Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-22 / 80. szám

2000. Március 22., szerda HÁTTÉR - RIPORT A kijózanító hiány állomásai 1997. augusztus 1-től az önkormányzat Pécsett megszüntette a kijózanítóállo­mást. Az érintett egészségügyi intézmények felzúdultak: a belgyógyászati am­bulanciákra szállított részegek - akár randalírozásukkal, akár testváladékaik­kal - veszélyeztetik a betegellátást, sőt az egészségügyi dolgozók és a betegek személyes biztonságát is. Pécs Önkormányzata 18 millió forint ki­adást takarított meg a kijózanítóállomás megszüntetésével. Arra hivatkozott, hogy a részegek kijózanítása nem egészségügyi alapellátás, nem kötelező önkormányzati feladat. Az egészségbiztosítási pénztár nem is hajlandó fizetni érte. Az ÁNTSZ kezde­ményezésére a Baranya Megyei Közigazga­tási Hivatal azonban a pécsi döntés tör­vénysértő voltát állapította meg. Ezt Pécs Közgyűlése nem fogadta el, a közigazgatási hivatal pedig perre vitte az ügyet. Az ön- kormányzat azzal érvelt, hogy a kormány- rendelet, amelyből a város kötelezettségét levezették, alkotmányellenes. Ennek meg­állapítására azonban csak az Alkotmánybí­róság illetékes. Csak éppen nagyon elfog­lalt. A per tehát még függőben van. Az 1998-as választások után az új város- vezetés ismét az egészségügyi intézmények ültakozásának ostroma alá került. Arra hi­vatkoztak, hogy a napi 2-5 részeg egyén ellá­tását csak nagy nehézségek árán sikerül megoldaniuk. Eltelt újabb másfél év. Ősz­szel Pécs Közgyűlésének egyik ülésén beje­lentették: a városvezetés mégis szükséges­nek látja a kijózanítóállomás működtetésé­nek újragondolását, és megint a megyével kíván erről egyeztetni. Ennél sokkal többre még nem jutottak. Közben egy egészségügyi jellegű gazdasági társaság is érdeklődést mu­tatott a kijózanítás ellátására. Dr. Sohár End­rétől, Pécs Önkormányzata polgármesteri hi­vatala népjóléti főosztályának vezetőjétől arról értesültünk, hogy az ötletéből „kijóza­nodott” társaság nem jelentkezett újra. A fő­osztályvezető szerint egyébként a probléma egyik oka az, hogy a jogszabályok a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok feladat- és hatáskörét illetően eltérő értelme­zésekre adnak alkalmat. Az érintett egészségügyi intézmények­ben azonban a helyzet egyértelmű 2000 márciusában is.- A két belgyógyászati klinika ambulanciá­jára, vagy a Megyei Kórház központi bel­gyógyászati ügyeletére viszik a mentők az összes részeget, ha azoknak nincs sérülé­sük. Ugyanúgy leteszik őket az ambulanci­ára, mint az infarktusgyanús betegeket. A részeg egyén pedig hány, esetleg a termé­szetes szükségleteit sem képes visszatarta­Az alkoholmámor tarifái ni, az állóképesebbek agresszíven viselked­nek. Nemrég az egyikük a váróban a vado- natújan áthúzott kanapét zsebkésével ösz- sze-vissza vagdosta. Még jó, hogy nem a mellette várakozó beteget szúrta meg. Horrorisztikus állapotok vannak tehát to­vábbra is. A részegek teljesen tönkreteszik a munkánkat. Korábban kialakítottunk egy őrzőt az ambulancián, főként a ritmuszava­ros betegek megfigyelésére. Mostanában ebben a szobában vagyunk kénytelenek el­helyezni a részegeket, hogy ne az ambu­lancián őrjöngjenek sok-sok beteg riadal­mára. Ezzel azonban megint csak