Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-25 / 323. szám

Parlagon a parlagfű 1999. november 25., csütörtök ________________________________HÁTTÉR — RIPORT Szép latín nevével - Ambrosia elatíor - ellentétben a parlagfű valósá­gos közellenség. Allergia és a következményeként felléphető asztma okozója. Magyarországon a becslések szerint közel 300 ezer hektá­ron burjánzik. A legagresszívebb pollen termelője. Törvényi szinten készülnek visszaszorítására, de a jogszabály legkorábban 2001-ben kerülhet a parlament elé. Baranya és Pécs az ország egyik legfertő­zöttebb területe. A privatizáció nem kívánt szapo­rulata. Egyre többen vannak olyanok, akiknél a virágporok al­lergiás reakciót váltanak ki. Az érzékenyek száma 1992-től növe­kedett drámai módon. A magán- tulajdonba került, ám parlagon maradt földeken elterjedt a par­lagfű. Elképesztő mennyiségű vi­rágport termel. Egyetlen virágjá­ban 8 milliárd szem van. Egy hektáron 1-2 millió tő lehet. A pollen elszállhat 50-100 kilomé­terre is. Ha egy köbméter levegő­ben 30-50 virágporszem van, ez a mennyiség már kiválthatja az al­lergiás tüneteket. Ha a 300 ezer hektárt beszo­rozzuk az egy-egy hektáron növe­kedő parlagfűtövek számával, a végeredmény azt jelzi, hogy Ma­gyarország e tekintetben Európa legszennyezettebb országa.- Pécs belterületén a néhány évvel ezelőtti becslés szerint 113 hektárt borított a parlagfű - tud­tuk meg Gerentsér Gábortól (kis képünkön), a város önkormány­zata Környezetünkért Alapítvá­nya titkárától, aki a napokban egy nagyon alapos áttekintést ké­szített a parlagfű-frontról. - Ez azonban azóta valószínűleg to­vább növekedett. Annak ellenére, hogy a városban szinte elsőként született intézkedés a parlagfű el­leni fellépésről. Ez sajnos a meg­felelő anyagi és törvényi háttér, s főleg országosan összehangolt program hiányában nem hozha­tott eredményt. Pedig Pécs ilyen szempontból nagy bajban van. Az asztmások száma már évekkel ezelőtt ezres nagyságrendű volt. Miután a vá­rosnak és környékének Ambrosia pollenterheltsége ki­emelkedő, egyre ráncosabb a homloka a közegészségügyért ag­gódóknak. Akadt olyan nap, ami­kor Pécsett akkora pollenkon­centrációt mértek, mint amekko­ra az osztrák főváros egész évi leterheltsé­ge volt. Egy-egy nyári csúcsna­pon - augusz­tusban - előfor­dulhat, hogy egy ember tü­dejébe 14 ezer virágporszem juthat. Mint jelez­tük, 30-40 elég az allergiás tüne­tek kiváltásához. Ezzel szemben néhány adat a pécsi pollenszám­ról: 1997-ben köbméterenként 808, 1998-ban 638, 1999-ben 400 szem virágpor. A meteoroló­giai körülmények a levegő telített­ségét természetesen befolyásol­ják, de a legkedvezőbbnek tűnő idei adat is tízszerese a határér­téknek. A parlagfű virágkorában 1-1,5 hónapon keresztül a pollen­szám magasabb ötvennel. Az al­lergiások kínjai tehát igen hosszú ideig tartanak. De hova tűnt a parlagfű virág­pora Bécsből? Az Ambrosia az amerikai földrészről a múlt szá­zad elején behurcolt növényként jutott Európába. Hozzánk jóval később került, a „legenda” sze­rint egy földbirtokos tudatosan hozta be, addig is letakarandó a zöld szőnyeggel ugaron hagyott földjét, amíg újra művelésbe nem fogja. Azóta a parlagfű megállit- hatatlanul terjeszkedik. Csakhogy behurcolták másho­va is. Szenvedett tőle Ausztrália és Dél-Afrika is. Ott a kutatók la­boratóriumaikban olyan fajspeci­fikus élőlényeket állítottak mun­kába, amelyek nagy kedvvel ve­tették magukat a parlagfűre. Az eredmény meghökkentő lett. Ki­irtották a kellemetlen növény 20- 80 százalékát. Vannak arra is pél­dák, hogy egész országok szaba­dultak meg az Ambrosiától, kö­zöttük Kanada és Ausztria. A bé­csiek ennek köszönhetik meg­könnyebbülésüket. Egy ilyen laboratóriumi kuta­tási program a becslések szerint mintegy 20 millió forintba kerül­ne. Egyelőre azonban nálunk en­nek finanszírozására senki sem vállalkozott. Mi az allergia? A szervezet vé­dekező rendszerének kóros túl­működése. Amikor az egészséges környezet deformálódik és ezzel kapcsolatba kerülünk, a zavaró tényezőkkel szemben támadásba indul a gépezetünk. Amikor erős, többször ismétlődő, sokoldalú ez az inger, kialakul és súlyosbodik az allergia, ami egyéb betegségek­hez is vezethet. A pollenterhelt­ség okozta légszennyezés is ilyen deformáció a környezetben.- A következtetés csak egy le­het - szögezi le Gerentsér Gábor az allergiát okozó növényállo­mányt, ez esetben a parlagfüvet vissza kell szorítani! Az Európa Unió Allergia Fehér Könyve ezt a betegséget közegész­ségügyi problémaként tartja szá­mon. Amikor a Nemzeti Környe­zet-egészségügyi Akció Program keretében 1997-ben 15, 1998-ban 8 járóbeteg-rendelés adatait ösz- szevetették a pécsi polleninfor­mációs szolgálat által mértekkel, bebizonyosodott, hogy a parlag­fűvel fertőzött területek nagysága egyenes arányban van az ettől a növénytől allergiában szenvedők számával. Ez a városban akár a 70-90 százalékot is elérheti (Mis­kolcon a lakosságnak mindössze 15%-át érinti). Pécsett évenként 200 új beteget regisztrálnak. A virágporra általában érzéke­nyek száma is nő, de a parlagfű pollenjére nálunk a lakosság 80 százaléka reagens. Az emberek ötödé szenved allergiától. A haj­lam örökletes. Abban, hogy a be­tegek száma emelkedik, a levegő szennyezettségének növekedése is szerepet játszik. A legtöbb be­teg egyébként munkaképes korú, a 15-59 évesek közül kerülnek ki. A pollenallergiások száma a becslések szerint Magyarorszá­gon eléri a kétmilliót. Az asztmá­sok közel 100 ezren vannak. Ha nem veszi kezdetét egy hatékony megelőző program, nem kizárha­tó, hogy másfél évtized múlva minden második magyar állam­polgár allergiás betegségben fog szenvedni. Ez a tény jelenleg évi 1,5-2 mil­liárd forintos kiadást jelent. Ám ez az összeg csak a gyógyszerek árát tartalmazza. Nincs benne a munkaképesség-csökkenés érté­ke, de például az az elmaradt be­vétel sem, amit a hazánktól aller­giagócként félők, s ezért ide nem utazó turisták hagytak volna itt. Rajta tartja a kezét a pollen­helyzeten a Baranya Megyei ÁNTSZ is. Nyolc éve végzik az allergiagócok megfigyelését. Elő­rejelző szolgálatuk is működik. Kétóránként mérik a levegő gom­baspóra- és pollentartalmát, fi­gyelemmel kísérik a fajösszetételt és a koncentrációt is. A parlagfű elleni harc megol­dásán fejüket törő egyes szakem­berek szerint egy tárcaközi bi­zottság létrehozása jelenthetné a megoldásra törekvés első lépését. A feladatot azonban eddig egyik minisztériumban sem vállalták. A már emlitett törvénytervezet bevezetné a közérdekű védekezés jogi intézményét. Ez azt jelenti, hogy a területileg illetékes ható­ság, önkormányzat jogot kapna a parlagfüves területeken szüksé­ges munkák elvégeztetésére. Ha kell, saját forrásból, ám utólag a föld tulajdonosára terhelve a költségeket, amelyek közadók módjára be is hajthatók. A program beindításához azonban 2 milliárd forintra lenne szükség - amíg a „kirótt pénze­ket” a földtulajdonosok be nem fizetik, ebből a hitelből lehetne elvégeztetni a szükséges munká­kat -, ezt az összeget pedig eddig nem sikerült a költségvetésbe be­építeni. Van ellenben „hitele” a parlag­fűnek. Egy növény átlagosan 3- 4000 csíraképes magot érlel, de mértek már egy tövön 60 ezret is. A mélyebb rétegekbe került ter­més akár 30-40 év múlva is szár­ba szökken, pont olyan életerő­vel, mint egy tavalyi mag. Számos ötlet vetődött már fel ennek az agresszív növénynek a megfékezésére. Parlagfűgyűjtési akció, kaszálás (ami egyébként nem pusztítja el a növényt), a la­kosság felvilágosítása. A legjobb védekezés természetesen a szán­tóföld megművelése, a gyepesí­tett közterületek folyamatos gon­dozása. Annyi bizonyos, hogy nem szabad bevárni a másfél év­tized múlva bekövetkezhető álla­potot. A verseny nehéz lesz, mert akár a közgondolkodás megvál­tozása, akár az állami és egyéb források e célra megnyitása sok­kal lassúbb, mint amilyen gyor­san nő, terjed, és növeli a bete­gek számát az Ambrosia elatior. Pillanatnyilag ugyanis úgy tű­nik, a milliókat érintő probléma csaknem parlagon van hagyva. Mészáros Attila A senkijöldjén a parlagfű az úr fotó: Tóth László hetedik oldal Jegyzet Ajándék ló Egy mohácsi alapítvány, meghálálva azt, hogy so­kan számukra ajánlották fel jövedelmük egy szá­zalékát, egy hátaslovat vásároltak gondozásra szoruló, autista - önma­guk világába zárt, feloldást nem találó - gyerekeknek. A másik jó hír: Komlón néhány városatya úgy határozott, kép­viselői béréből diákok utazta­tását támogatja. Végy magadnak egy csen- .des órát, legyen tele a gyom­rod, legyen hajlék fölötted. Akkor talán higgadtan tudod ezt végiggondolni - önzés és sanda gyanakvás nélkül. De még inkább fák lombja vagy hófödte ágai alá ülj. Ahol elfe­ledkezel a szerencsétlen terro­ristáról, aki emberekkel zsú­folt épületet robbant magára egy-egy nyugati metropolisz­ban. Ahol nem vigasztalod magad cinikusan azzal, hogy a világ ámokfutóknak épített közútjain évente több ember hal meg balesetben, mint egy helyi háborúban. Ahol hallga­tózhatsz. Ha csendesen össze­hajtod az újságot, hogy ne halld a politikai botrányok zi­zegését, hallani fogod a verebek csőrének kopo­gását az ablakpárkányo­kon. Ha összetöröd a te­levízió üvegburáját és ki­mászol a főműsor lemé­szárolt hullahegyei alól, akkor magadra maradhatsz, hogy néha önmagadat és tár­saidat is lásd, és akkor egy pil­lanatra hallani véled majd, hogy jótékony erők is működ­nek a világban. Egyébként pedig ami jó, ar­ról nehéz bármit is mondani úgy, hogy ne rontanánk el. Rá­adásul a jó kifejezetten unal­mas. A lovakról az e századi ember azt még tudni véli, hogy érzékeny, intelligens ál­latok. Mint minden ösztön­lénnyel, könnyű velük is kom­munikálni, túllépve a szava­kon, melyekből gyakran csak torlasz épül ember és ember között, és mindenekelőtt má­sok összezavarására forgatha­tók a legbusásabb haszonnal. A komlói képviselők is el­juthattak erre a felismerésre ezúttal, mert a diákok kasszá­jába átutalt pénz sem fog meg­szólalni soha. Bóka Róbert Jeszenszky listája Előre szeretném bocsá­tani, hogy ezt a jegyzetet nem a szerződés szerinti munkaidőmben írom, ily módon tehát - bár a cikk a Dunántúli Napló­ban jelenik meg - az alábbi szöveg nem az újságírói álláspontom, hanem a magán- véleményem. Ezt csak azért tartottam fontosnak, nehogy esetleg Jeszenszky Géza más­ként gondolja. Na szóval. Itt van ez a levél azon újságírók névsorával, akik a nagykövet szerint nem szolgáltak rá a Pulitzer-díjra, mivel az Antall-kormányt göbbelsi módszerekkel járat­ták le, a szocik alatt meg kus- soltak, főként a korrupcióról meg az alvilágnak az ő politi­kával való szimbiózisáról. Többségük ráadásul a pártál­lam talpnyalója volt, ha meg nem, akkor az SZDSZ rosz- szabbik szárnyának bértollno- kairól van itten szó. (Mielőtt bárki félreértené, a rosszabbik csak nálam kurzív, a levélben nem.) Hagyjuk azt a mellékkörül­ményt, hogy miként is kerül­hetett a levél nyilvánosságra. Nyilván a címzett Fábry Pál Magyarországra ér­kezve éppen egy műkö­dő, kétszáz példányra beállított fénymásolóba ejtette, onnan meg szét- hordta a szél. Azzal se foglalkozzunk, hogy vajon Jeszenszkyt mi motiválta ab­ban, hogy mondandóját ne egy fogadáson, a sarokba vo­nulva, meghitt kettesben ossza meg Fábryval, hanem egy nagyköveti fejléces papí­ron közölje vele. Koncentráljunk arra, hogy ki mindenki is maradt ki ami­att, mert még nem kapott Pulitzer-díjat. Én például rö­vid gondolkodási idő után leg­alább két tucat olyan nevet lennék képes fölsorolni, akik a jövőben esélyesek az elisme­résre, és vélhetően Jeszenszky ellenszenvét is kiváltják. Mi­előtt ők vérig nem sértődnek, az a javaslatom, hogy az újság­író társadalom követelje a lis­ta kiegészitését. Gyakorlatilag mindegy, hogy Jeszenszky ezt hol és milyen módon teszi meg. Amilyen az ő formája, előbb-utóbb úgyis nyilvános­ságra kerül. Lendvai Dávid y hetedik oldal holnap Riport Aki elbukik, annak több­nyire vége. A nincstelenség- ből, a nyomorból kikecmereg­ni, az életet újra kezdeni na­gyon nehéz. Szandokán Dráva- piskiben súlyos helyzetbe ke­rült. A kiút reménytelennek tűnik, annak ellenére, hogy saját múltját megtagádva, a célja a beilleszkedés. Portré Muskát András, a tehetséges pécsi magas-tenor Amerikába készül. Alfredo Kraus tanítvá­nya volt Madridban, néhány éven belül a Metropolitant sze­retné meghódítani. Portré Karatés helytörténész a dinasztiában Idén végez a JPTE oktatási informatika szakán. Tanári segédkézi­könyvet írt a műszaki ábrázolásról, négy könyvet a harcművészet­ről. Kétdanos karatemester. A Címerek Pécsett című könyve mele­gen emlegetett a helytörténészek körében, miként több ipar- és csa­ládtörténeti tanulmánya is.- Anyai ágról dédunokája va­gyok a Pécsi Kesztyűgyárat ala­pító Hamerli Jánosnak. Apai ágról pedig ősömnek mondha­tom Sey Andrást, aki Pécs sza­bad királyi várossá nyilvánítása után, 1780-ban az eiső polgárle­velet kapta - meséli.- Mikor ragadta meg a törté­nelem?- Családom története 17 éves koromtól foglalkoztat. A helytörténeti kutatásaimat az MDF 1989-es pályázata indí­totta el. Az ötletet Romváry Fe­renc Pécs szobrairól szóló könyve adta: sok pécsi címert is említ, de én fejből többről tudtam. Elkezdtem gyűjteni er­ről a témáról. A mmmmmmmm pályázaton díjat nyertem. 1990- ben a Magyar Történelmi Tár­sulat és az ELTE által kiírt család- történeti pályá- zatra Őseim címmel az összes felmenőm adatait gyűjtöttem össze, írtam a Hamerli és a Sey családról, illetve nejemmel az ő családja anyai ágának történe­tét követtük 1633-ig Németor­szágba. Mind a négy munka di­cséretben részesült.- A karate csak nem családi hagyomány?- Az a gyomromnál fogott meg. Szívesen főzök, és imá­dom a távol-keleti konyhát. Lát­Sey Gábor 1952-ben született Pécsett. A győri Közlekedési és Távközlési Főiskolán 1984-ben járműgyártó üzemmérnöki, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán 1989-ben mérnöktanári diplomát szerzett. A pécsi Zipernowsky Károly Szakközépiskola tanára. Nős, felesége tanár, mindkét gyermekük egyetemista. tam egy reklámot, amely a túl­súlyosaknak és nem túlsúlyo­saknak egyaránt ajánlotta a ka­ratét. Az akkor ötéves lányom­nak is volt kedve hozzá, majd a fiamnak is. Együtt elmentünk tanulni. Lányom dzsúdózik is, magyar válogatott, engem a ja­pán kardvívás ősi módja foglal­koztat. A PVSK dzsúdó szak­osztályának elnöke vagyok.- Harcművészeti könyvei mi­ről szólnak? ■mmmmmmmm ~ A négyből kettő hézagpótló szakszótár, a harmadik küzdő­sport-ajánló fia­taloknak, a ne­gyedik a japán kardról szól, de főként a gyártástechnológiájá­ról, anyagszerkezetéről, elvégre ez a szakmám.- Meg a tanítás.- Imádom. Ha sikerül valami ismeretet átadni a gyerekeknek - akár az iskolában, akár a sportban -, az már sikerél­mény. Azt szoktam mondani nekik: érdemes a múlttal foglal­kozni, mert sok jó dolgot lehet ellesni belőle. Dunai Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents