Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-27 / 325. szám

1999. november 27., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Festészet és filozófia házassága Van a képzőművészetnek olyan ága is, amely bevallottan törekszik ar­ra, hogy a létezés filozófiai tartalmait jelenítse meg, már amennyire ez lehetséges. Berkes András képei érdekes kísérletek a fogalmi nyel­ven kifejezett tartalmak vizuális módban való megragadására. A képeken fonnák, színek ka­vargó sokasága, mozgás, lükte­tés érzetét keltő ritmus és vonal- vezetés, félig felismerhető, de inkább csak sejthető alakok, sá­mánok, csodaszarvasok, sasok, főnixek. Berkes András, akit a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ pince­galériájába hívtak meg, s akinek képei december közepéig látha­tók itt, nemcsak a magyarság őstörténetére, mitológiájára utal ezekkel a szimbólumokkal, hanem a tudattalan óceánjának mélyében is kutatni szeretne. Munkamódszere is ennek bizo­nyítéka, ő ugyanis először egy meditativ állapotban létrejött lá­tomást örökít meg a vásznon, a jelentések azonban a későbbi al­kotófolyamatban is bővülnek. Azt mondja:- A tiszta színek varázslatá­val dolgozom, a sárga, a zöld, a vörös erejével. A festészet lénye­ge a szín, ezért nem olyan fon­tos a már meglévő formák ábrá­zolása, sokkal inkább annak az energiának a közvetítése, amely a látható dolgokban van, azok­ban elnyelődik. Berkes András olajképein absztrakt és figurális megfogal­mazásokra találni, de az újabb, az 1990-es években született festményeken már a profetikus hevület is átüt. Az 52 éves alko­tóra olyan mesterek hatottak, mint Klee, Van Gogh, de külö­nösképpen Csontváry, akinek pécsi műveihez rendszeresen el­zarándokolt. Filozófiai tanul­mányokat folytatott, egy évtize­den át rajzot tanított Budapes­ten, majd 1988-tól elhagyva a tanári pályát festőiskolát nyi­tott. Jelenleg is tanít festészetet civil egyetemek hallgatóinak, Baranyában például Bükkösdön és Alsómocsoládon. Diákjai el­ragadtatva beszélnek mentalitá­sáról, művészeti és filozófiai tár­gyú előadásairól. Ő azonban hi­vatalos szakmai közösségnek, ahogyan bevallja, akarattal nem lett tagja.- Távol mindenféle szervezet­től, minden állami segítségtől, kizárólag a magam erejére tá­maszkodtam. Úgy vagyok ezzel, ahogyan Buddha mondja: „én vagyok a legnagyobb tanító, mert magam szereztem tudáso­mat”. Berkes hím és női erőket meg­jelenítő, szoláris és lunáris szimbólumokat alkalmazó, ősi sámánrajzok motívumait felele­venítő, színgazda munkáival az erőt szeretné visszaadni az em­bereknek, akikről úgy látja, egy­re jobban gyengülve lélekben és a gondolkodás tisztaságában, valódi természetüktől idegen dolgokat fogadnak be. Képei a nézőnek, akárcsak neki, pszi­choterápiás eszközöket is jelen­tenek egyben, a sokak által a legigazibbnak tartott belső látás felébresztéséhez. H. I. Gy. Berkes András önarcképével Magyarul magyarán Szöveghibák Minden nyelvi megnyilatko­zás végeredményét beszéd­műnek, ismertebb nevén szö­vegnek nevezzük. Minden szöveget meg kell szerkeszte­ni az ókortól alkalmazott el­vek szerint. Ezek közül most az egységet emeljük ki. A szö­vegtan globális kohéziónak nevezi, s azt érti rajta, hogy minden rész, minden szó a cím által jelölt témára vonat­kozzék. Se több, se kevesebb ne legyen, mint amennyi a közlés megértéséhez szüksé­ges. Előfordul, hogy a folya­matos láncolatból egy-egy láncszem hiányzik. Ez gyak­ran félreértést okozhat. Könnyen fölismerhető példá­ja a hiányos fogalmazásnak a következő újsághír: „Megha­rapott egy kilenc hónapos ter­hes asszonyt egy kóbor eb.” - A terhes jelző eloszlatja ugyan hirtelen támadt megle­petésünket a szokatlanul fia­tal korukban szülő, ill. teher­be eső leányok történeteit is­merve, hallva, de a kilenc hó­napost mégis abszurdnak, hi­hetetlennek tartjuk. Ezért nyomban ki is javítjuk ma­gunkban valahogy így: ...ter­hessége kilencedik hónapjá­ban lévő... Hosszabb lett ugyan a mondat, de egyértel­mű. Amíg el nem olvassuk a rö­vid hír szövegét, addig bi­zonytalanságban vagyunk a cím tartalmát tekintve, amely így szólt: Sz. J. fogadása. Ez ugyanis jelentheti a szóban forgó személy aktív (ő fogad valakiket), alanyként felfo­gott viselkedését* de lehet az illető a közlés tárgya is, azaz őt fogadják. Ez esetben az el­ső feltételezés az igaz a szö­veg szerint: „A Bp.-re akkre­ditált katonai és légügyi atta­sékat köszöntötte tegnap Sz. J. honvédelmi miniszter...” Kissé hivatalos lett volna ugyan, de félreérthetetlen így: Fogadást adott Sz. J. ... mi­niszter. A következő nem ér­telemzavaró már első tekin­tetre sem, de olyan hiba, amely miatt nemcsak egy mi­niszternek, hanem minden embernek beosztására, rang­jára való tekintet nélkül oka és joga van megsértődni. „Tárgyalt a pénzügyminiszter­rel, amelytől azt várta, hogy...” Folytatás nélkül is megállapítható, hogy az illető egy kalap alá veszi a minisz­tert a tárgyalással. A személy megjelölése az első helyen, mindenképpen az , akitől vo­natkozó névmási kötőszó használatát követeli meg, vagy a szöveg felbontását egy­szerű mondatokra: ..A meg­beszéléstől... (hogy a tárgyalás szó megismétlését elkerülje, mivel ez pongyola szóismét­lés). Végezetül olyan szöveg­részt idézek, amely nem teszi ugyan érthetetlenné a közle­ményt, de egyre általánosab­bá válása miatt a közfigyelem felhívását teszi szükségessé: „A KÉSZ rendezvényei, melyre szeretettel várjuk” - Ez a jelenség az egyeztetés tárgykörébe tartozik, s azt kí­vánja, hogy a rendezvényei többes szám után, a vonatko­zó mondat kötőszava is töb­bes számban álljon. Tehát így: ..., melyekre... Úgy vé­lem, ez roppant egyszerű és közérthető. Rónai Béla Fél évszázad kórusmuzsika Legalább hatszáz tagja volt a jubileumot ünneplő Pécsi Egyetemi Kó­rusnak az elmúlt félszáz évben. Pécs és a pécsi egyetemek hírét elvit­ték Lipcsétől Arezzóig, Milánótól Kolozsvárig. A legjobban azonban mindenki a remek társaságra, az együtténeklés borzongatóan magá­val ragadó élményére emlékszik vissza. Egy kórus, amely 1949-ben ala­kult, végigélte az ötvenes évek kultúrpolitikáját, a lazuló, már külföldi utakat is engedélyező szocialista világot, s végül a rendszerváltást is, sokfajta mű­vet megszólaltatott már. A Pécsi Egyete­mi Kórus azonban (Hegyi József, Antal György majd az '56 tavaszától vezénylő Tillai Aurél vezetésé­vel ) a Sztálint dicsőí­tő dalköltemények helyett és a kötelező tömegdalokat ellen­súlyozandó Kodály és Bárdos müveit énekelte, s felfedezte az alig megtűrt mű­fajt, a XVI. század­ban született madri­gált. Egy kórus számára persze, az egyházi ze­ne igazi csemegét je­lent, mert a XIX. szá­zadi dalárdák számá­ra íródott romantikus darabok előtt világi kórusmuzsika csak a madrigál műfajában létezett.- Magyar szerzők­től szerencsére vol­tak értékes darabok - emlékezik vissza Tillai Aurél, aki először tagként, majd kar­nagyként kísérte végig a ve­gyeskari munkát. - Nagy él­ményt jelentett, amikor Bárdos Lajos eljött hozzánk, és dirigált, de ma is úgy gondolom, bátrak voltunk akkor, amikor színpad­ra álltunk Kodály Székely fonó­jával a Tanárképző régi díszter­mében. Külföldi utakról csak 1965-től, de méginkább a hetve­nes évektől lehetett szó, jöttek az elismerések, az Europa Cantat, a Pécsi Szimfonikus Ze­nekarral közös hangverseny- utak, utoljára pedig, négy évszá­zad kórusműveiből elkészült egy CD is. A tagok többsége a főiskolai, egyetemi képzés befejeztével el­hagyta a társaságot, ám sokan közülük maguk is kórusvezetők lettek. A pécsi Liszt-teremben ma este 7órakor kezdődő ünne­pi koncerten közülük is láthat néhányat a közönség, ifj. Dobos Lászlót, Kamp Salamont, Ker­tész Attilát, Lakner Tamást, Nagy Ernőt, dr. Szabó Szabolcsot például.