Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-15 / 132. szám
14 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. május 15., szombat Hírcsatorna Pécsi vendégjáték. A Thália Színházban szerepel a Pécsi Nemzeti Színház társulata. Május 19-én és 20-án A Pál utcai fiúk, illetve A tizedes meg a többiek című előadásokat mutatják be. Az utóbbi produkcióval a PNSZ részt vesz a hazai nemzeti színházak Miskolcon rendezett találkozóján is, ahol 21-én lépnek fel. (ly) Jótékonysági hangverseny. A Beteg Újszülöttekért Alapítvány javára tartanak koncertet vasárnap 11 órakor a POTE aulájában. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának zenekarát Ligeti András, a Matáv Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója vezényli. Műsoron Mozart és Beethoven művei. (ly) A Művészetek Háza ajánlatából. „Vízválasztó” címmel Boda Miklós finnországi fotóiból láthatnak kiállítást az érdeklődők a pécsi Művészetek Háza és a Magyar-Finn Baráti Társaság szervezésében 20-án 17 órakor. A tárlat elé Pilaszano- vich Irén művészettörténész mond bevezetőt. A Házban 17-én 19 órakor a Kaltenec- ker Trió lép fel, 18-án 19 órakor Mayer Angyalka ad zongoraestet, míg 20-án 19 órakor Koszta Gabriella színművész „Az én Petőfim” című műsora látható. (ly) Szerzői est. Makay Ida és Mihalik Zsolt költők szerzői estjére kerül sor 18-án 17 órakor a pécsi Civil Közösségek Házában. Az esten a Versmondó Pedagógusok Baráti Köre tagjai működnek közre, oboán Udvardy Gizella, zongorán Apagyi Mária játszik. (ly) Gyermektalálkozó. Ma Sikondán zajlik a Mecseki Gyermektalálkozó. A 10 órakor kezdődő programban a Melegmányi völgybe kirándulnak a gyerekek, 14 órától a gyermektáborban játékok kezdődnek, 16 órától pedig többek között fellép a VADA Táncegyüttes, a Bóbita Bábszínház és az Arabesk Tánccsoport. A napot tábortűz zárja. (ly) Mecseknádasd Bükkösd Maráza Pellérd Királyegyháza Belvárdgyula Újjáéledő művelődési házak A hatvanas évek elejétől felgyorsulva épültek a művelődési házak országszerte a falvakban, a lendületből a hetvenes évek elejére is jutott. Az évtizedek sokat formáltak az intézményeken - van, ahol közösségi vagy faluházként töltötte be igazán a funkcióját, és a rendszerváltás idejére számos helyen lett nyűg a helyi önkormányzatok nyakán, sőt a végnapjait jósolták. A közelmúltban hét olyan község - Belvárdgyula, Bükkösd, Királyegyháza, Maráza, Má- gocs, Mecseknádasd, Pellérd - a Kulturális Örökség Minisztériumához küldött „revitaiizá- dós” pályázatát is támogathatta a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ, ahol nem bezárni akarják a művelődési ház kapuját, hanem az eddigieknél is szélesebbre szeretnék tárni. Közülük az egyik a geresd- laki körjegyzőséghez tartozó, alig 250 lelket számoló Maráza: A marázaiak pályázatát Molnár Ádámné jegyző készítette el. Ehhez az is kellett, hogy a ma- rázai önkormányzat tavaly tavasszal megvásárolja a helyi vegyesbolt és a kocsma épületét, és valóban önzetlen, „régimódi” társadalmi munkával felújítsák, s most a berendezésére kérjenek támogatást. Mint Pónya Lászlóné köztisztviselő, a pályázat és a ház ügyeinek gondozója elmondta, szinte a semmiből hoztak létre valamit - a színpadot, az öltözőket már szépen kialakították, itt köszöntötte az újesztendőt a falu -, de az épület berendezésére is szükségük van, hogy a fiatalok klubja, az idősek és a szerveződő tánccsoport otthonra találjanak. Egy ,jó kis öreg vályogházat örököltem” - mondja Németh Jenő, az 500 lakosú Belvárdgyula polgármestere. Szeneskályháktól füstösek a rendezvények telente, és a hatalmas L- alakú épület be is ázott. Födémjét lecserélték, de vakolásra, fűtéskorszerűsítésre, padló- és nyílászárócserére, festésre is kellene még jó néhány millió. A 30 százalékos önrész, amit az önkormányzat garantál, közhasznú munkában és lakók önkéntességében adódhat hozzá a minisztériumtól remélt összeghez. A ház vezetését is bértakarékos közhasznú munkásként alkalmazott népművelőre bíznák. A falu időseit és az ambiciózus Varga Tamás ifjúsági klubját - mintegy harminc fiatalt - is szeretnék szolgálni. Belvárdgyulán úgy vélik, a közművelődésre szánt évi 300 forintos fejkvóta - ami náluk 150 000 forint - nem oldja meg gondjaikat, amikor legalább két alkalommal - a juniálison és az október 23-ai ünnepi falunapon nagyrendezvénnyel, komolyabb műsorral tartoznak a lakosságnak. Egy-egy ilyen műsor szerényen számolva 300-500 ezer forint. Királyegyházán döntően az általános iskola pedagógusai, elsők közt Vincze László szervezik a művelődési ház életét. Vitári Jenő iskolaigazgató azt is elmondta, az épületnek színpada, klubterme van, korábban mozi is üzemelt a több mint ezer lelkes községben. Magára a felújításra csak 1,44 milliót - szerény összeget - kémének, de a széntüzelés kiváltásától kezdve több minden szerepel a terveikben; többek közt lakodalmas helyiség kialakítása, és a képviselő-testületben lévő pedagógusok egy teleház létesítését is kezdeményezték. Mivel az iskolával közös Általános Művelődési Központként működnek, és a közelmúltban éledt fel az iskolások néptáncszakköre, működő ifjúsági klubjuk, játszóházuk van, és a tanítók-taná- rok sokat tesznek a házért, nem kell gondoskodniuk főállású népművelő alkalmazásáról. Közel 2800 lakosával Má- gocs Baranya egyik legnagyobb kulturális hagyományait ápoló községe. Több mint harmincéves művelődési háza és 300 személyes nézőterű egykori színházterme fölött eljárt az idő. A nagytermet egy jó évtizede, a kisebb helyiségekből álló kultúrházi traktust néhány éve zárták be. A német tánccsoport, az idegen nyelvi szakkör, a kézimunkaszakkör, a tanfolyamok, a könyvtár a volt pártházba (a könyvtár utóbb az önkormányzat épületébe) költözködtek - tudom meg Enyedi Gábométól, a ház december 31-ig megbízott német-népművelés szakos vezetőjétől. Az alkalmi színielőadások rég az iskolába szorultak. Mind az olajfűtés, mind a nagyterem légbefúvásos fűtése fölött eljárt az idő, 1994-től a művelődési házét már finanszírozni sem tudták - mondja a műszaki irodát képviselő Geng József -, s szinte minden teljes felújításra szorul. Ősszel már gáztüzelés lesz, de azon felül is 26 milliót pályáztak meg, hogy 270 négyzetméteren a nyílászáróktól a térburkolatokig minden megszépüljön, s végre minden a helyére kerüljön vissza. B. R. „Szóltam, hogy ne folytassák, mert a végén meghatódom” Rendhagyó beszélgetés Jancsó Miklóssal Jancsó azt mondja, nincs olyan kérdés, amivel ki lehetne hozni a sodrából. A rendezővel azonban - aki új filmjének vetítése után még egy közönségtalálkozóra is vállalkozott a pécsi Apolló klubtermében - nem egyszerű feladat interjút készíteni.- Vannak kérdések, amelyeket biztosan nem fogok föltenni. Nem faggatom a magyar és az európai film helyzetéről és esélyéről, a finanszírozás válságáról vagy az amerikai kommersz térhódításáról.-Ezekről nincs is értelme beszélni. Mit értünk például az alatt, hogy a magyar film esélye? Miért kell egyáltalán, hogy esélye legyen? Ha jó egy alkotás, akkor annak így is, úgy is sikere van. Úgyhogy ezt tényleg hagyjuk.- Hernádi Gyula?-Róla se. Áz előző kormány alatt engem piszkáltak, hogy miért barátkozom vele, most meg őt cseszegetik, hogy miként állhat össze egy olyan alakkal, mint én. Pedig időtlen idők óta együtt csinálunk minden filmet. És ez minden valószínűség szerint már így is marad.- Ha jól érzem, akkor a politikát is hagyjuk.-Bizony. Ma már ennek sincs sok értelme.- Sokat jár moziba ?- Viszonylag sokat, mindent azért nem tudok megnézni. De éppúgy érdekel egy hollywoodi film bemutatója, mint egy úgynevezett európai művészfilmé. Az előbbieket rengeteget szapulják, pedig a legtöbbjük a népmesékhez hasonlít, hiszen mindig a jó győz bennük. Ha pedig nem jutok el a moziba, akkor ott a videó. Az idei Oscarra jelölt filmeket például hivatalból elküldték nekem, így az ösz- szeset láttam.- Félve teszem föl a kérdést. Melyiknek adott volna díjat?- Ez egy piszok nehéz ügy. Veszprémből jövök, öt napon keresztül kellett zsűriznem egy tánc- és mozgásművészeti fesztiválon. Nem akartam elvállalni, de rámtukmálták a feladatot. Iszonyatos dolog azt mondani, hogy ez a jó, a másik meg egy lyukas garast sem ér.- Kritikák?-Magamtól soha nem olvasok, de mentségemre szolgáljon, hogy a filmjeimet sem nézem meg még egyszer.- Pedig a „Nekem lámpást adott... ”-ról szinte kizárólag jót írtak.- Ezt spéciéi tudom, mert a producerem kényszerített arra, hogy valamennyit olvassam el. Csodálkoztam is, mert még a jobboldali sajtó is dicsérte. Csak egyetlenegy kritikus volt, aki szidta, mondván, hogy nagyon rondán beszélnek benne.- Gondolom, Ganxta Zo- leetól ment a falnak. Hogy ismerte meg ezt a zenét?- Aranyos történet. Egy Kanadából visszatelepült barátomnál voltunk egy nagyobb társasággal. Nem mondom, repkedtek a l...-ok. Mégis, amikor a nagyobbik fiú berakta a CD-jüket, egy pillanatra megfagyott a levegő. Aztán elmentem egy koncertjükre'.- Lovasi?- ő a modern Cseh Tamás. Nem lehetett nem belevenni.- Korábban csak a színpadon marháskodtak ennyit Hernádival. A filmek azonban komolykodónak tűntek.- Most jött el az ideje. Persze, az, aki a 80-as években készült munkáimat képes komoly drámákként értelmezni, az biztosan nem normális. A kritika másik fő vádja egyébként éppen az volt, hogy nem eredeti, amit csináltam, hogy Szomjas Györgytől loptam. Régebben pedig az volt a baj, hogy magamat ismételgetem.- Nem szívesen kérdezem a terveiről, de ez ilyenkor szinte kötelező.- A mostani filmemre úgy adott pénzt két barátom, hogy nem is érdekelte őket, mit csinálok vele. Azt mondták, rajtam nőttek föl. Szóltam, hogy ezt ne folytassák, mert még meghatódom. Sajnos, gyanítom, csak egyszer volt Budán kutyavásár. Úgyhogy arról, hogy mi lesz, csak akkor tudok beszélni, ha már túl vagyok rajta. Lendvai Dávid Futnak a képek Ez a film más. Nem tolakszik.. Sőt, szinte elrejtőzik a friss sikerek és a harsány moziblöffök árnyékában. Alig reklámozzák: egy finom ízlésű plakát, egy CD a film remek zenéjével, ez minden. De aki megnézi a Little Voice-1, az időnként nagy angol filmek számysuhogását hallja a moziban. A záróképen felröppenő postagalambbal aztán ez a mű is végleg felemelkedik oda, ahol a Titkok és hazugságok és a Sztriptízbár a Sohóban lebeg, legalábbis úgy sejtem. Mark Herman filmje olyan, mint egy mesterien szerkesztett, kétszólamú zenedarab. Két nőről szól: anya és leánya. Jól ismert felállás, ám a szituáció eredeti. Az anya, Mari Hoff ötven körüli, magányos asszony (van belőlük Csillag a padláson jócskán), aki egyre reménytele- nebbül hajszolja a férfiakat, kitartása erősebb, mint az önkritikája, hisztérikusan árad belőle a közönséges, magamutogató szöveg. Groteszk figura, komikus lenne, ha nem volna ennyire ellenszenves, tragikus, ha nenr lenne ilyen földhözragadt. A* nagyszerű Brenda Blethyn játsz- sza. Sipítozó, tenyérbemászó lendülettel foglalja el a filmvá- szont, elannyira, hogy szinte észre sem veszem mellette Michael Caine-t, pedig neki is van egy nagy szólója a fináléban. A főszereplő azonban mégiscsak a Jane Horrocks által megformált lány. Sérült, magányos lélek. Bezárkózik a padlásszobájába, s rendületlenül őrzi az apja emlékét, és ez egyben ítélkezés az anyja fölött, hiszen a férfi ennek az asszonynak az áldozata lett. Az apa a lányára hagyta kedvenc lemezeit, rajtuk Judy Garland, Marlene Dietrich és Marilyn Monroe dalaival. A kevés beszédű, ritkán, tétova félszegséggel meg-megszólaló lány, akit LV- nek, vagyis Little Voice-nak, Halkszavúnak neveznek, éjjelnappal ezeket a dalokat hallgatja. Ezeknek hangjaiból sző maga köré egy képzeletbeli világot. S eközben maga is megtanulta a régi számokat, tökéletesen utánozva egykori előadóikat. LV így lesz álmaiban Judy, Marlene és Marilyn, szerepekbe menekülő, apját gyászoló, mai Elektra. A történetről beszélek, pedig FILMJEGYZET Mari Hoff szerepében Brenda Blethyn a cselekményről szinte még semmit sem mondtam, mert e két fogalom, mint a jó filmeknél általában, most sem ugyanaz. A cselekményről tehát hallgatok. Legfeljebb annyit árulok el, hogy Mari mama aktuális barátja történetesen afféle zug-impresszárió, aki egyszer meghallja a lány padlásszobából kiszűrődő énekét, s rájön, hogy ez maga a csoda, élete nagy dobása. Csillag a padláson, Sztár- Hamupipőke. Little Voice! De elő lehet-e csalni a lányt a rejtekéből? S ha igen, nekik jön-e elő, Mari Hoffnak és barátjának? Kérdések. De ezek már egy zenés vígjáték kérdései. A film ennek is kiváló, bár engem inkább a mögötte rejlő lélektani vonulat, emberi dráma ragadott meg. Ez a film tehát más. Angol film. Nagy Imre i < t 4 t Gárdonyi Tamás
