Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-31 / 147. szám

1999. május 31., hétfő HATTÉR - RIPORT v\ íeted li ko] Ld .a] l Utolsó hívás az éjszakába Néha minden vigasztalan. Nincs új remény, csak baljós árnyak, és nem látszik fény az alagút vé­gén. A csönd s a magány annyira bezár, hogy szinte már fuldokolni kell. Ezeket a szorongató ér­zéseket ismerjük mind. Legtöbben találunk kiutat, egy esélyt, egy támogató társat, másik célt, de vannak, akik számára már csak a halál jelent másik lehetőséget. És vannak, akik utoljára még felhívnak egy ismeretlent. A vonal végén pedig minden éjjel van valaki, hogy segíthessen. Magyarország még most is a vi­lágelsőit között van az öngyil­kosságok számát nézve, még akkor is, ha az utóbbi években kevesebben akarják önként be­fejezni életüket. Talán össze­függ ezzel, hogy az SOS Élet telefonszolgálatokban viszont több hívást fogadnak az ügyele­tesek, mint korábban. Pécsett például az elmúlt né­hány esztendőben 1800-2000 körül állandósult a hívások száma, és a telefonok 30-35 százaléka krízishívásnak minő­sül. 1996-ban 2224 hívás érke­zett, ebből 1698 volt érdemi, és 797 ember telefonált krízis- helyzetben. 1997-ben 1808 be­szélgetésből 1398-at találtak érdeminek az ügyeletesek, 456 esetben komoly veszélyben volt a hívó. Idén csak május Végéig majd 1300 alkalommal •sörgött a telefon. A 25 éve létrehozott szolgá­lat, melynek alapítója, s két év­tizeden át vezetője dr. Kézdi Balázs volt, az utóbbi években a lét és a nemlét peremére sod­ródott. A Megyei Kórházból elköltöztek, az ingyenes szá­mért fizetniük kellett volna, ügyeleteseiknek pedig most is alig tudnak valamit adni a havi többszöri éjszakázásért. Az egészségügy hagyományos rendszerébe nem fémek bele, hiszen itt nem lehet TAJ-szá- mot firtatni, ugyanakkor az SOS Élet-vonal a megelőzés leggyorsabb, leghatékonyabb módja. Mostanra szerencsére sikerült elérni, hogy a szolgálat zöld számon ingyen hívható, s hogy a város és a megye is tá­mogatja őket. A szolgálat új vezetőjével, dr. Stark András pszichiáterrel azonban inkább arról beszélgetünk, kik és miért keresik meg őket.-A krízisben lévők valójá­ban nem meghalni akarnak, egyszerűen csak máshogy élni - mondja a pszichiáter. - Nincs mellettük partner, a fájdalom, az indulat, az agresszió önma­guk ellen fordul. Veszélyeztetet­tek lehetnek az idős, egyedül­álló emberek, akik beszűkült élettérben, magányosan élnek, vagy a serdülőkorú fiatalok, akiknek énképük formálásával, s a nemi szerepkörüknek való megfeleléssel is meg kell küz­deniük. A fiatalok akkor telefonál­nak, ha az együttjárás, a szakí­Afiú, aki jéggé változott A fiút, nevezzük Péternek, úgy hagyta el a lány, hogy még csak magyarázatot sem adott. Péter hónapokig járt utána, könyörögve, hí­zelegve, hiába. Már be volt hálózva minden barát és rokon, de a szakításra nem találtak indokot. Az egyet­len választ Péter sohasem értette igazán, hogy egy kapcsolatnak csak úgy is vége lehet, ok nélkül, csak mert lejárt, ennyi volt. Úgy érezte, őt dobták el, magában kereste a hibát, végül már egész valója olyan lett a sok gyötrő kérdés és kétség között, mintha jégtömbbe zárták volna. A számot azért hívta, mert azt remélte, nem kell válasz nélkül elmennie. Azóta hosszú idő telt el. Ma már tudja, hogy nem vele volt a baj. Csak meg­mártózott egyet az élet áramlásában. Ma már azt is tudja: az ember nem ma­rad örökké a hullám alatt. vagy a szociális helyzet szülte kétségek miatt. Az idősebbeket a depresszió, s a sok testi beteg­űz indulatok levezetésére is al­kalmas. Itt nem megmentők vannak. Mi az élni akarás vá­gyát, a reményét, lehetőségét akarjuk a másikban megerősí­teni. Ehhez különlegesen felkészí­tett szakemberek kellenek, akik képzéseken, továbbképzéseken Amikor minden segítségre szükség van tás vagy az identitás, a határok keresésének problémái gyötrik őket. A középkorúak a kapcso­lati nehézségek miatt várnak támogató hallgatóra, a házas­ság, a gyermeknevelés, a válás, ség, műtét sújtja. A cikkünkben szereplő esetek is, melyeket több hasonló helyzetbe került hívó történetéből állítottunk össze, ilyen tipikus problémá­kat mutatnak be. Férfiak és nők majd fele-fele arányban