- Kórusunk a zene szakosok számára műhely - folytatta a karnagy -, de mindig vannak mások is, testnevelők például, külföldiek, sőt olyanok is, akik­nek nincs nagy ze­nei előképzettsé­gük. A legnagyobb munka talán az összecsiszolódás, hiszen a hangot új­ból és újból gon­dozni kell. A régebbi tagok közül B. Pilláry Zsófia, aki kórus­titkár is volt, hat évig énekelt velük. Összetartó, fan­tasztikus közös­ségre emlékszik vissza, ahol az együttlét közös­ségformáló erőt is jelentett, s végül nivós, szakmailag is kiváló műhely született. A barát­ságokról, szerel­mekről és házassá­gokról nem is be­szélve... Életében először a kórussal utazott külföldre Füri Ildi­kó, aki négy évig volt tag, kórusmúlt nélkül kerül­ve a csapatba. Ma is emlékszik a Howard Williams karnaggyal vég­zett munkára, s arra a megbor­zongató, mégis nagyszerű és ma­gával ragadó élményre, amikor együtt zeng félszáz emberi hang. Ma este ebből a közönség is íze­lítőt kap. Hodnik 1. Gy. Tillai Aurél vezényel fotó: Tóth László Nyertesek A Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség kilencedik alka­lommal hirdette meg a szö­vetség tagjai művelődési kö­zösségeinek támogatására pályázatát. A pályázatra 16 beadvány érkezett, melyek közül hetet díjaztak. Har­mincezer forint támogatást kapott: a Magyarlukafai Kap­tár Közművelődési Egyesület XV. Vendel-napi búcsú meg­rendezésére, a pécsi székhe­lyű Könyvvel Anyanyelvűn­kért Alapítvány a német nemzetiségi kultúra ápolásá­ra, a Mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ a mohácsi Origami Kör millen­niumi kiállítására, a Pécsi Vasutas Művelődési Ház a Magyar Táncház programjai­ra, a Komlói Közösségek Há­za a „Kispöndöly” gyermek- tánccsoport felruházására, a Mohácsi Városvédő Egyesü­let a Mohácsi Képeslapok megjelentetésére, a Dráva- foki Művelődési Ház pedig színházlátogatásra. Évforduló Ötven éve alakult meg a hor­vátországi magyarok első tár­sadalmi és kulturális szerve­zete, a Horvátországi Ma­gyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség. A jubileumi ün­nepségen mintegy 70 volt ve­zetőségi és pártoló tag talál­kozott Eszéken. Jelen voltak a pécsi és Baranya megyei művelődési intézmények volt vezetői, akik az elmúlt har­minc évben segítették a szö­vetség munkáját. A díszülé­sen fellépett a pécsi Szélkiál­tó együttes és Sólyom Kata­lin, a PNSZ művésze. M. E. Soltra Elemér festőművész kiállítása nyílik ma tizenegy óra­kor a pécsi Műhelygalériában. A hetvenhét éves mester tárlatán főleg a legújabb képei és érmei szerepelnek, de a gazdag életmű korábbi szakaszaiból is láthatunk ízelítőt. fotó: tóth l. Szömyevölgye hősei Első alkalommal dolgoz fel a pé­csi Bóbita Bábszínház mecseki mondákat. Holnap 10 órakor „Szabolcs vitéz” címmel kerül sor a sorozatnak szánt munka bemu­tatkozó darabjának premierjére. Négy monda szövevényéből szü­letett meg Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor rendezésében az a történet, amelynek elemeit a „Rejtett kincsek nyomában” cí­mű gyűjteményből válogatták az alkotók. A mesében egy juhász­feleség és a kislánya a Zengő hegyhez tart, amelynek gyomra virágvasárnapon harangszóra megnyílik, majd becsukódik. Míg az asszony a csodás napon a kincseket gyűjti, kislányát ma­gába zárja a hegy mélye. A lányt egy sárkány neveli fel (a magyar népmesében ez sohasem szörny, inkább egy bölcs tanító), s ami­kor a leány tizenhat éves lesz, vé­gül Szabolcs vitéz szabadítja meg a fogságból. A történetben feldolgozott helyszínek ma is megtalálhatók. A 4-10 éveseknek ajánlott elő­adás a felnőtteknek szóló üzene­tet is tartalmaz, amikor a pénz mai világban tapasztalható ural­máról is beszél, s arról, hogy a kincs utáni hajszában megfeled­kezünk az igazi életről, a valódi értékekről. Az előadás érdekes­sége, hogy a tömör fabábok kizá­rólag természetes anyagokból, fenyőből, hársfából készültek, bár megmozgatásuk nem köny- nyű, hiszen a legsúlyosabb 20 ki­lót nyom. Az Arco Trió zenéjével ké­szült produkcióban Kozma And­rea, Vajda Zsuzsanna, Zrínyi Miklós és Zongor Balázs játszik. H. I. Gy. Kamerel megtalálja az istár-kristályt fotó: Tóth l.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents