Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-06 / 153. szám

A bombázó Marilynt vállalom! • A nyugatiak sehogy sem értik • A családomat megkövetem... • Lesz-e börtönbeli ultiparti? 1999. június 6. Arckép Hetedik oldalm SOMOS ÁGNES INTERJÚJA IM A Kriminális szerkesztőségében már a szokott módon fújtat a légkondi, ször- csög a kávéfőző, csengenek a telefo­nok. Mintha nem is lett volna itt né­hány napja országos hírű „balhé”: házkutatás. Juszt László főszerkesztő szobája csendes, súlyzói a földön he­vernek. Csak két új tárgy került ide: fényképek Balázsról, a fiáról, és Kati­ról, a feleségéről. Menesztését követő­en, amikor a Magyar Televízió előtt hevenyészett sajtótájékoztatót tartott, ezt a két bekeretezett képet szorongat­ta a hóna alatt. Randevú a Háromnevűvel- A Háromnevűtől - ahogyan a té­vések az egyszerűség kedvéért dr. Szabó László Zsolt ügyvezető el­nököt emlegetik - kapta meg a fel­mondólevelét?- Pontosan. Előző héten bekérte a Nyitott száj tekercseit, kedden reggel tízre behívott, hogy megbeszéljük, miként folytatjuk vagy kezdjük el újra a műsort. A Nyitott száj szívügyem, szerintem hozzátartozik a demokrá­ciához.- Ehelyett...- Megkérdezte: ugye, te most azért jöttél, hogy az együttműködés lehető­ségeiről beszéljünk? Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó: megszűnik a Kriminális, itt van a felmondásod, a szerződés szerinti hat hónapot kifi­zetjük. Ennyi! Rábólintottam, hogy értettem, és még ő volt meglepődve, hogy az üggyel kapcsolatosan nincs semmi kérdésem. Mit kérdeztem volna? Talán azt, hogy mi lesz a többi, szép summányi elmaradt kifi­zetéssel?- Sokan arra tippeltek, hogy volt valamilyen „meredek” téma az aznap esti Kriminálisban, amely miatt hirtelen levették a műsorról, és ezért kellett még elé időzíte­ni a maga kirúgását.- A tévéműsorba soha nem vittem bele a „titok­sértést”. Semmi más nem volt benne, csak a tőlünk jól megszokott „bombák”...- Mit szólt ahhoz, hogy aznap este Marilyn Monroe he­lyettesítette Jusztot?- Jé, ezt nem is tud­tam! Nekem akkor más dolgom volt, mint tévét nézni. Egy bombázó vi­lágsztár? Oké, őt szíve­sen vállalom!- Házkutatások so­rozata, rendőrségi elő­állítás. Sejtette volna, hogy mindez megtör­ténhet?- Bevallom, nagyon meglepődtem. Azóta fel­hívott néhány osztrák és német kolléga, de hiába próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mi történt, illetve mi történik, se­hogy sem értették. Azt mondták: nem is érthe­tő, hogyan lehet egy szerkesztőséget bezárni csak azért, mert a mun­káját végzi. Egy német lap tudósítója emléke­zett rá, hogy évtizedek­kel ezelőtt a Spiegel „beszólt” valamit Bajorországban Franz Josef Straussnak, aki megpróbált eljárást in­dítani a lap főszerkesztője ellen, aztán belebukott... Nem tudom, mi volt az eset, de ő tudja.- Most ki van borulva?- Nem, csak meg vagyok döbbenve. Régen is előfordult, hogy egy anyagot nem adtak le, de házkutatások és ki­hallgatás... Még az úgynevezett átkos diktatúra sem ment el idáig. Nem a sa­ját helyzetem keserít el, hanem „a” helyzet. A rendőrök is zavarban voltak- Amikor előállították és kihallgat­ták, volt olyan érzése, hogy most az akasztott hóhér szerepébe került?- Mindenkinek megvan rá az esélye, hogy előállítsák... A rendőrök korrek­ten viselkedtek velem, és örültem, Az alábbi interjú 1999. jú­nius 3-án reggel 10 és 11 óra között, a Kriminális című lap szerkesztőségé­ben készült. Érvényét vesztette 1999. június 3-án 14.30 órakor, amikor Juszt László főszerkesztő bejelentette: a lap megje­lenését kénytelenek be­szüntetni, mivel az 1999. június 1-jei házkutatás során a rendőrség lefog­lalta minden eszközüket és egész adatállományu­kat. Juszt László úgy fo­galmazott, hogy nem kí­ván egyszemélyes forra­dalmat vívni a hatalom­mal szemben. A Kriminá­lis című lap élt kilenc számot • mm hogy eddig személyesen egyiket sem ismertem. Ez így volt jó! Nem szórták szét minden holminkat, udvariasak voltak és Juszt úrnak neveztek. Éreztem, hogy kissé zavarban vannak. Az újságírók gyűrűjében nem mer­ték vállalni, hogy rendőrautóval vigye­nek, inkább beültek az én kocsimba. Kí­nos lett volna, ha Ku­nos Péterhez hasonló­an bilincsbe vernek.- A felesége és a fia mit szólt?- Elég nehezen vi­selték, ami tökélete­sen érthető. Nagyon sajnálom, hogy akaratukon kívül belekerültek ebbe a történetbe, és csak megkövetni tudom őket. Remélem, képes leszek gyorsan helyreállítani az otthoni nyugalmat.- Amikor éjjel hazakeveredett, a felesége nem mondta, hogy hagyd abba, elég már, soha többet...- De mondta, mint ahogy minden feleség mondta volna. En viszont semmit sem tudok langyosan csinál­ni! Annak mi értelme? Mindig voltak zűrös ügyeim, mint például annak idején a Kapolyi-féle eocénprogram kapcsán a többmilliárdos visszaélés, amelyről titokban készült a kétrészes film. Ordenáré botrány kerekedett utána! Szerintem unalmasan se la­pot, se tévéműsort nem érdemes csi­nálni.- Az egyik legjobb barátja Hofi Géza. Ő mit mondott?- Felhívott. Hülyéskedtünk, mint mindig... Aztán azt mondta, nagy baj, hogy elfelejtettem az egyik leg­fontosabb film címét: Óvakodj a tör­pétől! Mi verte ki a biztosítékot?- Ön szerint mi váltott ki ilyen he­ves és rendhagyó reakciót?- Nem amit közöltünk, hanem amit elé írtam... A rendőrök még az utalópéldányt is elvitték, nem tudom megmutatni. Valami olyasmit írtam: elegem van abból, hogy kilenc hónap­ja folyik a hülyítés, debil gyerekeknek néznek bennünket, ahelyett, hogy végre megmondanák, mi történt. A biztosítékot szerintem az verte ki, hogy leírtam: két dolog összemosásá­ról van szó, és ez nem fair dolog.- Mi az a két dolog?- 1998. augusztus 25-én a miniszter- elnök úr bejelentette a titkos eszkö­zökkel való lehallgatást, de nyolc hó­nap alatt csak a semmi derült ki az ügyben, vagyis ennek a bejelentésnek nincs aranyfedezete. A másik a Xénia­féle akármi, amelynek az előző ügy­höz semmi köze. Ez egy magánüzleti történet. Megírtam, hogy elegem van az etetésből. A következmény közis­mert.- A tévében többször humorizált azzal, hogy az Orbán-Van- csik-Juszt hármasból kész a bör- tönultiparti. Komolyan megfordult a fejében a börtön?- Komolyan soha! Pedig azóta már akadnak a partihoz kibicek is... Vi­szont minden tréfa nélkül mondtam: Rákosinál az volt a jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ezt Ká­dár úgy változtatta meg, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Mosta­nában a jelszó valahogy így hangzik: aki nincs velünk, az nincs is...- Az elmúlt néhány nap alatt az ellenségei vagy a barátai száma gyarapodott?- A szakma kiállt mellettem, sok új barátom lett. Észrevették, hogy a nó­ta nem rólam, vagy nem csak rólam szól. Jólesett Jónás Jóska karakán ki­állása, aki nem vállalta, hogy a „kirá­lyi tévében” tovább csinálja helyet­tem a Kriminálist. Egyébként nem is tehetné, azt a címet már régen levé­dettem! De miket is beszélek? Ebben a demokratikusnak kikiáltott ország­ban ma minden lehetséges, legfeljebb per lesz belőle! Nem vagyok szobafogságban- Most hogyan tovább?- A lapnál? Sejtelmem sincs! Elvitték a gépeinket, sok mindent, azt sem tu­dom, hogy fogunk-e a jövőben újságot csinálni. Jogilag nem lehet egy lapot csak úgy megszüntetni, de lehetetlen­né tenni lehet. Érdemes például meg­nézni, hogy az első számainkban kik hirdettek, és belőlük mostanra kik ma­radtak. Egy állami cég nem fog a „megharagudott” állam ellenében hir­detést feladni!- Még a balhés kedd előtt azt mondta: el akar utazni...- El is megyek néhány napra a csa­ládommal. Kell egy kis pihenés, az utóbbi időben túl sok volt a jóból. Nem vagyok szobafogságban, nem mondták, hogy nem tehetem ki a lába­mat Budapestről. Ez egy demokrati­kus ország?!- Milyen a lelkiállapota?- Kissé zaklatott. De mindig optimis­ta voltam, és az vagyok ma is. Szeret­nénk Európához csatlakozni, a Nyu­gathoz hasonlítani. Előbb-utóbb majd­csak sikerül! Postás kerestetik? A sajtótájékoztató, amelyen az újság megszűnését bejelentették, az egyik lap kérdésé­re, vajon mit kereshettek a rendőrök a szerkesztő­ségi házkutatáson, Juszt László elmondta: szerin­te nem is a megfigyeléssel kapcsolatos dokumen­tumokra voltak kíváncsiak. Az az érzése: őt hiszik a „postásnak”, aki a Postabank volt elnökétől, a Bécsben tartózkodó Princz Gábortól, hazahozta azokat az iratokat, amelyeket Kuncze Gábor a par­lament elé tárt. * t ...és rácson túl Rácson innen...

Next

/
Thumbnails
Contents