Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-16 / 284. szám
10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. október 16., szombat Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Színházi díj. Tegnap a PNSZ-ben a Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera bemutatója előtt két művésznek adták át a Pécsi Nemzeti Színházért Alapítvány nívódíját. Az elismerést idén Fillár István színművész és Kéri Nagy Béla magántáncos nyerte el. (ly) Pécsi festők Budapesten. Két baranyai képzőművész munkáit is láthatja a napokban, a fővárosi közönség. Lantos Ferenc műveiből tegnap nyilt kiállítás az Ernst Múzeumban, a válogatás november 14-éig tekinthető meg. Október 31-éig még Pinczehelyi Sándor alkotásaival is találkozhatnak az érdeklődők a Kiscelli Múzeumban. (ly) író az olvasóival. Rendhagyó, kötetlen beszélgetésre várják az érdeklődőket a pécsi Művészetek Házába, ahol 21-én 16 órakor Kányádi Sándor lesz a vendég, (ly) Az élet misztériuma. A Keresztény értékrend az ifjúság körében témájú programsorozat következő előadására 18-án, hétfőn kerül sor a pálos templom hittantermében. Előadó dr. Kellermayer Miklós, a POTE professzora, aki az élet misztériumáról beszél. A program támogatója a Katolikus Ifjúsági és Felnőttképző Intézet, valamint a Pécsi Keresztény Kör. Vendégtárlat. A Magyar Nemzeti Múzeumba útazott az Egy ismeretlen orientalista című értékes válogatás, amelyben Zsolnay Miklós keleti kerámiagyűjteményének darabjai láthatók, (ly) Vendel-napi búcsú. Már XV. alkalommal tartanak Vendel-napi búcsút Magyarlukafán, ahol már 24- én reggel kezdődik a program. A mesterségbemutatók és a játszóház mellett megnyílik Szentkereszti István fafaragó népi iparművész kiállítása is, lesz zenés program, és bemutatkoznak a vis- nyeszéplakiak is. A búcsú a Mediterrán Ősz idei záró eseménye is egyben. (ly) Tömegjelenetektől a telkekig A társadalmat nem lehet általában művelni Harminc éven át népművelőnek lenni büntetésnek is sok volna, ha az embert nem hajtaná valami különleges elszánás és elkötelezettség. Keveseknek jut csak, hogy ugyanazt a területet életük során az intézmények, majd a döntéshozók szerepköréből is láthatják. Bokor Béla, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke egy művelődési ház „kisigazgatójából” lett előbb megyei intézményvezető, elméleti szakember, majd politikus. Már több, mint egy évtizede ismerem, de még nem hallottam kihívóan dicsekedni. Bokor Béla persze örül az elismerésnek, de azért most is, hogy a kultuszminisztertől megkapta a „Népművelésért” kitüntetést, úgy fogalmaz: „kénytelen” büszkének lenni, mert hiszen nem csinált mást az életében, csak a kultúra közvetítésével foglalkozott.- Tizennyolc évesen kezdett el dolgozni Rózsafán, olyan korszakban, amit a dal is „szűk levegőjűnek” mond. Milyen változások alakították a következő évtizedeket?- Rózsafa akkoriban körzeti központ volt, virágzó szövetkezettel, iskolával, s még az oda tartó vonat is kulturális közeg lett, hiszen a kijáró tanárok, népművelők, ügyvédek, üzletemberek ott beszélték meg a közélet eseményeit. A művelődési házba betalált a befogadó közeg is, a díszítőművész szakkör, az asszony- és a gyermekklub, a nyelvtanfolyamok, a színjátszó próbák, irodalmi, zenei estek, előadások közönsége. Itt ismertem fel, hogy a legfontosabb csali és cél a közösség, s az érzés, hogy közösségben jó lenni. A ’60-as években az ismeretterjesztés és a művészeti programok mellett még futottak a nagytermes rendezvények, de a ’68-as új mechanizmus már. szemléletváltást is hozott, a ’70-es évek közepére a nép műveléséből közművelődés lett, ami azt jelentette, hogy a polgárokat nem csak az állam műveli, hanem maguk is tesznek érte.- Az ideológiai, művészetpolitikai ajánlások ellenére azért a hetvenes évek végére a szakma már azt tehette, amit akart.- Az biztos, hogy már megjelent az oktatás és a kultúra integrációjának gondolata, amiről akkoriban én is sok tanulmányt írtam. Akkoriban nem elfogadott társulásra biztatott az újpe- trei modell például, amely egy térségre vetítve kínált újfajta művelődési mintát. A 12 település mindegyike az adott körzeten belül a saját vonzerejét, legjobban működő intézményét mutatta be. Sok jóbarát és gondolkodótárs segítette a munkámat, profi kutatók is, én pedig a gyakorlatban végzett tevékenység után elkezdtem vállalkozni az elméleti összefoglalásra. Világossá lett, hogy a kulturális intézményrendszer megújulását csakis az egyének világából lehet felépíteni, ez a művelődési igazi célja, a közművelődési szakembernek a szociokul- turális élethelyzetet is ismernie kell, a társadalmat pedig nem lehet általában művelni. A kulturális animáció itt kerül a képbe, a meglévő képességek felébresztésével, az érték felé tereléssel, eljutva végül az egykori nagy tömegjelenetektől a lelkekig. Mindezeket egyetemi órákon és egyetemi jegyzeteimben is megfogalmaztam.- A nyolcvanas évek végén már a lokalitásból a regionalitás felé fordult a települések figyelme, ez a kultúrának is új kihívást jelent. Milyen régiós összefogásról beszélhetünk, amikor politikai és más okokból is a térségek gyakran ellenérdekeltek?- Elsőnek azon érdemes elgondolkodni, hogy az Európai Unióba való belépéshez a régiók létrejötte valóban szükséges-e? Mert esetleg anélkül nem tudunk kint dolgozni, diplomákat honosítani, kereskedni. És folytathatnám. A politika átjárhatja a döntéseket, s ha nincsenek durva elosztási aránytalanságok, mégis az egységes fellépés a hasznosabb. Legyenek társközpontok a régióban, Kaposvár és Szekszárd is találja meg a saját karakteres funkcióit, sokszorozza meg az erőit, de ne maradjon le Pécs és Baranya sem, hiszen a gazdag kulturális örökség, a turizmus, a fesztivál-, az egyetemi, a konferenciavárosi lét az ország egyik centrumává avatja. Elkötelezett beruházásokra van szükségünk, és szerencsére már készül a megyei kulturális koncepció is. Az biztos, hogy nem elég abból megélni, ha a kultúráról úgy beszélünk, mint az öreg dalia régi sikereiről. Az eredményekhez a háttérben dolgozó kulturális szakembereknek újra és újra nagyon sok erőfeszítést kell tenniük. Az önkormányzatok, a gazdasági szféra, a szellemi élet társulásai még fontosabbak, mint régen, aki csak egy ötletet ad, azt is köszönjük. A megye 301 települése között a 11 városnak valódi térségi centrummá kell válnia, hogy a törpefalvaktól a nagyvárosig mindenki részesedjen az összefogás hasznaiból.- A megyei intézmények tekintetében milyen feladatok várnak az önkormányzatra?- Kincseink súlya nyom minket, mondhatnám. A legnagyobb vállalkozást az egymilliárdos beruházással a mú-ze- umok sorsának rendezése jelenti, kiteljesedettebb kapcsolatra van szükség a művészeti szövetségekkel, javítani kell a levéltár raktározási feltételein, jobbítani a közművelődési szakember-továbbképzés feltételein, bővíteni a megyei kulturális fesztiválok (a Mediterrán Ősz, a Gyermek- és Ifjúsági Fesztivál, a Határon Túli Magyarok Fesztiválja) tartalmi kínálatát, és növelni az országon túli ismertségét.- Könnyebb vagy nehezebb a helyzete amiatt, hogy nem pártok, hanem civil szervezetek segítségével lett politikus?- Ez a fajta függetlenség nem egyszerű, elvárják tőlünk, hogy mint civil frakció jelen legyünk a megye érdemi ügyeinek alakításában. Most úgy látom, hogy a megyei közgyűlésben lévő ösz- szes erő számára, a korlátozott törvényi jogok ellenére is van annyi esély, hogy az értékeket tisztességgel fenntartsák. Hodnik Ildikó Gy. „Kincseink súlya nyom minket” Magyarul magyarán Hangsúlyozunk A hangsúlyról szóló fejezet mind az iskolai nyelvtankönyvekben, mind az ún. tudományos tüzetes nyelvtanokban az utolsó fejezetek egyike. Mire idáig ér a tanuló vagy a szakember, rendszerint közeledik a tanév vége, vagy lanyhul a tanulmányozásra fordított figyelem. Ez lehet az egyik oka, hogy elméletében is bizonytalanok vagyunk, gyakorlatban való megvalósítása pedig még inkább sántít. A másik oka a hibázásnak a hangsúly lényegéből, mivoltából következik. A hangsúly - ellentétben a kiejtett vagy a leirt szóval - testetlen; mondhatnám: titokzatos. Az elhangzó szó, szöveg testébe bújva teljesíti nélkülözhetetlen feladatát. A magyartól eltérő hangsúlyozású nyelvekben mellékjelekkel szokták jelölni. Az iskolában úgy tanultuk, hogy van értelmi, érzelmi és ritmikai hangsúly: ezeken belül szó-, szólam- és mondathangsúly. A szóhangsúly létezését már Arany János is kétségbe vonta. A hangsúly szerepe szolgai. A szavak köntösében rejtőzködő hatalom, a tartalom, a mondanivaló megfellebbezhetetlen utasításait kell teljesítenie. Legegyszerűbb meghatározása szerint a hangsúly nem más, mint hangerőtöbblet. Valamelyes hangerő ugyanis minden egyes beszédhang képzéséhez szükséges, de hangsúlyosnak csak az a szótag számít, amelyiket - a környezetéhez viszonyítva - nagyobb hangerővel mondunk ki. Ez a többlet vagy nyomaték eléggé viszonylagos. Sok tényező határozza meg, mikor legyen nagyobb, mikor kisebb. Most nem részletezem még az alapszabályokat sem, a részszabályokat még kevésbé. Csupán arra hivom fel a figyelmet, hogy a beszélt, elhangzó nyelv használója valamilyen módon - sokszor ösztönösen - engedelmeskedik ennek a szabálynak az agytól a beszélőszervünkig (a szájig) közvetlenül vezető rövid úton. Ez lehet az oka annak, hogy a hangsúlyoz és szinonimái divatszóvá váltak. Hangsúlylavinának is nevezhetném némi túlzással, mert a nyilatkozó miniszterelnök, szenátor, rektor, dékán, vezérigazgató, rendőrtábornok, a határőrség parancsnoka, a szakszervezet elnöke - nem elmondja, kifejti, ismerteti, előadja, válaszolja, részletezi, közli stb. mondanivalóját, hanem hangsúlyozza. A pápa azt hangsúlyozta (s ez után fél óráig sorolja, hogy mit). A miniszter hangsúlyozta (ismét hosszan) a kedvező szerkezeti változásokat. Márpedig a hangsúly mivoltából következik, hogy ilyen hosszan nem lehet hangsúlyozni, kihangsúlyozni, hangsúlyt adni, fektetni, helyezni, hangsúlyozottan aláhúzni. Se miniszter, se világhírű szaktudós nem gondolhatja komolyan, hogy az ő beszédének minden szava, minden részlete csak nyomatéktöbblettel ejthető. Rónai Béla Áttáncolnak a jövőbe Negyvenöt éves a Mecsek Táncegyüttes A jövő tavasszal 45. évfordulóját ünneplő Mecsek Tánc- együttes Baranya falvait is szeretné bejárni megújuló műsoraival. A 45 tagú együttes, amely a vidéki nyugdíjasok kérésére havonta fellép a pécsi Harmadik Színházban Őseink hagyatéka című műsorával, már készül a millenniumra. Új összeállításuk közül a Kalocsai táncok az egyik, melyet a fergeteges tempót megőrző, kulturált előadásban láthatunk majd - tudtuk meg az együttes vezetőjétől, Molnár Jánostól. - Nagyobb technikai tudást igényel a Tiszahátról összegyűjtött csokor csárdással, cigánybotolóval, de az igazi slágerszámuknak a Bort iszik az útonjáró című, zenével kísért kocsmai jelenetük ígérkezik. A megyei önkormányzat támogatásával mil- lenneumi turnét terveznek a baranyai falvakba, melyekben kedvezményes belépőkkel kínálnák műsorukat. Ajánlatukra Dunaszekcső és Órfű már jelentkezett. A Pécsi Városi Önkormányzat segítségének köszönhetően könnyebb volt az idei évadkezdet, félmillióért ruhát vásároltak, a tervezett külföldi utat az egyetemistákból álló csapat a tanévkezdet miatt nem tudta vállalni. A jövő évben egy nagyobb útban reménykednek, az úticél Kanada, vagy egy távol-keleti ország lenne. B. R. Futnak A Képek Meddig tart a holnap? Theo Angelopoulosz filmje, Az örökkévalóság és egy nap (Mia eoniotika ke mia mera) olyan, mintha a mozgóképi művészet palackpostája volna, amelyet a rendező a képeken megidézett tenger hullámaira bízott. A víz elsodorja majd az üzenetet valahová: volt itt egy század, s ebben (már és még) létezett a film. Angelopoulosz alkotása vallomás a vizuális esztétikumról, arról, ahogy ezt a mi korunk elképzelte. A képek méltóságteljes, lassú szárnysuhogással vonulnak a vásznon, titokzatos szimbólumokká alakulnak, mint például a távolodó uszályok látványa, ám ezzel a sűrűsödéssel párhuzamosan egy történet cselekménydarabkáivá is bomlanak, hogy végül felderengjenek egy nagy elbeszélés egységes körvonalai. Megrenditő ez a töretlen bizalom a képekben, s a rendíthetetlen hit abban, hogy vannak el- morfdható mesék. Angelopoulosz egy súlyosan beteg görög író, Alexander egy napját beszéli el (Bruno Ganz játssza, akiről Wenders Berlin-filmje óta tudjuk, hogy a legjelentősebb filmszínészek egyike), s ebbe beleépíti egy múlt századi költő históriáját, valamint az író egy ifjúkori napjának emlékeit, de úgy, hogy a felvételek gyakran egy térben mutatják a három idősík szereplőit. A hazatérő poéta - megformálása mintha Kavafisz egyik poémáját idézné, bár a figura inkább Szolomoszra emlékeztet - anyanyelve elfelejtett szavait keresi. Ez a motívum ironikusan lírai. A költő például egy templom romjai között, népviseletbe öltözött leánytól vásárolja meg a „holdkóros” szót, miközben az emlékeit kutató Alexander az albániai kisfiúval elsétál mellettük. A feledés homályából visz- szanyert emlékképek középpontjában az író halott feleségének, Annának szépséges alakja áll, aki egykor a film címévé emelt mondattal válaszolt a főhős kérdésére, amely az emlékező tudatában egy szerelmes éjszaka virradat előtti pillanatát őrzi: „Meddig tart a holnap?” Ahogy a költő a szavakat, az NAGY IMRE FILMJEGYZETE író pedig az emlékeit keresi, úgy vallatja a film elbeszélője a képeket. Nagy pillanatok részeseivé válunk. Ilyen a határállomás pokoli víziója, ahogy valakik a ködös távolban kárhozottakként függenek a keritésdrótokon, s még jó néhány, szavakkal alig felidézhető remeklés: a kocsmai tükörjelenet, az anyával való találkozás, vagy a halott fiú ruháinak elégetése. De Angelopoulosz, ez a varázsló, tudja, hqgy a szavak és a képek mögött rejlik még valami, amit most csak tükör által, homályosan láthatunk, s talán csak a szeretet gesztusai által érzékelhetjük igazán: amikor az ismeretlen lakótárs zenével felel a szobánkból kiszűrődő muzsika hangjaira, mikor a hős meghallja a halott feleség szavát álmában, és amikor a kórházba vonulása előtti napon megfogja egy menekült kisfiú kezét. Ezért ezt a filmet úgy kell megnézni, hogy az ember előtte egy órát sétál, kiűzi leikéből a hétköznapi gondokat, majd lezuhanyoz, szépen felöltözik, nyakkendőt köt, s úgy megy el a moziba, mint egy rég várt, életbe vágóan fontos randevúra. Egyébként a film Cannes- ban Arany Pálmát kapott. Egy emlékkép az anyával (Despina Bebedeli és Bruno Ganz)
