Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-16 / 284. szám
1999. október 16., szombat Kultúra - Művelődés Dtmántúli Napló \\ Világhírű művészek koncertje a Liszt Teremben - Pauk György hegedűművész és Jandó Jenő zongoraművész Beethoven- és Bartók-műveket szólaltatott meg a hét elejei pécsi koncertjén. FOTÓ: TÓTH L. Drámánk angol nyelven Dr. Sárosi István orvos-író drámája is képviseli a pécsi színeinket a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron. Mint ismeretes, Sárosi István kitűnő novelláskötetekkel indult írói pályáján, de első, átütő sikerét a Zsákutca című tévéjátékával aratta. A tavalyi könyvhéten jelent meg a „Húszmilliomodik év”, a „Rákfene” és a „Jeruzsálem, Jeruzsálem” című drámáját tartalmazó könyve a Pannónia Könyvek gondozásában. Ez utóbbi dráma a szakkritika és a kortárs drámaírók - Spiró György, Szakonyi Károly - szerint is igazi nóvum, amely Zágrábtól Londonig nagy érdeklődést keltett. Ennek a kíváncsiságnak is nagy szerepe volt abban, tudtuk meg az írótól, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanító Andrew C. Rouse az idén tavasszal, jóval a könyvvásárra jelentkezés határideje előtt, angolra fordította a művet. A munka igényességére jellemző, hogy C. Rouse a bibliai idézetek hitele érdekében felkutatta az első angol fordításokat is. A nagy formátumú szinpadi mű Krisztus perújrafelvételéről szól, központi témája a minduntalan gyűlölködésbe forduló zsidó-keresztény istenkeresés, amelyből áttűnnek jelenünk mély ellentmondásai is. A dráma tulajdonképpen az életünket is elrabló eszmék filozófiai igényű „békéltetése”. Sárosi István több mint két éve a Pécsi Nemzeti Színházhoz is elküldte a „Jeruzsálem, Jeruzsálem” kéziratát, de a színház vezetői eddig még nem válaszoltak. Bóka Róbert A természet vallatása Jó néhány egészen meghökkentő képe van Jarmeczky Istvánnak. De semmiképp ne gondoljunk extravagáns, magamutogató felületekre. Sokkal inkább a festői ösztön és a tudatosság manapság ritka kézfogására. A festőművész a napokban a Baranya Megyei Ön- kormányzat Művészeti Díjában részesült. A látványt tekintve is elvarázsoló ez a kézfogás. Legutóbb tavaly novemberben a Pécsi Kisgalériában sorakoztatta fel emlékezetesen szép munkáit - a reneszánsz ihletésű Pusztai Madonnát, az elvesztett színei után vágyódó Hajnalt, a Mit szólna most Van Der Croos című, németalföldi festőket idéző tájképét, vagy a Tavaszi fények című, impresszionizmusra rímelő munkáját. Ezek a képek azonban mélyen e századvég termékei, ahogy ezt a festészetét alaposan ismerő kiváló művészettörténész, Aknai Tamás gondolatai is igazolják. „Rajtuk a század- és ezredvég egymásratorlódott végletességének bélyegei. Nyugtalanság és nyugalom, természettörvények biztonságával ható szépség és az iránytévesztés átérzé- se után bekövetkező hiányállapotok. Útkereső képek, melyek a magárahagyottság, a köznapi beszéd- és közlésképtelenség szorításából való szabadulás olykor alig megformált jeleivel vannak teli.” A képkeret a kép történetét, belső eseményeit is konstruáló erő. Bezárja, jelentésekkel teli öntörvényű világgá teszi a festmény saját belső terét, de egyben ki is nyitja a világ felé. Pécsett a lakótelepi lakás magányában most űjabb, ezúttal absztrakt formákat sorakoztató munkák születnek. Triptichon-parafrázis a finom szürkék és kékek méhében megszülető narancs izzásával, több új festményén a képkeretet szabálytalan rombusszá feszítik a formák - a logikailag elgondolt konstrukció és festői intuíció találkozása munkáit titkokkal, új megérzésekkel gazdagítja.