Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-26 / 173. szám
Március idusán a Petőfi- szobornál Szabadságot, függetlenséget és demokráciát! A rendszerváltás folyamatában 1989. március 15-e fordulópont volt. Kiderült, hogy lehet békében és nyugodtan ellen-ünnepelni, Pécsett tízezrek (Budapesten százezrek) vettek részt az ellenzéki pártok által szervezett „külön demonstrációkon”, s nem történt sehol atrocitás. Pedig az állampárti vezetők az előzetes információk alapján (az elhárítás megkettőzött munkát végezhetett) értesültek pl. a Magyar Televízió épülete elfoglalásának szándékáról, s ezért már március elsején az MSZMP Politikai Bizottsága felhívást fogadott el: a nemzetnek együtt kell emlékeznie az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepén. 1989 márciusára a Magyar Demokrata Fórum országosan és helyileg is meggyarapodott; talán az ellenzéki szervezkedések körében a legtöbb érdeklődő és kíváncsiskodó (?) e szervezet fórumaira ment el. Az ok talán abban keresendő, hogy az MDF nem pártként, hanem amolyan népfrontos szervezetként jelent meg ez- időtájt, elfogadva sokféle különböző nézetű és ideológiát valló embereket; olykor a balos, reformnézeteket is. így, aki elment politikai rendezvényeikre, lehetett egyszerű érdeklődő is; nem kellett igazából színt vallania. Atnit egyébként nyugodtan megtehetett volna, hiszen a hatalom már nem gátolta, legfeljebb csak figyelte az ellenzéket és megpróbált igazodni a követelésekhez. Jellemző például, hogy március elején nyitották meg a börtönajtókat a katonai szolgálatot korábban megtagadó fiatalok előtt, bár az intézkedés felemás volt. Hiszen kimondták, hogy az új honvédelmi törvény megjelenéséig a szabadulok büntetett előéletú'ek lesznek. Hogy mi lesz azután? Erre nem volt válasz, csak sejtés. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága szóhasználatában az ellenzéki szerveződések alternatívok összefoglaló néven szerepeltek, s megfogalmazták az -ad hoc felállított Baranya Megyei Közvélemény-kutató Csoport fölmérésének eredményeként, hogy a párttagok (MSZMP-tagokról van szó!) „nem ismerik igazán az alternatívokat, vegyes érzelmekkel, félelemmel vagy éppen ellenszenvvel viseltetnek irányukban.” Akkor az MSZMP-nek 26 000 tagja volt Baranyában. A Magyar Demokrata Fórumnak ekkor a korabeli írások tanúsága szerint már 13 000-es tagsága volt, s berkeikben arról folyt a vita, hogy miként tovább? Fórumként vagy pártként. Eső országos gyűlésüket bizonyára nem véletlenül éppen március 11-éré hívták egybe. Budapesten, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem aulájában mintegy félezer küldött jelent meg. A leendő párt első, nagyszabású országos rendezvényére meghívták Szűrös Mátyást - aki akkor az Országgyűlés elnöke volt - és számos, Budapesten akkreditált diplomáciai képviselet vezetőjét. A világ sajtójának figyelme is e rendezvény felé irányult, melyen Csoóri Sándor kiemelte: tévedés lenne azt hinni, hogy az MDF értelmiségi csoportosulás, úgymond az írók, tollforga- tók játéktere. Több annál. E szellemi mozgalom valójában politikai küzdőterep. Bíró Zoltán, az MDF akkori elnöke a szervezet létrejöttét és addigi működését elemezve a jövőre is utalva megfogalsok feje fölött fogalmaznak meg követendő célokat. Ugyanakkor a fórumon nincs kötelező szentencia, mindenki mazta: „Elkerülhetetlen, hogy az MDF - amennyiben részt kíván venni a politikai életben - előbb vagy utóbb megszervezze a maga pártját. ” Hiszen az MDF-nek jelen kell lennie az elkövetkező választáson. Egyébként az országos gyűlésen szorgalmazták, hogy az átmeneti időszakra Magyarországon alkotmányozó nemzet- gyűlést kellene összehívni. „Szabadságot, függetlenséget, demokráciát” címmel fogadták el politikai programnyilatkozatukat a küldöttek, melyben az MDF összefogásra szólította fel az ország megújulását őszintén akaró demokratikus erőit, kimondva, hogy céljuk: Az ország ismét európai kultúrájú, civilizációjú, független ország legyen; szabad, öntudatos, elégedett és erkölcsös polgárok hazája. A gyűlésen résztvevők többségi döntése alapján az elnökséget avval a feladattal ruházták fel, hogy dolgozza ki az MDF párttá alakulásának feltételeit, programját. De hangsúlyozták: ne ideológiai párt legyen, hanem programpárt. FOTÓK: DN. ARCHÍV elmondhatja a saját álláspontját, véleményét, ezáltal sokszínű. Álláspontját akkoriban sokan osztották Baranyában is. (Ne felejtsük el, ekkor még a választások messze voltak, s nem élt a kikötés, miszerint csak párt (!) vehet részt a megmérettetésben.) Dr. Wéber János az ellenvéleményt képviselte: mint alapítótag és mint leendő politikus meg volt győződve arról, hogy csak pártként tud hatékonyan részt venni az MDF a magyar köz és politikai életben. A kép- léken^ fórumállapot mindig a megszűnés-szétbomlás veszélyét tartogatta. Az más kérdés, hogy később, az őszi második országos gyűlés után, a más Fáklyás felvonulás címeres zászlókkal párttá alakult MDF-ben lassan megkezdődött a különféle nézetek és elképzelések ütközése, a letisztulás hosszúra nyúlt, több éves erős vérveszteségekkel járó folyamata. A többpártra szakadás. Az MDF márciusi országos gyűlésén ott volt a baranyai küldöttek között dr. András- falvy Bertalan és dr. Wéber János. Két különböző mentalitású és a párttá alakulás kérdésében más-más véleményt hordozó ember. (A küldötteket a megyei küldöttküldő közgyűléseken ezek szerint választották meg!) Dr. Andrásfalvy Bertalan szerette volna elkerülni a pártosodást - aminek sokszor hangot adott -, hiszen mint azt utólag is megemlítette, az a fórum jellegével ellenkezett volna. A párt nem tűr ellentmondást, direktívákban gondolkozik, vezetőik olykor máDe maradjunk még a márciusi - hosszú idő után első, igazán szabad és önfeledt - ünnepségeknél. Tény, hogy sem az országos, sem a helyi megemlékezéseken nem tudták egy szekértáborba vinni az MSZMP-t az alternatívokkal. Ugyanakkor biztató volt, hogy sikerült az órákat egyeztetni és többnyire különböző időpontokban kezdődtek a „kétféle”, de azonos retorikájú megemlékezések; mind az MSZMP, mint pedig az ellenzékiek a demokratizálódás és a párbeszéd odaadó híveként léptek fel. Budapesten az MSZMP a Múzeum-kertben tartott nagygyűlést, melynek szónoka Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt, s érdekességként megemlíthető, hogy felszólalt a baranyai Vörös Vince, akkor a Független Kisgazdapárt társelnöke, és Ruttner György is, a később kiebrudalt szociáldemokrata vezető. (Talán éppen ezt nem tudták megbocsátani neki.) Budapesten a „függetlenek” - 31 szervezet - a Petőfi-szo- bomál kezdte az ünneplést, ahol a Történelmi Igazságtételi Bizottság nevében beszélt Mécs Imre (ma SZDSZ-es képviselő), majd a Magyar Televízió épülete előtt Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja, a korán elhunyt költő és politikus mondott gyújtó hatású beszédet. Kinyilvánította, hogy a tévé az egész nemzeté, s egyben önálló műsorokat, szabad műsoridőt követelt a független pártok és mozgalmak számára. A tömeg nem rohanta meg a tv-székházat, hanem elvonult. Kétfelé válva. Az MDF és szimpatizánsai a Táncsics-szo- bomál kötöttek ki, ahol Kulin Ferenc, elnökségi tag mondott beszédet, az SZDSZ és szimpatizánsai pedig az Eötvös-szo- bomál álltak karéjba, hogy Tamás Gáspár Miklóst hallgassák meg, a párt ügyvivő testületének tagját. Utóbbi arról is beszélt, hogy ideje lenne az új szervezeteknek fölhagyniuk az egymással szembeni ellenségeskedéssel. Pécsett március 14-én este ünnepelt nagyon békésen az ellenzék. Egyöntetűen Andrásfalvy Bertalant, az MDF elnökét kérték fel (egy héttel az ünnep előtt, még kórházi ágyán) az ünnepi szónoklat megtartására. A program szerint az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik a Kossuth-szo- bomál gyülekeztek, majd lassú, fáklyás menetben értek el a 48-as térre, a Petőfi- szobor elé. A beszéd alaphangját Petőfi Nemzeti dala adta meg. Andrásfalvy kimondta, hogy helyre kell állítani Magyarországon a közbizalmat, kifényesíteni a magyar nevet, félretenni a gyűlöletet. Az eseményről tudósító így zárta írását: A békés, emberi, európai megemlékezés után az emberek elindultak hazafelé. S talán átgondolták azt is, hogy miért volt hosszú évek óta a legnagyobb tömeg, 1989 március idusának előestélyének ünnepén, Pécsett. Azóta sem voltak ennyien pécsi márciusi ünnepen. Kozma Ferenc Következő rész kedden: Az 1989-es baranyai közvéleménykutatás szerint a legismertebb alternatív szervezkedés az MDF - a megkérdezettek 28 százaléka hallott a fórumról. Játék a tamponnal A fogyasztói társadalom semmi egyebet nem tesz, mint hizlalásra törekszik. Két irányú a dolog: hízzon, gyarapodjon a pógár, aztán az elköltött pénze hizlalja és gyarapítja a gyártót és eladót. Az évezred utolsó előtti évében soha nem látott ajánlatokkal próbálják még több vásárlásra és márkahűségre (kár, hogy a Márka üdítő nem létezik már!) sarkallni a boltokba betévedő jónépeket. A legegyszerűbb rágógumi három beküldött vonalkódjával is minimum kétszemélyes mallorcai utat lehet nyerni, olyan szellemes felszólítással, mondjuk, hogy „Ne rágódjon, hol töltse a nyarat!” Az, hogy mindez legfeljebb két szerencsés csócsálót érint, nagymértékben mellékes. Végül is egy nagy játék az élet. Rettenetesen gazdagok vagyunk, hála istennek, nyakra-főre vásárolunk (nyaklánc, kalap?), és még juj, de izgulhatunk is, hogy megnyerhetjük-e a tízezer póló vagy kulcstartó egyikét. Egyébként tavaly jómagam is mindezek uszályába kerültem, és egy benzincég (öt tankolás - öt pecsét) nagylelkűsége folytán sikerült egy olyan ronda, XXL-es, láthatólag kutyának sem kellő autóskabátot nyernem, hogy végül valamelyik szeretetszolgálat raktárában kötött ki, várván az óriásira hízott szociálisan rászorulót. A prímet tehát a luxusutak vezetik, mert ugye, mi az, ami még nem adatik meg mindenkinek? A messzeség. Eljutni, például a gyémántbányába vagy a Föld azon pontjára, ahol egy méterrel jobbra már holnap van, egy méterrel balra pedig tegnap - ez az igazi időutazás! A csúcs azonban - mert meghódítandó csúcsok min-' dig is lesznek -, az a rádió- szpot, mely így kezdődik: .Játsszon a pont-pont-pont tamponnal!” Hát - izé. Az ókori görög bölcset ezúttal úgy kéne parafrazálni: „Sok van mi gusztustalan, de az embernél semmi sincs gusztustalanabb!” Méhes Károly Egyke pesti ítélőtábla Hosszas előkészítő munka után 2002-től az ítélőtábla válhat a legfőbb bírósági fellebbvi- teli fórummá. Az előzetes elképzelésekkel szemben öt helyett csak egy ilyen intézmény létesül, mégpedig Budapesten - nyilatkozta a szaktárca politikai államtitkára a kormányülés után. A bejelentés elemzéséhez használjuk a jogszabály-értelmezés két klasszikus módszerét: a történetit és a nyelvi logikát. A „hosszas” vitathatatlan, ám elnyúlásának értelme kétes. Alkotmányunkba 1997-ben bekerült, hogy az igazságszolgáltatás rendszerében ítélőtáblák működnek. Ugyanez van a bíróságokról szóló törvényben is. Ez valamivel többnek tűnik a kiforratlan elképzelések ötlet- zuhatagánál. Amíg nem teljesül, az országgyűlés voltaképpen mulasztásos alkotmánysértést valósít meg. Persze az ítélőtáblák létrehozásáról már megszületett a törvény, ám utóbb az is csak az „előzetes elképzelés” kategóriájába süllyedt: az új többségű parlament hatályon kívül helyezte. Vagyis most megint a mulasztásos alkotmánysértés esete forog fenn. Sőt fennen. Az :v igazságügyi tárca mégis ■ „akarom is, meg nem is” módon ígéri' a táblát: lesz, ám újabb két és fél év múlva, és csak egyetlenegy. Vajon miből számolták ki, hogy pont annyira van szükség a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok szintje közé? Lehet, hogy az „egy kormány, egy párhuzamos kancellária” elvét kívánják átültetni az igazságügyi szervezetbe. Vagy a táblabíróságért vetélkedő városok között tesz igazságot a kormány, amikor a kedvenc meg a rátermett között nem választ. Elvégre azon nem lehet megsértődni, hogy amiből csak egy lehet, az rendre Budapestre kerül. Csak egy fővárosunk van, még egyetlen kormányunk is kénytelen ott székelni. Csak egy a baj: az alkotmány- és a bíróságról szóló törvény- következetesen többes számban ír: „ítélőtáblák”. És mindkét törvény megváltoztatásához kétharmados többség kellene. Dunai Imre hetedik oldal 81 Állatkerti szafari: a parkon innen. Tavaly ősszel a Mecseki Kultúrpark vezetői posztjára Kiírt pályázaton a szegedi vadaspark volt igazgatója futott be győztesként. Néhány hónapos ténykedése után - sok másnak is elküldött - keményen kritizáló bejelentés futott be ellene a pécsi önkormányzathoz. Az ügyben pénzügyi vizsgálat indult a költségvetés időarányos túllépése miatt. A szakmai része viszont a tavaly elhatározott szafariparkot, és általában a pécsi állatkerti koncepciót is vastagon érinti. Egyházi István a korábbi munkahelyén az esztendő elején kiírt igazgatói pályázatot nem nyerte el. Pécsre viszont igen izgalmas időszakban települt át. Az előző képviselő- testület ugyanis tavaly kimondta, hogy a város a kökényi területen szafariparkot akar létesíteni. ..a. .....— So ha nem látott tömeg Pécsett a 48-as téren
