Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-27 / 325. szám
10 Dlmántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. november 27., szombat Hírcsatorna Díjátadás. Tegnap este adták át a Szendrő József-díjat a Pécsi Nemzeti Színházban. A társulat titkos szavazáson döntött arról, hogy az elismerést idén Krum Ádám színművész kapja, aki a díjat Balikó Tamás igazgatótól vehette át. (ly) Advent és hagyomány. Ma délelőtt Pécsett a Néprajzi Múzeumban mutatkozik be a Magyarlukafai Néprajzi Műhely. Az érdeklődők a gyertyamártás, a csu- héfonás, a mézeskalács-készítés rejtelmeibe nyernek beavatást. Az adventi népszokásokról 10 órától dr. Lantosné Imre Mária muzeológus beszél. (ly) Hólyagcirkusz és Képzelt beteg. Moliére „Képzelt beteg” című komédiáját mutatja be a Pécsi Horvát Színház december 3-án 19 órakor. A sajátos hangvételű „Hólyagcirkusz” című produkciót játsszák a Pécsi Harmadik Színházban 29-én és 30-án este fél 8-kor. A Stúdió K produkciója az etno-opera- buffa műfaji megjelölést viseli. A Harmadik Színház Elnöknők című előadása december 3-án Gödöllőre utazik, az Alternatív és Stúdió- színházi találkozóra. (ly) Kép-letek. Ezzel a címmel nyílt tárlat a Leőwey Gimnáziumban, ahol Berger Dalma, Michelisz Balázs és Erdélyi Imre képei, fotográfiái kaptak helyet. A „vizuálisjátszótér” létrehozói több pályázat résztvevői és díjazottjai. A munkák december 9-éig láthatók. (ly) Amatőr Artribus. Tizenhetedik alkalommal rendezik meg az Országos Képző- és Iparművészeti Tárlat Baranya megyei kiállítását. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központban november 30-áig várják a jelentkezéseket a festészet, a grafika, a szobrászat, a textil, a kerámia, és a vizuális kísérleti műfajok köréből. Pályázhatnak olyan 16 éven felüliek, akik nem tagjai a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A munkák leadási határideje január közepe. (ly) Sok a jó szakács Szigetváron a kultúra körül Közművelődés, oltárral és oltár nélkül Különös históriája van a szigetvári közművelődés történetének. Látszatra minden van: vár kiállítóteremmel, mozi, soktornyúan kakasodó művelődési ház Szigetvári Vigadó néven. És a közművelődésnek is (túl) sok gazdája van. A város ugyan üzleti vállalkozásba kiadta a vigadó „kulturális” üzemeltetését a SZIKI Bt.-nek, de az is befucscsol- ni látszik. Beszélgetőtársaim, Ravazdi László, a Szigetvári Városi Könyvtár igazgatója, Vanyúr István szobrászművész és Petőh Sándor, a várbaráti kör titkára voltak, majd a vigadót vállalkozásban üzemeltető Pamuki István is betoppant a könyvtárba, diskurzusunk színhelyére.- A művelődési ház egykori épületét, amelyben a régiónak is mintát adó közösségi élet folyt Zágoni Gyuláné irányításával, lebontották mondja Ravazdi László. - Többek szerint rendbe lehetett volna tenni az öreg épületet, de még alá is dúcolták, hogy nagyobb legyen az ijedtség. Igaz, a művelődési tevékenység már kinőtte.- A bontással széthordták mindent - ingatja a fejét rosszallóan Petőh, - gyönyörű csillárok, velencei tükrök tűntek el.- A kultúra a ferences rendi szerzetesek szamáristállójába, majd egy családi házba költözött - veszi vissza a szót az igazgató, - az események egy része az Oroszlán étterembe, a moziba, „a Széchenyi utcai rendezvényterembe szorult.- A könyvtár szerepe meg kezdett nőni, mentem hozzád lánykérőbe - fordul a szobrász- művész Ravazdihoz, - itt lett az első kiállításom.- A csapat viszont nagyon jó volt! - győzködnek vehemenciával. Rimavölgyi István igazgató, nagyon talpraesett szavalóval, Mozsgai Mártival, Dzsonival, Fuszival - azaz Famer Istvánnal és Lengyeltóti Jánossal. Erős Zsuzsa, Pinczehelyi Jóska, Zentai Gyula - és Bagoly Sanyit ki ne hagyjuk a sorból! Ötleteket adott, ő garantálta a minőséget. Nem volt ház, mégsem volt hiányérzetünk!