Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-18 / 346. szám

14 Dlinántúli Napló Baranyai Középiskolák - Bemutatkozunk, 1999. december 18., szombat Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola Pécs, 7621 Vörösmarty u. 4 Tel.: 06/72/310-866 Fax: 06/72/326-200 A Pollack- kollégium Kollégiumunk Pécs egyik legmozgalmasabb részében, a történelmi belvárosban fekszik. Az iskolától pár lé­pés választja csak el, és a kö­zelében szinte minden kultu­rális, szórakozó és vásárlási igény kielégíthető. A három szinten zömmel két- és négyágyas szobák vannak kialakítva, de van egy-egy nyolcágyas háló­helyiség is. A diákok ered­ményesebb tanulását a min­den hálóhoz külön tartozó tanulószoba biztosítja. Az előtérben elhelyezett kényel­mes fotelekben újságokból tájékozódhatunk a nagyvilág eseményeiről. A környező házakkal köz­rezárt belső udvarban aszfal­tos kosárlabda- és kispályás labdarúgó pálya biztosít sportlehetőséget. És ha vala­ki még mindig nem találta meg a számára legvonzóbb foglalatosságot, nyitva áll előtte a számítástechnika-te- rem ajtaja, benne korszerű gépeken gyakorolhatja a táb­lázatkezelést, szövegszer­kesztést és tervezést... Oldalunk a Soros Alapítvány támogatásával készült Szerkesztette: Tibay Gábor A Dél-Dunántúl legjelentősebb építőipari képzőközpontja alakult ki A „kispollack” sok képzett szakembert adott a régiónak A több mint öt évtizeden át klasszikus hagyományú technikum ma a régió legnagyobb átalakulásának az alanya. Egymás után kétszer is bővült: először az építőipari szakiskola, majd a vegyipari-környezetvé­delmi és a földmérőképzés épült be a köznyelv által „kispollack”-nak is emlegetett iskolába. Hogy éppenséggel a gazdasági okok, a cselekvéskényszer vagy a XXI. századra készülődés mi­att alakult így az iskola sorsa, azt majd a jövő dönti el, most azonban tény, hogy a Balaton­tól délre eső régió legnagyobb és legváltozatosabb építőipari kép­zőközpontja alakult ki itt, kiegé­szülve további szakokkal, szak­mákkal. A már meglevő és mű­ködő kőműves, ács, festő, és sokféle burkoló szakmák mellett készülünk többek között a szá­razépítés, a tüzeléstechnika és a tűzvédelem ma még alig ismert stúdiumainak tanítására is. Mindezekhez nagyon haszno­san és nagyon szerencsésen kap­csolódik a müncheni Hanns Seidel Alapítvány anyagi és szel­lemi segítsége, amely lehetősé­get nyújt tanítványaink németor­szági gyakorlati képzésére. A technikusképzés is egyre nagyobb teret nyer a különféle építőipari (magas-, mély-, mű­emlékvédelmi és közlekedésépí­tő) stúdiumok mellett az „új” szakok, a vegyész-környezetvé­dő és földmérő szakok bekap­csolódásával. Az átalakulás persze ritkán teremt azonnal csodákat. Az in­tegrációval okosan akarunk gaz­dálkodni. Növelni akarjuk a si­keres pályaválasztás esélyeit, ta­nulóink biztonságát és szabad­ságát, és szűkíteni az egyetlen út kényszerét, korlátját. Az építőipar (de nem utolsó­sorban a vegyészet és a földmé­rés is!) létezésében örök. Az is­kola kapuját már sok ezer jól képzett szakember, technikus hagyta el, közülük sokan mér­nökök, vagy sikeres vállalkozók lettek. Hitelüket erősítik az or­szágos versenyeken elért ki­emelkedő eredmények. Kapcso­latunk velük eszmei, erkölcsi és sokszor anyagi téren is nagyon erős, nagyon fontos. Mi több: létfontosságú. A XXI. századra készülünk. Bátorít erre bennünket a Bat­thyány utcában megépült gya­korlóközpont, az új iskolarész, a készülő műhelycsarnok. Ala­pozunk vállalkozó kedvünkre, pályázati sikereinkre, elkötele­zett és áldozatkész tanárainkra. És természetesen arra, hogy ta­nítványaink közül minél többen remélhetőleg az elődök nyomá­ba akarnak lépni. Szakmai gyakorlaton Nördlingenben A Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola duális képzési rendszerű osztályai rendszeresen lehetőséget kapnak szakmai gyakorlatuk egy részének németországi teljesítésére. A nemzetközileg elterjedt duális képzés sajátossága, hogy a gyakorlatot biztosító válla­lat és az iskola együttesen járul hozzá a tanuló képzéséhez. Cserekap­csolat keretében ősszel Nördlingenben tanult több társával együtt új szakmai fogásokat Albert Péter tizenegyedik osztályos tanuló.- Október tizedikén indultunk Nördlingenbe - meséli Péter - két mikrobusszal. Pifkó Mihály tanár úrral, a gyakorlati oktatás- vezetőnkkel és még kilenc diák­társammal mentünk erre a kéthe­tes tanulmányútra. Jómagam kő­művestanuló vagyok. Odakinn két pavüon felépítése várt ránk. Nekünk, diákoknak költségmen­tes volt ez a kirándulás. Amikor - egész napos utazás után - megér­keztünk Nördlingenbe és lepa­koltunk a vendégházban, még volt időnk szétnézni ebben a kö- zépkorias hangulatú, német kis­városban. Vendéglátóink el­mondták, hogy a városka egy ré­gen becsapódott meteor kráteré­ben épült, egy kilométer átmérő­jű mindössze s fallal vették körül az elődök. Péter, hogy illusztrálja az el­mondottakat, elővesz a kabátja zsebéből egy távlati képet a vá­rosról.- Másnap reggel nyolckor kezdtük a munkát - folytatta tű­nődve, miközben visszatette a be­cses szuvenírt a zsebébe -, német oktatóval, párokba osztva: min­den magyar tanuló mellé egy né­metet osztottak be. Az iskolai képzésben mi intenzíven tanul­juk a német nyelvet harmadik éve, így hát nem is okozott ne­hézséget a kommunikáció. Azért persze néha meg kellett toldani nyelvi felkészültségünket muto­gatással is - teszi hozzá moso­lyogva.- A munkavégzés során sok ér­dekességet tanultam. Például megfigyeltem, hogy a németek nem használnak a habarcs fel­hordásához serpenyőt, hanem közvetlenül a ládából viszik az anyagot háromszögletű kanállal a falra. Ez megtetszett, azóta itt­hon is így csinálom. Aztán ott ké­szítettem először díszes, mintás téglakötést az épület sarkainál, klinkertéglából. Egyébként azt vettem észre, hogy a német srá­cok semmivel sem dolgoznak jobban nálunk, viszont a techni­kai hátterük... Egyébként a helyiek minden délután csináltak nekünk progra­mot. Elvittek minket a helyi tég­lagyárba és a zsalugyárba. Hát, mit mondjak. Ilyet itthon még nem láttam.- Ezeken a délutáni sétákon minden múzeumot megnéztünk. Számomra talán a kráter-múze­um marad a legemlékezetesebb élmény. A hétvégéket, a pihenő­napokat általában az uszodában töltöttük. Azt mondhatom, jó volt. Tanultunk is sokat, világot is láttunk... talán jövőre is lesz al­kalmam utazni. Legalábbis sze­retném. Nem olvasni, írni kell! Az iskolaújságok létezése és működtetése általában nem szorul magyarázatra - ebből következik, hogy néha magya­rázható vagy legalább bemu­tatható, céljait és létindokait tekintve. Iskolánk POLISZ néven je­lenteti meg - évente négy al­kalommal - a diákok által írt és szerkesztett információs lapját. Pedagógiai szempont­ból azzal a vaskos túlzással élhetünk (a szemléletesség érdekében), hogy az iskolaúj­ságot nem olvasni, hanem ír­ni kell. Ha valahol fontos az identitás megteremtése, ak­kor az nálunk, a „Kispollackon” tényszerűen az: három intézmény - 506- os ISZI, Hevesi, Pollack - összevonásával jött létre ez az oktatási centrum. Miről írnak a diákújság­írók? Dr. Toller László polgár- mesterrel készített exkluzív interjút Kárpáti Zoltán ötö­dik évfolyamos tanuló az ön- kormányzat iskolánk jövőjé­ről alkotott víziójáról. Ferenczi István tizedik osztá­lyos a városi fizikaversenyen szerzett tapasztalatairól írt; Kis Attila tizenkettedik osztá­lyos diák a szakmatanulás gyakorlati oldaláról mesélt; beszélgetést közölt a lap vá­rosszerte közismert fizikata­nárunkkal, Vörös Jenő tanár úrral; „Suli blues” rovatunk­ban véleménycsokrot köz­lünk rendszeresen a tanuló­kat érdeklő legfontosabb kér­désekről; „Ne szívassuk egy­mást!” címmel Wagner Péter tizedikes diákunk a dohány­zásellenes törvényről mond­ta el véleményét; „Picur” ne­vű szerzőnk „Iskolaújság - ami mellette van és ami elle­ne szól” címmel a POLISZ fundamentál-ontológiai ana­lízisét végezte el; van kereszt- rejtvény, viccek... egyszóval olyan ez a lap, amilyen egy iskolaújság általában. Szent Imre Katolikus Iskola és Gimnázium Siklós Kossuth tér 8. Tel/Fax: 06/72/351-016 Országos rajzpályázat Iskolánkban évek óta kiemelt szerepet kap a gyermekek mű­vészeti nevelése; ez adta az öt­letet három évvel ezelőtt egy országos rajzpályázat meghir­detéséhez. A téma minden al­kalommal a Biblia egy-egy ré­sze. A hagyománnyá vált ren­dezvénysorozatra közel 4000 pályamunka érkezett. Az alko­tásokat iskolánkban összeállí­tott kiállítás keretében tekint­hették meg az érdeklődők. Ta­nulóink szép eredményekkel büszkélkedhettek. „Szeretettel szeretni tudó embert nevelni” A siklósi katolikus általános- és középiskola története a századelő­re nyúlik vissza. Iskolánk nem csupán egyszerű tanintézmény: a di­ákok oktatása, felkészítése mellett fontosnak tartjuk a lelki neve­lést is. A Szent Imre Katolikus Általá­nos Iskola és Gimnázium épü­letében az iskolai évkönyvek ta­núsága szerint az 1901 / 1902-es tanévtől működött magán pol­gári leányiskola, melynek első tulajdonosa Nikolits Deszan-ka volt. 1908-1916 között az in­tézmény vezetője és fenntartó­ja Gusztáváé Parcsetics Aranka, aki 1916 augusztusában - anya­gi nehézségek miatt - az iskola összes tanszerét, felszerelését eladta a katolikus hitközség­nek, s ezzel a hitközségi iskola vált jogutódjává a magániskolá­nak. A katolikus hitközség meg­vásárolta és átalakította a főté­ren álló nagy épületet, mely az­óta otthont ad az intézmény­nek. 1948. június 16-án a fele­kezeti iskolát államosították, majd 1991-ben a siklósi egyház- község kezdeményezte az egy­házi iskolává való visszaalaku- lást. Az erőfeszítések sikerrel jártak: 1995 óta intézményünk fenntartója a Pécsi Egyházme­gye. Iskolánk az 1995/96-os tan­évtől kezdve az általános iskola 4. osztályát végzett tanulók számára elindította a nyolcosz­tályos gimnáziumi képzést, ami Németh László pedagógiai programja alapján folyik. A nyolcéves tanítási program első két évét a képességfejlesz­tésre szánjuk, vagyis folytatjuk az általános első négy osztályá­ban megindult fejlesztést, hogy jó alapot adhassunk a későbbi, hagyományos szaktárgyi stúdi­umoknak. Az idei tanévtől a latin nyelv mellett magasabb óraszámban tanítjuk a német nyelvet, sőt a gimnáziumban megkezdtük az angol nyelv oktatását is. A szá­mítástechnika iránt érdeklődő diákok számára szaktanterem áll rendelkezésre, innen tanuló­ink tanulás mellett az inter­netet is elérhetik. Gimnazistá­ink a tanévek végén nem csu­pán bizonyitványt kapnak, ha­nem egyes tantárgyakból vizs­gát is tesznek, amely komoly erőpróba, s egyben felkészít az érettségi vizsgákra is. Amennyiben az iskola a tár­sadalom tükörképe, a társada­lom jövőjének az építésében meghatározó lehet a katolikus iskola; ezért fontos szerepet tu­lajdonítunk a hitoktatásnak. Egyrészt, mert kötelezettsé­günknek érezzük ezt azon szü­lők felé, akik számára lényeges, hogy keresztény nevelésben ré­szesüljön gyermekük, másrészt pedig - ez a meggyőződésünk - a lelkileg egészséges ember lényegesen könnyebben, haté­konyabban tanul. Bizonyítana a cserkészcsapat Cserkészcsapatunk a 608. sz. Kapisztrán Szent János csapat utódaként kezdte meg működését. A nyári tá­borozás óta dolgoznak a fia­talok együtt, összesen há­rom őrs alakult, akik rend­szeresen tartanak foglalko­zásokat. A gyerekek minél előbb bizonyítani, „próbázni” sze­retnének, az őrsvezetők pe­dig külön oktatáson vesznek részt. Az őrsök sok olyan fel­adatot végeznek, amelyek erősítik a gyerekekben a se­gítségnyújtás szükségessé­gét, a szeretet, a hit egybe­tartó erejét. Ezen gondola­tok jegyében a cserkészjelöl­tek tartják az adventi ájta- tosságokat, emellett ők ad­nak műsort december 23-án délután az oldi beteg gyere­keknek. Még idén komoly felada­tuk lesz cserkészeinknek: ez pedig a betlehemi láng foga­dása és eljuttatása a környe­ző plébániákra. Már most szervezés alatt áll a nyári tá­borozás, a gyerekek izgalom­mal készülnek a tavasszal sorra kerülő fogadalomtétel­re is. Demonstráció a fizikaelőadáshoz fotó: tóth l.

Next

/
Thumbnails
Contents