Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-18 / 346. szám

1999. december 18., szombat Háttér Dunántúli Napló 13 (Rnffy Péter: Koronánk könyve) „Koronánk története teli van kalanddal. Egy királyné ello- patta, egy másik király csak­nem elvesztette, zsaroltak vele és gyilkoltak érte* Őriz­ték idegen udvarokban, föld­be ásták vasládában és ola­joshordóban, de bármerre sodorta is a történelem, a magyarság számára mindig nemzeti létének szim­bóluma. legdrágább ereklyé­je maradt.” A koronázási jelvényegyüttes szimbólumon, mert a történelem során kialakult körülötte Legutóbb 22 éve került ekkora reflek­torfénybe a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények: akkor szállították ha­za őket az Egyesült Államokból. A fel­becsülhetetlen értékű ereklyék azóta a Nemzeti Múzeumban láthatók, de már nem sokáig. A kormány azt szeretné, ha a palást ki­vételével a korona és a jelvények a millen­niumi ünnepségek jegyében 2000. január elsejétől az Országházba költöznének. A javaslat nagy port kavart. Az ellen­zéki pártok ezt a lépést nem tartják összeegyeztethetőnek a köztársasági ál­lamformával, másrészt sem jogi, sem tör­ténelmi, sem pedig praktikus megfonto­lásokból nem értenek egyet az elképze­léssel. A Szent Korona történelmi vándorlásai Az évszázadok során a Szent Korona be­járta a Kárpát-medencét, sőt a világhábo­rú után az Egyesült Államokban kötött ki. A középkorban Székesfehérváron, Vi- segrádon, majd a budai Várban őrizték, de voltak esztendők, amikor Esztergom­ban helyezték el. Megfordult Bécsben, Bécsújhelyen, Pozsonyban, Linzben, Kassán, Eperjesen és az erdélyi városok­ban is. 1791-től az 1848-as forradalom leveré­séig a budai Várban volt a helye, onnan Debrecenbe, Szegedre, Nagyváradra, Aradra, Lúgosra, Karánsebesre vitték. 1849 augusztusában Szemere Bertalan elásatta Orsován. 1853-ban találták meg, először Budára, majd Bécsbe került, on­nan vitték vissza Budára. Itt tárolták a második világháborúig. 1944-ben Pan­nonhalmára menekítették, utána Veszp­rémbe, majd Kőszegre, illetve Velembe vitték, 1945 márciusában vissza Kőszeg­re. Igazi hányattatása ezután követke­zett: a közelgő front elől Mariazellbe hurcolták, majd Mattseeben ismét elás­ták. 1945 júliusában találták meg, és Augsburg, valamint Frankfurt után 1951­A király hatalmát jelképező tárgyak területenként és koron­ként változtak: a trón, a sisak, a korona, a lándzsa, a jogar, az országalma, a kard, a perecek, netán a gyűrű fejezte ki az uralkodó jogait. Közülük kétségtelenül a koronáé volt az elsőség, noha az ezredforduló körül, majd a 11. században a lándzsának is fontos szerep jutott. E kor legmegbízhatóbb tanúi a fennma­radt királyi pecsétek, amelyek ábrázolása szerint all. szá­zadban hazánkban is a korona, a jogar és az országalma jel­képezte a királyi hatalmat, a lándzsa ekkorra már eltűnt a jel­vények közül. Az Árpádok idején a korona, a jogar, a kard és feltehetőleg az országalma használata állandósult, mig a ko­ronázási viselethez a palást kapcsolódott, magyarországi jel­legzetességként a koronázási ornátus állandó részévé vált. A Szent Korona elnevezés egy 1256-ban kelt oklevél óta használatos a magyar királyok fejékére, de túlmutat a hatalmi egy elvont fogalom: a Szent Korona-tan. Ez fejezte ki lénye­gében, hogy a korona egyet jelent a hatalom birtoklásával. A korona származása, készítési műhelye és ideje ma is vita tárgya. Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy valójában ezzel koronázták-e meg államalapító királyunkat, azzal azonban mindenki egyetért, hogy mint műkincs párját ritkító érték. A 27 zománcképpel díszített korona egy alsó abroncsra épül, amely szokatlanul nagyméretű, kissé aszimmetriku­san álló pártázattal ékesített. Anyaga arany, sok ezüsttel öt­vözve, hogy tartása megfelelő legyen. Oromdísze kilenc, át­világítható zománc lap, amelyhez csüngök kapcsolódnak. Az abroncson szerepel Dukász Mihály görög császár, Géza király és Konstantin császár. Ebből lehet arra következtetni, hogy az 1074 és 1077 között uralkodott Géza kapta az ab­roncsot Dukász és Konstantin társcsászártól. A korona felső részét a keresztpánt alkotja. Anyaga véko­nyabb és tisztább aranyból készült. A pántot nyolc apostol­kép díszíti. A görögkereszt forma közepén Krisztus látható keleti típusú életfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenség urát szimbolizálja. Köldökéből nőtt ki a későbbi sérülés követ­keztében elferdült aranykereszt. A keresztpántok szárain apostolok képei láthatók. A keresztpánt 1020-30 táján készült. A koronázási jogar csaknem 30 centi hosszú, fém borítá­sú mogyorófa nyélre húzott, aranypántokkal díszített, át­fúrt kristálygömb. A gömböt - bizonyos források szerint - II Henrik német-római császár ajándékozta Istvánnak, de az is lehet, hogy már jogarként kapta István a sógorától. Az országalma aranyozott ezüstből készült, 8,9 centi át­mérőjű, 7,9 centi magas. Két félgömbből illesztették össze, és a tetejére kettős keresztet, oldalára címerpajzsot illesz­tettek. Teljes magassága így 16 centi. Feltehetően Károly Róbert uralkodása (1310-1342) kezdetén készült. A kard hossza 98, a penge szélessége 6,5 centiméter. Nagyméretű markolatgombja van, felületét ma már alig lát­ható növényi motívumok díszítik. A penge markolat felüli végének mindkét oldalán vésett technikával két-két turbá- nos török és két-két huszár arcképe látható. A koronázási jelvényegyüttesben a kard a legfiatalabb tárgy: a XV. század második felének terméke, észak-itáliai eredetű. A palást eredetileg miseruhának készült, felületét az aranyhímzés szinte teljesen beborítja. Alapszövete bizánci selyem. Hatvanegy kisebb-nagyobb alak, 52 kis mellkép, madarak, és négylábú állatok díszítik, az ábrák a kúppalást felületén egymás alatt négy sávban különülnek el. Ä palás­tot történelmi források szerint 1030-ban szőtték. nan került Veszprémbe, a Nemzeti Bank sziklabarlangjába, ahonnan később egy négytonnás teherautóval vitték Kőszeg­re. A városban ideiglenesen a leánygim­náziumban helyezték el, ám egyre többet bombáztak, ezért Velem községben egy speciális bunkert építettek a korona szá­mára. 1945. március 28-án újabb paran­csot kaptak: a korona nyugatra megy! Kocsis azt nyilatkozta, sokáig tana­kodtak, hogy mitévők legyenek, hiszen a koronaőrök arra esküdtek fel, hogy a be­cses tárgy nem hagyhatja el az országot. Végül a koronaőrség parancsnokának határozott utasítására hatan gépkocsira szálltak és felpakolták az ereklyéket is. Mattseebe vezetett az útjuk, de végig at­tól tartottak, hogy a menekülő nyilasok elkobozzák a szállítmányt. Ezért a palás­tot és a Szent Jobbot a falu plébánosá­nak gondjaira bizták, a tó partján pedig a koronát és a jelvényeket lepedőbe csa­varták, majd egy benzineshordóba he­lyezték, s így ásták el a föld alá. A koronaőrök itt fogságba estek, majd Augsburgba kerültek. Többen megszök­tek, és visszamentek Mattseebe, ahol egyenesen a tó partjára vezetett az útjuk. Akkor még érintetlen volt az árok, ám másnapra valaki kiásta a koronát... Törvény az államalapításról és a koronáról A kormány Szent István államalapí­tásának emlékéről és a Szent Koronáról kíván az Országgyűléssel törvényt alkot­ni. A jogszabály preambuluma szerint a hazánk címerét is díszítő Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függet­lenségét megtestesítő ereklyetárgyként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban. A törvényjavaslat kidol­gozói szerint a köztársasági államforma és a hatalomgyakorlás demokratikus módja nem változtat azon a tényen, hogy a Szent Korona ma is a magyar ál­lam egységét testesíti meg. E történelmi jelképünk annak bizonyítéka, hogy az ország minden polgára részese a közha­talomnak. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a Szent Koronához tartozó jelvény a királyi jo­gar, a koronázási palást, az országalma és a koronázási kard. Ezeket az Ország- gyűlés épületében őrzik majd, kivéve a palástot, amely a Magyar Nemzeti Mú­zeumban marad, hiszen rossz állapota miatt nem szállítható. A kormány úgy véli, ha a koronázási jelvények a jelenlegi helyükön, a Nemze­ti Múzeumban maradnának, akkor csak pusztán múzeumi tárgyként tekinthet­nénk rájuk. Azzal, hogy ezek az ereklyék átkerülnek az Országházba, túl azon, hogy a gesztus megjeleníti a képviselők Szent Korona iránti tiszteletét is, a tör­vényhozás utal arra, hogy a koronára - mint az elmúlt évszázadokban megalko­tott sarkalatos törvényekben megnyilvá­nult történeti alkotmányosság megteste­ben az amerikai Fort Knoxba került. 1977-ben az USA felajánlotta, hogy visz- szaadja a koronázási jelvényeket. 1978. január 6-án különrepülőgépen érkezett haza a szállítmány. Azóta a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. Az utolsó szemtanú vallomása Kocsis József egyike volt azoknak a koro­naőröknek, akik a második világháború végén a korona nyugatra hurcolásában részt vett. 1977-ben emlékeit filmre vet­ték, s nyilatkozott a Hétfői Hírek 1978. január 16-ai számában is. Ő mesélte el, hogy a negyvenes évek­ben a koronát a budai Vár nyugati szár­nyában, a második emeleten, a bejárat­tól számított hetedik ablak mögött őriz­ték. Ám az „ablak” csak kívülről látszott ablaknak, belülről be volt falazva, pán­célszoba volt. Huszonnégy órás szolgá­latban mindig hárman őrködtek a helyi­ség előtt, ahová a koronaőrökön kivül csak a mindenkori miniszter-elnök lép­hetett be. Még a nyilas hatalomátvétel előtt a kormányzó a Váralja út 14-be vitette a koronát két koronaőr kíséretében, ahon­nan úgy kellett visszalopni később, ami­kor Szálasi felesküdött rá. 1944. november 20-án kapták a koro­naőrök a parancsot, hogy Pannon­halmára kell szállítaniuk az ereklyét. On­Koronatörténelem Szent Korona-tan Jóval István megkoronázása után, a későbbi századokban alakult ki a Szent Koronának az a sajátos köz­jogi funkciója, amelyet a társada­lomtudósok Szent Korona-tannak neveznek. E tan szerint az ereklyé­ben nyilvánul meg a történelmi al­kotmányosság, az alkotmányos ál­lamhatalom. A mindenkori király a koronázással ismerte el magára néz­ve kötelezőnek mindazokat a sarka­latos törvényeket, amelyeket egyes jogtudósok Magyarország történeti alkotmányaként írnak le. sülösére - tekint a nemzet. A történelmi ereklyéket a parlament látogatási rendjé­nek megfelelően bárki megtekinthetné, nemzeti ünnepeinken ingyenessé tennék a belépést. A koronázási jelvények védelme, meg­óvása, a velük kapcsolatos intézkedések megtétele a Szent Korona Testületnek kötelessége lenne, amelyet a legfőbb köz­jogi méltóságok alkotnak majd. E testü­let tagjai - a mindenkori köztársasági el­nök, a kormányfő, a házelnök, az Alkot­mánybíróság, valamint a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke - szakértők bevonásával dönt a tárgyak őrzési helyé­ről, ha annak szükségessége felmerül, kezdeményezi a megóvásukhoz, helyre- állításukhoz szükséges intézkedéseket az arra jogosult hatóságnál. Ellenőrzi a megóvásukra vonatkozó előírások folya­matos megtartását, hozzájárulást ad a korona és a jelvények hiteles másolatá­nak készítéséhez, esetleges tudományos vizsgálatához. A héten megkezdődött a törvény- javaslat vitája, s a korábbi tervekkel ellentétben még az idén megalkotják a jogszabályt. 2000. január elsején a t. Ház ünnepséget tart, s ekkor fogadják az ereklyéket az Országházban. 120 millióba kerül az átszállítás Természetesen gőzerővel folynak az ereklyék átszállításával és biztonságos őrzésével kapcsolatos előkészítő munká­latok. Több minisztérium és az Ország­gyűlés hivatala munkálkodik, hogy a vál­tás zökkenőmentes legyen, de ennél több konkrétumot senki sem hajlandó elárulni. Biztos, hogy a koronát eddig is a Köztársasági Őrezred őrizte, s így lesz az új helyén is. Almási B. Csaba Ellenzéki ellenvélemény Az SZDSZ és az MSZP támogatja, hogy az államalapítás 1000. évfor­dulóját hatpárti konszenzussal elfo­gadandó emléktörvénnyel köszönt­se az ország, azzal azonban nem ér­tenek egyet, hogy ugyanez a törvény rendelkezzen a Szent Korona jogál­lásáról, illetve annak elhelyezéséről. Az ellenzéki politikusok szerint a kormány napi politikai célokra akarja felhasználni a történelmi ereklyéket, s nem fogadják el, hogy a korona a köz- társasági közjogi berendezkedés ré­szévé váljék, ez ugyanis - felfogásuk szerint - ellentétes a magyar alkotmá­nyos felfogással. Szerintük a Szent Korona-tan történelmi szerepének ér­tékelése nem törvényalkotási, sokkal inkább tudományos feladat. Mindkét párt ellenzi, hogy a ko­rona és a jelvények átkerüljenek az Országházba. Ugyanakkor épp a palást - a jelvények közül az egyet­len, amely valóban az első magyar király tulajdona lehetett - maradna a mostani helyszínen. A közjogi ag­gályokon túl praktikus megfontolá­sok is amellett szólnak, hogy ma­radjanak a múzeumban - állítják. Az ellenzéki párt érvei közé egy praktikus szempontot is felsora­koztat: azért is ésszerűtlen javaslat a költöztetés, mert a korona látoga­tói vagy a parlament munkáját aka­dályoznák, vagy erre való hivatko­zással őket zárnák el az ereklyétől. Az MSZP még azt is hozzáteszi: Magyarországon a köztársasági el­nök testesíti meg a nemzet egysé­gét. A népszuverenitás elvére épülő demokratikus államberendezke­dést elméletileg sem lehet közös nevezőre hozni a Szent Korona­eszmével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents