Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-20 / 348. szám
10 Dtinántúli Napló Magazin 1999. december 20., hétfő Repül(ő) az életük ...legalábbis a MOL-töltőállomásokon, ahol a mai napon minden kedves vásárlónk egy finom - ostyát kap ajándékba. Ezzel szeretnénk Önnek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni és megköszönni, hogy egész évben nálunk vásárolt. repülési útvonalat. - Az ember manapság voltaképp csak ellenőrzi, hogy a műszerek jól hajt- ják-e végre a navigációs komputerekbe és egyéb műszerekbe betáplált utasításokat. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy ez a repülő (a Boeing 767- 200 típusról van szó) emberi segítség nélkül is elrepülne New Yorkba, a feszállást kivéve - magyarázza egy jólelkű tanár úrhoz hasonlatosan. A végső számítás is megérkezik: 179 utas, ez alapján elkészült a súlypontszámítási és terhelési utasítás is (a repülő egyébként mintegy 42 tonna üzemanyagot visz magával).- A kikapcsolt mobiltelefon a hosszú élet titka! - hangzik még el a barátságos figyelmeztetés. Aztán jöhet a távrecsegés a toronnyal, motorok beindítása, gurulás - és a felemelkedés a havas Budapest fölé. Néhány perc múlva az MA 090-es Esztergom fölött el is hagyja az országot. Még 10 órányi repülőút áll előtte. Mintegy öt órával később, pontosan az óceán közepe fölött. Az utasok addigra elfogyasztották a felszolgált ebédet (salátakoktél, továbbá bifsztek zöldségkörítéssel vagy narancsos kacsamell, Gundel-torta), és a kivetítő vásznon vagy a Ma- lév-híradót nézik a „nagyfilmig”, vagy az útvonaljelzést: New York még rettentő messzinek tűnik. Az elsötétitett ablakok mögött sokan elszunyókálnak. Ekkor hangzik el az Airport filmekből ismerős felhívás, miszerint ha az utasok között van orvos, jelentkezzen a légikísérőnél. Különösebb izgaA Malév MA 090-es Budapest-New York-i járata menetrend szerűen indult és érkezett. Igaz, az Atlanti-óceán kellős közepe fölött repülve kérték az utasokat, ha van köztük orvos, jelentkezzen. De az utazás hátralévő 5 órájában a fedélzeten olvasó, szundikáló, eszegető és nézelődő 179 ember szinte semmit nem vett észre abból, hogy a gép végében egy fiatal lány élete forgott veszélyben. És a pilótafülkében fontos döntéseket kellett hozni. Csernus László, a Malév 300 pilótájának egyike, a legtapasztaltabbak közül való. Első repülését 1975 márciusában teljesítette, akkor egy IL-18-ast kormányzott Szófiába. Most a 128. New York-i útjára készül Rákóczi József másodpilótával, akit bensőségesen csak Apónak szólít. Eseménytelen, rutin útnak nézünk elébe (persze, a maga bonyolultságával, dehát ez ebben a szakmában alaphelyzet). A repüléssel kapcsolatos nélkülözhetetlen információkat (Flight Dispatch Office) megkapják, aláírják: európai kimenet ezúttal Írország déli szélénél, a Charlie névre hallgató repülési sávban, Észak-Ameriká- ba Új-Fundlandnál lépünk be. New Yorkban az éjszakai hőmérséklet mínusz 2 fok, 10 km/h-ás északi szél. Ha valami gond adódna az út során, az egyenlő ponthoz (kb. az út fele) viszonyítva Európa felé Shannonban, avagy odaát Goosebay-ben lehet menetrenden kívüli leszállást végrehajtani. Ám erre Csernus László praxisában még nem történt példa.- Harmincegy perces késésnek nézünk elébe - mondja a kapitány. - Sajnos, ezt mindig a Maiévnek tudják be, pedig az európai irányítótornyoktól függ a mi sorsunk is. Maastrichtban működik a központi számitógép, amely az előre elküldött útvonalterveket leosztja, ezért mi már előre tudtuk, hogy 11.45 helyett csak 12.16-kor szállhatunk fel. A két pilóta és a Makara Zsuzsanna vezette 8 fős légiutaskísérő személyzet az utasok beszállása előtt jó félórával bezsilipel (ők már csak így emlegetik), és megkezdődik a mindenre kiterjedő ellenőrzés, a Csernus László kapitány checking. Ilyenkor a laikus fül számára csak annyi világos, hogy tömérdek angol szó és számsor hangzik el, amik mindmind valamely fontos alkatrész állapotát jelzik.- A mai repülőgépeken a manuális tevékenység jócskán háttérbe szorult - mondja Csernus László, miközben ő és társa is folytonosan gombokat nyomogat, kapcsolgat, vagy különböző térképeken szemlélik a kijelölt lomnak, mozgolódásnak semmi jele, egyedül azt veszem észre, hogy a stewardessek mind gond- terheltebb arccal sietnek oda- vissza a gép hátsó fertálya és saját, függönnyel „bezsilipelt” munkahelyük között. Egyszer csak Makara Zsuzsanna oxigénpalackkal igyekszik el mellettem. Mint kiderül, a helyzet súlyos. Egy 23 éves egri utasnak „kilyukadt” a tüdeje, illetve - mint később megállapították - a lyukas tüdőrészbe tavaly behelyezett, a légzést biztosító cső kijött a helyéről, ezért a lány tüdeje összeesett. A beszívott, a mellhártya alatt egyre gyűlő levegő (= légmell) természetesen mind jobban nyomja a szívet és a másik tüdőt is. Szerencsére jelentkezik egy Springfieldben dolgozó magyar orvos. Készenléti traumatoló- gusként azonnal felismeri a bajt, azonban maga is meghök- kenve konstatálja, hogy az egészségügyi dobozban még helyi érzéstelenítőt sem találni, s így a fedélzeti beavatkozás még veszélyesebb. Csernus László kapitány a pilótafülkébe kéreti az orvost.- Életveszélyben van-e az utas? - hangzik az első kérdése.- Elég súlyos az állapota, mindenképp sürgős orvosi beavatkozásra lenne szüksége. Ha én itt nekiállok behelyezni a tüdejébe egy új csövet, az inkább fog hasonlítani disznóvágásra, mint rendes operációra - hüm- möget a doktor.- Az utóbbi egy órában jelentősen romlott-e az állapota?- Végül is azt nem lehet mondani, a lány állítása szerint, hol jobb, hol rosz- szabb. Az óceán utáni első repülőtér Gander városában van, Kanadában. Kis hely, bizonyára minden komolyabb egészség- ügyi háttér nélkül. Ráadásul a hőmérséklet mínusz 15 fok, és a kényszerleszállásnak komoly következményei vannak: a gépet a nemzetközi repülési szabályozások szerint tüzetesen át kellene vizsgáltatni, míg a pilótáknak és személyzetnek nyolc óra pihenést biztosítani. Ám mindezeket megelőzve az emberélet az első.- Ha az utas állapota viszonylag stabilnak mondható, tegyünk egy próbát - javasolja a kapitány. - A számára, ugye, a legrizikósabb a leszállásnál történő süllyedés és az ezzel fellépő nyomáskülönbség. Most há„Karácsonyfa üzemmód” a pilótafülkében FOTÓK: WÉBER T. romezer méterrel lejjebb megyünk szépen, lassan. Meglátjuk, mennyire viseli ez meg a beteget. Ha nem lesz nagyobb baj, akkor tán fokozatos süllyedéssel el tudunk jutni New Yorkig, de legalábbis Bostonig.- Rendben - egyezik bele az orvos. - De azt tudni kell, hogy senki sem garantálhatja, hogy akár perceken belül nem történik valami drámai változás. A magasságot lábakban mérő óra mutatója - ahogy a kapitány ígérte - szépen, lassan elkezd visszafelé pörögni. Harminchárom ezer lábról nyolc perc alatt ereszkedünk le 22 ezerre. A doktor ismét a pilótakabinba érkezik.- Úgy tűnik, menni fog, bírja a süllyedést - hozza a hírt. Selmeci Gábor, a Malév New York-i képviselője véletlenül épp a gépen tartózkodik. Rádión ő is azonnal akcióba lép. Innen a magasból kell megszerveznie, hogy a Kennedy-repülő- téren teljes orvosi készültség várja a beteget. Mindeközben az utasok nagy része e kis „incidensről” szinte tudomást sem szerez, ami egyértelműen a „sztyuik” érdeme. Ártatlanul megkérdem, milyen 4x4 nyeremény Négy magnós rádió, négy porszívó és négy mikrosütő után a négy színes tévé is gazdára talált. Minda tizenhat nyertesnek szívből gratulálunk! És ne felejtsék: a Dunántúli Napló előfizetésével mindig nyerhetnek! A számláló megállt A színes tévé nyertes sorszámainak számjegyei és a nyertesek nevel: Pécs Hb Sas KfSU&l Hangya Balázs, Bor utca 110. BafiB Sfiäl Vidék ■ii„i»7nTy Hafner János, Szederkény, ifjúság ú. 30. Perzsa György, Vargha D. u. 1/a. mammama*imamaa"s II «n gg ■■uySapa TjjMiy *fm MPnBHnimn Jung Ferenc, Komló, SallalútVL gyakran fordul elő hasonló eset:- Minden út tele van iiiciden- sekkel - feleli Zsuzsanna, majd tenyerét nyújtja egy hölgy felé, aki a Business Classról lép elő, kezében egy fityegő, lerágott almacsutkával. - Ezt is nekünk kell megoldani. Nincs rutin, nincs két egyforma út, még ugyanoda se. Éurópán belül egy nap kétszer repülünk oda-visz- sza, New York persze más. Sajnos, az alvás nem nagyon szokott sikerülni, marad a séta, néha színház, de tíz óra robot után pihenni lenne a legjobb. A csupa mosoly és udvariasság stewardessek a szolgálat után, a minibuszban kicsit végre panaszkodhatnak is, ha csak úgy maguknak is.- A Malév járatai nemdohányzók, de mint az iskolában, mindig akad egy-egy utas, aki a vécébe zárkózva bagózik. Jönnék ki, és legkomolyabb üzletemberek is, akár a gyerekek, letagadják, hogy cigiztek. Mondom az egyiknek: De uram, hiszen dől a bagószag a zakójából, értse meg, nem szabad cigarettázni! Erre azt feleli: Mért, késni szabad? A stewardessek egyébként szeretik a kormányutakat is, s bár ilyenkor még a szokottnál is jobban oda kell figyelni, mindig kaland a neves személyiségek kiszolgálása. A kedvenc utas? Többen is felélénkülve és egyetértőiig néznek össze:- Hát, Árpi bácsi! New York, helyi idő szerint délután 4 óra. A betonon már, akár csak a Vészhelyzetben, Ross doktor alteregójával vár a mentőautó, amit Selmeci Gábor odarendelt. A beteg végül is a hátsó ajtón távozhat. (Azt már csak visszafelé tudjuk meg, hogy a manhattani Lennox Hill Hospitalba került, ahol néhány nappal később megoperálták. Más kérdés, hogy a 60 ezer dolláros műtétet, és a kórházi ápolással, vizsgálatokkal várhatóan mintegy 100 ezer dollárra rúgó számlát ki fizeti majd, mivel a biztosítása csak 8000 dollárig volt érvényes.) A gépet természetesen a személyzet hagyja el utoljára. Elkészülnek az utolsó jegyzőkönyvek, adatregisztrációk. Csernus László és Rákóczi József kilépnek a kabinból. Parancsnokunk kicsit fáradtan mosolyog, miközben egyik kezében a pilóta- koffert, a másikban gurulós bőröndjét cipeli:- Hát, nagyjából ilyen egy New York-i út. De csak nagyjából. Hál' istennek nem mindig. Szerencsére ezt alátámaszthatjuk. Visszafelé, az éjszakában minden annyira simán megy, hogy már-már azt hiheti az ember, csak az álom szárnyán repül. Szemben a fantasztikus napfelkeltével, amellyel az állandóan repülőzők sem tudnak sohasem betelni. Ébredés, ideje visszaszállni a földre: Budapest. Méhes Károly
