam még az én szerény életformám fenntartásához is egyre kevesebbnek bizonyul... Bencze János kötetét is szerkesztem, szeretem az írásait, de ha tudom előre, hogy ennyi munka van vele, nem vállalom. Az egyetem jogi karán is tanítok, most szigorlatoztattam.- Honnan Önben kedves Mária, ennyi energia és derű?- Tudja, az én életemnek is voltak tipikus és atipikus történései, mint valamennyiünknek, de ami nehéz is volt benne, én attól sem éreztem rosszul magam. Nekem mindig minden eredményért nagyon meg kellett dolgoznom, soha semmi nem hullott az ölembe. És ez nem vált káromra, nem váltam iriggyé, féltékennyé. Ez biztos, hogy otthoni indíttatású! Baktalórántházán születtem, Szabolcs megyében. Szegény vidék volt akkor is. Ötéves voltam, amikor édesapám meghalt, édesanyámra négy gyerek gondja maradt, de mi minden kicsiségnek tudtunk örülni. A jókedv ezzel lehet összefüggésben. Az Egyetemi Könyvtártól úgy búcsúztattak: „köszönjük a jókedvedet is.”- És a könyvek...?- Azt nem mondom, hogy sok könyvünk lett volna. Az Írogató bátyámnak igen. És azért édesanyám a vaskályha fényénél is olvasott nekünk. Erre nagyon einlékszem: talán nem volt pénzünk petróleumra? De szépek voltak a mesék, és milyen gyönyörű a fatüzelésű vaskályhánk! Orso- lya-rendi katolikus iskolába jártam, ahol a tisztelendő Mater Melániának azt füllentettem, hogy száz verset is tudok könyv nélkül. Kérte, írjam föl mind, kérdez belőlük, s akkor én már tudtam, hogy nagyon sok újabb verset kell megtanulnom, hogy hazugságon ne érjen. Elsők közt Ady, később József Attila jelentett nagy élményt.- Állam- és jogtudományi egyetemet végzett, majd könyvtáros lett.- Bonyolult ügy. 1956 után Pécsett a Jogi Karon szétszórták a marxista tanszéket, ahol dolÉnekverseny Schneider Lajos népdalgyűjtő emlékére a napokban Mohácson országos népdaléneklési verseny nyitotta kapuit határon túli diákok részvételével.' A háromnapos esemény színhelye a mohácsi irodaház, ahol a leányok harmadik korcsoportjának bemutatójával zárul a verseny. Ma 13 óra 30-kor hirdet eredményt az Olsvai Imre népzene- kutató elnökletével összeülő zsűri, majd hangfelvétel készül a győztesekkel. A gála és díjkiosztó ünnepség 16 órakor kezdődik a Kossuth Filmszínházban, amelyen 17 órától a Pécsi Filharmonikus Zenekar ad koncertet Hamar Zsolt dirigálásával. Ezután megkoszorúzzák Bartók és Kodály szobrát a mozi előtti parkban. A énekverseny este 8 órától az irodaházban délszláv táncházzal zárul. B. R. Világjáró művészek Rendhagyó beszélgetés Haffner Eszter és Karucz Tünde közös koncertje előtt A háttérből gyermeksírás hallatszik - éhesek az ikrek. Biztató jel, hogy a kitartó próbálkozást ezúttal siker koronázza, s a német nyelvű üzenetrögzítő helyett a csöppségek édesanyja, Haffner Eszter veszi fel a telefont grazi lakásán. Egy világjáró hegedűművész, aki mellesleg újdonsült édesanya is, meglehetősen elfoglalt, de két próba és tisztábatétel között elmeséli, miként került zeneközeibe. Haffner Eszter családi hagyományként kezdett el muzsikáim. Nagymamája is hegedűs • volt, fogorvossá lett édesapja akár zongorista is lehetett volna. Az almák - a Haffner nővérek - nem estek messze a fájuktól: Eszter nővére, Andrea is hegedül, ő most a budapesti Operaház első koncertmestere. Eszter szülővárosában, Győrben kezdte zenei ..ekképp jutott egy 250 éves, valódi Bergonzi hegedűhöz.'.. ta nulmányait, s szorgalmának és tehetségének köszönhetően tizenhárom éves korában felvették a budapesti Liszt Ferenc Zene- akadémiára. Egy évvel később egy bécsi zenekarral és nővérével az osztrák fővárosban játszhatta el Bach d-moll hegedűversenyét. Akkor határozta el: Bécsben szeretne tanulni. Érettségi után teljesült is ez az álma. Nem sokkal később, 1991-ben művészi tevékenységéért megkapta az osztrák állampolgárságot.- Aki már bizonyított és sikeres művésszé vált, arról az osztrákok úgy vélekednek: azt az országot „szolgálja”, ahol él - meséli Eszter. - Én is így, egy különleges paragrafus révén lettem bsztrák állampolgár, de ettől még természetesen magyar maradok, sőt a gyermekeim is kettős állampolgárok. A megbecsülés gáláns jele, hogy az Osztrák Nemzeti Bank minden évben egy-egy ismert művész rendelkezésére bocsát valamilyen híres hangszert. Haffner Eszter pár hónapja ekképp jutott egy kétszázötven éves, valódi Bergonzi hegedűhöz, amit saját pénzből sohasem tudott volna megvenni. A havi biztosítása is tetemes összeg. A harmincegy éves művészt főként kamarazenészként ismerik a nagyvilágban. Szűkebb hazáján, Közép-Európán kívül eddig Japánban, Amerikában, Argentínában, Brazíliában, Uru- guayban, Venezuelában, Dél-Af- rikában, Szingapúrban, Koreában, Kínában és Kolumbiában tapsolhatott neki a közönség. Egyre több helyütt lép fel az 1993-ban alakult Haffner-trióval is, mely egyik tanárának javaslatára állt össze. Az elmúlt években több CD-jük is megjelent, jórészt Schubert, Mozart és Brahms kompozícióival, de játszanak Beethoven- és Kodály- műveket is.- A koncertezés mellett nagyon szeretek tanítani is - meséli Eszter. - Egy professzori állásra vágyom, úgy érzem, a zenélés mellett ez lesz a hivatásom. Németországban már alakul valami... de gyorsan lekopogom. Nemsokára a bécsi Musikvereinban lesz koncertem, aztán Angliába utazom, ott kurzusokat tartok. Az fáj csak, hogy nem vi- hetem magammal mindenhova a hathónapos Ábelt és Noémit, akik rettentően hiányoznak ilyenkor. Haffner Eszter gyakorta ad közös hangversenyt Karucz Tünde zongoraművészszel.- Szívesen koncertezem Eszterrel, szeretek vele játszani, mert nagyon jól megértjük egymást - vallja a Salzburgban élő Kurucz Tünde. - Korábban én is Bécsben folytattam zenei tanulmányokat, 1985 óta pedig a Salzburgi Mozarteumban tanítok. A muzsika varázsa családi körben ragadott meg: pedagógus szüleim mindketten művelik, édesapám a zongora mellett szinte az összes fúvós hangszeren játszik, édesanyám szépen énekel. Három és fél éves koromban ültetett apu a zongora mellé. Ő volt az első tanárom. Ezzel a hangszerrel járom a világot szólistaként és kamarazenészként Európától Japánon át Amerikáig. Ha épp nem Eszterrel játszom, akkor férjemmel, Rohmann Imrével négykezesezünk, illetve kétzongorázunk. Haffner Eszter és Kurucz Tünde játékát március 6-án, hétfőn este 7 órától a pécsi Művészetek Házában hallhatja a közönség. A Fiatal Művészek Pódiuma sorozatban lépnek fel, s kedvenc zeneszerzőik közül Mozart, Schubert és Brahms kompozícióit szólaltatják meg. Csató Andrea Megjelent az ECHO Már kapható az ECHO, a pécsi kritikai szemle. Ezúttal is a város minősége a lap témája. Pécs testvérvárosa, Krakkó példája indította a szerkesztőket, hogy az írásokkal irányt adjanak a hasonló történelmi adottságok, a kulturális célok és megvalósításuk különbségeinek áttekintéséhez. Az eredmények figyelmeztetésként, tanulságként hatnak. A Pécsett megjelenő kulturális kritikai szemle, az ECHO márciusi számában a Nádor Szálló, a kávéház és a konferenciaközpont tervpályázatának értékelése körül helyezkednek el a vendéglátás, szórakozás és szórakoztatás, valamint az építészet aktuális kérdéseit vizsgáló írások. Ezeket egészítik ki az elmúlt két hónap ) jelentősebbnek ítélt művészeti eseményeit értékelő cikkek. A színházi előadások közül a York napsütése, a Viktória című nagyoperett, a Zorba és az Egyetemi Színház Nap, árnyék, boszorkány című előadása valamint a Bábszínház Rabló-pandúr játéka idéződik fel. Pécs gazdag zenei életét Schiff András koncertje és szemináriuma okán elemzi az ECHO, és ehhez kapcsolódóan jelenik meg a portré-rovatban a Vidovszky László zeneszerzővel készült interjú. A télen elhunyt Eck Imréről emlékezik meg rendhagyó requiemjében Uhrik Dóra. goztam, mert nem viselkedett jól. De nehogy úgy tüntessen föl, mint valami ellenállót! S akkor mint jogot végzett, filozófiát is tanuló oktató az Egyetemi Könyvtárba kerültem dr. Kauser Li- pót dékán támogatásával. Később dr. Halász Pál hívott vissza tanársegédnek a jogelméleti tanszékre, de én addigra már annyira megszerettem 4 könyvek között, hogy nem mentem! így lettem főhivatású könyvtáros. A magyar irodalmat én a világ csodájának tartom fotó: m. a.- Az ember egy idő után újraolvassa a könyveit.- Éppen Feutchwanger Rousseauról szóló könyvét, a Balgák bölcsességét emeltem le a polcról. Életemben a magyar reformkor az, ami nagyon közel került hozzám, és általában a magyar irodalmat én a világ csodájának tartom! A külföldiek közül franciák és a felvilágosodás kora a kedvenceim. És persze nagy prózájuk! Balzac, de a szélhámos Maupassant is. Vagy ha romantikára vágyom, Victor Hugo, ha naturalizmusra, Zola. Nagyon nagyra tartom az oroszokat is, de valahogy nem tudtam igazán közelférkőzni hozzájuk. Tudja, az olvasás olyan eszköz, amit nem lehet mással helyettesíteni. Lehetőség valami átélésére, munkába fogja a képzeletet, igazodni képes az egyénhez, érdeklődéséhez, felfogóképességéhez, olvasni szinte mindenütt lehet, ha hagyják, és bármennyi ismétlést tesz lehetővé: azaz egyszerre számos vágy és lehetőség kielégítője! De a tévét sem ítélem el! A politikai jellegűeket kimondottam szeretem - jobban, mint az írott sajtót, mert látom is, hogy ki az, aki hozzám beszél, milyen a tekintete, a gesztusa. A színházi közvetítéseket, az igényes tévéjátékokat viszont nagyon hiányolom. BÓKA RÓBERT Illír-sokác néphagyomány A héten a Mohácsi Jenő Városi Könyvtárban tartott író-olvasó találkozón dr. Czita Katalin Busó című könyvével ismerkedhettek az egybegyűltek. Annak ellenére, hogy a rendezvény Mohácson hétköznap késő délután volt, szépszámú érdeklődőt vonzott. A szerzővel Sárkics György, egykori szomszédja beszélgetett. Dr. Czita Katalin ma Pécsett él. A mohácsi származású doktornőt gyermekkorától kezdve foglalkoztatta a busójárás. A könyv anyagát is már akkor kezdte el gyűjteni. Czita Katalin a találkozón összefoglalta az írás tartalmát és születésének körülményeit.- Noha nincs néprajzi végzettségem, nem tartom magam dilettánsnak - így a szerző. - A nyolc- osztályos gimnáziumban ismerkedtem meg a latin és görög hiedelemvilággal, ekkor került a sokác hagyomány új megvilágításba. A tanulmány alapgondolata rendkívül izgalmas. A szerzőnek meggyőződése, hogy a busójárás valójában a pelo- ponészoszi pánkultusz mai napig való fennállásának ékes bizonyítéka. Miután a hiedelem az árká- diai illírekig visszavezethető, a legrégibb, ötezer éves élő hagyományként tárgyalja. Ennek folyománya, hogy az író szerint a mohácsi sokácok egy kemény illír magot alkotnak és hordoznak. A könyv érvelése azonban néhol megbicsaklik. Túlzás például, hogy a Pannónia nevet Pán istenéből eredezteti. Ennek ellenére megjelenésekor egy évvel ezelőtt - új színt hozott a busójárás eredetének kutatásába: ha nem is magyaráz meg mindent, legalábbis elgondolkodtat. B. B. V í 1