telefonálnak, ami a szakember szerint azért is lé­nyeges, mert a férfiak nehezeb­ben nyílnak meg, itt viszont, a névtelenség védelmében féle­lem nélkül mutathatnak gyen­geséget. A befejezett öngyil­kosságok aránya egyébként a férfiak között jóval magasabb, mint a nőknél, közel kétszerese. Érdekes, hogy a hétvégék he­lyett a több hívás munkanapok éjjelén fut be, inkább éjfél előtt, mint utána. Ha egy évre bontva nézzük, a vigasztalan őszi hó­napok vezetnek, sajnos az ön­gyilkossági kísérletekben is. Az anonimitás és a titoktar­tás a szolgálat legfőbb műkö­dési elve. Ebben a pécsiek a nemzetközi szervezet normái­hoz igazodnak.- Vannak olyan bűntudattal terhelt problémák, melyeket a hívó a saját környezetében nem tud, nem mer feltárni - folytatta dr. Stark András. - A vonal túloldalán ülő ismeretlen sze­mélynek könnyebb beszélni a bajról, aki meghallgat, sőt még vesznek részt, és ellenőrzi is őket gyakorlott, tapasztalt kol­A néni a macskával Ügy észrevétlenül maradt magára. Elkoptak mellőle a barátok, egy ideig még eljárt a temetésekre, de aztán már arra sem. Néha gondolt azokra, akik a szomszédos utcában laktak, az öregott­honban. ő sohasem adta volna föl a kicsi házat, pedig vizes is volt, s a tető is meg- roskadt. Nem keresték. Ő sem járt el. A külvilágot az ablakból figyelte, ahogy a macskái is. Csak ezek ma­radtak beszélgető- és perle­kedőtársnak. A telefonszámot először tétován hívta. Aztán ha­vonta néhányszor. Amíg élt, ez tartotta életben, a hang, ami egy soha nem látott emberhez kapcsolódott. léga. Jelenleg egy erős, össze- kovácsolódott stáb tagjai vár­ják, mikor érkezik egy utolsó­nak szánt hívás az éjszakában. Aztán eljön a reggel. És a leg­nagyobb boldogság, ha annak is, aki már nem várt új napot. Hodnik Ildikó Gy. Jegyzet Táblajáték és dominó A táblabíróságok ügye egyre inkább guruló gömbhöz hasonlít. Most már valóban nem tudni, lesznek-e, ha igen, hol és főleg mi­kor. De még azt sem, hány kell ezekből a legmaga­sabb színtű fellebbviteli fó­rumokból. A huzavona hovatovább az igazságszolgáltatás hatékony­ságába vetett hitünket kezdi ki. Mert a táblabíróságokról mást mond az Országos Igaz­ságszolgáltatási Tanács és mást a kormányzat. A leg­újabb hír éppen az utóbbi for­rásból származik. Eszerint ugyanis elég lenne csak egy táblabíróság, az is - természe­tesen - budapesti székhellyel. Mindez sokoldalú szakmai érvzuhatagok után. Mint min­dig és minden ügyben, leg­alább két pólus itt is kialakult. Egy időre az a nézet kereke­dett felül, hogy három ítélő­tábla lesz, egyik Pécsett. Ez volt a pech. Nem hagytuk „le­csengeni” az ügyet, nem vár­tuk meg, amíg törvényszerűen erősebb lesz a másik megol­dást javaslók hangja - hogy tudniillik elsietett lenne a táb­lákat felállítani hanem fe­jest ugrottunk a zavaros folyóba. A guruló gömb itt váltott át do­minóba. Eszméletlen hajtás révén hivatalok serege költözött egyik helyről a másikra. Ha úgy vesszük, még nemzetközi vonatkozásai is voltak, mert érintette a pé­csi konzulátusokat is. Tele­fonszámok változtak, címek és névjegykártyák, cégtáblák, íróasztalok, fejlécek a hivata­los papírokon. Ez azonban ap­rópénz volt. Több tízmilliók bukdácsoltak a felállítandó pécsi ítélőtábla sodorvonalá­ban. Hogy mást ne említsünk, csak egyedül a reménybeli igazságügyi palota kialakítá­sára szánt pénzeket. Egyik hi­vatal lökte maga előtt a mási­kat, a másik a harmadikat, az a negyediket - s így tovább. Végül kikötöttünk Buda­pesten. Ha lesz ítélőtábla, ak­kor 2002-től talán ott. Egyet azonban ne felejtsünk: most a fellebbviteli fórum ellenzői­nek hangja erősebb. Várjunk egy kicsit, a pozíció változ­hat. És akkor nem tűnik fel annyira kirívóan, hogy száz­milliókat dobálunk ki az ab­lakon ... Mészáros Attila Családban marad Nem tudom, mi baj a királyi televízióban ter­vezett átszervezések­kel. Azt még belátom, hogy az álmoskönyvek szerint nem jó ómen, ha * egy valószínűleg illegi­tim testület által választott ügyvezető elnök kirúgja a dolgozók felét, ezzel ugyanis gyaníthatóan közel ezer, eleve vesztett pert sóz a tévé nya­kába. Sebaj, a perköltségeket közpénzből fizetik majd. A tervek viszont gyönyö­rűek. Itt van példának okáért Szenes Andrea. Ezentúl ő a műsorszerkesztésért felelős alelnök, gondolom, véletlenül saját, az elmúlt években mél­tánytalanul mellőzött talk- showját is visszaszerkeszti a programba, ettől aztán úgy megemelkedik a nézettség, mint nyáron az egy főre jutó szúnyogcsípések száma. Azt sem értem, miért baj, hogy Csermely Péter lesz a hírigazgató. Az illető jelenleg is egy jobb hetilapot szer­keszt, hát miért ne lenne ké­pes jobb híradót készíteni. Aztán. A vezetők már őszre szeretnék vissza­nyerni a nézőket, és - vigyázat, idézek - attól sem riadnak vissza hogy a kereskedelmi tévékhez távozott nép­szerű tévés személyiségeket visszahódítsák. Én - a kétke­dőkkel ellentétben - meg va­gyok róla győződve, hogy szeptembertől újra az MTV- ben látjuk Pálffyt, Balót, Freit, Vitrayt, Bárdost és a többieket, akik már biztos piszkosul unják, hogy bár egy csomó pénzt keresnek, de a kapitalisták állandóan csak kizsákmányolják őket, foly­ton dolgozniuk kell, sehol egy jó kis letiltás, kiszerkesztés, vagy hatáskörmegvonás. Az csak hab a tortán, hogy olyan, egykor népszerű műso­rokat is újra láthatunk, mint a Családi kör, vagy a Jogi ese­tek. Előbbi a Szabadság téren maradó dolgozók életét mu­tatja be, utóbbi pedig a kirú- gottak munkaügyi pereit elemzi majd. Lendvai Dávid ^hetedik oldal holnap Riper* Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. 1. rész. Holnap kezdődik és több hónapon keresztül tart majd a rendszerváltás történetét bemutató dokumentum­riportsorozatunk. Az első héten két részben idézzük föl az időszak kül- és belpolitikai történéseit. Portré Boda Miklós, könyvtáros, fényképész és kutató. „Mellettem ült egy nyugati kódexkutató egy laptop­pal, és igencsak szánakoz­va nézte, ahogy én ott körmölök. ” Portré Építeni és belsőleg építkezni Nem tudni pontosan, hány ezren laknak ma is azokban a pa­nelházakban Pécsett, amelyeket Tillai Ernő tervezett „bünte­tésből”, a lehetőség szerint mégis egyedien. Igaz, azt sem tudni, fotóit kik és hányán nézegetik szerte az országban.- Ön építész és fotóművész, így ismerik. Ez is akart lenni?-Igazából apám akart épí­tész lenni, de nem sikerült neki, helyette - többek között - Boszniában szolgált nyolc évet katonai postásként. Ennek eredményeképp engem nevelt építésznek, miközben én festő szerettem volna lenni; talán ezért lett aztán egyik fiam mű­vészettörténész. Mindenesetre a pécsi bölcsészkar és a pesti műegyetem közül végül az utóbbit választottam, mi több, első állásom is ott volt, havi 265 forint fizetéssel - és én erre nősültem!-1956 ősze viszont már Pé­csett találja.-A Ter­vező Válla­lathoz kerül­tem. A Jókai utcai „szovjet házban” kap­tunk helyet, én pedig ok­tóberben kiír­tam: Ezek már magyar laká­sok! Igaz, a Munkástanácsban is alelnökösködtem, úgyhogy nem kellett volna csodálkoz­nom a később ellenem folyta­tott vizsgálaton. Szerencsére nem piszkáltak sokáig, sőt fáj­dalomdíjként még egy Ybl-dí- jat is adtak, ami azért rossz, mert így tényleg nem a szak­máról szólt az elismerés.-Pécsett ön a panel „atya­Tillai Ernő építész, fotóművész 1927-ben született Pécsett. 1949-ben kapott diplomát, majd 1955-től egészen nyugdíjazásáig a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott. Kétszeres Ybl-díjas. Alapítója a Mecseki Fotóklubnak, a Nemzetközi Szövetség mester fokozatának birtokosa. Nős, három felnőtt gyermeke van. mestere”, ha ez nem sértő. Komoly feladat volt ez egy ál­modó építésznek?- Inkább az igazgatóm bün­tetésének mondanám. De igyekeztem másképp csinálni, mint a megszokott. Ennek az eredménye lett a tv-ház, a csí­kos panel. De tudni kell, hogy felülről folyton belebeszéltek mindenbe, úgyhogy igazi alko­tómunkának nem merném ne­vezni, és különö­sebben büszke sem vagyok ezekre a házakra. A Matáv-szék- ház volt az első olyan munkám, ahol teljesen szabad kezet kaptam.- Ezért választotta tán a fo­tózást, ahol békén hagyták?- Igen, megvolt a lehetőség arra, hogy legyőzzem az aka­dályokat. Egyrészt mert nem bürokraták állították őket, másrészt, mert csak magamban kellett bízni. Ma, azzal együtt, hogy kitaláltam a „festői fény­képezést”, azt gondolom, hogy ez a műfaj az egyik leginkább emberközeli. Méhes Károly

Next

/
Thumbnails
Contents