Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-23 / 111. szám
1999. április 23., péntek Háttér - Riport Most jöhet az igazi kutyavilág Bezárják az illegális siklósi gyűjtőt - Törvényt sértett a POTE A telepen még négy kutya él. Ha letelik a beszállításuktól számított, törvényben előírt két hét, minden bizonnyal elaltatják őket, a gyűjtőt pedig felszámolják. Tíz éven keresztül működött, egyetlen hivatalos engedély nélkül. Január óta ráadásul mind a telepfenntartó önkormányzati kft, mind pedig a kutyák jó részét innen kísérletekre elszállító Pécsi Orvostudományi Egyetem törvényt sértett. Ennek van vége. A városban sokan attól tartanak, most jön el az igazi kutyavilág. Rács mögött fotó: müller andrea A siklósi gyújtó' hivatalosan nem létezett. Mind a szakhatósági engedélyek, mind pedig az állattartási feltételek hiányoztak ahhoz, hogy gyepmesteri (magyarán sintér-) telepként lehessen működtetni. Tíz éve a volt vágóhíd területén azért hozták létre, hogy a város kóbor kutyáit begyűjtsék. A telep ötletgazdája dr. Szepesvári Zsolt (kis képünkön) egykori városi főállatorvos egy szóval sem cáfolja mindezt. „A tevékenység nem ütközött semmilyen előírásba, a működés azonban igen ” - magyarázza a bizonyítványt. Tíz évvel ezelőtt nem volt jogsértő a telep léte, idén január elseje, az Állatvédelmi Törvény hatályba lépése óta azonban annál inkább. A gyűjtőt az önkormányzati tulajdonban lévő városgazdálkodási cég, a Vékom Kft. működtette, az állatok tartásához szükséges ketreceket annak idején magától Szepesváritól kapták. Az egykori adományozó most attól tart, hogy a városban rengeteg lesz a kóbor állat, ez pedig szerinte sokkal rosszabb, mint az eddigi állapot. Rapp Ferencné és férje pár éve települt haza Németországból. Arrafelé bizonyára másként működik az állatvédelem, de a nyugdíjas hölgy minden erejével azért küzd, hogy itt is hasonló elvek érvényesüljenek ezen a területen. Szepesvári úgy véli, kissé utópisztikus az, amiért Rappné harcol. Az aszszony mindenesetre a Dél-dunántúli Regionális Állat- és Természetvédő Egyesület helyi szervezetének élére állt. Szinte mindennap ott volt a telepen és látta a szerinte embertelen körülmények között élő kutyákat. Ő tett bejelentést az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomásnak, akik keddenjöttek, láttak és döntöttek: a telepet föl kell számolni. Dr. Kurcz Árpád, az állomás helyi főállatorvosa másfél éve dolgozik itt. Sem a törvény megjelenése előtti időszakból nem került a kezébe semmilyen engedély, sem azóta. Az ügyben azonban nem nekik kell eljárniuk, hanem a városi jegyzőnek. Kurcz Árpád szerint túlzás, hogy a kutyák rettenetes körülmények között éltek volna. Az ellenőrzéskor egyébként is csak négy állat volt a ketrecekben, normális viszonyok mellett. Az állatorvos nem tud arról, hogy kínozták volna a kutyákat, és hivatalosan arról sem, hogy a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemnek pénzért árulta volna bárki is őket. „A szóbeszéddel nem szabad törődni, bejelentés pedig nem volt” - indokolja, miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Rappék azt mondják, a sintér egyszer eladott egy kutyát, de nem az egyetemnek, hanem egy magánszemélynek. Mivel ez sem legális, és az ügyről mások is tudomást szereztek, nem ismétlődött meg. Szepesvári úgy fogalmaz, manapság nem kell csodálkozni azon, hogy a sintér saját zsebére akart dolgozni. A POTE-üzletre Rappéknak nincs bizonyítékuk, az azonban tény, hogy az egyetemről rendszeresen jártak ide állatokért. Havonta körülbelül tíz kutyát raktak be a furgonba és vitték őket az egyetem kísérleti sebészetére. Miután a tanszék vezetője, dr. Rőth Erzsébet jelenleg Svájcban, egy konferencián van, dr. Temes Gyulát hatalmazta föl arra, hogy nyilatkozzon a témában. Az egyetemi docens úgy fogalmaz, a siklósi telepről „elhanyagolható mennyiségű” kutya érkezett hozzájuk. Utoljára április 12-én fordult a furgon, hat állat érkezett hozzájuk. Nem ez az egyetlen telep, ahonnan kutyákat szereztek, igaz, a másik helyről csak törzskönyvezett, fajtiszta jószágokat szállítottak ide. Temes Gyula szerint kár, hogy megszűnik ez a lehetőség. Azt mondja, nem azért, mert kevesebb állatkísérletre lesz lehetőségük, hanem azért, mert a kóbor ebeknek így még rosszabb sorsuk lesz. Az egyetemen a kísérletek után humánusan, a törvényi előírásoknak megfelelően altatták el őket, így viszont ki tudja hogy végzik majd. Bár Temes doktornak alighanem igaza van, a POTE ettől függetlenül az elmúlt pár hónapban folyamatosan megsértette a törvényt, mivel olyan helyről szerzett állatokat, amelyre semmilyen hatósági engedély nem volt (lásd keretes írásunkat). A docens szabadkozik: ő ugyan hallott valamit erről, de mivel nem jogász, nem tudta, hogy törvénybe ütköző, amit tesznek. Fizetni nem fizettek a kutyákért - állítja -, egyedül a benzin és a sofőr bére jelentett költséget. Az átvételkor még jegyzőkönyv sem készült, az állatokat csak akkor adminisztrálták, ha a megfelelő vizsgálatok után kísérletezni kezdtek rajtuk. Ellenőrzést a POTE eddig még egyszer sem kapott, gyanítható azonban, hogy az illetékes állat-egészségügyiek hamarosan itt is hívatlan vendégek lesznek. Pető Ágnes, a budapesti Környezetgazdálkodási Intézet szakértő munkatársa nem lepődik meg a fentieken. Szerinte az a legszörnyűbb, hogy még az érintettek - így az orvosi egyetemek - sem ismerik pontosan a vonatkozó jogszabályokat. Lehet - teszi hozzá - hogy az Állatvédelmi Törvény nem sikerült tökéletesre, de ettől függetlenül be kell tartani. Siklóson most azt találgatják, mi lesz a telep bezárása után. Sokan attól félnek, hogy a városban elszaporodnak a kóbor ebek, az elmúlt hónapok kutyatámadásai ráadásul nem hatnak megnyugtatóan. * Priol János jegyző nem tud mást tenni, a bezárás után ezentúl a pécsi sin- téreket hívja, hogy gyűjtsék össze a kóbor jószágokat. „ ők meg majd jönnek, ha éppen ráérnek” - vázolja a nem túl biztató jövőképet. Nem vélekedik másként Vadon László, a Vékom Kft. igazgatóhelyettese sem. Szerinte a helyzet azt fogja eredményezni, hogy a kutyák csordában rohangálnak majd a város területén. Á megoldást természetesen egy törvényesen, engedélyek birtokában működő kutyamen- hely jelentené. Ennek megvalósítására és fenntartására Siklóson sincs pénz. Egyedül abban lehet bízni, hogy Rappéknak sikerül az egyesületen keresztül alapítványi pénzt szerezniük. Küzdelmük ekkor biztosan elérné célját. Kótány Jenő - Lendvai Dávid Kóbor állatok kísérleti célokra Idézet a 243/1998. (XII. 31.) számú, az Állatvédelmi Törvény végrehajtási utasításához készült kormányrendeletből. „(2) A háziasított állatok kóbor egyedeit ember- és állatgyógyászati kutatás, valamint felsőoktatási intézményben való kísérlet céljára csak akkor lehet felhasználni, ha az egyed a) gyepmesteri telepről vagy állatmenhelyről származik, b) a beérkezéstől számított 14 napig karanténban volt és ezalatt a macskákat és a kutyákat veszettség ellen immunizálták, valamint a külső és belső élősködőktől történő mentesítést elvégezték, illetve c) az állatorvosi egyedi vizsgálat során egészségesnek bizonyult. Kozma Ferenc jegyzete Amerikai lista A világ minden pontján akadnak drága éttermek, vendéglők, szállodák, húzós, zsebmetsző éjjeli szórakozóhelyek, bárok, s ez így van rendjén. Budapest is a világvárosok sorában, nincs tehát semmi csodálkozni való azon, hogyha valahol ötezer forintba kerül féldeci konyak (különlegesen francia) avagy negyvenezer forintot kérnek egy szárnyas állat zöldséggel körített combjáért. Legfeljebb elgondolkoztató a dolog; miféle aranyat tojó tyúkot vágott le a konyhafőnök, hogy kisüsse a gyanútlan külföldinek. Mert bát az is igaz, hogy ezekbe a különleges restora- nokba, cafékba (pigallokba és tropicalokba) csak az megy be határozott léptekkel, aki megfelelő bankbetéttel is rendelkezik és úgy érzi; anyagi biztonsága rendíthetetlen. (Aztán rádöbben, hogy tévedett.) Mindenesetre polgárait e csapdáktól védve, a minap megint csak közzé tette az Egyesült Államok budapesti főkonzulja azt a listát, amelyen az általa elkerülni javallt tizenkét fővárosi „szórakozóhely” szerepel. A történet nem vadonatúj: két éve már mi is ismertettünk egy ilyen listát, amelyet angolszász berkekben adtak kézről kézre. Emlékeztetőül: akkoriban néhány gyanútlan turista számára közel egymillió forintba került az éjszakai szórakozás (vacsora és néhány pohár ital), melyet természetesen döbbenten fogadtak, s mivel nem óhajtották kiegyenlíteni a cechet, a kidobólegények vették kezelésbe a magyar valóságra és hazánk nevezetességeire kíváncsi vendégeket. A lista újbóli megjelenését a vendéglősök közül néhá- nyan személyes sértésnek veszik, s pert fontolgatnak hitelrontás miatt, hiszen üzletmenetüket bizonnyal rontja e negatív ítélet. Mások pedig elcsodálkoznak azon, bogy miképpen működhetnek még ilyen rablótanyák (korábban is volt rájuk panasz), hiszen a lista az érintett vendéglőkön túl leginkább idegenforgalmunknak, országunk „jó hírének” árt. Fotótár Sietős FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ ^hetedik oldal holnap Vita Pécs, Baranya és a régió jövőképe. Szombaton vitasorozat indul a Dunántúli Napló Hetedik oldalán. A témáról elsőként Higi Gyulának, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökének írását olvashatják. Portré Kelemen Gáspár sörfőzőmester. „Attól nem félek, hogy ráunok. Csak nehogy az orvos egyszer eltiltson tőle ” A pécsi hangverseny teremről szóló riportot hétfőn közöljük. Portré A „máltai nagymama” Dr. Nagy Ibolya nyugdíjas orvos, de éppen a rendelőben, a munka apró szünetében beszélgettem vele. Őszbe csavarodott hajú asszony, de sokakat megszégyenítő vitalitással és szellemi frissességgel végzi mindennapos teendőt, szervezi a Magyar Máltai Szeretetszolgálat életét, hiszen annak pécsi megteremtője és vezetője. Ezért kapta a város szociális díját. Illetlenségnek tartottam volna, hogy az életkorát kérdezzem; a beszélgetés közben megelőzött vele. 0 mondta előre, nem titkolva. Azt sem, hogy amikor 1990-ben nyugdíjba ment, s a szegény sorsú, lecsúszott, segítségre szoruló emberek számára Bíró László atya - ma püspök - támogatásával a különleges orvosi rendelő kialakításába belekezdett, még nem gondolta, hogy ő lesz a Máltai Szeretetszolgálat pécsi alapozója. És később se. Hiszen több feladatot és teendőt vállalt föl, mint aktív munkáséveiben, s utólag bevallja; félt, hogy nem ért hozzá, hogy nem tud majd megbirkózni a feladatokkal. De aztán egyre több önkéntese lett a rászorulókat segítő, nem egyházfüggő, de keresztény alapú szolgálatnak, s ma isteni ajándékká vált az, ami kezdetben nyűg volt, amitől eleinte szeretett volna megszabadulni. Ahogy mondja: a test öregedett ugyan, de ez a munka lélekben megőrizte őt ifjabbnak. A rendelő egyébként azért Dr. Nagy Ibolya belgyógyász-hematológus, 1930-ban született Budapesten, erdélyi és zalai szülők gyermekeként. Orvosi diplomáját 1954-ben szerezte. Férje néhai Vargha Ferenc, a POTE Gyógyszertani Intézetét vezette. Három gyermeke, kilenc unokája van. különleges, mert közel negyven önkéntes orvosa van, mert a hálapénz itt ismeretlen fogalom, s mert a gyógyszerek és a terápia mellé a betérőkkel való hosszas beszélgetés is társul. S ebben látja Ibolya asszony a dolgok lényegét; kiszakadni néhány pillanatra a mai, pénzcentrikus világból, s a szeretet nyelvén fogalmazni célokat. Menekülteket fogadni, szállást adni. Szegényeknek meleg ételt főzni, gyógyszert, ruhát osztani. Jogi tanácsot, ha kell. Rokkantak, elesettek számára otthont teremteni. Veszélyeztetett gyermekek számára klubot szervezni. A lista végtelenített, mint a tűje akadt hanglemez; ismétlődik újra és újra. Sokan kiáltanak segítségért. És ő megpróbál segíteni. Aztán hazamegy, hogy az unokáinak is jusson valami a nagymamából. Mert nagyon szép a gyerekzsivaj. Az olvasás fárasztja, s ki- kapcsolódásképpen olykor zenét hallgat. Csak klasszikusokat. K. F.
