Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-06 / 153. szám
Embermesék Nyolcadik oldal 1999. június 6. CASTRO SAPKÁT Kiii nnu Ugye, ismerik az egyszeri japán katona történetét? Aki a második világháború végén egy lakatlan, picinyke csendes-óceáni szigeten beásta magát, bunkert épített, géppuskafészket csinált, és nem lohadó lelkesedéssel várta az amerikai agresszorokat... Negyven esztendő múltán találtak rá, ősz szakállal, remegő kézzel állt a vártán, mert elfelejtették vele közölni, hogy a háború véget ért, Japán és az Egyesült Államok legfeljebb a gazdasági hadszíntéren vív öldöklő harcot. Persze - mint oly sokszor a történelemben - nem kell nekünk se nyugatra, se keletre kacsingatnunk, az egyszeri fanatikus nippon harcos reinkarnációja itt él közöttünk, egy szentendrei-szigeti kis településen, Sziget- monostoron. Makrai Ferencnek hívják. Makrai úr 1947-ben született. A dátum csak annyiban érdekes, hogy a4egcinikusabb kritikus sem mondhatja rá, hogy kommunisták ringatták a bölcsőjét. Hősünk mégis igen hamar eljegyezte magát az Eszmével. Alig múlt 15 éves, amikor a Disznó-öbölben kitört a kubai válság. Makrai Ferike legott tollat ragadott és levelet írt. Nem akárkinek, személyesen Fidel Castrónak ajánlotta fel a segítségét. A szakállas vezér - ki tudja miért - nem tartott igényt az ifjú magyar fegyveres támogatására, de udvarias levélben válaszolt, sőt küldött lelkes hívének egy hamisítatlan Che Guevara-sapkát. Innen már nem volt megállás... Hősünk igen tehetséges futballista volt, hívta a Vasas, de ő kijelentette, hogy csak középhátvédként kíván közreműködni. Akkoriban ezen a poszton egy Mészöly Kálmán nevű játékos szerepelt a csapatban... Makrai tehát maradt Monostoron. A ’70-es évek elején aztán az imádott párttal is összerúgta a. port, mint mondta „nem ilyennek képzeltem a kommunizmust”. A szervezetet elhagyta, az eszme maradt. John Gollan. Van-e ki e nevet ismeri? Van. Makrai Ferenc ugyanis fejből vágja, hogy nevezett úr az időközben megszűnt angol kommunista párt egykori főtitkára. Makrai egy két lábon járó lexikon! Tud minden nevet és dátumot, amelyet manapság már nem fontos tudni. Élete nagy büszkesége: gyermekei 4-5 Makrai úr kalandjai az Eszmével évesen már fújták a nemzetközi munkásmozgalom vezéreinek nevét. A rendszerváltás nagy trauma volt, de egyszersmind új kihívásokkal szolgált számára. Az Öböl-válság idején Makrai úr azonnal kapcsolt: jelentkezett az iraki nagykövetségen fegyveres szolgálatra. Balszerencséjére hamar véget ért a konfliktus, Makrai Ferenc neve azonban azóta is ott szerepel Szaddám Húszéin keleteurópai híveinek listáján. És eljövend a koszovói válság. Tán már kitalálták, Makrai Ferenc nem tágít. Ezúttal azon töri a fejét, hogy Milosevics elnöknek ajánlja fel szolgálatait. A falu, a család fontos, de az Eszme is vonzza változatlanul. „Se utódja, se boldog őse” egyetlen szerbnek sem, de ez csöppet sem zavarja. Kubába, Észak-Koreá- ba és Vietnamba vágyik. Fegyvert szeretne ragadni a gaz kapitalisták ellen, miközben közműépítőként dolgozik, árkot ás, támfalat épít. Szerinte Ceausescut félreértette a világ, manapság már a „józan erdélyiek” is visszasírják. A Fidesz-kormányt „éretlen dinnyék gyülekezetének” tartja. Horn Gyulát kedvelte, de szerinte súlyos hibát követett el, amikor őrültnek nevezte a MIÉP szavazóit. Makrai úr színjeles volt történelemből és földrajzból, a seregben a BM próbálta elcsábítani, ő azonban külpolitikai pályára vágyott. Aztán jöttek a gyerekek, Makrai úrnak pedig maradt Szigetmonostor, a törzshely, „Bajcsi bácsi borozója”, valamint Castro, Húszéin, Milosevics és az Eszme, amelyhez most már mindhalálig hű marad. Sokan nevetnek a háta mögött, egy olyan rezsim utolsó katonája ő, amelynek orvén sok tízezer elvtelen ember gazdagodott meg, neki azonban nem jutott a koncból. Nem is bánja. Ha egy kívánsága lehetne, nem a lottó ötöst kérné, hanem hogy térjen vissza az imádott szocializmus. Könyvei, relikviái között él, a rendszerváltás óta feltárt tényeket elfogadja. Mégis készül a nagy harcra. „Sohasem vágytam hatalomra, amit tanultam és tettem, magam miatt tettem. Kétkezi melós maradtam, az elveimet sosem tagadtam meg” - így szól ars poeticája. Galsai Dániel Ajándék, virág Bank, pénzváltó Bútor, lakberendezés Cipó, bőráru Divatruházat, kiegészítők Édesség, dohány Elektronika Élelmiszer Éttermek Fotó, optika Gyermekruha, játék Játékterem Könyv, újság, CD Mozi Óra, ékszer Papir, irodaszer Sportruházat Szépségápolás Tisztító, gyorsjavító Utazási iroda IHILID16 E ¥ Jí PROG
