Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-27 / 174. szám

1999. június 27. Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Harmadik oldal ■■■■■■■■■■■■I Bonyhádi gojzer bajor lábakon Azt mondja a fáma: ha egy bajor em­bernek nincs népviseletként használt, zöld nyelvvel és szegővel, havasigyo- pár-rajzolattal díszített, bonyhádi gojzervarrott cipője, az elveszett em­bernek tarthatja magát. Egy jófajta varrott cipő testvérek között is 450-500 márkát is kostái. Az igazi gojzervarrott lábbelinél kézzel öl­tik az erős bőrtalpat a rámához, illetve a borjúbőrből készült felsőrészhez, s még a bélése is bőrből van. A bonyhádi Botond Cipőgyárban gyártottak olyat is, amely ra­gasztással készült, de végül többségében megmaradtak a varrásnál, csak már nem kézzel, hanem géppel. Idősebb cipészek ma is mondják: az az igazi gojzervarrott ci­pő, amelyet kimondottan kézzel gyárta­nak, s minél több sor varrás van rajta, an­nál értékesebb. Bonyhád ragaszkodik múltjához. Bár a valamikor több százezer pár cipőt készítő Botond szétforgácsolódott, a városban több cég is foglalkozik cipőgyártással. Kö­zülük többen megőrizték a hagyományos technológiát. A Botond ma is évente száz­ezer pár varrottat exportál a század köze­pén itthon is valamiféle státusszimbólum­nak számító gojzervarrottból. Hazafi J. Új nyár, új fürdőruhadlvat - mondjuk sztereotip módon. S ez így is van. De vajon a nudisták-naturisták számára mit jelent a divat szó, ha a strandra mennek? Akad-e követendő megjelenési etikett, s válto­zik-e az évek folyamán? ■MHHIHgBi A napokban ért véget a naturisták sport-világtalálkozója a Rovinj mellet­ti Monsenában, ahol sakkban magyar bajnokot avattak és egy magyar hölgy nyerte meg a hula-hopp karikázás vi­lágbajnoki címét. Ezen az adriai nu­dista sporttalálkozón természetesen mez nélkül jelentek meg a csapatok - volt kosárlabda, röplabda is -, de azért némi testfestéssel megkülön­böztethetők lettek az egyes nemzetek képviselői. A testfestés egyébként évek óta di­vat a meztelen napimádók körében. A testfelület különböző helyein, akár az intim részeken is. De nem az eltávo­líthatatlan, örökre éktelenkedő teto­válás az igazi módi, hanem az a díszí­tés, ami lemosható, a matrica, amit ha megun az ember, leszedhet magá­ról. Különösen a külföldiek, németek- hollandok stb. körében. Időről időre találkozik evvel dr. Lenkey Katalin, a balatonberényi na­turista kemping és strand igazgatónő­je is. De csak a fiataloknál. És persze divat az ékszer, a fülbevaló, nyakra- való, a derékon átszaladó gyöngysor avagy a lábikrán - vagy másutt fityegő fityegő. Az idősebb korosztálynál a legter­mészetesebb állapot a jellemző, sem­mi festés, semmi ékszer; elég egy ápolt frizura. S a csendes, nyugodt környezetben fekvő Berényben - ahol szeptemberben rendezik majd meg a hazai naturisták második országos ta­lálkozóját - többnyire az idősebb kor­osztály ad egymásnak randevút. A minden ékítéstől mentes „testdivatju­kat” mindössze a szúnyogcsípések helyei zavarják meg. Hasonlóan a testdíszítés-mentes- ség mellett voksolnak a hazai naturis­ták országos egyesületének vezetői is, nem feltétlenül örvendve ezeknek a divathóbortoknak. Sokak szerint a naturizmusnak éppen az a lényege, hogy úgy élvezni a nyarat, napfényt és vizet, ahogyan az embert az Isten megteremtette. Éppen ezért igyeksze­nek jó példával elöl járni. S ha ma a nudisták stranddivatjáról kérdez az ember, a válasz csak annyi: minél ter­mészetesebb az ember, annál von­zóbb. S mint ahogy nincs szükség a fürdőruhára, nincs Szükség semmi egyébre sem. Az emberi test önmagá­ban esztétikus. E napokban tartják a naturista strandok és szervezetek világtalálko­zóját Agistri szigetén. Ez a sziget az első Görögországban, amely minden szegletében szabad terület a testkul­túra követőinek. Több tízezren érkez­tek e kies vidékre, s az összbenyomás szerint tényleg a kulturált megjelenés a divat. K. F. Szita újabb torpedója: Kékes megdöbbent Újra reflektorfénybe került a dél-dunántúli régió-vita. Szita Károly kaposvári polgármester a Somogyi Hírlap tegnapi számában kemény szavakkal ostorozza a készülő terület- fejlesztési koncepciót és programot, mondván, az anyag nem veszi figyelembe Tolna és Szekszárd, valamint So­mogy és Kaposvár érdekeit. A Baranya Megyei Közgyűlés elnökét, Kékes Ferencet megdöbbentette a nyilatkozat, és a somogyi elnök sem érti, Szita miért támad. A Regionális Fejlesztési Tanács júliusi ülésén kellene elfogadni azt a programot, amelyet az AACM nevű konzorcium dolgo­zott ki. Szita Károly, Kaposvár polgármestere (első képünkön) a Somogyi Hírlap tegnapi szá­mában egyoldalúsággal vádolja a tervezetet és kijelenti, azt fog­ja javasolni, hogy azt átdolgo­zásra adják vissza a konzorci­umnak. A vélemény csak rész­ben új: egy, a múlt héten rende­zett szakmai vitán Kaposvár már jelezte, hogy önkormány­zatuk leszavazta a tervezetet, mivel az számukra elfogadha­tatlan. Szita azt kifogásolja, hogy a tervezetben Somogy és Kapos­vár nem kap társadalmi és gaz­dasági súlyának megfelelő sze­repet, a fejlesztési javaslatok ki­zárólag Baranyára és Pécsre fi­gyelnek. A fideszes polgármes­ter ezúttal már nem említi, hogy a régióközpontnak feltét­lenül Kaposvárnak kell lennie, de hangsú­lyozza, hogy városa társ­központként megkerülhe­tetlen. Állítása szerint a prog­ram megfeled­kezik a termál- és gyógyturiz- musról, a Duna-Dráva Nemzeti Parkról és a Balatonról is, sze­rinte annak elfogadását csak azért sürgetik, mert a készítő konzorciumnak ki kell fizetni a munkáért járó mintegy húsz­millió forintot - pedig nem is ér ennyit. Kékes Ferencet, a Baranya Megyei Közgyűlés és a Regio­nális Fejlesztési Tanács soros elnökét (második képünkön) megdöbbentette Szita nyilatko­zata, amely szerinte részint megalapozatlan, részint valót­lanságokat tartalmaz. Kékes la­punknak elmondta, a hiányolt elemek jó része megtalálható az anyagban, számos - épp a somogyiak és a tolnaiak által megfogalmazott - javaslat pe­dig hamarosan bekerül a még mindig alakuló koncepcióba. Úgy véli, komoly szakmai kö­rökben fel sem merült, hogy ez egy rossz anyag lenne, ugyan­akkor nem hiszi, hogy egy olyan politikai torpedóról van szó, amelyre „felülről” biztat­ták volna Szitát. Kékes bízik abban is, hogy az anyagot júliusban elfogadják majd, erre pedig nem a kifize­tendő pénz, hanem a fejlesztés szempontjából van hatalmas szükség. Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke szin­tén értetlenül áll a nyilatkozat előtt. Szerinte Szita Károly úgy csinál, mintha az elmúlt egy hónapban nem történt volna semmi, azaz a számos somogyi és tolnai javas­latot nem vi­tatták volna meg az érintet­tek. Azt felté­telezni pedig, hogy ezek nem épülnek be az anyagba, egyszerűen bolondság - tette hozzá. Gyenesei azt mondja, ha ez megtörténik, ők mindenképp áldásukat adják majd a kész koncepcióra. Lendvai Dávid Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából LÁSZLÓ nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 4.46, nyugszik 20.45 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 505-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: LENDVAI DÁVID Hatalmas és dicső László nevünk a szláv Vladislavból származik (Ladislo - László). Aki ezt a nevet viseli, az (jelentése szerint) birtokosa a hata­lomnak és a dicsőségnek. Becézéskor használhatjuk a Lacó vagy Lacinkó változa­tokat is. Vízállás és hőfokok a Du­nán és a Dráván: Mohács 644 cm, áradó, 16,8, Őrtilos 18 cm, apadó, 14,2, Barcs 99 cm, apadó, 16,6, Dráva- szabolcs 325 cm, apadó, 19,2. Mobil hívószámunk: 06-30/9505-550 Internet Napi szemelvények olvashatók az Új Dunántúli Naplóból az Interneten www.baranyanet.hu Egyie trükkösebbek a Hogy mennyi turista látogat el Idén a magyar tenger partjá­ra, az ma még megjósolhatatlan, a szakemberek minden­esetre erre az évre csökkenést prognosztizálnak. A kereske­dőknek, a kölcsönzőtulajdonosoknak és az önkormányza­toknak egyre több trükköt kell bevetniük, ha hasznot szeret­nének látni az egykor szebb napokat látott turizmusból. balatoni árak Vigasságok Dombóváron Hét végén rendezik a vá­rosban a Dombó Expo te­rületén a Pál-napi vigassá­gokat. A programok szomba­ton filmvetítéssel, könnyű- és komolyzenei koncertek­kel kezdődtek. A mulatság ma folytatódik, városszerte kisbírótoborzóval invitál­ják az embereket az arató­ünnepre és a kaszaszente­lésre. Mivel 1999 a gasztronó­mia éve, ezért különféle népek zenéjét, táncát és konyháját is megismerhe­tik az érdeklődők. ír és gö­rög népzene szól majd, sőt, lesz horvát táncbemu­tató is. A szabadtűzi főző- és sütőversenyen különle­ges ősi magyar ételeket ké­szítenek. A rendezvényen képző-, ipar- és népművészeti kiál­lítások is várják a látogató­kat, a különleges utcaszín­házban pedig csepűrágók és tűznyelők gondoskod­nak a felhőtlen szórako­zásról. K. A. Ha nem a Balaton partján akar­juk kipihenni fáradalmainkat, de mindenképpen víz közelé­be vágyunk, akkor is fel kell készülnünk arra, hogy jó pár értékes magyar forintot veszí­tünk a kalandon. A régió strandjainak többségén 300- 400 forintba kerül egy felnőtt­jegy, ha pedig az ott elfogyasz­tott üdítőt, sört és fagylaltot is belekalkuláljuk a költségvetés­be, akkor egy négytagú család két-háromezer forint alatt alig­ha ússza meg a látszólag fel­hőtlen lubickolást - és ekkor a különböző napozószerek árá­ról még nem is beszéltünk. Mindez persze csak akkor igaz, ha nem kell autóznunk (buszoznunk, vonatoznunk) azért, hogy elérjük a legköze­lebbi strandot, a Dél-Dunántú- lon ugyanis egyre kevesebb ta­lálható. A szabad vizekkel nem árt vigyázni, vagy fertőzöttsé- gük, vagy pedig veszélyessé­gük okán. Az elviselhetetlen kánikula azonban biztosan vízhez üldöz majd bennünket idén is. Azok, akik a Balatont vá­lasztják, azzal a talán elsőre furcsának tűnő ténnyel találják magukat szembe, hogy alig- alig akad már fizetős strand. A bölcs önkormányzatok a leg­többet ugyanis szabadstrand­dá alakították - jól megfontolt üzleti érdekből. A vendégek így is úgy is olyan helyet keres­tek, ahol nem kellett fizetni a napozásért és a lubickolásért - a fizetős strandok pedig nem sokkal tudtak több szolgálta­tást nyújtani, mint a nem fize­tősek. Ily módon az önkor­mányzatok inkább bérbe adják a területeket, az azokat hasz­nosító vállalkozók belépőt nem szedhetnék, viszont a kü­lönböző kölcsönzők és laci­konyhák üzemeltetéséből vagy továbbpasszolásából hozhat­ják be a hasznot. Másként trükköznek a vál­lalkozók a parkolási díjjal. Ha például az jut eszünkbe Siófo­kon, hogy leállítjuk autónkat, nem árt, ha legalábbis egy atomóra van a zsebünkben. A városban ugyanis minden megkezdett parkolási óráért kemény 120 forintot kell ki­csengetnünk, mindegy tehát, hogy két órára és egy percre hagytuk magára járgányunkat, vagy két órára és ötvenkilenc percre, a végösszeg minden­képp 360 forint lesz. Persze akad olyan település is, ahol egy fillért sem kérnek a parko­lásért - itt abban bíznak, hogy nagyobb eséllyel költjük el pénzünket, ha nem az autóban ülünk. Zöldség- és gyümölcs­fronton a helyzet az elmúlt években jottányit sem válto­zott. Gyakorlatilag mindegy, hogy a parton, vagy tíz utcával beljebb vásárolunk, egy tele­pülésen belül minden nagyjá­ból ugyanannyiba kerül. Bölcs tanácsként javallhatnánk ugyan, hogy ugorjunk egy-két faluval följebb, de az a helyzet, hogy ott legtöbbször csak ve­gyesboltok működnek - ahol azt az árut, amit keresünk, könnyen lehet, hogy meg sem kapjuk. Ha megéhezünk, és étterem­be vágyunk, azzal számoljunk, mintha egy elegáns belvárosi' helyre ülnénk be. Bár, ha sze­rencsénk van, akár olyan he­lyet is kifoghatunk, ahol van napi menü, és nem is kerül többe 6-700 forintnál. Ha meg­teszik a talponállók vagy a par­ti bodegák, akkor úgy kalkulál­junk, hogy minden étel (le­gyen az pizza, hamburger, hal vagy kolbász) jó harminc­negyven százalékkal kerül töb­be, mint bárhol máshol. Meg­lepő, de az egykori balatoni fő­fogás, a lángos egyre inkább kiveszőben van a partról, so­kak szerint azért, mert kicsi rajta a haszon. L. D. Kölcsönzési dijak Robogó: 1200-1500 Ft/óra Bicikli: 300-600 Ft/óra Vízibicikli: 800-900 Ft/óra Csúszdás vízibicikli: 1000 Ft/óra Minikajak: 500t600 Ft/óra Személyi díj: Kis sátor: Nagy sátor: Autó: Kis lakókocsi: Nagy lakókocsi: 1000 Ft/nap Lakóbusz: 1000 Ft/nap t 1 «

Next

/
Thumbnails
Contents