- Ahogy elkezdték alapozni 1978-ban a kupolát - jegyzi meg fanyarul Vanyúr István,- mindenki ott akart igazgató lenni.- Pamuki Istvánt, a vigadót üzemeltető bt. mostani vezetőjét beszéltük volna rá. Rimavölgyi már elment a Dobszai ÁMK-ba több pénzért - veti közbe Petőh. A lényeg az, veszem ki az indulattól is körbe-körbefutó szavaikból, hogy válságba került az egész vezetés. Később - 1989- ben - jött a városi művelődési osztályról Kapronczay Zsuzsa, mondják, és költöztek egy másik lakásba, ami már közvetlenül kapcsolódott az épülő művelődési házhoz. Kapronczayt alkalmatlanság címén váltották le, legyint Petőh, de az ok tulajdonképpen politikai volt. A város is magára hagyta a milliókat fölemésztő házat. Ehhez járult még egy előnytelen szerződés is, melyet a ház vezetői kötöttek, amikor a munkásőrség épületét klubnak megkapták, és Vanyúr István szakköre nem tudta kifizetni a terembérleti díjat... Viszont a vállalkozónak lehetőséget teremtett, hogy a klubban büfé, biliárd, bor, sör, minden legyen, csak kultúra nem. 1995-ben az intézményt, amelynek a színháza ma sem használható, és a városi könyvtárat összevonták.- Ezzel együtt felére csökkent a létszám, és a 14 milliós költségvetés is a felére apadt - mondja Ravazdi.- Bevételi forrást a helyi tévé és az újság hozott volna, de kivették a kezünkből - dohog Vanyúr. - Pedig Ravazdi Laci még szerkesztői tanfolyamra is följárt Budapestre - folytatja a gondolatot Petőh, - és gazdaságilag is jó lett volna tiszta vizet önteni a pohárba. Akkor a Középfokú Közművelődési és Oktatási Központ néven épülő ház, a vigadó vezetésére Pamuki István is beadott egy pályázatot, de már a néven is 10 millió forintot bukott a város, ugyanis a szaktárcának beküldött pályázaton a „vigadó” név szerepelt. Az építéséhez a környékbeli települések is hozzájárultak.- Van várbaráti kör, vannak szerveződések, de azóta sincs, aki a kultúrát összefogná Szigetváron - állítja a könyvtár igazgatója. - A központra szerettük volna felfűzni a könyvtárat, a zeneiskolát, de ez utóbbi a törvény értelmében kivált, és a könyvtár is mindig önálló intézmény volt. Örültem, hogy végre a vigadót 1995. augusztus 1-jétől Pamuki Pista cége, a Szigetvári Idegenforgalmi és Kulturális Bt. átvette. Az lett volna a feladata, hogy a város közművelődési munkáját szervezze. Akkor már a képviselő-testület is megszűnt, és nem ellene, Pamuki, mint képviselő ellen mondom, de az egész pályáztatás nélkül, tehát szabálytalanul történt. A mozi üzemeltetését is egy képviselő kapta meg... Időközben a bt. vezetője is megérkezett, hogy a régi vita tovább folytatódjon közte és a jelenlévők, valamint a néha fantomszerű önkormányzat között. Ugyanis a vállalkozó úgy látja, hogy túlvállalták magukat annak idején. Nagy ünnepeink szervezésére kötöttek szerződést, és arra számítottak, hogy a 6,5 milliós önkormányzati támogatás három év alatt nullázó- dik le. Arra, hogy gazdasági társaságuk az önkormányzat része lesz. De a pénzügyesek, panaszolja, egy rendeletre hivatkozva ezt visszautasították. Most, amikor a város a bt.- nek felmondott - többek szerint egyszerűen magára hagyta a problémáival -, beszélgetőtársaim egyetértenek abban, hogy a közművelődésért az önkormányzatnak is felelősséget kell vállalnia. Pamuki is a városra hivatkozik. A többiek mindenesetre eleve kétlik, hogy a kultúra üzleti vállalkozássá tehető, s a lakosságra hivatkozva egy bt.- re lehetne bízni. Talán egy emberre igen, aki szervezni tudná, lelket tudna önteni a falakba, ahol most egy étterem, könyvesbolt van, az emeleten egy kiállítóteremmel. B. R. A csavargó művész hagyatéka Felújítási és építkezési munkálatoktól hangos a pécsi Káptalan utca 6. szám alatti Martyn- ház, ahol többek között fűtéskorszerűsítés zajlik, de a padlásteret is átépítik. A festő városnak ajándékozott hagyatékának sorsáért azonban néhá- nyan mégis aggódnak. Nem először vetődik fel, hogy vajon elmozdítják-e a helyéről a ma már egyházi tulajdonban lévő épületben őrzött Martyn- gyűjteményt. Az aggodalmaskodókat utoljára tavaly nyugtatta meg a hír, hogy nemcsak a több, mint 20 évvel ezelőtt kelt ajándékozási szerződés, de Martyn Ferenc végrendelete is érinti a 123 alkotást, utalva arra, hogy az anyagot csak a Káptalan utcai épületben lehet bemutatni. Ennek megfelelően az emeleten kaptak helyet a műalkotások, illetve a művész személyes tárgyai. A katolikus egyház 1992- ben kapta tulajdonba az épületet, a pécsi egyházmegye a megyei önkormányzattal és a múzeummal történő megegyezés szerint lehetővé tette az anyag bemutatását az emeleten, cserébe az épület jó karbantartását, az egyházmegyei szakrális gyűjtemény kiállításának megrendezését és az anyagok restaurálását vállalta a múzeumok igazgatósága. A házat azonban egymás után érték a sorscsapások, csőtörés, beázás, könnyező gomba elszaporodása, az oromfal megdőlése. A megyei közgyűlés a leázott rész és az oromzat helyreállítására 2,875 millió forintot utalt át, s a Martyn-kiállítás működésével kapcsolatos költségek egy részét is fizették a szolgáltatóknak, de a szükséges újabb beruházásokat már nem tudták vállalni. Az egyházmegye idővel a '92-es meg- állapodás módosítását kezdeményezte, ám ahogyan Wolf Gyula püspöki titkár (első képünkön) elmondta, eredmény a mai napig nem született. Lapunkban részletesen beszámoltunk arról az éles szóváltástól sem mentes megyei közgyűlési vitáról, ahol a Papnövelde utcai épület is szóba került kiállítási térként (DN. 1998. VIII. 14.), de ma már tudjuk, hogy még az ottani felújításra sincsenek meg a szükséges százmilliók. A helyzet egyelőre megoldatlan. Miilei Ilona (második képünkön) igazgatóhelyettestől megtudtuk, a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő művek számára az első emeletet most is a múzeum használja, de az udvari műhelyt már kiköltöztették és átadták 1999 augusztusában. Korábbi tervek szerint októberben megnyílt volna a tárlat, amelyet utoljára Budapesten az Emst Múzeumban láthatott a közönség, így Martyn Ferenc születésének századik évfordulóját valójában a fővárosban ünnepelték. A baranyaiak sze- rencséje, hogy a nyáron egy rövid időre itthon is kinyitott a kiállítás, ám a hazatért anyag most újra téli álmot alszik. Elvileg nincs akadálya, hogy a Martyn Múzeum látogatható legyen, de ehhez festeni kellene, és a világítótestek cseréje is szükséges. (Csak érdekességként említjük meg, hogy a „csavargó tengerész vásznairól” elragadtatással írt a budapesti bemutatkozásról készült szakmai kritika, Martyn Ferencet olyan alkotóként jellemezve, akinek következetes és egyenletes életműve, higgadt virtuozitása követendő etikát sugall.) Arra a kérdésre, hogy a Martyn-gyűjteménynek biztos helye van-e a Káptalan utcában, Wolf Gyula kifejtette: amíg megfelelő helyet nem találnak a képeknek, az anyag maradhat, de az egyházmegye igényt tart a felső szintre is, mert a 80 százalékban máris összeállt szakrális kiállítását csupán az alsó szinten nem tudja majd elhelyezni. Egyes hírekkel ellentétben lakást nem alakítanak ki a házban, de a tetőszerkezet felújításánál egy lakás majdani kialakítása szóba került. Ezenkívül az udvarban kap majd helyet a Szent Mór Cserkészcsapat és a Szent Egyed Közösség is. Az egyházmegye idén több, mint 6 milliót fordított az épületre, ez a jelenlegi megállapodás szerint a múzeumot terhelné. A gyűjtemény egységét és az örökhagyó végakaratát is tiszteletben kell tartani a megyei közgyűlés alelnöke, Bokor Béla szerint, aki azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy a centenáriumra való tekintettel akár most, az ünnepek körül is kinyithatna a tárlat. Úgy látja, az egyházmegye, a megyei önkormányzat és a múzeum közötti hármas együttműködés az összefogás kitűnő példája, s a Csontváry-gyűjte- ménnyel kapcsolatos megegyezésre utalva ezt erősítették meg a katolikus egyház részéről is. Hodnik I. Gy. Futnak A Képek A szűzzé vált királynő Hogyan lehet ma a mozivásznon ábrázolni egy olyan uralkodót, akinek életét számtalanszor feldolgozták már könyvben, színműben, filmen, és akiről egy egész korszak van elnevezve: az Erzsébet-kor? Úgy, ahogy Michael Hirst író és Shekhar Kapur rendező teszi ezt az Elizabeth című filmben. Azért tudnak újat mondani, mert nem az említett kort ábrázolják (azt, amelyet Francis Bacon, John Donne és Shakespeare tisztelt meg azzal, hogy beleszületett, aligha lehetne egy történelmi film témájává avatni), inkább e kor születéséről beszélnek, arról az időszakról, amikor a fent említett urak éppen csak világra jövőben voltak. Nem a National Portrét Gallery híres képén látható aranyozott ruhájú, lárvaarcú szűz királynőt mutatják be nekünk, hanem (bármilyen furcsán hangzik) a szűzzé váló fiatal nőt. Amikor a film elkezdődik, még Erzsébet féltestvére, Tudor Mária uralkodik, s midőn ennek halála után az akkor huszonötéves Erzsébet trónra lép, néhány kudarc után rájön, hogy politikai okokból támogatnia kell a protestánsokat, alá kell rendelnie az egyházat az államnak, és nem szabad férjhez mennie, hogy megőrizhesse cselekvési szabadságát. Vagyis hogy nem kismértékben önmaga ellenében kell cselekednie. Igaz, minden efféle történelmet, históriai személyiséget megidéző ábrázolás többé-ke- vésbé elfogult, hiszen a megalkotás, adott esetben a filmkészítés jelenének nézőpontjait vetíti vissza a múltba, s ezzel a - pazar gazdagsággal, színpompás díszletekkel és kosztümökkel létrehozott - objektivitás látszatát keltve valójában értelmezi a múltat, magyarán: eltorzítja, de nem is tehet mást. Ennek a kényszernek tudható be, hogy Shekhar Kapur filmjében a katolikusok szinte valameny- nyien ellenszenves pápisták, a Szentszék pedig elavult, középkori intézményként jelenik meg. Ez nyilvánvalóan egyoldalú beállítása a dolgoknak, ami óhatatlanul csökkenti Erzsébet lelki tusájának erejét, és politikai síkon a jó és a rossz romantikus küzdelmévé alakítja a cselekményt. Erzsébet benső drámája így a trónnal, a hatalommal való vias- kodássá formálódik, s ezt a film, illetve a rendkívül tehetséges Cate Blanchett kiválóan meg is jeleníti előttünk. Ez az érzékeny, élnivágyó nő valójában arra jön rá, hogy a korona mint intézmény teljes önfeláldozást kíván tőle: az álmait, a vágyait, a szívét kéri. Ezt sugallja a film végén az a jelenet, amikor így szól udvarhölgyeihez, miután tövig levágatta szép haját: íme, szűz lettem. Majd az ezt követő udvari ceremónia folyamán azt mondja a Richard Attenborough által játszott Sir Cecilnek, aki korábban mindig azt hajtogatta neki, hogy diplomáNAGY IMRE FILMJEGYZETE Még a szűzzé válás előtt: Cate Blanchett ciai okokból házasságot kell kötnie: Látja, Mylord, nőül mentem Angliához. Arca ekkor már olyan, mint egy halotté. Csak a tekintete él: benne megnyugvás és méltóság. És talán félelem. Önmagát ugyan elvesztette, de nem akarja elveszteni a lelkét, bár a fenyegetés rendkívüli. 4z épület a városképben is meghatározó fotó: tőth l. Gárdonyi I Tamás
