Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-25 / 323. szám

6 Dtinántúli Napló Hitélet 1999. november 25., csütörtök Emlékeztető Karl-Josef Räuber pápai nuncius mutatja be a német nyelvű szentmisét Németké- ren december 5-én, vasárnap 10 órakor. A Tolna megyei község ezen a napon ünnep­li felajánlásának évfordulóját és a kisebbségek napját. Adventi játszóház. A Pécs- kertvárosi Református Egy­házközség adventi koszorúk készítésére várja szombat délelőtt 10 órától a gyereke­ket a játszóházi program ke­retében. A koszorúk készíté­séhez hozzávalókat nem kell vinni. Betlehemkészítés. A Pax et Bonum Ferences Diákszö­vetség pécsi régiója ismét betlehem készítésére hirdet pályázatot óvodások, általá­nos iskolások alsó és felső tagozatosai számára, egyéni­leg és csoportosan is. A be­adási határidő advent har­madik vasárnapja, december 12. Az elkészült műveket a pécsi görög katolikus paró­kiára (Alajos utca 21.) kell eljuttatni. Kathpress közli, hogy a ró­mai pápa és az ortodox egy­házfők nagy jelentőségű ta­lálkozójára valószínűleg 2000-ben kerül sor. A hely­színt és az időpontot még nem lehet tudni. Szabó László Zsolt, az MTV Rt. elnöke tárgyalóasz­talhoz ült a négy történelmi egyház képviselőjével, s elké­szítették egy 2000. január 1- jétől életbe lépő együttmű­ködési megállapodás terve­zetét. Az egyházak képvise­lői körében konfliktust oko­zott, hogy a közszolgálati csatorna új műsorstruktúrá­ja keretében kedvezőtlen idősávba kerültek az egyházi műsorok. A Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem együttműkö­dési megállapodást kötött a Krakkói Pápai Teológiai Akadémiával. Az egyetemi rangú krakkói egyházi akadé­mia hajdan a Krakkói Egye­temhez tartozott, az 1397- ben alapított teológiai kar ki­bővítésével jött létre. A szer­ződés hallgatók és oktatók cseréjét, közös kutatást és publikációkat tesz lehetővé. A túronyi református templomért. A romos álla­potban lévő református templom újjáépítéséért a he­lyi közösség alapítványi bált rendez november 7-én 19 órai kezdettel a túronyi helyi kultúrházban, és minden adakozót szeretettel várnak. Tisztújítás a reformátusoknál A közelmúlt vagy a közeljövő napjaiban a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteiben választásokat tartanak. Ennek oka az 1996. évi egyházi törvény rendelkezése, mely úgy szól, hogy az idei év végén valamennyi presbiter, gyülekezeti gondnok és főgondnok megbízatá­sa lejár. Gimnáziumavató. A Pécsi Református Kollégium gimnáziumának fel­szentelésére került sor az elmúlt hét végén, melyre az időjárási viszo­nyok miatt nem érkezett meg dr. Hegedűs Lóránt püspök. Az ünnepen Peterdi Dániel, a Pécs-Belvárosi egyházközség vezető lelkésze hirdetett igét, felszentelő imádságot és áldást Bóka András esperes mondott. Felvételünkön az új szárny aulája. fotó: Tóth László A következő hat évre kell tehát e napokban a presbitériumokat újjáválasztani. Bóka András, megyénk református esperese a századvég egyik legfontosabb egyházi eseményének tekinti a választásokat, s elöljáróban e laikus gyülekezet eredetéről szólt. Az Ótestamentumban olvas­hatjuk, hogy Mózesnek taná­csolja az apósa, Jetró, hogy „sze­melj ki a nép közül derék, istenfé­lő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká.” Ké­sőbb, az ókori jeruzsálemi ki­rályság idején már a vének a nép legfőbb vezetői a király és a fő­pap mellett. Az apostoli korban is a zsidóság vezető testületé a vének tanácsa. Erre a mintára az isteni uralom földi megjelení­tésére lesz a keresztyén közössé­gek vezetője a presbiter. A reformáció korában Kálvin hozza létre, bibliai alapokon Genf városában a városi tanács melletti egyházi konzisztóriu- mot, azaz a választott testületet a hitbéli, erkölcsi és gyülekezet­vezetési kérdések igazgatására. Hazánkban elég sokára, csak a XVII. században terjed el a pro­testáns egyházakban a presbite­ri rendszer. Először - katolikus mintára - a lelkészek gyűlését hívják presbitériumnak (pres- biter=lelkipásztor), majd azo­kon a helyeken, ahol a világi ha­tóság, városi tanács, elöljáróság, földesúr nem református, sőt a protestánsokkal ellenséges érzü- jetű, megalakulnak az egyházta­gokból az egyházközség által választott, demokratikus gyüle­kezeti önkormányzatok. A Du­nántúlon Kanizsai Pálfi János kezdeményezi először Pápán a presbitérium megalapítását (1615), majd az egész dunántúli egyházkerületben (1630). Kálvin így ír: „Mivel pedig a szent gyülekezetben mindennek kellő renddel és szépen kell tör­ténnie, nincs semmi olyan dolog sem, amiben erre jobban kellene ügyelni, mint az egyházi kor­mányzat elrendezésében... Tehát, hogy nyughatatlan és zavargó természetű emberek ne tolakod­janak be vakmerőén a kormány­zásba, elhivatás nélkül senki se vállaljon magára nyilvános egy­házi tisztséget. " Bóka András kimondta: ezt a rendet igyekszik most a refor­mátus egyház megvalósítani. Féléves előkészület állt arra ren­delkezésre, hogy az egyházta­gok közül számba vehessék, kik azok a hitben élő, egyházukhoz ragaszkodó és azt anyagilag is támogató egyháztagok, akik al­kalmasnak találtatnak a presbi­teri vagy gondnoki tisztségekre. A javaslatokat korábban válasz­tott bizottság gyűjtötte össze, majd a jelenleg hivatalban lévő presbitériumok állították össze a jelöltek listáját. Egy betölten­dő tisztségre legfeljebb három jelölt állítható. A választás pe­dig majd előre meghirdetett al­kalommal, titkos szavazás útján történik. Hogy milyen embereket kell megválasztani? Erre megint csak Kálvin ad a Biblia alapján magyarázatot. „Csak olyanokat kell megválasztani, akik a tudo­mányokban józanok, tiszta életű­ek és semmiféle olyan hibában nem leledzenek, ami őket tekinté­lyüktől megfoszthatná és tisztsé­güknek is gyalázatára lehetne. ” Természetes, hogy a mostani tisztújítás gondokkal is jár. Bó­ka András szerint a nagy gyüle­kezetekben, ahol bizonyos mél­tósága is van az egyházi tisztsé­geknek és él a hagyomány, so­kan tartják kívánatosnak a pres­biteri, sőt a gondnoki tisztet. Aki magát tolja előrébb, nem biztos, hogy a legalkalmasabb. Nehéz kérdés az eddigi pres­biterek érzékenysége is. Akik eddig (és ebbe beletartoztak a kommunizmus évei is) hűséggel vállalták az egyházi tisztséget, most megbántva érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy az egész tisztújítás arra szolgál, hogy leváltsák őket. Erről szó sincs, hiszen minden eddig is hivatalban lévő presbiter is új­ból jelölt lehetett, hacsak ön­ként nem lépett vissza a jelölt­ségtől. Másrészt a hűséggel szolgált presbitereket tisztelet­beli presbiterként tartja számon a gyülekezet. S nemcsak szép emléklappal búcsúzik a tisztség­től megválóktól, hanem tovább­ra is helyet ad nekik a presbiteri gyűléseken, tanácskozási joggal. A kis gyülekezetekben is akad gond: vajon találnak-e utánpót­lást a megöregedett egyházi szolgák helyére? Lesz-e önkor­mányzata az egyházközségnek, hogy gondját viselje a templom­nak, parókiának, segítségére a lelkipásztornak a lelki építke­zésben? Jó lesz-e, ha az marad, aki éppen még hajlandó vállalni a presbiterséget? • Magyarországon jelenleg húszezer presbiter van. Hatal­mas erőt képviselhet, ha a refor­mátus hitbeli örökséget felvál­lalja és viszi tovább. Bóka And­rás szerint ez a nemzet jövője szempontjából is létfontosságú, hiszen a templomok tövében ma egy lelkileg kiégett, arcnél­küli lakosság él. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs - Kálvin?Nem hiszem!” - mondja Illyés Gyula. Ez a mintegy kétmilliós református nép soha nem lesz római katoli­kus, mert a katolicizmus miszti­kája a karakterétől idegen, csak­úgy, mint az amerikai újpro­testáns kisegyházak. De hogy ezt a református örökséget élővé tegye az egyház, az újonnan választott presbite­rek számára elsőrendű fontossá­gú, hogy a hithez tudást is ra­gasszanak, bővítsék ismeretei­ket. K. F. Márciusban látogat a pápa a Szentföldre II. János Pál pápa 2000. már­cius végén a Szentföldre láto­gat - jelentette be hivatalosan Crescenzi Sepe érsek, a szent­évi előkészítő bizottság főtit­kára. Sepe érsek nem részle­tezte a látogatás pontos dátu­mát, csupán annyit szögezett le, hogy a program végleges és arra előreláthatólag március végén kerül sor, Gyümölcsol­tó Boldogasszony ünnepe tá­ján. A szentatya évek óta több­ször kifejezte szándékát a szentföldi utazásával kapcso­latban, ám az izraeli-palesztin kapcsolatok feszültsége, illet­ve Jeruzsálem városának stá­tuskérdése miatt a tervbe vett látogatást többször elhalasz­tották. Utoljára ez év júniusá­ban hozta nyilvánosságra a pápa szándékát, hogy a jubile­um kapcsán 2000-ben szeret­né felkeresni az izraeliták el­lenőrzése alatt álló Jeruzsále­met és Názáretet, valamint a palesztin hatóság alatt álló Betlehemet. Navarro-Valls vatikáni szó­vivő cáfolta, hogy a pápa bele­betegedett volna a közelmúlt­ban megtett ázsiai utazásba, de elismeri, hogy az apostoli látogatás megviselte a szent­atyát. A szóvivő cáfolta, hogy el­hatalmasodott volna a pápán az őt 1992 óta kínzó Parkin- son-kór, szerinte II. János Pál egyszerűen megfázott. Ismerni, érteni Isten megalkotta a világot, és az egész földet az emberre bízta, hogy használja, építse, hajtsa uralma alá, gyümölcsöztesse és felajánlja a Teremtőnek. A bűn azonban megzavarta ezt a ren­det. Az ember fellázadt Isten el­len, és ez maga után vonta a világ lázadását az ember ellen. „Fáradsággal szerzed meg táp­lálékodat életed minden napján. Arcod verítékével eszed kenyere­det” (Tér 3,19) - szólt Isten az emberhez a bűnbeesés után. A munka, az emberi tevékeny­ség nem büntetés, célja továbbra is a teremtés munkájában való közreműködés, de ez a teremtés fájdalmassá, nehézzé vált, szen­vedéssel jár együtt, megváltásra szorul. Mint ahogy az Ószövetségben is látjuk, a bűn elszakítja az em­bereket egymástól, válaszfalakat emel: az emberi gonoszság rab­szolgasággá teszi a munkát. Az úr azonban kiszabadítja válasz­tott népét a rabszolgaságból. Az Újszövetségben Jézus, a második isteni személy megváltá­sunkért lejött a földre, emberré lett, vállalta emberségünk min­den terhét. A názáreti ácsmű­helyben verejtékével megszeret­tette az emberi munkát. Életével és tanításával világosan elénk ál­lítja a valódi értékrendet. A gaz­dagság, a vagyon önmagában nem rossz, de az anyagiakhoz va­ló rendetlen ragaszkodás akadá­lya lehet az üdvösségnek:- ha az embert megakadályoz­za abban, hogy Isten hívó szavát kövesse,- ha gonoszsággal keményszí- vűséggel párosul,- ha a vagyongyűjtés minden másról elvonja az ember figyel­mét. Hardi Szilvia Az Istenszülő templomba vezetése Görög katolikus egyházunk november 21-én olyan eseményt ünnepel, amely nincs benne a Szentírásban, csak a szent hagyományban, de ma már a VII. században egész Keleten ismere­tes volt. Ez az Istenszülő templomba vezetésének ünnepe. A mai ünnep tárgyát Szent Jakab apostol ős­evangéliumában találhatjuk meg. A Mária szü­letésétől boldog házaspár, Joákim és Anna hálá­ból elhatározza, hogy a gyermeket a templom szolgálatára adja, hadd nevelkedjék ott istenfélelemben. így szól a történet: Amikor a leányka kétesztendős lett, Joákim így szólt Annához: „Felviszem őt az Úr templomába, hogy ígéretünket teljesítsük, ne­hogy az Úr elforduljon tőlünk, és így ajándékunk elveszítse tetszé­sét előtte. "Anna így válaszolt: „Várjuk meg a harmadik esztendőt, hogy ott már ne sírjon apja és anyja után." Mire Joákim ezt mon­dotta: „Várjuk meg.” Amikor háromesztendős lett a leányka, így szólt Joákim: „Hív­játok össze a zsidók szeplőtelen leányait, fogjanak mécsest a ke­zükbe, gyújtsák meg, nehogy a kisleány hátrafelé nézzen, nehogy szíve elraboltasson az Úr templomából!"Mindent ennek megfele­lően tettek, amíg az Úr templomát el nem érték. Ott a pap fogad­ta őt, megcsókolta, áldást mondott reá és így szólt: „Az Ur min­den nemzedéken át naggyá teszi nevedet, az utolsó napokban, lát­hatóvá teszi az Úr Izrael fiai számára szabadulását. "Az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette le Máriát; az Úr, az Isten kegyel­mét árasztotta fóléje, ő pedig ujjongva táncolt és szerette öt Izrael egész háza. Szülei akkor hazatértek, ámulattal eltelve áldották az uralkodó Istent, hogy leánykájuk nem kívánkozott vissza. Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálé­kát az angyalok kezéből kapta. Bár az esemény leírása kissé stilizált, azért találunk benne ne­künk szóló mondanivalót:- A fogadalomnak helye van a vallásos életben. A Szentírás ta­núsága szerint a fogadalom mindig előfordult a vallásos ember­nél. A zsoltárokban is találkozunk vele. Komoly lelki értéke van, ha az egyébként is jó dolgot még inkább megtesszük, hogy vele Is­tennek kedveskedjünk.- A lelki nevelés szükséges. Amint az ember teste növekszik, erősödik, hogy a gyermek külsőleg is emberré legyen, úgy kell párhuzamosan nevelni az ember belső, lelki világát. Meg kell is­mertetni a gyermekkel Isten elgondolását az igazról, a jóról és a többi lelki értékről. Jézus szavai szerint az emberi szívből jövő rosszaság szennyezi be az embert. Ez megfordítva is áll: az embert a szívből jövő jóság, erényesség teszi kedvessé és naggyá. Erre ál­landóan nevelődni kell.- A lelki nevelést minél korábban kell kezdeni. A gyermeket ért első benyomások, ismeretek sokszor élete végéig elkísérik. A kora gyermekségben megkapott istenfélő nevelés is elkíséri az embert élete végéig. Minél korábban ültetik bele az istenes dolgokat az ember telkébe, annál biztosabb, hogy azok gyökeret vernek benne és a bajok idején Isten segítségével állhatatos tud maradni.- A templomnak és az istentiszteletnek nagy nevelő szerepe van az ember életében. A külvilág embertelenségében élő meggyötört ember lelkét egy gyönyörű világba viszi bele. Ott elmélkedhet a Szentháromság személyeinek egymás iránti szeretetéről, példát vehet a szintén földi emberként élő szentektől, akik életük jó har­cát megharcolták, a hitet megtartották. A templom és az istentisz­teletek állandóan a legmagasabb lelki értékek felé irányítják az embert. Bodogán László A Jééé diszkontokban 1999 Ft-ot meghaladó vásárlásnál sorsjegyet adunk. A boltokban elhelyezett gyűjtődobozokba december 24-ig kitöltött és bedobott sorsjegyek közül 73 szerencsés nyertest sorsolunk ki, akik egyenként 5.000 Ft-os ajándékutalványt nyernek. Az akció ideje: 1999. nov. 22.- dec. 24. A közjegyző jelenlétében történő sorsolás időpontja: 2000. január 3. A nyerteseket postán értesítjük, illetve nevüket a Mai Nap 2000. január 8-i számában közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents