Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-05 / 303. szám

1999. november 5., péntek Háttér - Riport A „gycgybarlang” nem címkórság Hajdan csak az előiirege volt ismert. 1768-ban egy molnár néhány társával behatolt az addig ismeretlen jellegű természeti képződmény­be és a főág végén levő tavacskáig jutott. Azóta a sok oldalág mellett azt is felfedezték a barlangban, hogy klímája gyógyító hatású. Mind­ez azonban nem hivatalos, noha 1995 őszéig a Pécsi Tüdőgyógyinté­zetnek a bejárat közelében épült korszerű, 20 férőhelyes szanatóriu­mában négyhetes turnusokban kezelték az elsősorban asztmás és szi- likózisos betegeket. Mindez egyelőre múlt idő. Az Abaligeti-barlang az utóbbi évtizedben nagyon elhanyagolt állapotba került. Idegenforgalmi létesítményei, világítási rendsze­re elavultak. Emiatt az úgyneve­zett lámpaflóra - a világítás ha­tására megtelepedő algák, mo­hák és páfrányok - oly mérete­ket öltött, hogy a geológiai érté­kek megóvásának érdekében 1996. április 1-jével a barlang üzemeltetését a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága vet­te át. Megkezdődött, és jelenleg félidejénél tart a teljes rekonst­rukció.- Amikor az igazgatóság ke­zelésébe került a barlang, fel­mértük az állapotát, a szükséges felújitásokat. Azt is tisztáztuk, hogy nincs gyógybarlanggá nyil­vánítva. 1996 júliusában a Bara­nya Megyei Kórház Tüdőgyógy­intézetével közösen összeállítot­tunk egy anyagot a gyógybar­langgá nyilvánítása érdekében, és elküldtük a Népjóléti Minisz­térium Gyógyhely és Gyógyfür­dő Igazgatóságának. Türelme­sen vártunk. Idén érdeklődtünk, mi lesz a sorsa a felterjeszté­sünknek. Ennek hatására tavas­szal volt egy helyszíni bejárás. Ekkor az Országos Gyógyhely és Gyógyfürdő Igazgatóság ve­zetője azt kérte, hogy dolgozzuk át az anyagot. Ez folyamatban van, még né­hány hét és elkészül. Ennek alapján jövőre talán a döntés is megszületik - összegzi az előz­ményeket Havasi Ildikó, a Du­na-Dráva Nemzeti Park Igazga­tóság geológusa.- Mit kértek bővítésként?- Nem bővítésre vonatkozott az igény, hanem a dokumentá­ció célszerűbb újrarendezésére. A gyógyhatásra vonatkozó véle­ményben a tüdőgyógyintézet ar­ra utal, hogy már az 1960-as évektől folyik terápia a barlang­ban. Az intézet az 1993 és 1995 között végzett vizsgálati ered­ményeit adta meg az ott végzett kezelésekről. A betegek zöme asztmás és szilikózisos volt, és több mint 80 százalékuk esetében gyógyí­tó hatással járt a kiegészítő terá­piaként alkalmazott kúra. Utá­na hónapokig tünetmentessé váltak, illetve csökkenteni lehe­tett a gyógyszerezésüket. A gyögyház négy éve zárt be. Azóta a Tüdőgyógyintézet nem visz ki betegeket az Abaligeti- barlangba. Szervezett formában ott most nem folyik klímaterá­pia. Az egészségbiztosítási pénztár ugyanis nem finanszí­rozza, mivel nincs gyógybar­langgá nyilvánítva a kezelés színhelye. A tüdőgyógyintézet­nek pedig nem telik rá, hogy ilyen finanszírozás nélkül foly­tassa a klímakúrákat. Ugyanak­kor a Baranya Megyei Kerpel- Fronius Gyermekkórház min­den évben visz légúti megbete­gedésben szenvedő gyermeke­ket az Abaligeti-barlangba. Hivatalosan gyógybarlang egyébként nem túl sok van Ma­gyarországon. Az aggteleki- karszton a Béke-barlang - már az 50-es évektől gyógyhely, az elsők között Európában - , Ta­polcán a kórház alatti István- barlang, meg újabban Budán a Szemlőhegyi-barlang. Az abaligeti gyógybarlanggá nyilvánításának elhúzódása az előbbi tényen túl még két okból meglepő. Egyrészt azért, mert itt is már a 60-as években elkez­dődött a klímaterápia. A gyógy­barlanggá nyilvánítás szorgal­mazása azonban elmaradt. Vé­gül is addig, amíg az egészség- biztosítási vonzata súlyos anya­gi kérdésként fel nem merült, ez csak szép címnek látszott. A közhiedelemben úgyis gyógy- barlangként volt ismert az abaligeti. A másik ok, hogy az Abalige- ti-barlangban érvényesülő, a lég­úti megbetegedésekre (asztma, bronchitisz) kedvező gyógyha- tás nem különösebb kételkedés­re okot adó specialitás. A Béke­barlangi és külföldi vizsgálatok­ból kitűnt ugyanis, hogy a gyógyhatás nem egy-egy kép­ződmény különleges sajátossá­ga, hanem minden nagy, vi­szonylag zárt, magas pártartal­mú barlangban kialakultak a gyógyhatást előidéző tényezők, a sajátos mikroklimatikus viszo­nyok. A légzőszervi megbetege­désekre már maga az a tény is kedvezően hat, hogy a levegőjük gyakorlatilag teljesen pormen­tes. A barlangba bekerülő por­szemeket, lebegő szennyeződé­seket ugyanis a magas páratar­talmú levegő vízmolekulái kö­rülveszik és lecsapják a kőzetre. A levégővizsgálati eredmények bizonyítják, hogy a barlangi le­vegő a magashegyinél is több százszor tisztább. A magas - 90-100 százalékos - páratartal­mú levegő apró vízcseppjeiben a só-ionkoncentráció is igen ma­gas. Legnagyobb százalékban kalcium-ionokat találtak, ese­tenként a szabad légtérben lévő­nek a 100-150-szeresét. A kalci­um belélegezve nyugtatóan hat a légzőszervekre. Elősegíti ezt a hatást a barlangi levegőnek a kintinél tíz-tizenötször nagyobb széndioxid-tartalma, ami még nem káros, de nagyobb mennyi­ségű kalcium belélegzésére késztető. Tehát több tényező együttesen fejti ki kedvező bio­lógiai hatását. Az Abaligeti-barlangban több éven át végzett klimatológiai vizsgálatok igazolták a feltevése­ket. A relatív páratartalom 90- 100% közötti. Ez jelentős érték a légzéssel történő kalciumfel­vételhez. A légnyomás mindig alacsonyabb a felszíninél, és in­gadozása is kisebb. A barlang­ban tartózkodók tehát enyhébb fronthatásnak vannak kitéve, mint a felszínen. A levegő hőmérséklete is szinte állandó. Az éves közép­hőmérséklet 12,6 Celsius fok.- A Béke-barlang és a tapol­cai István-barlang azonban elő­nyösebb helyzetben van, mint az abaligeti. Mindkettő ugyanis csak gyógyászati célt szolgál, az abaligeti viszont idegenforgalmi jellegű is. Turistalátványosság­ként való bemutatása minden bizonnyal hosszan megmarad, hiszen egész Dél-Dunántúl egyetlen igazán nagy cseppkő­barlangja, amely látogatók szá­mára is járható, még ha ilyen képződményekben viszonylag szegény is. Ugyanakkor elég szűkek a járatai. A gyógytermi részen - a bejá­rattól mintegy 200 méterre - át­halad a látogatóút. Nincs olyan oldalág, amit a klímaterápia szá­mára el lehetne különíteni. Emi­att a betegek kezelése csak reg­gel történhet. Később már az esetenként több száz látogató mozgása, légzése lerontja a bar­lang levegőjét, és kell hozzá egy éjszaka, hogy felfrissüljön. Egyébként a barlangból nyá­ron - tehát a fő turistaszezon­ban - van kifújó légáramlat, és télen a befelé hatoló, amely va­lameddig a szennyezettebb leve­gőt beviszi. Ezért is jó, hogy a gyógytermi rész a bejárattól 200 méternyire van - mondja a geo­lógus. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság környezetvédelmi pályázaton nyert pénzből eddig 35 millió forintot költött a bar­lang felújítására. A főág legbel­ső pontjától számítva 200 méter hosszan elkészült a gyenge fény­forrással állandóan láttatott jár­dafelület - amelyben a falról le­került villamosvezetékek is hú­zódnak -, mellette a rozsda- mentes. acélkorlát, továbbá a lámpaflóra visszaszorítása érde­kében szakaszolt, egy-egy rész bemutatás idejére bekapcsolha­tó látványvilágítás. A munka folytatásához még 30 millió kel­lene. Az Igazgatóság igénye azonban Phare-pályázaton csak a tartalékkor legelőkelőbb he­lyezettjei közé jutott. Ez az ügy is, akár a gyógybar- langi minősítés a reményteljes várakozás állapotában veszte­gel. A döntő év 2000 lesz. Dunai Imre A világítás korszerűsítése már elkészült, a védőkorlátokat is kicserél­ték, a felújítás tovább folytatódik a barlangban fotó: laufer László —Jegyzet— Körülbástyázva Pécs körülbástyázva im­már árudákkal. Nincs menekvés. Az óriási szupermarketek megtörnek minden ko­rábbi jó szokást, ráülnek a hétvégékre is, különle­ges programmá téve a bevá­sárlást. Lassan már családi együttléteket kovászol a shop- pingolás - a gyerek is jól érzi magát a megőrzőben, van mo­zi, és tudunk kajálni is -, s a jó levegős kirándulás, a me­cseki séta helyett a minden­nap nyitva tartó böhöm- üzletek fényes betonlapjain koptatjuk már a lábbelit. Még ha semmit sem veszünk - mert nemigen futja mindarra, amit kinéztünk -, akkor is jó a bámészkodás és álmodozás ebben a furcsa, eleddig soha­sem volt szokatlan világban. Különösen most nőtt meg a varázslatra az esély, hogy so­ha nem volt ilyen magas e vá­rosban az egy főre jutó és százforintost nyelő bevásárló­kocsik száma. Megépültek az óriáscsarno­kok, és bekövetkezett az, amit néhány éve még csak áhított a magyar. Nem kell ezentúl ko­ra hajnalban kocsiba ül­ni, hogy a Bécs közeli autópálya shopping-cen- terében még elérje az ember az árufeltöltést. Shoppingolni már itt is lehet. Tülekedve, az áru­bőségtől megzavarodva, az ár­cédulák taszításában és von­zásában. Nem tudom, feltűnt-e, hogy az utóbbi két óriás a hó végén nyitott kapukat (hó vé­gén pedig szűköl a magyar), s még e pénzszűke időkben, a halottak napi előkészületek (és belső csöndesség) ellené­re is sikeres órákat éltek át a kereskedők, és tumultuózus jeleneteket vezényeltek le. Vasárnap délután én is besé­táltam az egyik kapuján (in­kább a szakmámból eredő örök kíváncsiság okán), és hallatlan érdekes volt tapasz­talni, mi mindenre képes az ember, ha a szupermarketek vonzásába kerül. Ficánkolni kezdenek a zsebében a forin­tok, és vásárolni kezd. Ha kell, ha nem. Ez már életmódváltás. Globalizáció. Európa. Kozma Ferenc Bővülő piacok Hét év börtönre ítéltek egy kenyai asszonyt, mert eladta a férje tehe­nét, hogy ki tudja fizetni a család adósságát és ennivalót vehessen gyer­mekeinek. A kenyai Női “ Ügyvédek Szövetsége felhábo­rítónak tartja, hogy bár a te­hén közösen szerzett házas­társi tulajdonnak számított, és így félig az asszonyé volt, még­is „teljesen” marhatolvajnak tekintette a bíróság az eladót. Beláthatatlan perspektívát jelent ez nekünk, magyarok­nak. Ha a kenyai feleség áruba akarja bocsátani a frissen vert csipkét, vagy a családi ezüs­töt, kénytelen lesz hóna alá csapni a famíliát férjestül, gye­rekestül, nagypapástól, ne­hogy ráfogják, egyéni parti­zánakció az adásvétel lebo­nyolítása. Akkor lesz csak iga­zán nyüzsgés, forgatag a pia­cokon, vásárcsarnokokban, az ország kétharmada üldögél a portéka mögött, amit eladni kíván, az egyharmad meg vá­sárlási szándékkal bolyong a sorok között. Épeszű kenyaiak ezek után dühödten fogják követelni a vásárcsarnokok és pia­cok bővítését, ami óriási lehetőséget jelent a ma­gyar építőiparnak mind tervezői, mind kivitele­zői szinten. Bukott épí­tészhallgatók mesésebb­nél mesésebb szerződésekre számíthatnak, K. József kubi­kos pedig egész brigádjával mehet Kenyába, ahol aztán: áshat, talicskázhat kedvére. Csak vigyázni kell, össze ne dőljön a daru, mint Pesten szokás a bevásárlóközpontok­nál. Maradjunk az egyszerű, földszintes megoldásoknál. És ez még nem minden. A kenyai Női Ügyvédek Szövet­sége ugyan tiltakozott, de arra már egyik sem volt képes, hogy megvédje a szerencsét­len nőt a bíróság szigorú ítéle­tétől. Igaz, szegény pára a te­hénből befolyt összes pénzt a gyerekeire és adósságaikra for­dította, ügyvédre nem maradt, de akkor is, papírforradalmár­nak lenni a legkönnyebb. Néhány, karrierje elején vagy végén álló magyar jo­gásznak is van még Kenyában perspektívája. Móczán Zoltán y hetedik oldal holnap Riport Rendszerváltás Dr. Kádár Géza a Független Kisgazda és Polgári Párt me­gyei szervezetének megalaku­lása óta tagja a vezetésnek. Úgy véli, ha valaki egy párt tagja, akkor arra az irányvo­nalra kell koncentrálnia, amit a szervezet országos vezetése, elnöke képvisel. Vagyis aktí­van vállalta a váltás idején Torgyán vonalát. Portré Koszits Attila a pop-világ egyik legelismertebb szakembere hazánkban. Eddigi életútja igencsak kacskaringósra sike­rült. Portré Akárhogy is, az írás öröm! Parti Nagy Lajos az ország egyik legeredetibb és - ami ritkán jön össze - legnépszerűbb írója. Versek, prózák, színdarabok jelzik pá­lyáját. Ma, 46 évesen leszokott a cigarettáról, a szeszről, és a sza­vakat is mindinkább patikamérlegre teszi.- Tizenöt év után vissza-vissza- járni Pécsre különleges alkalom, vagy egy egyszerű kiruccanás?- Mindig különleges alka­lom, annak ellenére, hogy ez már nem az én városom, és amit soha nem hittem volna: idegenné tud válni az ember a saját városában. Óhatatlanul egyre kevesebb mindennapi vi­szony köt ide. Ami az én Pé­csem, az belül továbbra is meg­van.- Gyerekként mi szeretett vol­na lenni, ha nagy lesz?- Egészen kisfiúként nyilván kanász. De aztán kamaszko­romban már sejtettem, hogy valami ilyesmi. Sokáig képzőmű­vésznek készül­tem, eléggé min­den alap nélkül, meg egy kicsit színésznek is. De mivel írni min­denki tud, ez tűnt a legkézen­fekvőbbnek, és így lett belőle az írás.- Mennyire tud elégedett lenni azzal, ami eddig történt? Van- nak-e még várakozásai?- Nehéz dolog. Az ember ennyi idős korában egyszer csak átvált. Felmerül, hogy mennyi van még hátra, mit sze­retnék még megírni. Rá kell kényszerítsem magam, hogy ki­Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszárdon. A Pécsi Tanár­képző Főiskolán kapott diplomát 1977-ben magyar-történelem szakon. 1979-1986 között a Jelenkor szerkesztője volt. Azóta Bu­dapesten él, szabadfoglalkozású író. Déry-, Graves- és József Atti- la-díjas, valamint Babérkoszorúval elismert művész. Elvált. ■ * m - - ­................. —- —— -"■—■■"X * r mmmwmmi la jstrom. De magamnak eléje menni sem lehet. Tervezni? Éveket talán lehet tervezni, de napokat nem. Évek óta kerin­gek egy csomó dolog körül, de most például nem látom, miből lehetne, mondjuk egy könyv?- Vers, próza, dráma. Mikor melyik?- Az ember­nek mindig jár a keze, persze, pél­dául verseket fo­lyamatosan írok. De most inkább a próza izgat. Mindig vannak határvonalak, amikor valami mást kell csinál­ni. Mégse olyan, hogy egyik székből átülök a másikba.- El tudja képzelni, hogy egy­szer abbahagyja, örökre?- Azért nem, mert egyszerű­en írni jó. Az írás akkor is adott valami örömet, ha a saját szen­vedésemet írtam meg. Aki ezt az elemi jó érzést tagadja, az valamit nem tud erről a mester­ségről. Méhes Károly "S csit jobban sáfárkodjam ma­gammal, mert elképesztő, mennyi mindent szeretnék még megírni, még ha nincs is erről

Next

/
Thumbnails
Contents