a klinika szakmai tevékenykedése sérül, hiszen a rit­muszavaros betegek természetesen kime­nekülnek a részeg mellől. Olyan megalázó helyzetek alakulnak ki, hogy a nővér és az orvos nem tud megfelelő módon intézked­ni. Három éve folyik ez. Utánajártunk: eb­ben a témában országosan sincs megegye­zés. Akad, ahol van detoxikáló, vagy toxi­kológiai osztály, más helyeken a pszichiát­riára viszik az efféle betegeket. A legjobb megoldás itt is egy toxikológiai osztály len­ne - panaszkodik a lehetetlen állapotra dr. Nagy Judit professzor, a II. Belgyógyászati Klinika igazgatója. Megtette ezt már másfél évvel ezelőtt is. Arányaiban és nagyságrendjében máig jellemző adatsor, hogy a pécsi detoxikálóál- lomás utolsó évében 451 részeget szállítot­tak be oda, közülük 133 a megye más tele­pülésének lakosa volt, 33 pedig más megyét reprezentált nálunk, és 4 külföldi is volt.- Mi akkor kerültünk képbe, amikor kide­rült, hogy a pécsi detoxikáló megszüntetése a közigazgatási hivatal szerint nem volt jog­szerű, másrészt nagy volt az egészségügyi intézmények felzúdulása. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy a detoxikálóállomás- nak nem volt szervezetileg fekvőbeteg intéz­ményi háttere. Azok a részegek voltak kivé­telek, akiknél egyéb diagnózist is megállapí­tottak, mert akkor a detoxikálást már mel­lékproblémaként vették náluk. Pécs Önkor­mányzata kereste a megoldást, hol lehetne fekvőbeteg-hátteret teremteni a detoxikáló- nak, de nem volt fogadókészség egyik pécsi intézménynél sem. Ugyanis hiába hozná lét­re Pécs városa járóbeteg-ellátóként a detoxikálót, mert az a fekvőbeteg-ellátó hát­tér nélkül nem kapja meg a működési enge­délyt. Pécsnek nincs fekvőbeteg-ellátó intéz­ménye, csak szerződést kötve biztosíthatna ilyen hátteret, addiktológiai osztály létesíté­sére ugyanis nem lehet intézményt kötelez­ni. Saját költségén pedig aligha vállalja egy is, mert ez a szakellátás biztosan veszteséges. A megyei önkormányzat felelős a járó- és fekvő­beteg szakellátásért, de csak Pécs Megyei Jogú Város ellátási körzetén kívül. A detoxikálásra szorulók javarésze azonban pécsi illetősé­gű. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy közö­sen kell megoldanunk a problémát. A két önkormányzat közötti egyeztető bizottság tárgyalta az ügyet, és ab­ban maradtunk, hogy megkérdezzük a vidé­ki kórházakat, vállalnának-e egy addiktoló­giai osztályt, vagy részleget. Mert akkor már mindenféle szenvedélybetegség ellátására szolgáló osztályban gondolkodtunk. Egye­dül a Szigetvári Kórház igazgató-főorvosa je­lezte, hogy ők fogadókészek, de anyagi se­gítséget kémek hozzá. A bizottságunk úgy határozott, hogy ez Pécs problémája elsősor­ban, tehát vegyék fel a kapcsolatot ők a szi­getvári kórházzal. Itt elakadt az ügy, majd visszajutott hozzánk. Azt kértem a bizottsá­gunktól, hogy Szigetvár Önkormányzatától és a kórháztól pontos költségvetést kérhes­sek az addiktológiai osztály (részleg) létre­hozásáról és működéséről. A költséget aztán szét lehetne osztani az önkormányzatok kö­Felbillent világ fotó: müller a. zött. Most itt tartunk - vázolja a helyzetké­pet dr. Feledi Éva, a Baranya Megyei Köz­gyűlés egészségügyi bizottságának elnöke. A detoxikáló megszüntetése a mentő- szolgálatnak nem okozott több problémát, mint amennyi addig is volt, attól eltekintve, hogy nehezebben veszik át ezeket a bete­geket a belgyógyászatok.- A szigetvári detoxikálóközpont elkép­zeléséről nem hallottam. Korábban a me­gye egyetlen kijózanítóállomására, a pécsi­be hordták a mentők a részegeket. Nem volt kellemes helyzet, hogy éjszaka eljött a kisvárosi állomásunkról a mentőautó része­get szállítva, miközben csak egy kocsink maradt a környéken. Szigetvár pedig ráadá­sul eléggé a megye szélén van. Nem tarta­nám célszerűnek, ha oda kellene vinni a ré­szegeket - akiknek a zöme pécsi illetőségű -, mert a kocsijaink nagyon hosszú időre kiesnének a forgalomból - mondja dr. Buda Péter, az Országos Mentőszolgálat Baranya megyei főorvosa. A jogi szabályozás pedig olyan furcsa, hogy ugyan keményen megszabja, milyen feltételekkel működhet a detoxikáló, de ha nincs ilyen, azzal nem törődik.- Ha szigorúan vesszük a törvény szöve­gét, akkor a megyei kórházban kellene lét­rehozni az addiktológiai osztályt, mert más fenntartású intézményt nem kötelezhetünk rá. De mindenféle osztály létrehozására ott nem telik. A méregtelenítésre indokolt len­ne egy speciális osztály Baranyában, és ez a Megyei Kórházban lenne a legcélszerűbb. A kórház a rekonstrukció folytatása előtt áll, ám ebbe a programba ilyet nem tervez­tek. Távlatilag egy integrációs egészségügyi csúcsintézmény szerveződik Baranyában. Ha odáig eljutunk, az egész megyére kiter­jedő progresszív ellátás szervezetébe min­denképpen bele kellene venni egy addik­tológiai osztályt. De ez még nem holnap lesz. Szigetváron sokkal gyorsabban létre lehetne hozni egy ilyen részleget - összegzi a lehetőségeket a megyei közgyűlés egész­ségügyi bizottságának elnöke. Csakhogy sem Baranya megye, sem Pécs, sem Szigetvár önkormányzata nincs olyan pénzügyi helyzetben, hogy áldozzon ilyes­mire. Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének a kígyója pedig elkeseredésében a saját far­kába haraphat, ha a pécsi belgyógyászati ambulanciák részegeinek bűzét szimatolja villás nyelvével. ________________dunai imre A m entővel való szállítás költségeit a részeg egyéneknek kell fizetniük. Postán megkapják a számlát és a befizetéshez a csekket. Ám sok gonddal jár a pénz behajtása a részegek bi­zonytalan adatai, illetve szociális körülményei miatt. A mentő­szolgálatnak ebből Baranya megyében is évente közel egy­millió forint vesztesége származik. A számla egyébként több ezer forint esetenként, hiszen a szállítási díj 200 forint kilomé­terenként oda-vissza (tehát üresjáratban is), 1500 forint a fel­ügyeleti díj, és ugyanennyi a takarítás díja, ha szükség van rá. Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal MÉHES KÁROLY Mindenki tévét néz A címben szereplő állítás per­sze nem igaz, ismerek olyan arisztokratikus remetéket, akik önként és dalolva mondanak le a tévénézés örömeiről és ke­serveiről. Igaz, baráti társaság­ban néha sült halként ücsörög­nek, és titkon bevallják, hogy gyermekeik is sírógörccsel tér­nek haza az iskolából, mert csúfolták őket tévés hiányossá­gaik miatt, vagy legalábbis ők érezték úgy, hogy kisebbek, ke­vesebbek, sújtván a szörnyű „nem-tudástól”. Valljuk meg, ezen anakro­nisztikus hősök vannak keve­sebben, még ha a rendes tévé­nézők néha vágynak is rá, bár­csak soha életükben ne hallot­tak volna erről a fekete doboz­ról, amiben, véljük, benne van minden világinformáció. Az állami, amúgy „királyi­nak” csúfolt két adó most röp­ke tíz év alatt ki tudja, há­nyadszor éppen megint meg­újul. Ez bizonyára nem egysze­rű feladat, még abban az eset­ben sem, ha az illetékesek tud­ják, hogy mi a feladat. Ugyan­is félő, hogy miután folyton a versenyzésről van szó, már ami a csatornák egymás közti, minket, nézőket reprezentáló torta felosztását illeti, közszol­gálati tévéként újra és újra a privátokhoz mérik magukat. Az egyik magántévé vezére ke­gyes hangon nyilatkozott, mi­szerint az MTV esetében csu­pán időleges tetszhalálról van szó, lesz magyar feltámadás. Ezt, gondolom, annak tudatá­ban (legalábbis reményében) jövendölte, hogy úgyse lesz - pedig de jót tenne mindenki­nek, ha mégis. A baj tán az, senki nem sejti még igazán, mit jelent ez a gyanús kitétel: közszolgálati. Egyesek szerint ez egyenlő az unalmassal, vagy a latin-amerikai filmfor­galmazók támogatásával, má­sok a képernyőre küldött poli­tikai szajkókat preferálják, megint mások fütyülnek az egészre, ők mégis pszeudo- kereskedelmi adót csinálná­nak, úgymond a lépéstartás végett. Az biztos, én éjjeliőrnek kellene átképeztessem ma­gam, mert azok a műsorok, hogy s hogy nem, kivétel nél­kül este 11 után kezdődnek, amiket kedvem lenne megnéz­ni. Aki tévézni akar, gondol­ják, az ne álmodozzon, még éjszaka se! KOZMA FERENC ________________ Le ltárkészség Készülget a törvénytervezet, vi­tatják széltében-hosszában, hogy vajon kik lesznek-legye- nek azok a köztisztviselők és egyéb közéleti polgárok, akik számára kötelezően elő kéne ír­ni a vagyonleltár készítését. Az ötlet nem új (sokszor fel-felme­rült a rendszerváltás elmúlt tíz esztendejében), s valójában én is azon a véleményen vagyok, hogy nem árt, ha teljes erkölcsi tisztaságban állnak előttünk mindazok, akiket az ország­ban különféle fontos posztokra állítunk. Az előzetes javaslatokban egyébként azt is olvashattuk, hogy az érintettek körét egyelő­re szűkebben kéne meghúzni, s majd az élet megválaszolja, hogy kiket kéne még a vagyon­leltárra kötelezettek közé be­vonni. Eleinte elsősorban az or­szággyűlési képviselők, másod­sorban a főhivatalok vezetői, főrendőrök, főbankárok stb. jö­hetnek szóba, akik, ha vállal­ják a megbízatást, hasonlókép­pen vállalni kötelesek a vagyo­ni átvilágítást, s felelniük kell a kérdésre, hogy miből futotta házra, autóra, villára vagy másra. A dolog természetéből fakad, hogy a vagyoni átvilágítás ere­dendő célja az, hogy a körbe be­vont főtisztviselő mindenkor leltárkész legyen, képzeletbeli főkönyvében a bevételi és a ki­adási oldal stimmeljen. Ezzel alkalmasint mentesülhet a kor­rupció vádjától (az olajbizott­ság vezetője szerint még a maf­fiatörvény előkészítőit is meg­kenték), s mi is láthassuk, hogy sose tapadtak kezeihez csúszó­pénzek, paraszolvenciát feltéte­lező forintok. Magyarán: ő az a politikus (köztisztviselő), akit nem lehet megkömyékezni. Mert bizonyára akad ilyen is. No, majd meglássuk. A törvénytervezet hallatán azért hadd emlékeztessek arra, hogy kellett már hasonló va­gyonnyilatkozatokat tenni a honatyáknak, s igazából abból sem lett valami nagy durranás. Olyan tisztán jöttek ki belőle a vezető politikusaink, hogy csak na. Sőt akadt olyan nincstelen honatya is köztük, akinek laká­sa sem volt, s a módosabbja is legföljebb 16-18 éves Ladákkal rendelkezett. hetedik oldal HOLNAP Riport Ügynökök minden men­nyiségben. Olykor meg- csörren telefonunk, és egy hang találkozót kér tőlünk. Többnyire vala­milyen biztosítást szeret­ne velünk köttetni, amelynek elmondása szerint számunkra csak előnyei lennének. Vajon mennyire kiszol­gáltatott az ügyfél és milyen mértékben bíz­hat meg az üzletkötőben? Portré Nagypál Imre, a Bara­nya Megyei APEH ellenőrzési igazgatóhelyet­tese. Portré Megérteni, miről szól a világ „Amikor fest az ember, minden kettősségben nyilvánul meg. A felület geometrikus határozottságával a kép és gon­dolat elevensége áll szemben. A gondolat tágul, elszabadul, sokszor csak elillan, és mi utána megyünk. Bárhogy törté­nik is, e kettősségélmény állandó ütköztetés: és minden üt­közés fontos.”- Volt hivatásának családi indítta­tása?- Valamennyi családi hagyo­mányról beszélhetek, de tulaj­donképpen mindenki amatőr volt. Én képzőművészeti gimnázi­umba jártam, de tekintettel arra, hogy sok pénzt lehetett keresni akkoriban figuránsként, elmen­tem dolgozni, majd bauxitbeton- vizsgálattal foglalkoztam.-Az is sok pénzt hozott?- Nem, azzal semennyit nem lehetett keresni. Tulajdonképpen én szívem szerint műszaki főisko­lára mentem volna, mert az építé­szet érdekelt, de egyáltalán nem tudtam szá­- Inkább előnyei, nem szabad­na érettségi után mindjárt to­vábbtanulni. Azok, akik évfo­lyamtársaim közül fiatalon ke­rültek be, szinte mind elkallód­tak, pedig zömmel jó tanulók voltak.- Meg lehet élni festészetből?- Meg lehet, de én mindig más tevékenységből kerestem meg a molni. Aztán viszonylag későn, 25 éves korom­ban, har­madszorra vettek föl a Képzőművészeti Főis­kolára Sarkantyú Simonhoz.- Az elkésettségnek voltak hát­rányai? Tolvaly Ernő 1947-ben született Kispesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1976-ban végezte el. 1998-ig a Kirakatrendező Iskola rajz- és művészettörténet tanára volt, két éve a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Festő Tanszékének vezetője. Munkácsy-díjas. Egy lánya van. megélhetéshez valót, tanítással, névtelen reklámgrafikai munkák­kal, sohasem próbáltam eladható képeket létrehozni.- A tanítás?- Belső kényszer. Mindig devi­áns gyereknek számítottam, so­hasem értettem egyet azokkal a módszerekkel, amelyekkel taní­tottak. Én más módszerekkel, a személyekre lebontva foglalko­zom a hallgatóimmal.- És bevált ?- Azt gondolom, igen, tavaly a diákönkormány­zat engem vá­lasztott féléves tevékenységem után a legnépsze­rűbb tanárnak.- Elégedett ön­magával?- Általában nem, ha így lenne, sohasem változnék. S bár az idő múlásával tapasztalataim szapo­rodnak, amikben hittem, bíztam, természetszerűleg azok is meg­változtak, miként a hallgatók íz­lésvilága, etikai, esztétikai érték­ítélete is változik. Megérteni azt, miről is szól a világ, nem könnyű, s vigyázni kell, nehogy elszalad­jon mellettem. CSERI LÁSZLÓ 4 A i V L 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents