Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-21 / 349. szám
6 Dunántúli Napló Gazdasági Tükör 1999. december 21., kedd Stájer kapcsolat Közel negyven nyugat-magyarországi (Vas, Somogy, Tolna, Zala és Baranya megyei) és stájer cég jelent meg azon a nemrégiben megtartott partnertalálkozón, amelyen megpróbálták egyeztetni, kidolgozni a gazdasági együttműködés feltételeit. A résztvevő vállalkozóknak dr. Herbert Paierl stájer tartománytanácsos kifejtette: leginkább a tapasztalatcserében és az exportban látja a szorosabb együttműködés megvalósításának lehetőségét. A partnerhálózat kiépítését is fontosnak tartotta, hiszen ennek kialakításával hozhatnak csak közös intézkedéseket. A találkozón a résztvevők kifejtették, hogy a vámügyintézést mindkét fél részéről gyorsítani kellene, hiszen emiatt néha fennakadások vannak az árucsere-forgalomban. Megállapodtak abban is, hogy egy később egyeztetett időpontban a stájerországi ipartestület és a magyar illetékes hivatalok és hatóságok rendeznek közös találkozót, amelyen majd a fent említett együttműködési feltételek megvalósíthatóságáról tárgyalnak. Az IMNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre forintban) Angol font 405,40 Cseh korona 7,06 Euró 254,05 Német márka 129,89 Osztrák schilling 18,46 Lengyel zloty 60,47 Svájci frank 158,65 Szlovák korona 6,00 USA-dollár 252,08 Támogatják a sertésexportot Továbbra is támogatásban részesül a sertésexport - jelentette be a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM). Év végéig az erre szolgáló keret rendelkezésre áll, így a termelők a kiszállítás után időben hozzájuthatnak az állami segítséghez. A sertésexport jövőre is kifizetődő lesz a tenyésztőknek fotó: m. a. BUDAPEST Egy hónappal ezelőtt még arról szóltak a híradások, hogy kimerülőben van a támogatási keret, emiatt tartani lehetett attól, hogy az év utolsó hónapjában már nem jut pénz a sertéshús exportjának szubvencionálására. A hímek az a tény szolgáltatott alapot, hogy a nyilvánosságra hozott adatok szerint október közepére a támogatási keret 80 százalékát már elosztották. Három évvel ezelőtt rögzítették a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) a kivitel évenkénti mennyiségét, valamint azt is, hogy a költségvetés mekkora összeggel támogathatja a húsexportot. Az idén ez a keret 6,4 milliárd forint volt, ennek jó részét már valóban kimerítette az agrártárca. Jelenleg a minisztérium kilónként átlagosan 60 forint támogatást ad a sertéshús kiviteléhez, valamivel kevesebbet az élősertés exportjához. Emellett a Vágóállat és Hús Terméktanács is támogatja a kivitelt az államinál nagyobb, 100 forintos kilónkénti összeggel. A minisztérium a híreszteléseket mindvégig cáfolta, s bár novemberben volt kisebb zavar a támogatások körül, eddig ki tudták fizetni a termelőket. Igaz, ehhez szükséges volt a kormány hathatós segítsége is: átmeneti jelleggel engedélyezték az agrártárcának, hogy a piacra jutási keret feltöltésére 3 milliárd forintot az alapra átutalhassanak. Ezt azzal indokolták, hogy jelenleg a világpiacon vágósertésből túlkínálat van, ezért a piacra jutáshoz az állami támogatásra továbbra is szükség van. A jó minőségű disznóhoz kevesebb, a rossz minőségű vágósertéshez több kiegészítő pénzösszeg kell, különben ez a magyar termék a külpiacokon eladhatatlan. A múlt hét végén az FVM közleményben erősítette meg az exportszubvenció fenntartását. A sertések és a sertéstermékek exportjának támogatására szolgáló WTO-keret várhatóan nem merül ki az év végéig, s így nem lesz szükség a kiszállítások támogatásának felfüggesztésére sem - tájékoztatta az érdekelteket a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Emellett az FVM arra is felhívta az exportálók figyelmét, hogy sem az exporttámogatásokra vonatkozó, sem a vágósertés minőségi termelését támogató rendelet hatálya nem jár le az év végén, hanem ezek - esetleges megújításukig - folyamatosan érvényben maradnak. Békéssy G. Csak a minőség eladható Jövőre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megszünteti a túlsúlyos sertések intervenciós felvásárlását, valamint a kilónkénti kötelező 193 forintos felvásárlási árat. Kismértékben csökkentik az állami támogatást, 2000-ben elsősorban a minőség- javítást szubvencionálják. Véleményük szerint ez nem csak az ország, hanem a gazdák érdeke is, mivel a jó minőségű vágósertések értékesítése zavartalan és folyamatos. Emiatt sem tartják indokoltnak a legalacsonyabb felvásárlási ár további fenntartását. Pinceszövetkezet alakult PÉCS Több éve tervezik, a napokban végre megalakult a Mecsekal- jai Szőlőtermelők Értékesítő és Szolgáltató Pinceszövetkezete. Elhatározott céljuk, hogy a Pécs környékén termett, hagyományos szőlőfajtákból készített borokat országosan ismertté tegyék. A megyeszékhely környéki szőlősgazdák évek óta szerettek volna társas vállalkozást létrehozni, ám ennek lehetőségeit sokáig nem találták. A hagyományosan kis területeken (a környéken nagyüzemi szőlőtermelés nincs) gazdálkodó, jobbára hobbikért szinten termelők megőrizték azokat az ősi fajtákat, amelyek a mecsekaljai borok sajátságos ízét, zamatát adják. Mivel az elaprózott termelés nem tudta az igényeket folyamatosan kielégíteni, a kereskedelmi forgalomba csak ritkán került mecsekaljai nemes itóka las- san-lassan a feledés homályába merült. Hogy ez ne legyen végletes, a hagyományt felélesztő és megőrző szövetkezet megalakítását Pécs város önkormányzata és a Pécs Vidéke Hegyközség is szorgalmazta. Sőt, a megyeszékhely a Búza téri pincevagyonnal majd a tagságot is vállalja. Megalakuláskor úgy határoztak, hogy a tagoknak 800 négyszögölenként kell 10 ezer forint névértékű részjegyet vásárolni. Az alakuló összejövetelen 32 gazdálkodó lépett be a társas vállalkozásba, 60 részjegy gyűlt össze. Jövő évben már elkezdik a szőlőfeldolgozó és palackozó üzem létrehozását. B. G. K Részvények árfolyamalakulása a BÉT-en XII. 20-án Részvény megnevezése Záréár Változás Forgalom (db) BorsodChem 10.245 / 80.489 Danubius 4585 S 19.572 Dédász 8500 \ 102 Eflis 9450 /* 33.568 Maláv 1730 / 1.739.157 Mezőgép 1855 * 29.931 Mól 4810 Á* 410.208 OTP 14.350 175.987 Pick 10.650 / 23.226 Pannonplast 6405 / 19.468 Rába 2415 / 241.020 Richter 15.500 / 220.759 Synergon 2280 / 460.328 TVK 4750 / 291.961 Zalakeiámia 1755 / 97.803 Zwack 7000 / 1113 A BUX-index alakulása: 8456,65 Mire gondolhatott Sümeghy Csaba? Sümeghy Csaba országgyűlési képviselő - a kamarai törvény módosításának szellemi atyja s egyszersmind előterjesztője - a napirend részlete vitájában a többi között azt találta megjegyezni, hogy „a parlament nem lehet döntőbíró a kormány és a gazdasági kamarák közti vitában.” Ezt a -kijelentést jó lenne értelmezni, noha nem tűnik sem hálás, sem egyszerű leckének. Különösen nem egy olyan - enyhén szólván túlkedvezmé- nyezettnek aligha is nevezhető helyzetben, amelynek akkor vágtam ösvényt, amikor néhai Antall József miniszterelnök kamarai kezdeményét követően a megvalósítók közé sorolódtam. Ez önmagában is elegendő indokot szolgáltathatna ahhoz, hogy meghúzódva várjam ki a kamarai vihar elcsendesülését, hiszen minden egyébbel egyfelől az elfogultság, másfelől pedig a túllihegés vádját vonhatnám fejemre. Mégis, vannak pilPÉCS-BARANYAI KERESKEDELMI ES IPARKAMARA lanatok, amikor a hallgatásnak később szégyenkezés lehet az ára, amit nem akarok magamra vállalni. Tehát marad a kérdés, mire gondolhatott Sümeghy Csaba, amikor elhangzott az a bizonyos kijelentése a kormányról és a kamarákról, valamint a parlament ezzel kapcsolatos szerepvállalási lehetőségeiről. Először is hiába kutatná ezt szorgosan akárhány tudományos intézet, a legapróbb dokumentálható mozzanatot sem tudná felfedezni, amellyel bizonyíthatná, hogy a kormány és a kamarák között vita keletkezett. Ilyen egyszerűen nem fordult elő - nem úgy mint nálunk szerencsésebb égtájakon -, mert a kamarák ehhez nem vettek bátorságot, noha természetesen az elvárható lett volna, különösen, amikor a politika vállalkozásbarátságát mindmáig puszta szlogenként élték meg az érintettek. S ha valami hitelvesztéssel járt (ezzel Sümeghy Csaba illette a kamarákat a szóban forgó megnyilatkozás során, jóllehet egészen más összefüggésben), akkor az elsősorban éppen ennek tulajdonítható. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy a kormányok kitértek nemcsak a kamarákkal folytatandó vitatkozás, hanem még a meghallgatásuk elől is. Ez így volt akkor is, amikor Békési László expénzügyminiszter egy költségvetési törvénytervezet elfogadtatásával hallgatólagosan megsemmisítette az érvényben lévő kamarai törvény fontos cikkelyeit. (Azokat, amelyek arról rendelkeztek, hogy a talpra álláshoz ingatlanokkal, infrastruktúrával, működési költségek felfedezésével kell ellátni a kamarákat, s egy esztendeig nem kényszeríthetők tagdíjbeszedésre.) S lényegében ez játszódott le akkor is, amikor most a kamarai törvény módosítása került terítékre. A kamarák nálunk nem mernek, a kormányok meg nem szeretnek vitatkozni. A kettő pedig mind szorosabb kölcsönhatásba kerül, ami egyiküknek sem használ. A kamarák talán - későn is - kezdenek erre rájönni, de ennek éppen úgy nem adják semmiféle tanújelét, mint a hivatalban lévő kormány. Az ok - vélhetően - ama törvénytervezet részleges sikere, amely demokratikus parlamenti hozzájárulást igényel egyebek között arra, hogy az öt esztendőre ugyancsak demokratikusan megválasztott kamarai vezetésnek az újraválasztás során nem maga a demokratikus eljárás nyújtható a végső legitimitást, hanem valamely másik személy döntése. Mintha az Európai Unió helyett a rég volt Monarchiába kérnénk felvételünket. Természetesen a parlament alá nemcsak a kormány tartozik, hanem a kamarák is. De ahhoz mégis csak valami egészen különlegesnek kellett történnie, hogy a parlament ilyen közvetlenül avatkozzon bele egy ön- kormányzat életébe, amely ráadásul soha, semmiféle állami költségvetésből származó hozzájárulásban nem részesült. Sümeghy Csaba szerint - amint erre már utaltam - a kamarák hitelvesztést szenvedtek el, amelyen segíteni kell, Sümeghy ezt azzal a valóban létező vállalkozói érzülettel támasztja alá, amely elégedetlenségének ad hangot a kamarák tökéletlensége miatt, s ezzel megelégszik. Mélyebb elemzés nélkül is beéri ennyivel. Csakhogy ezzel az erővel akár a kormányzás átszervezésére is törekedhetne, mivel az is - mint minden ebben a földi létben - tökéletlen, s valamennyi közvélemény-kutatás szerint az utóbbi időben fokozatosan veszít a hiteléből. Összevonásokat, átszervezéseket, választottak menesztését próbálhatná megágyazni azon az alapon, hogy ezt sokan helyeselnék. Itt valami baj van, s egyáltalán nem biztos, hogy elsősorban a kamarákkal, amelyek - amint azt többek között Éles József, az MDF képviselője fejtette a parlamenti vita során - mindössze másfél esztendeje jutottak csak hozzá a jelenlegi kormányzat jóvoltából köztestületi feladataikhoz, s ezek megvalósításában például éppen olyan letagadhatatlan eredményeket produkáltak, mint a vállalkozások regisztrálásában. Sümeghy Csaba ugyanis azt is mondta, hogy a kamarák és a kormányzat között bizalmi helyzet van, de nem erős, hanem jó kamarákra van szükség. Ami a bizalmi viszonyt illeti: hosszú ideje hangoztatja több, meghatározó szerepet betöltő kamarai vezető is, amiből annyi feltétlenül, hogy bizalmukat helyezik a mindenkori kormányzatba, de lehet, hogy ez a bizalom egyoldalú. Nincs semmiféle jele annak, hogy nálunk a kormányban nem szeretik X vagy Y kamarai vezetőt. Az eddigiek alapján az embernek inkább az a gyanúja támad, hogy magától a kamarai eszmétől idegenkednek. Márpedig a kamarák a gazdaság alanyainak önrendelkezésre létrejött szerveződései, s ezért magukban hordozzák a politikai váltógazdaságok érdekintegrációs gyakorlatának istencsapását. Innét tekintve persze a gyenge kamara a jó kamara, mert nem kell vele sokat bíbelődni, amikor úgyis annyi a tennivaló. S ha erre történessen ráterhelődik még egy rendkívül erős ellenzék, tulajdonképpen megérthető, hogy Sümeghy Csaba egyébként háládatlan szerepvállalását milyen őszintén pártos segítőkészség motiválhatja. Ebből a látószögből még a jelenlegi kamara sem lehet elég jó a kormányzatnak, tehát jobbítani kell, azaz fokozni a jelentéktelenségét, hogy a kormány még jelentékenyebbé válhasson. A politikai megoldások iránti érzéketlenség könnyebben elkövetheti azt a tévedést, hogy minduntalan számon kéri a hirdetett eszmék és a gyakorlat összhangját, s ha ebben valami nem stimmel, akkor megkongatja a vészharangot. A magam részéről ettől tartózkodnék, de azért valamiféle harang ezúttal talán mégis szükségeltetne. A szelet vetők ugyanis - amint azt mondani szokták - vihart arathatnak, aminek egyáltalán nem örülnék, mert rendszerfüggetlenül mindig is távol álltam azoktól, akik úgy vélekednek, hogy minél rosszabb, annál jobb. Eszembe sem jutna elégedetlen dörzsölni a kezem, ha Sümeghy Csaba ráfázna a javaslatára, s még kevésbé lennék attól elégedett, ha a kormány kényszerülne pirulni egy kevéssé átgondolt törvénymódosítás okán. A honi viharokhoz kezdünk hozzászokni, de mi van akkor, ha az Európai Unió egyik-másik tagországából szegezik nekünk a kérdést, hogy mire is gondolt immár nem Sümeghy Csaba, hanem mi mindannyian mire gondoltunk, amikor Monarchia-kompatibilis gazdasági kamarákkal akartunk csatlakozni hozzájuk? Merthogy valójában ez a kérdés, s nem az, hogy ki és menynyi kamarai tagdíjat fizet, vagy kiből lesz, s kiből nem elnök úr. Erre a kamarai viharra átmenetileg több ajtó zárulhat be, mint némelyek hinnék, ha nem sikerül értelmesen lecsendesíteni. De egyáltalán, van-e erre esély? Most talán még igen, de ehhez arra az Orbán Viktorra is szükség lenne, aki néhány esztendővel ezelőtt a demokrácia egyik sérelmére azzal reagált, hogy kivonult a T. Házból. S tette ezt könnyedén, magától értetődően, noha a méltatlanság nem valamely hozzá politikailag közel álló személyiség ellen irányult, csak éppen egyetlen pillanat leforgása alatt képesnek bizonyult akkor is túllépni szűkös hatalomépítéseken, amikor a nemzet érdeke azt kívánta. Fodor Gábor szociológiai kandidátus (Magyar Hírlap) Az összeállítás a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával készült
