Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-01 / 269. szám
1999. október 1., péntek Háttér - Riport Alkotmánybírók középkereszttel Augusztus 20. alkalmából a „Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal” kitüntetést vehette át alkotmány- bírói munkássága elismeréseként dr. Ádám Antal és dr. Lábady Tamás. Ez a kitüntetés rangban a legmagasabb hazánkban, eltekintve a legfelsőbb fokozatától, amelyet külföldi állam- és kormányfők, illetve olykor a legkiemelkedőbb közjogi méltóságot betöltötték szoktak csak megkapni. Mindkét pécsi alkotmánybíró számára kitellett a törvényben maximált kilencéves szolgálat. Dr. Ádám Antalnak már tavaly ősszel, a valamivel később megválasztott dr. Lábady Tamásnak idén júliusban. A magas állami elismeréssel együtt a pályájukon ez olyan határkő, ahonnan különösen érdemes visszatekinteni. „Meghatározó dolgokat műveltünk a kilenc év alatt” Dr. Lábady Tamást, a Baranya Megyei Bíróság tanácselnök bírójaként - Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára - jelölték 1990-ben alkotmánybírónak. Ám nemcsak bírói múltja volt már akkoriban: 1974 óta tanított a pécsi egyetemen másodállásban. Időközben már más egyetemen oktat. Alighanem régen egyetemi tanár lehetne, de még várt vele.- A cím önmagában nem érdekes, és amíg alkotmánybíró voltam, nem is próbálkoztam az eddigi docensnél magasabb egyetemi fokozatot szerezni, nehogy a tisztségemmel hozzák összefüggésbe az előmenetelt.- A pesti-pécsi kétlakiság gyűrődései, az alkotmánybírói munka, az egyetemi oktatás mellett hogyan jutott energiája arra is, hogy A magyar magánjog általános része című hiánypótló tankönyvét megírja?- Ehhez kellett a családi háttér, ahol az ember lelke tölte- kezni tud. így igazán még az sem tört le, amikor viharok dúltak olykor az Alkotmánybíróság körül. Meghatározó dolgokat műveltünk kilenc év alatt, ezt a történelem fogja igazolni. Azt hiszem, később is nagyon büszke leszek erre a korszakomra. A rendszerváltás folyamatában a jogállam alapjait úgy fektettük le, hogy az ország most biztos irányt tartva csatlakozik vissza Európához. Ezért nagyon örülök, hogy búcsúzóul megkaptuk a gyönyörű kitüntetést. Jelképnek látom. Nehéz terhű keresztként cipeltük az alkotmánybírói feladatot. A csillag pedig az irányt mutató betlehemi égi tüneményt szimbolizálja, azokat az eszméket, elveket jelenti, amiket egy bírónak mindig követnie kell. Apja orvos volt, anyja tanító családból származott. Senki nem volt a családi múltban, akinek a példája a jogászi pályára irányította volna. Magyar-latin szakon szeretett volna tanulni, de nem látott esélyt arra, hogy felvegyék az ELTE bölcsészkarára, egyébként is szeretett volna Pécsett maradni. Itt viszont a jogi kar kínálkozott. Csak a második nekifutásra vették fel. Addig segédmunkásként dolgozott. Aztán az egyetem első félévében megszerette a kényszeredetten választott jogi stúdiumot: példásan harmonikus „házasság” lett belőle. 1968-ban lett bírósági fogalmazó, 1970-ben választották meg bírónak, 1976-ban került a Pécsi Megyei Bíróságra. A bírói pályáján elhárított minden vezetői kinevezést, sőt azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróságra kerüljön.-Az a munka túlságosan specializált lett volna. Engem mindig az ember érdekelt a jogi helyzetekben, viszont a rang és a karrier soha nem vonzott. Az Alkotmánybíróság helyettes elnökeként viszont gyakran egyike volt a legmagasabb rangú közjogi funkciót betöltőknek.- Helyettes elnöknek lenni sem több fizetést, sem több rangot nem jelent. Ugyanolyan alkotmánybíró voltam, mint a kollégáim, viszont az elnök akadályoztatása esetén teljes jogkörű helyettese lettem. Ez a megbízás a testületen belüli választáson alapul, tehát nem kinevezés, egyébként úgy el sem vállaltam volna. A kollégák bizalmának viszont örültem. Hobbijáról faggatnám, de tanácstalan gesztussal tárja elém két üres tenyerét. Ám családjáról nagy lelkesedéssel beszél:- Feleségem is, én is népes családból származunk. Ez a hagyomány folytatódni látszik: leányom révén öt unokám van. Bécsben élnek. Lányom angolnémet szakos tanár, de jelenleg főhivatású családanya. A fiunk fotóművész, 1997-ben nősült, és ők most várják a babát. Ha fiú lesz, a Tamás nevet kapja.- Mi lesz most az alkotmány- bírósági időszak után ?- Ötvenöt évesen viszonylag fiatal vagyok még ahhoz, hogy visszavonuljak. Mindig az volt az elképzelésem, hogy újra bíró leszek egy fellebbviteli bíróságon. Ámbár számos más jellegű megtisztelő vagy jövedelmező ajánlatot kaptam. Áz igazi bíró azonban nem tudja levetni a hivatás jelképes talárját. így az alkotmánybírói mandátumom lejárta utáni napon visszatértem a Baranya Megyei Bíróságra, ahol tanácselnök bíró vagyok. Az oktatást és tudományos munkát sem akarta abbahagyni, bár részben szűkítenie kellett az előbbi tevékenységen.- Megtisztelő feladatként felkértek, hogy egy témakör csoportvezetőjeként vegyek részt a Polgári Törvénykönyv újrakodifikálásának munkájában. Közben más tudományos munka is foglalkoztat: szeretnék átfogó összegzést írni az erkölcsi kártérítés nemzetközi palettájáról. Az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében posztgraduális oktatást vezetek. Mindezek mellett a pécsi egyetemi oktató tevékenységemet már fel kellett adnom, de megmaradtam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam- tudományi Kara magánjogi tanszéke vezetőjének. Izgalmas feladat a jövő jogászgenerációját a jog uralmára, és keresztény szellemben annak etikai alapjaira nevelni. „Sorskérdésekről kellett állást foglalni” Dr. Ádám Antal már régóta mosolyogva emlékezik arra, hogy eredetileg nem jogásznak készült, szinte csak észrevétlenül lett az. Agrobiológus szeretett volna lenni, de az érettségi után ilyen szakirányú egyetemre nem vették fel.- Nem bántam meg a jogi pályát. Csodálatos élményt nyújtott ennek a több, mint kétezer éves tudománynak a tanulmányozása. Az eredeti ambícióm azonban tovább él bennem, hobbi-megnyilvánulásaim jelentős részét ez képezi. Most is foglalkozom szemzéssel, oltással, a növénynemesítés mindenfajta kombinációjával. Fiunk fizikus, egyetemi oktató. Tavaly májusban unokánk született, Liliké. így elfoglaltságaim igen örvendetes okból gyarapodtak. Dr. Ádám Antal jogtudós 1949 óta él Pécsett. 1953-ban végzett a pécsi egyetem állam- és jogtudományi karán. Akkor nevezték ki a jogi kar államjogi tanszékére tanársegédnek. 1954-től 1957-ig Budapesten volt aspiráns. 1958-ban védte meg az államfői funkcióról szóló kandidátusi értekezését. Azóta ismét Pécsett dolgozik azzal a különös megszakítással, hogy 1989-ben a parlament az akkor létrehozott új intézmény, az Alkotmánybíróság tagjává választotta. Az első generációs alkotmánybírák közül a tudományos szakterületét tekintve ő a legilletékesebb az Alkotmánybíróságjelentőségéről szólni:- Az Alkotmánybíróság különleges rendeltetést tölt be a hatalommegosztás és a hatalmi ágak elválasztásának rendszerében. Valamennyi hatalmi ág irányában gyakorol ellenőrző és korrekciós funkciót, de csak az alkotmányosság szempontjából. Magyarországon az elmúlt évtizedben ennek a feladatnak az adott különös sajátosságot, hogy a rendszerváltást követően sorskérdésekről kellett állást foglalnia ennek a testületnek: privatizáció, vagy reprivatizáció, visszamenőleges igazságszolgáltatás, halálbüntetés, abortusz, és még sok más fontos tárgykörben. Ezzel a testület meghatározó szerepet töltött be a magyar jogállamiság alkotmányosságának kialakításában. Az Alkotmánybíróság már működésének első időszakában meghirdette azt a jogállami forradalmat, amely ezekben az években végbemegy Magyarországon, csakis alkotmányos eszközökkel és keretek között lehet és szabad végrehajtani. Az Alkotmánybíróság alapvető rendeltetésének tekinti, hogy őrködjék e törekvések és követelmények felett. Úgy vélem, ez sikerült is.-A jövőben könnyebb feladatokat kap-e az Alkotmány- bíróság, mint amilyeneket kezdetben kapott?- Úgy gondolom, hogy a jogállami átalakulás nagy sorsfordító döntésein túljutottunk: privatizáció vagy reprivatizáció, az állami intézmények kialakítása, a jogállami intézmények helye, sajátos rendeltetése, egymáshoz való viszonya, az alapvető jogelvi kérdések, az emberi jogok főbb tartalmi elemeinek problémái, az államhatalmi ágak elválasztása, a bírói függetlenség elve, a tolerancia követelménye. Feltételezhető, hogy az elkövetkező időszakban - ha csak valami rendkívüli körülmény nem alakul ki - inkább pragmatikus, praktikus alkotmánybíráskodásra lesz szükség, vagy legalábbis az ilyen tárgykörök aránya lesz az eddiginél sokkal nagyobb. Jogtudósként éber kritikával csaphatott le az alkotmánnyal ütköző jogszabályokra. Alkotmánybíróként viszont hivatalból nem járhatott el - illetve csak ritka kivétellel -, csak ha arra indítvány érkezett.- Valóban nagy önfegyelemre, az indítvány és az alkotmánybírói hatáskörök respektálására volt szükség ebben a kettős elhivatottságban. Szerencsére a törvény nem tiltja, hogy az alkotmánybíró tudományos munkásságot is folytasson. Éltem is ezzel a,lehetőséggel. Tavaly júliusban jelent meg Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás című könyvem, amelyet ez év áprilisában akadémiai doktori értekezésként sikeresen megvédtem. Ebben a munkámban igyekeztem feltárni, hogy az alapjogokon kívül melyek az egyéb alkotmányi értékek, és ezeknek mi a szerepe.- Miként alakul a pályája az alkotmánybírói korszak után?- A pécsi egyetem jogi karának 1967 óta kinevezett professzora vagyok. Az alkotmánybírói működésem alatt szünetelt a munkaviszonyom, de minden évben előadtam féléves stúdiumot a közjog elméletének alakulásáról. Tavaly ősszel az egyetem rektora reaktivált, és hetvenéves koromig folytathatom tanári munkásságomat. Különös ambícióim nincsenek. A kutatómunkára talán több idő jut majd, mint eddig. Emellett sok külföldi és belföldi felkérés érkezik előadások tartására, tanulmányok írására, fiatalabb kollégák tudományos minősítésére. Dunai Imre hetedik oldal Jegyzet Kérdés Márpedig a dékán nem egyenlő a doktori bizottsággal. Ezt úgy tessék elhinni, ahogy van, már miért is lenne egyenlő, még a vak is j láthatja, hogy a doktori tanácsban több ember van, miközben a dékán mindössze egyetlen személy (egy közelmúltbéli pécsi esetet leszámítva, de ez most nem a tárgyhoz tartozik). Szóval nem lehet azt mondani, hogy Szabó Gábor szombathelyi polgármester nem adott karakán választ a nyelvvizsgaügyét most már hónapok óta rendszeresen firtató helyi ellenzéki képviselőknek. Örülhetnek, hogy egyáltalán mondott valamit, ugyanis az önkormányzat jogi bizottságának elnöke már a tegnapi ülés legelején világosan kifejtette, hogy ebben az ügyben márpedig tilos a képviselő- testületi ülésen bármilyen kérdést is föltenni. Nem tudom, meg lehet-e tiltani az ilyesmit, de gyanítom, igen, elvégre egy jogásznak az a dolga, hogy tisztában legyen a szabályokkal. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a mostani esettel végtelen távlatok nyílnak meg a magyar politikában. Egyszerűen hozni kell egy törvényt, amely a kellemetlen ügyek esetén kérdezési tilalmat ír elő. A kínos témákat ezentúl nem lehet firtatni se a parlamentben, se máshol. A módszer sajtóra történő kiterjesztésével a kisgazda miniszter múltkori tévés kazetta-akciója egyszerre Lex Torgyánná nemesül. Ha pedig valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a törvényjavaslatról mégsem sikerülne meggyőzni a képviselők többségét, lehetőségként továbbra is megmarad a titkosítás. A kormányülések kivonatos jegyzőkönyvei után most erre a szomorú sorsra jutottak a Hortobágyi Nemzeti Park ügyének aktái is, mivel a Környezetvédelmi Minisztérium kerek 30 évre titkosította azokat. Eszükbe ne jusson megkérdezni, hogy miért. Lendvai Dávid Húszezer forint Bár gyerekkoromban tán soha nem hallottam az infláció kifejezést, két dolog élénken él emlékezetemben, ami a pénz romlását, avagy nem romlását illeti. Az egyik egy aprócska svájci pénzérme, ha az eszem nem csal, egy 20 rappenes volt, az ottani fillér. Rajta szépen kiverve, s már ugyancsak megkopva a kibocsátás évszáma: 1899. Mindez valamikor a ’70-es évek derekán. Csodálkoztam, hogy a manóba’ lehet még ilyen régi pénzt használni, mikor a magyar érmék jó, ha tizenöt évesek voltak. Aztán volt ott egy fél bőröndre való bankó. Sajnos nagyanyám, aki kekszillatú szekrényében (aha, az eltűnt idő nyomában!) ezt a skatulya papírhalmot őrizte, nem volt milliomos, csupán a nyakán maradt az úgynevezett inflációs pénz 1946-ból. Ebből kaptam néhány maréknyit, hogy Charles Bronson módján, rágógumi-cigarettával a szájunk sarkában mi, fiúk pókerezhessünk, csak úgy szórva a mit sem érő bilipengőket. Ez rémlett föl előttem, amikor hírét vettem, hogy hamarosan nyomják vadonatúj papírpénzünket, a húszezrest. Főképp, hogy hozzátették: ezeket az új bankókat csak akkor használjuk majd, ha feltétlenül szükség lesz rájuk. Kérdem én, kinek nincsen szüksége húszezresekre? Persze nem úgy, hogy hó elején maximum kettő darabot lib- bentenek meg orrunk előtt, aztán győzzük majd felváltani! Bár, végül is mi manapság húszezer forint? Egy pár cipő, másfél havi gázszámla, három tankolás. Aztán már gyárthatják is az ötvenezrest, meg a százezrest, mert el fog jönni az idő, hogy feltétlenül szükség lesz rájuk. Csak az az egy a félő, hogy előbb-utóbb elfogynak történelmi nagyjaink (ki jöhet még szóba: Károlyi? Nagy Imre? Antall?), és a végén szégyenszemre vissza kell térni világhírű művészeinkhez, tudósainkhoz. Méhes Károly hetedik oldal n Riport Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. Az Értelmiségi Klub, a pécsi „Petőfi Kör”. Szinte mindig parázsló légkörben találkozhattak itt csütörtökönként a közélet iránt érdeklődők az ország meghatározó politikai szereplőivel. A sorozat holnapi része az ÉK hőskorszakát idézi föl. Portré Lázár Balázs színész, a BAT idei közönségdíjasa. Azért szerződött Pécsre, mert azt remélte, sokféle szerepben kipróbálhatja magát. Most, hogy átveheti az elmúlt évadban nyújtott teljesítményéért a közönségdíjat, úgy érzi, jól döntött. Ráadásul, ha minden igaz, jövőre megjelenik első verseskötete is. „Már háromévesen fölléptem a szolnoki Köjál fenyőünnepségén ” - emlékszik az indulásra.