- A kitüntetés valóban esemény volt számomra - mondja Jarmeczky István. - Szándékom harmóniát építeni, a már letisztult gondolatoknak jól érzékelhető formát adni a képeimen, ahol az érzékelt tér a gondolatival egy új és mégis ismerősnek tűnő ösz- szefüggésbe kerülhet. Az ötlet gyorsan megszülethet - erre nem készül az ember utána azonban értelmezni kell az elképzelést. Ezután jöhet csak az iparosmunka - a kivitelezés. Klee azt mondja, indulj ki a természetből és elérkezel a saját formáidhoz, és majd egyszer te is képes leszel arra, amire a természet. A festőművész a pécsi Apáczai Nevelési Központ II. Sz. Általános Iskolájában tanít, szeretettel beszél kis tanítványairól. Azt mondja, sokat tanulnak egymástól. Másfél év múlva lesz ötvenéves, lehet, hogy addigra egy új kiállítással lép majd a közönség elé, de mint hangsúlyozza, soha nem hajszolta a sikert. A munkája mellett fest - kedve, ösztöne szerint, ahogy az örömet jelent számára. B. R. Budapesti Őszi Fesztivál A Budapesti Őszi Fesztivál rendezvénysorozatát negyedik alkalommal színesítő Soros Stúdiószínházi Napok programjában ezúttal tíz előadás szerepel. Az október 16. és 31. közötti mustrán egyaránt helyet kaptak prózai és táncos produkciók, fővárosi, illetőleg vidéki teátrumok előadásai, kísérletező művészi társulások újdonságai. Az eseménysort az Ártus Színház: Noé trilógia című előadása nyitja meg. A Goda Gábor írta és rendezte Portré C, a Csillagörlő, valamint a Mozdulatlan utazás című performance- játéksort a XI. kerületi Fonóban tekinthetik meg az érdeklődők. Csehov: Cseresznyéskert című művét otthonában játssza a Bárka Színház. A darabot Bagossy László rendezte. A Balta a fülbe című Lőrinczy Attila-darabbal kapott meghívást a kaposvári teátrum a rendezvényre. A kaposváriak vendégszereplése a Merlin Színházban lesz. Az Éjféli maraton No. 2. - No.3. című Ladányi Andrea koreográfiát a Budavári Palota A épületében láthatják a vendégek. Mándy Ildikó - M. Tóth Géza X. Y. Z. című produkcióját a IX. kerületi Trafóban tekintheti meg a közönség. A Pericles, Tyrus hercege című darab a budapesti Katona József Színház művészeinek előadásában, a Kamra műsorán szerepel. Színre állítója, Zsótér Sándor a legjobb rendezés díját érdemelte ki a színikritikusoktól. A stúdiószínházi napok kínálatát gazdagítja továbbá az Andaxínház: Még távolabb ’99 című játéka, Bozsik Yvette koreográfiája, a Kabaré, valamint a Kameraman című debreceni produkció. Országos ifjúsági népművészeti kiállítás nyílt tegnap Pécsett, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központban FOTÓ: WÉBER TAMÁS Egyszemélyes színház A combok csókja a címe annak a tangóestnek, amellyel Eszenyi Enikő színművész járja az országot. Az előadást Pécsett is láthatja a közönség. Izgalmas színházi estet kínál az érdeklődőknek az az előadás, melynek gerincét Eszenyi Enikő nemrég megjelent lemezének számai adják. A színésznő eddig önálló műsorával, voltaképpen egyszemélyes színházával járta az országot, most azonban a dalok mellett a nézők eredeti argentin tangót, apacstáncot és sok érdekes egyéb elemet is láthatnak majd. Eszenyi Enikő azt állítja, ha a show-ról kérdezik, hogy ő csupán egy egyszerű, de azért egy nagyszerű estet szeretne, amelyen át tudja adni a közönségnek a tangó iránti olthatatlan szeretetét. Ez a forró, temperamentumos tánc ugyanis kikapcsol és szórakoztat, mondja, ezért is lett a „dilije”, vele múlatja ezt az évezredet. A cím egy argentin költőtől származik, aki a tangót a combok csókjának nevezte. Az est létrehozásában két koreográfus is közreműködik, egyikük, Budai László, az eredeti argentin tangó ismerője, mig Bakó Gábor sok nagy sikerű musical koreográfusa volt már. A táncok Gyöngyösi Tamás segítségével bővültek látványos akrobatikus elemekkel. A produkcióban Nagy Ervin színész lesz Eszenyi Enikő partnere, harmonikán Czomba Imre játszik, a rendező pedig Böhm György. Az október 31-étől december 3- 4áig tartó körút állomásai között Pécs is szerepel, ide november 11- én érkezik a műsor. H. I. Gy. Az átalakulások napja Színházi premierek Két pécsi színház két egészen különböző produkciója került a napokban a közönség elé. Simon Gray Butley-ja és Collodi átdolgozott Pinokkiója mégis hasonló témakört boncolgat: önmagunk igazi, valós lényének felismeréséről, másságunk természetének megértéséről szól a történet. Benjamin Butley ismerős figura, és nemcsak azok számára, akik tapasztalatból tudják, milyen a munkáját, diákjait s önmagát már régen fásultan lenéző egyetemi tanár, aki a kocsmában tart órát, együtt iszik (vagy újabban füvezik) a hallgatóival, csupa gúny és féltékenység, de szelleme, tehétsé- ge még átcsillog elvesztett önazonossága romjain. A Pécsi Nemzeti Színházban most bemutatott Simon Gray-mű vagy 30 éve született, de a meghasonlott személyiség minden kínlódása ma is örökérvényű téma. Még Butley hol elhallgatott, hol gyilkos iróniával kezelt, önmaga előtt sem bevallott mássága is, még akkor is, ha ma már egyre inkább úgy látjuk: ahol mindenki más, ott lassan a másság sem érdekes. A különbözők elszigeteltsége így hát csak nő, már nem kell a külvilág elhúzódása sem, a magány vára belülről épül. Gálffi László Butley szerepében sokat tudhat erről a várról. Sebezhető és érzékeny, gunyo- rossága védekezés, bánt, mert ölelni szeretne, ugyanakkor érzéketlenül lenéző is, aki verbális támadásokban éli ki tehetetlenségét. A vendégként Pécsett játszó Gálffi e szerepben telitalálat, a figura oly sok rétegét bontja ki, amennyit csak lehetséges két és fél óra alatt. Ilyen gazdag színészi eszköztárat látni ritka élmény. Stílus, hanghordozás, testjáték is finoman kidolgozott, bakiról szó nem lehet, mert még az is része lesz a produkciónak. Gálffi nem szaval, nem előad, hanem él a színpadon, kétségtelenül nehéz vele lépést tartani. A Márton András rendezte előadásban persze, mindenki igyekszik, de az már a szerzőtől is függ, hogy míg Butley alakját monodrámához vagy leíró, epikus természetű munkához illőn formálta meg, addig Joey-t (Széli Horváth Lajos) kivéve a többiekre kevés figyelem jutott. Széli Horváth érezhetően sok energiát fektetett a fiatal tanársegéd megformálásába, aki valaha rajongásig imádta mesterét, talán nem is minden önérdek nélkül. Anna Butley villanásnyi szerepében Nagy Adrienn képes egyértelmű jelzésekkel árnyalni a szituációt, távolságtartásával is utalva a két férfi közti különös szexuális töltésre. Kellően természetesnek hat Tamás Éva diáklánya is, Miss Heasmanként, és karakteres személyiséget alakít Edna Shaftként Sólyom Katalin. Rázga Miklós Reg Nuttall szerepében merev és idegenkedő, de éppenséggel gondolhatjuk azt is, hogy egyszerűen csak utálja Butley-t, akivel még csak jól össze sem verekedhetnek. Az igazság napja azonban nem ér véget a főhős kiüresedő tanszéki szobájában. Gálffi László ugyanis még azt is el tudja képzeltetni velünk, hogy a dráma valójában csak most kezdődik, s meglehet, hogyha végleg sötét marad a lámpa, Butley: Gállfi László mégis eljön a kíméletlen beismerések és az üvöltő zokogás órája Butley számára. *** Az igazi élet utáni vágyakozásban az akarat és a mohóság zsinórján rángatott fababa ka- •landjain át ismerheti meg a gyermekkorú közönség a Pécsi Harmadik Színházban a választás és az önazonosság kérdését. A Kós Lajos rendezte gyermekmusical remek csapatmunka: Marék Veronika modern korhoz igazodó dalszövegeihez Papp Zoltán szerezte a fülbemászó zenét, a mesevilágot teremtő díszlet a bábokat idéző látványos jelmezekkel Kós Lajos munkája, a mozgást Uhrik Dóra tanította be. A jó és a rossz megkülönböztetésének csapdájába esett Pinokkió meséje talán soha nem volt annyira időszerű, mint manapság, amikor a legdurvább fogyasztási manipulativ támadás éppen a gyermekeket éri. Ez még a közönségen is meglátszik, hiszen a „szeretet a legfontosabb” üzenet tapsviharba fojtódik, mintha még a legkisebb alsós is tudná, hogy ha finálé, akkor feliratok nélkül is itt az ideje az álló ovációnak. A Pinokkió azonban mégis hat, különösen, ha olyan Dzsepettóra találni, mint Barkó György, aki teljes lényével támogatja feltételek nélkül szeretett fagyermekét. Az október 13-ai előadáson Barna Eszter játszotta Pinokkiót ügyesen, de tehetséges alakítást nyújt a másik szereposztásban Orosz Mihály is. Dévényi Ildikó a Macska szerepében volt magával ragadó, míg Szél! Horváth Lajos legjobban Rókának vált be, annyira, hogy a közönség majdhogynem inkább drukkolt a csibészpámak, mint a főhősnek. Steiner Zsolt Tücsökként teljesítette legámyaltabban feladatát. Az összefogott, élvezetes előadásban a play backről felhangzó dalokat lenne érdemes élő változatukra cserélni. Hodnik Ildikó Gy. A főhőst rossz útra térítik fotó: tóth László á
