Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-19 / 227. szám
Szeptemberben immár kilencedszer indul Budapestről Visegrádra a Médiahajó Tulajdonképpen definiálhatatlan, hogy mi is az a Médiahajó. Az évek során az elnevezés is hamissá vált, a pontos definíció már tavaly is a Médiahajók lett volna, hiszen az újpesti kikötőből három egymáshoz kapcsolt hajó indult neki Visegrádnak. A szervezők ugyan keményen sulykolják a szlogent: „Ahol a piacvezetők találkoznak”, de hát ezzel sem jutunk közelebb a lényeghez. A Médiahajó az egyik legjelentősebb közéleti esemény, hiszen ott van a politikai, a gazdasági és a kulturális élet valamennyi fontos szereplője. Bár tavaly a Fidesz (a halaszthatatlan parlamenti munka miatt) „bojkottálta” a részvételt, idén szeptember 22-én alighanem ők is ott fognak majd ringani a Dunán, hálás feladatot adva ezzel a biztonsági embereknek. A rendezvényt kísérő „Közéleti Tizenegy”-választás adja mostani írásunk apropóját, valamennyi sajtóorgánumnak lehetősége volt arra, hogy összeállítsa azt a csapatot, amely szerinte az év legfontosabb szereplőinek névsora. Szerkesztőségünk ezúttal is benne volt a játékban. Nehéz lenne megmondani, hogy mi készteti a magyar társadalmi elitet arra, hogy minden áron beszállókártyát szerezzen, hiszen a Médiahajón igazából nem történik semmi. Nincsenek nagy bejelentések vagyonadóról, ingatlanadóról, tandíjról vagy bármi másról, ami (hogy a hajózás fogalomköréből válasszunk hasonlatot) óriási hullámokat kavarna. Ráadásul itt még elmenekülni sem nagyon lehet, az emberek több órán keresztül össze vannak zárva egymással, így aztán még az is előfordulhat, hogy Schmuck Andor kezéből maga Kövér László veri ki a virslit mustárral és nyolc zsemlével. Egy biztos: a Médiahajó napján Magyarországon megáll az élet, a cégeknél eltűnik a felelős vezető, egy miniszter vagy államtitkár sincs a helyén, így azok az újságírók komoly bajba kerülnek, akik nincsenek ott, viszont felelős nyilatkozóra volna szükségük. Nem nagyon találnak. „A Médiahajó ötlete és elnevezése mintaoltalom alatt áll.” Ez a mondat rögvest a kicsit fáradt internetes honlap nyitólapján ott olvasható. Az idea dr. Enyedi Nagy Mihály fejéből pattant ki évekkel ezelőtt, szervezni azóta is ő, illetve cége, az ENAMIKÉ szervezi. Egyre több ötlettel. A Közéleti Tizenegy megválasztása a kezdetektől izgalmas ügynek számít, itt ugyanis valamennyi szerkesztőség eldöntheti, szerinte kik is az adott évnek a legjelentősebb figurái. Pikáns névsorok jöttek össze eddig is, gyaníthatóan az idei év sem lesz kivétel. Vessünk egy röpke pillantást mondjuk a már megszűnt Heti Magyarország című lap ’92-es csapatára, amelyben Csoóri Sándor mellett ott van a video- tonos Széles Gábor, vagy Szűrös Mátyás is, nem beszélve Pozsgay Imréről és Lezsák Sándorról. A már szintén megszűnt Kurír tavalyi tizenegyében Kottái Róbert és Dobó Kata mellett ott találjuk a frissen kinevezett Pintér Sándor bel- ügyért, de Princz Gábort is. Művész, politikus, rabló vagy pandúr, akárki bekerülhet, kíváncsi vagyok, idén hány lap Közéleti Tizenegyében lesz ott Ambrus Attila. Azért az vicces lenne, ha meghívót is kapna, és az egyik hajó tatján nekilátna dedikálni frissiben kinyomott életrajzi könyvét, majd a sorban álló Pintért meglátva a vízbe vetné magát és kiúszna a partra. Főként, ha tud úszni, úgy hírlik ugyanis, hogy nem tud, következésképp a soroksári rabló sem ő volt. De ezzel kissé elkanyarodtunk a lényegtől, azt javaslom tehát, hogy (figyelem, ismét egy smakkoló hasonlat) evezzünk vissza a komolyabb vizekre, ha ez nem képzavar. 1995. óta a magyar újságírótársadalom nem csupán a maga Közéleti Tizenegyeit választja meg, de különböző kategóriákban a Magyar Sajtópáholy tagjait is. Nem tudom, tudják-e például, hogy mi a közös Juszt Lászlóban és Máté Krisztinában. Ha nem, elárulom, előbbi ’97-ben, utóbbi pedig tavaly találtatott a legjobb bűnügyi tudósítónak. Juszt idén csak abban reménykedhet, hogy sokan választják be a tizenegybe, mivel egy ember csupán egyszer lehet tagja a sajtópáholynak. Kategória persze bőven van: a bűnügyi tudósító mellett tévéoperatőr, fotóriporter, határon túli magyar újságíró, gazdasági újságíró, parlamenti tudósító, jegyzetíró, rádióriporter, karikaturista, sportújságíró, kritikus és tévériporter lehet a páholy boldog tagja. Ők valamennyien a célban, azaz Visegrádon vehetik át jutalmukat, egy elegáns thonett- széket, rajta réztáblára gravírozott nevükkel. Itt örömködhet- nek a közönség által választott médiasztárok is, azt ne tessék kérdezni, hogy a közönség mikor választja ezeket a médiasztárokat, nem tudom, interneten mindenesetre lehet szavazni (www.mediahajo.hu), tavaly a kereskedelmi tv2 tarolt, gondolom, idén az RTL Klub lesz a befutó, szegény Szenes Andreának várnia kell, ő majd talán 2000-ben jöhet. Már megint elkezdtem ko- molytalankodni, pedig komoly dolgokról van itten szó, erre a jeles alkalomra jelenik meg a Médiakönyv, benne rengeteg tanulmánnyal, gazdasági, politikai és médiaelemzéssel. Az első kísérletet a szervezők még ’97-ben tették, ekkor Helyzetjelentés helyett névre hallgatott a kiadvány. Ez ugyan közel sem sikerült olyan mélységűre, mint amilyenre szerették volna, de sikere volt, így tavaly már kezünkbe vehettük a Médiakönyvet, a korszellemhez híven egy helyes kis CD-vel, amire nem csupán multimédiás anyagok íródtak, de eme cikk szerzője itt hallgathatta meg először a Kis- pál és a Borz készülő nagylemezének első slágergyanús (brrrr) szerzeményét, a Ha az életben című dalt. Úgyhogy e sorok szerzője bizakodó a jövőt illetően, annál is inkább, mert a Dunántúli Napló Közéleti Tizenegyébe (e kifejezés sokad- szori leírása egyébként egyre megterhelőbb) idén is bekerült a zenekar énekese-szövegírója, Lovasi András, de a részletekről majd lentebb. A Médiakönyv persze amúgy is izgalmasnak ígérkezik, hogy csak a legérdekesebb tanulmányokat említsük, ha minden igaz, lesz benne bőven az ORTT-ről, az internetről, a médiapiac belső harcairól, a rádiózás jövőjéről, médiajogról. Ezek persze csak látszólag szakmai ügyek, nem véletlen, hogy már a tavalyi könyv iránt is akkora volt az érdeklődés, hogy szinte lehetetlen volt mind kielégíteni, ha valakit érdekel, azt javaslom, forduljon bizalommal a nagyobb könyvtárakhoz, nekik ugyanis illett kapniuk belőle. A Médiahajó egyébként épp 2000-ben jubilál majd, az lesz a tizedik. Tavaly több mint hat- százan vállalták a Buda- pest-Visegrád hajóút három és fél órás gyötrelmeit, csapolt sörrel, pogácsával, virslivel, házi pálinkával. A nagy dorbézolás közben persze zajlanak az események, aki befér a középső hajó nagytermébe, az akár jó kis vitákat is láthat, aki nem, az vándorol fedélzetről fedélzetre. Megy ám a helyezkedés, érdekes találkozásnak lehetnek szemtanúi az utasok, kiderül, hogy mindenki ismer mindenkit, tavaly például az egyik hajó tatján álló Kiss Ernő (azóta menesztett) KBI-vezér próbált kommunikálni a másik hajó Dunántúli Napló Közéleti Tizenegy 1999 Beliyei Árpád, POTE, rektor Higt Gyula, a PBKIK elnöke Kékes Ferenc, megyei közgyűlés, elnök Mikes Éva, Fidesz, Somos! László Szili Katalin, MSZP ogy. képviselő PE Rt., vezérigazgató ogy. képviselő Lovasi András zenész * • / "// Rátgéber László edző Kovács Ágnes úszó korlátját támasztó Zalay István újságíróval, valószínűleg nem csak a nagy zúgás miatt nem értették egymást. Egyre több persze a médiasztár, és egyre több az igen fontos politikus, úgyhogy bőven van kinek kivel összefutnia. Visegrádon aztán kiadós sátras ebéd és újabb viták jönnek (meg persze a már fentebb említett díjak átadása), hogy aztán a jónép Üjfent hajóra szállva evickéljen vissza Budapestre. A visszaút már nem egy nagy kaland, nem csak azért, mert a sodrás miatt közel egy órával rövidebb mint az odaút, de azért is, mert az utasok vagy Visegrádon maradnak, vagy kocsival mennek haza, így aztán jóval kevesebben vannak a fedélzeten, mint reggel. Amiből persze az is következik, hogy jelentősen megnő az egy főre jutó sör- és bormennyiség, ily módon a kiszállók egy rendes csoportja még a szárazföldön is csak a hajó ringásának megfelelő koordinációs mozgást képes bemutatni. Fábry Sándor humorista Göncz Árpád köztársasági elnök Médiahajó ’95: kisebbfajta tömegmegmozdulás FOTÓ: FEB Már megint csúnyákat írogatok, pedig még egy szót sem ejtettünk saját Közéleti Tizenegyünkről. A Dunántúli Napló szerkesztősége a tavalyihoz hasonlóan idén is részt vett a játékban. 1998-ban a csapatot csak baranyaiakból állítottuk össze, most azonban gondoltunk egy merészet, és három helyet hagytunk az „országos” emberkéknek is, azon megfontolásból, hogy szűkebb pátriánkban sajna nem jelenik meg évről évre annyi új arc, hogy jelentősen megváltozzon a névsor. Emlékeztetőül a tavalyi csapat, a tavalyi titulusokkal: Balikó Tamás (Pécsi Nemzeti Színház, igazgató), Brun József (Délhús Rt., vezérigazgató), Egyed Kálmán (BAT Pécsi Dohánygyár, PR-menedzser), Lovasi András (Kispál és a Borz, énekes-szövegíró), Páva Zsolt (Pécs polgármestere), Rátgéber László (PVSK-MiZo, vezetőedző), Szili Katalin (MSZP, országgyűlési képviselő), Toller László (MSZP, országgyűlési képviselő), Tóth József (JPTE, rektor), Wekler Ferenc (SZDSZ, országgyűlési képviselő) és Wenckheim István (Pécsi Sörfőzde Rt., vezérigazgató). Ezúttal négy kategóriában verekedhették be magukat megyénk jeles képviselői a csapatba, úgymint: közélet és politika, tudomány és kultúra, gazdaság, illetve sport. A közéletpolitika három, a tudománykultúra és a gazdaság két-két, a sport pedig egy embert „küldhetett” a tizenegybe, ehhez jött még a három „országos” személyiség. A tavalyi csapatból ismét bekerült Szili Katalin, Lovasi András és Rátgéber László, a többiek viszont - sportnyelven szólva - újoncok. Nem volt vita a három idegen- légiósról, meggyőző fölénnyel került a csapatba Göncz Árpád köztársasági elnök, Kovács Ági úszóbajnok és Fábry Sándor beszélőbajnok. Ehelyütt talán érdemes azok nevét is megemlíteni, akik szép számmal kaptak ugyan szavazatot, de a limit miatt kimaradtak a csapatból. Nem sok hiányzott Wekler Ferencnek és Toller Lászlónak, Beírok László költőnek és Vincze János rendezőnek, Jung László Westel-irodavezetőnek, Egyed Kálmánnak és Hasenauer András DDGÁZ-vezémek, valamint a Berlinben focizó ifjabb Dárdai Pálnak. A Médiahajó tehát szeptember 22-én immár kilencedik alkalommal indul neki a visegrádi túrának. Az eseményen természetesen mi is jelen leszünk, és megígérhetjük, hogy minden izgalmas dologról tájékoztatni fogunk, legyen az a viszkis partraúszása vagy Pintér Sándor találkozása Dietmar Clodoval. A Médiahajón ugyanis bármi megtörténhet. Lendvai Dávid
