Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-19 / 227. szám
14 Dhnántúli Napló Szent István Ünnepén 1999. augusztus 19., csütörtök Egy pozitív ünnep Amennyire nem „szerettem” iskolásként augusztus 20.-át, any- nyira becsülöm most. Annak idején az Alkotmányunk ünnepe névre hallgató piros betűs nap valahogy egyet jelentett a nyár, a vakáció végével, és ez fekete felhőket vont a kamaszkor kék egére - amely felhők augusztus utolsó napjaiban rendszerint valóban meg is érkeztek. Mostanában arra jöttem rá, hogy Szent Istvánnal, az államalapítással az egyetlen olyant ünnepeljük, ami valóban nagy dolog, megismételhetetlen „sikersztori” a magyar történelemben. Persze, március 15-e, október 23-a is szent ügy, egy-egy szép reményű forradalom kezdete, ráadásul időben, emlékekben sokkal közelebb áll hozzánk. De mindkettő forradalom - sajnos - véresen elbukott, s a következményüket évtizedekig nyögte az ország. A mindenkori megemlékezésekkor, tavasszal és ősszel, rendszerint csípős szélben, rosszabb esetben esőben- hóban, feltűrt gallérú ballonkabátban igyekezünk hazafelé. Persze, az országalapítás se zajlott le egy csepp vér kion- tása nélkül. Sőt! A lázadozó Koppányt kicsit felnégyelték, másoknak fülét, orrát, nyelvét vágták le vagy ki, tehát nem volt a dolog egy körmenet mindenki számára. Még akkor se, ha most sok helyütt körmenettel emlékezünk első királyunkra, és erős jobbját ma is megbabonázva csodáljuk. Mégis, augusztus 20-án, a nyári kánikulában, húsleves, rántott hús, harmatozó falú poharakban csillogó kis- fröccsök társaságában nyugodtan hátradőlhetünk. Valahogy egy közös megelégedettségre okot adó nap ez a mai: hogy van ma is Magyarország, s mi, magyarok itt lakunk-élünk. Lehet mondani mindent rólunk és az országról is. Hogy az egyik piros, a másik fehér, a harmadik éppenséggel meg zöld. De akkor is, ez az egész van. így, együtt. Méhes Károly István, a nemzet patrónusa - tartja a néphit Jeles nap, ha esik, ha fuj A hétköznapok forgatagában a hazai kereszténység is kialakította a maga ünnepeit. A népéletben meggyökeresedett kivételes alkalmak gyarapították, ugyanakkor sokszínűbbé tették a javarészt közösen tervezett és szervezett események tárházát. A rendre megélt jeles napok idővel hagyománnyá fejlődtek, és legendaként szintén fennmaradtak. Az egyház kalendáriuma, az egyházi szertartások előírt rendje nem mindig és nem csupán a hit és a vallásgyakorlat egyetemességét szolgálta. Bizonyos korszakokban erősítette, másokban viszont legfeljebb tűrte, hogy a hívők a mindennapjaik eseményeivel kapcsolják össze az egyház ünnepeit. Jó példa erre augusztus húszadika megünneplésének változékonysága. Szent István ünnepe már a középkorban zarándokok seregét vonzotta szentté avatott uralkodónk ereklyéinek megtekintésére. Az újkori augusztus húszadika a magyar államiságot jelképező nappá vált. Szent Jobb-körmenettel, a nevére szentelt templomok búcsúinak sokaságával folytatódott a hagyománytisztelet. A reformált egyházakban az ünnepi szertartáshoz lel- készi, gondnoki, felügyelői beiktatások, továbbá templom, iskola, harang, temető elkészültéhez kapcsolódó avató ünnepségek tartoztak. A kereszténnyé vált magyarság első uralkodóját az emberek többsége az ország és a nemzet'mennyei patró- nusaként tisztelte mindig. Ősrégi hit, hogy a királyok az isteni kegyelem kiválasztottjai. István az egyik legkedveltebb keresztnévvé is vált. Sok száz templomot szintén róla neveztek el, ezeken a helyeken kezdettől templombúcsúkat tartottak. Az egyházi ünnepekhez, illetve az időpontjukhoz kapcsolódóan seregnyi paraszti megfigyelés került be a népi kalendáriumba. Ebben található egyebek mellett, hogy a nyári István-nap úgynevezett negyvenes nap. Azaz húszadikát követően negyven napon át olyan idő lesz, mint a jeles napon. Ám ha esik, ha fúj, attól még ünnep marad. Termésjósló nap: ha az idő Istvánkor jó, akkor bőséges, ha rossz, gyenge gyümölcstermés várható. Cs. Benkő Judit Szörényi Levente, a hatvanas évek magyar popzenéjének legendás személyisége, zeneszerző elnökölt a közelmúltban egy baranyai konferencián, amelyen az előadók a magyar őstörténettel, a magyarság különféle emlékeivel foglalkoztak. Talán közismert róla, hogy ő maga is autodidakta módon történésszé vált, s hogy ismereteit szeretné fölhasználni ahhoz az új rockoperához is, amelyet az államalapítás millenniumán, 2000. augusztus 20-án fognak bemutatni. A mű címe: „Veled, uram”, és István király korába visz újfent. „Veled, uram” A mű készülget már, váza, a főbb elképzelések papíron vannak. Éppen ezért a kérdés kézenfekvőnek tűnik:-Hogy kerül Szörényi Levente a múltkutatás központjába?- Érdeklődésem nem minden előzmény nélküli. Ha visszatekint az ember az életútjára, megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a magyar történelemhez húzzák és meghatározzák az ember világlátását.- Például a szüló'i ház?- Mondhatjuk. De számtalan dolog ért az élet folyamán, ami egy ponton aztán meggyökeresedett, ami meghatározta további érdeklődésem. Ilyen a honfoglalás kora, környéke, a magyar legendárium. Áz első munkám, a Kőmíves Kelemen talán kevésbé köthető hozzá, de utána az „István a király” már igen. Szinte klasszikussá vált a közönség ragaszkodása és sze- retete révén. Aztán pedig jött az „Attila”, amelynek felújítását éppen néhány hete vitték ismét színre Szegeden, a szabadtéri játékokon.-És most készül az újdbb, nagyléptékű rockopera.- Való igaz, a millenniumra készülünk, az államalapítás ezredik évfordulójára. A darab tulajdonképpen az „István, a király” folytatása, az idősödő király egyébként nem minden tragédiáktól mentes sorsának a bemutatása. Ugyanis egyetlen szem fiúk, a trón várományosa, az utód váratlanul meghal, s mi Bródy Jánossal ezt az Imre herceget állítjuk a darab középpontjába, mint romlatlan, pozitív hőst.- István miként jelenik meg?-Már az első darabban is mint egy ambivalens, a körülmények által hajszolt embert jelenítettük meg, és most még inkább, a „Veled, uram”-ban mint szenvedő embert mutatjuk be. Ellentétben fiával. Imre az abszolút pozitív hős. Tudjuk, hogy a történelemben nincsenek hipotézisek, de egy darabban lehetnek, s mi úgy tekintünk Imre hercegre, mint akinek feddhetetlen személye talán képes lett volna bizonyos történelmi problémákat megoldani és lokalizálni. Erre készülünk. Éppen ezért nem kerülhettem el, hogy beássam magam a kor történelmébe, hogy jobban megértsem: mi történt akkor, mi történt azóta, honnan jöttünk mi magyarok, miért, és persze, hogy merre tartunk.- Önnek korábban hobbija volt, mára pedig szakmájává vált a magyar őstörténettel való foglalkozás.-Nem kötelező egy zeneszerzőnek megértenie azt, amivel foglalkozik, de nem árt. Miután láttam, hogy a szerzőtársaimnak - különösen Bródy Jánosnak, akivel a legrégebb óta dolgoztam együtt, s most újfent közösködünk - nem lételeme, hogy a magyar múlttal foglalkozzon, muszáj volt beásnom magam. Nem mindig és mindenkor érezte egy zeneszerző, hogy megértse azt a kort, amelyhez fordult, de például Wagner ilyen volt. ő is kutatta azt a mítoszvilágot, amelyhez aztán oly nagyszerű módon nyúlt.-A mai világunk ezt kiprovokálja?- Inkább úgy mondanám, ahhoz, hogy az ember el tudjon igazodni a jelenben és a várható jövőben, elkerülhetetlen a múlt ismerete. Meg kell értse, hogy mi történt eleivel korábban, és miért történt mindaz, ami történt. Vallom, hogy egyébként nem képes valóban megválaszolni azokra a kihívásokra, amelyekkel nap mint nap találkozik, s nem képes, hogy velük szemben megjelenítse saját akaratát.- Milyennek látja a mát?-Rossznak. De nem politikai értelemben, ugyanis nem szeretném jellemezni az éppen aktuális politikai kurzust.-Akkor tehát miért rossz a jelenünk?-Nyolcvan éve nagyon undorító körülmények között szabdalták szét a történelmében gazdag országot, területi, gazdasági, szellemi és szakrális értelemben is. A folyamat akkor és ott kezdődött. Csoda az a lelki erő, amellyel a magyarság és a magyarságba integrálódott népek ellenálltak ennek. Beleértem a zsidóságot is. Persze, most arról a századfordulós zsidóságról beszélek, amelynek ugyanúgy szétverték az otthonát, amely ugyanúgy megszenvedte az azt követő évek nyomorúságát, mint oly sokan mások. A világon nem volt még egy ilyen országcsonkítás. Nos, tehát ebből a múltból kell értékelnünk azt a globalizációt, amely felé halad ma a világ - meglehetősen könyörtelenül. Ezeket a globalizációs ártalmakat pedig csakis a múltunk ismeretével tudjuk távol tartani. István királlyal, s ha kell, Imre herceggel.- Tehát a probléma nem negyven éve kezdődött.- Jól mondja.-Sokan az egyesülő Európában látják a trianoni határok feloldásának lehetőségét, azt, hogy a Kárpát-medence népei újra együtt legyenek.-Ha gyanútlanul közelít az ember ehhez, akkor még azt is mondhatná, hogy itt a megoldás. Csak az a baj, hogy a gyanú Trianon óta nagyon beivódott az emberekbe.- Már lassan mindenki 2000- re tekint, alighanem minden szomorúság nélkül búcsúzva e századtól.- Ha csak a Nyugat volna a világon, az ember könnyen és a jövőben reménykedve búcsúzna e századtól. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni azonban arról, hogy ott a Kelet iá, mondjuk Kína a milliárdon felüli népességével. S bár a naptár ott is ugyanaz, de a kultúrájuk, mentalitásuk okán egészen másképpen gondolkoznak. Ekképpen a kétezredik év eljövetele nekünk, európaiaknak nemcsak egy érdekesség, egy felejthetetlen, pezsgőt durrog- tató „kibővített” szilveszter, hanem jóval több annál. Tartalma van. Jubileum is, az oly sokszor megszenvedett hitünk, keresztény mivoltunk sajátos ünnepe. Ámely sok-sok embert mozgósíthatna másképpen is, de amelyről az utóbb végzett néhány közvélemény-kutatás sorén kiderült, hogy igen keveseknek jut eszébe. S ez már valóban a világ vége. De nem olyan, hogy elsötétül az ég, dörög és villámlik, és az igazság- osztó hatalmas Isten egyetlen ujjával megsemmisít mindent. Hanem olyan, amikor már olybá romlanak az erkölcsök, hogy erkölcsi alapról már igazából semmit sem tudunk felépíteni. És sajnos mindez részben már bekövetkezett. Kozma Ferenc Imrét is vadkan ölte meg # Mondják, ha politikai ármány húzódott a háttérben, többnyire a „vadkan ölte meg” verzió került elő a magyar történelemben. Nos, Imre herceget, István és Gizella egyetlen fiát, a trónörököst is a vadkan sebezte halálra. Imre herceg 1007-ben született. Neveltetését Gellért püspök (Szent Gellért) az aszkézis irányába terelte, s bár megnősült, a fáma szerint „tartózkodó életét” ezt követően is folytatta. # István király oly szép parainézist intézett fiához politikai végrendeletként, hogy az később - századok múltán - a Corpus Jurisba, Werbőczy Hármaskönyvébe is bevétetett. # 1031. szeptember 2-án Imre herceget egy vadkan megölte. Sírjához (Székesfehérvárra) már életében sokan zarándokoltak. VII. Gergely pápa 1083. november 4-én emelte a szentek sorába. Csontjait (a neki tulajdonított csontokat) ma is a fehérvári cisztercita templom őrzi. Árpád-kori napfogyatkozás L assan poroszkálunk az úton, széles sorokban a Nemzeti Történelmi Emlékpark felé. 1999. augusztus 11-ét írunk. Ha nem csivitelne előttem egy szőke német lány, nem kattognának a fényképezőgépek, és ha még a szemem is lehunynám, hihetném azt is, hogy a bolgár Zalán vert seregében ballagunk a családommal, és a fölöttünk diadalmasan villogó, pupillánkat is szétfeszítő ég nem más, amint Árpád mindent legyőző Kardjának tündöklő lapja, mit Attilától örökölt. M egtalálni a helyszín legenda szerinti egyezéseit is. Árpád, miután a Duna-Tisza közét uraló bolgár fejedelem seregeit szétverte, ide, a Kört- vély-tóhoz vonult a törzsfőkkel, hogy heteken át az új nemzet megalapításáról tanácskozzanak. Mára csak annyi lett a különbség hogy a közeli, Ópusztaszertől északkeletre fekvő tavat Dongér-tónak nevezik, és az országgyűlést nem szakította meg nyári szünet a kötelező szabadságolások miatt. Frakciózásra viszont gyanakodhatunk, különösen, ha Koppány makacs fekete üstökét is látni véljük a tábortűz esti fényénél, amint egy újabb ürücomb vastagjába harap, nem tagadhatjuk a vakaródzást sem a szúnyogok besenyőknél is kíméletlenebbek támadása miatt. E gykorú leírások szerint már Attila, majd Árpád seregének lovasai is képesek voltak elsötétíteni a Napot az ég vásznát feketére fércelő nyílzáporral. De ha a Földön és a jelenben maradunk, tudnivaló, hogy most csak arra vagyunk kíváncsiak, hogyan sötétíti el a kicsinyke Hold a Napot, és akinek ez az optikai színjáték kevés, az azt is elválja, hogy nyíljon meg a gonoszok alatt a föld, és amikor a nappali éjszakában föltámad a szél, az igazak a szél hátán röpüljenek föl Istenhez. F eleségemmel s immáron felnőttkorba ért gyermekeinkkel vonulunk, május elsejékre emlékeztető fegyelemmel, de a jovialitás és áhítat az égi tünemény mindenhatóságának szól, türelmünket pedig a prózai felismerés acélozza, hogy a jelenség az emlékparkon kívül is megtekinthető. Sőt, számos állóhelyet is választhatunk Angliától egészen Iránig. Ám egyszer csak jőve egy hírnök az irdatlan sor elejéről, hogy ez a pénztárhoz törekvő csapat, amelyben egy órája veszteglünk, először át fog kelni a Vereckei-hágón, majd a Feszty-körképhez vált belépőt - már az éjféli turnusoknak adják ki a 800 forintos jegyeket -, de ne csüggedjünk, mert odabenn a kupola alatt van egy sokkal kisebb sor, amely úgy viszonyúk ehhez, mint a vízisikló az anakondához. Mindazonáltal a közönség fele már egyszerűen belógott, és Lagzi Lajcsi pódiuma mellett nyakalja a sört. M aga az ég a megmondhatója, hogy ez a kiszólás túlzás, a nézők többsége nem nyakai, meg van illetődve a várható égi jelenségtől, a kunhalom zöld füvén telepszik le, szemben Lagzi Lajcsi pódiumával és hatalmas hangszóróival, s hagyják magukat elhódítani a világvége-űző lakodalmas zenével. Sőt, a mikrofon alatti kispódiumon egy ékesebb férfi vad táncba kezd, akit Lagzi Lajcsi biztatására körültáncol néhány nő is. Afféle ellen-dans macabre ez a szikrázó ég alatt. A nagypódiumon fölbukkan Deutsch alvezér is, díjakat ad át az atlétikai verseny szellemükben sérült kicsinyeinek. A halom legmagasabb pontján állunk sokadmagunk- kal, tőlünk északra is, keletre is nyüzsög a nép, a tévések operatőre toronydarura emelt erkélyre fészkelte be magát, Árpád atyánk emlékművét lógó kábelek takarásában látni. Eget kémlelők lepik el a három, részben egymásra épült templom kirajzolódó alapfalait is - köztük az István király rendeletére épült bencés monostor a legrégebbi -, de a mesterséges tó, a partra vont bárkák körül és a kiállítási kupolák szájánál is áramlik a tömeg, akárcsak a felhők az égen. M ert a nagy várakozás csattanója ez lehetne. Beborulna és elsötétülne az ég, anélkül, hogy látnánk Dávid és Góliát ütközetét, s már idő előtt hármat kukorékolna a kakas. Ám a Messiás mégsem érkezik rangrejtve. A Hold most Fekete Madonnává válik, a Föld árnyékába temeti az arcát, hogy fölragyogjanak a csillagok. Atyai glória keretezi sötét, láthatatlan mosolyát. Idelenn csak egy apa kiált rá kisebbik lányára kétségbeesett dühvei, mert az egy hosszú pillanatra a látványon felejtette fedetlen tekintetét. Bóka Róbert i i 4 *
