Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-23 / 111. szám

8 Dlinántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1999. április 23., péntek Morzsák Az átteleltetett, többnyire a pincében tartott növénye­ink közül néhányon most, hogy ismét kitesszük őket a szabadba, gyakran észre vesszük, hogy levéltetvesek. Ilyenkor erős vízsugárral, például a tusoló zuhanyró­zsájával eltávolíthatjuk ró­luk a tetveket. Védettek lesznek a növé­nyeink a levéltetvektől, ha az első hajtások megjelené­sekor tej és víz egy-egy ará­nyú keverékével beperme­tezzük. Eltűnnek a levéltetvek a bogyós cserjékről, ha több­ször bepermetezzük őket vízben oldott timsóval. Ha nagyon elszaporodtak a levéltetvek például a lean­deren, sőt lisztharmatos is lett, vattacsomóra csöppen­ted: spiritusszal vagy szal- miákkal töröljük át a levele­ket, majd alaposan locsoljuk le kannarózsából. Ha lisztharmatos a szo­banövény, permetezzük be a következő oldattal: vízben keverjünk el fahamut és ke­nőszappant. A permetezést a , ruhalocsolóval végezhetjük el legegyszerűbben. Önma­gában a kenőszappanos ol­dat is általában elegendő lisztharmat ellen. Ha lótetű forgatja ki a fris­sen kiültetett palántáinkat, a járataiba néhány csepp ét­olajat öntsünk, az elűzi. Évelők telepítése A nyáron virágzó évelőket általában április-májusban kell vetni, majd augusztus­szeptemberben lehet a vég­leges helyükre ültetni őket. Elvileg a helybevetésnek sincs akadálya, de így nehe­zebb gondoskodni róluk, mintha szaporítóládába vet­jük a magokat. Ha cserepes palántát veszünk, a kiülte­tésnél vegyük figyelembe a leendő méretüket, s ezért 30-40 centire ültessük a te- rebélyesebbeket egymástól. Már most gondoljunk arra is, hogy télre majd lombbal takarhassuk az évelőket. Az ideális testsúlyrí; nem csak diétával lehet elérni és megtartani Kerüljük a zsírosat, sósat, túl édeset A helyes táplálkozás jól szolgálja az egészségünket, hiszen segít megőrizni a fizikai erőnlétet, a derűs hangulatot és lassítja az öregedést. Hogy mindezekért mit kell tennünk, pontosabban ennünk anélkül, hogy ne különleges ételreceptek után kuta­kodjunk, erre próbálunk néhány tanácsot adni ezúttal. Minél változatosabban, lehető­leg többféle élelmiszerből és ne mindig azonos módon elké­szítve állítsuk össze az étren­dünket. Kár ragaszkodni a megszokotthoz, előítéletek nél­kül próbáljuk megízlelni azo­kat az ételeket is, amelyeket eddig nem ettünk, és csak utána mond­junk róluk véle­ményt. Már ön­magában az, ha többféle alap­anyagból főzünk, és nem gyakran ismétlődő étel­sort állítunk ösz- sze egy-egy hétre, biztosítéka lehet annak, hogy a szerveze­tünk a szükséges tápanyagokhoz hozzájut. A zsíros étele­ket azonban aján­latos kerülni. Fő- zéshez-sütéshez inkább olajat, margarint hasz­náljunk. Kimondottan a keveset mozgó, ülő foglalkozású embe­reknek fontos ezt figyelembe venni. Részesítsük előnyben a gőzölést, a párolást, a fóliában, teflonedényben vagy fedett cse­répedényben, mikrohullámú készülékben történő elkészíté­sét az ételnek. Amennyire lehet mellőzzük a rántást, aminél sokkal előnyösebb a kevés liszttel, keményítővel készített habarás. Ételeinket ne sózzuk túlzot­tan, sokkal jobb, ha szükség esetén utólag teszünk hozzá, de a mérsékelt sózást nagyon gyorsan meg is lehet szokni. A cukor fogyasztásának mérséklését nem kimondottan a fogyókúrázóknak ajánlják a táplálkozástudománnyal fog­lalkozó szakemberek. Állítják, hogy hetenként egy-két alka­lommal, a főétkezést követő be­fejező fogásként elfogyasztott sütemény még nem ártalmas. Viszont az se legyen túlzottan édes, amelyiknél lehet a cukrot helyettesítsük mézzel. Az üdí­tők közül is az az egészsége­sebb, amelyik cukor nélküli, tehát a természetes gyümölcs­leveket, zöldségleveket igyuk a különböző szörpök helyett. Ká­véba, teába is cukor helyett a mesterséges édesítőszereket ja­vasolják. Naponta legkevesebb fél liter tej fogyasztását fontosnak tart­ják a szakemberek, s emellett a tejtermékek közül a kisebb zsír- tartalmúakat ajánlják. A nyers gyümölcs, a barna kenyér, kö­retnek pedig inkább párolt zöldség és bur­gonya javasolt a rizs vagy tészta helyett. Naponta négyszer-ötször étkezzünk, a táp­értékét lehetőleg egyenletesen osszuk el, de az étkezés se legyen túlságosan bősé­ges. Az ételt fo­gyasszuk el nyu­godtan, kényel­mes körülmé­nyeket teremtve és ne kapkodva. A helyes táplál­kozás gyakorlati­lag egyik étel­nek, semmilyen élelmiszernek nem jelenti a ti­lalmát, csupán arra kell figyelni, melyek fogyasztását részesítjük előnyben, s melyiket nem. Bő­ségesen fogyasztható például minden gyümölcs, a zöldségek, főzelékek, tejtermékek, a hal, barna kenyér, vagy a burgonya. Mérsékelten fogyasszuk a nem zsíros húsokat, húskészítmé­nyeket, a zsíros tejtermékeket, tojást, tésztát, száraz hüvelye­seket. Kerülni javasolt az édes­séget, fagylaltot, lekvárt, befőt­tet, a zsíros, sós ételeket, cukros üdítőket, tömény italokat. A rántott kelkáposzta sem megszokott, de finom. A reformkonyha keservei A fiatalokat sem könnyű dolog a reformkonyha testkímélő, te­hát egészségóvó szokásainak megnyerni. Az ellenállók azzal érvelnek, hogy az így készült ételek íztelenek és nem laktatnak. A pécsi Jókai Utcai Általános Iskola negyedik esztendeje működő Mindentudó háztartás („Mi-Tu-Ház”) elnevezésű ön­tevékeny közösségének irá­nyító tanára, Élő Jánosné mégis optimista. Lelkesedésére jel­lemző és lelkiismeretes szak­mai felkészültségét igazolja, hogy a fővárosban magánszor­galomból az Életvitel szakból diplomát szerzett. A megye- székhelyen eddig csak két pe­dagógus tanult pluszban életvi­telt, így háztartási ismereteket is oktató felsőfokú intézmény­ben. Az oktató azt tapasztalja, hogy főként a negyedikesek járnak a fakultációs foglalkozá­sokra. Többségben a lányok vannak. A lelkes és állandó mag kb. 20-25 fős. ők jegyze­teket készítenek, receptleíráso­kat vágnak ki az újságokból, naplóban rögzítik a szüleiktől tanult sütés-főzési szokásokat. Mindezeket évekig őrzik. Né- hányan felsősként vagy már nagyobb gyerekként is vissza­járnak, mint például Fazekas Dia, Katona Eszter, Misángyi Patrícia, Viola Natália. A szakköri tagok lelkesedésére jellemző, hogy kitartanak el­veik mellett még akkor is, ha otthon, a családban netán ellen­állásba ütköznek. Nem egy szülő ugyanis nem híve a vege- táriánusi okoskodásnak és mé­regdrágának tartott reform­konyhai kultúrának. Mindenki hozza az egyszerű, nem túl sokba kerülő alapanya­got, aztán együtt készítik az éte­leket. Az alapanyagok és az adalékok közül elsősorban salá­tát, zöldséget, gyümölcsöt, ola­jat, valamint margarint hasz­nálnak fel. Most még elsősor­ban az érdekli őket, hogy a ba- bazsúrra milyen egyszerű étel­féleségekkel álljanak elő, ami­vel ne valljanak szégyent. Az összejövetelek nyitottak, tehát más oktatási intézmény diákjait is szívesen fogadják és meg is vendégelik őket. Csuti J. Diopudmg naranccsal Négy személyre számítva négy tojás, hét-hét deka darált dió, porcukor, margarin, fő­zőcsokoládé, öt deka ma­zsola, egy evőkanál rum, egy mokkáskanál reszelt narancs­héj, csipet só, továbbá két deka vaj és két evőkanál zsemlemorzsa a formához, il­letve a tetejére öt deka olvasz­tott csokoládé, néhány dióbél, tejszínhab és két narancs kell. A tojássárgát a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a narancshéjat, a vajat, a re­szelt csokoládét, a diót a ru­mot, a mazsolát, majd a tojá­sok keményre vert habját. A masszát kikent, morzsával behintett kuglófformába si­mítjuk, majd egy tepsibe állít­juk, amibe vizet töltöttünk, s ezt előmelegített sütőbe tolva addig sütjük, amíg a közepe is átsül. Még forrón lapos tá­nyérra borítjuk, csokoládéval leöntjük, s a képen láthatóan díszítjük. Zeller, a hormonképző Ki tudja, tálán van benne va­lami, az orvosok is ajánlják, a természetgyógyászok meg pláne javallják, ha valaki po­tenciazavarra panaszkodik. Arról persze nem szól a fáma, hogy valaki a zellert esze­getve vált volna a falu biká­jává. Az minden esetre igaz, már a római korban is ismer­ték serkentő hatását, fogyasz­tották is rendre a lukulluszi lakomákon. Közismert konyhanövény, a levele és a gumója szolgál­tatja az illatosán aromás, édeskésen fanyar ízű fűszer­adalékot. Nyersen a legjobb, viszont levesek ízesítésére használják leginkább, a zel­lerkrémleves a magyar konyha étlapján sokszor sze­repel. De a paradicsomleves és a húsleves is elképzelhetet­len a zeller nélkül. Érdekes az aromája, de módjával kell al­kalmazni, mert fanyar íze hamar elnyomja más ételek ízét. Tökéletes kiegészítője a petrezselyemzöldnek és mint zellersó (őrölt zellerlevél és só keveréke) kiválóan alkal­mas grillsültek fűszerezésére. Nagyon jól hasznosítható viszont a diétás étrendekben. Gyomorbántalmaknál ugyan­is általában csínján kell bánni a fűszerekkel, ilyenkor na­gyon jól jön a zeller kellemes, a bélbolyhokat nem irritáló íze. A nemi hormonképző ha­tása bizonyított tény, gyógy­növényként azonban nemcsak ilyen célra alkalmazzák: ki­váló idegerősítő, naponta nyersen fogyasztva megszün­teti a stresszhatások okozta tüneteket. B. G. Bébiétel friss zöldségekből tálalva Tévéd aki azt hiszi, hogy a kicsi ízletes legyen az az étel, amivel milyen tálalásban tesszük eléje, apró kortól lényeges. A spenótos sárgarépafé­szek hat hónapos kisgyereknek adható. Egy-két adaghoz tíz deka spenót, két deka vaj vagy margarin, kisujjnyi póré­hagyma fehér része, tíz deka sárgarépa, ugyanennyi burgo­nya, két deka reszelt sajt, csi­petnyi só, szerecsendió és egy kis petrezselyemzöldje kell. A megtisztított spenótot megmossuk, forrásban lévő vízbe dobva két percig főzzük, majd leszűrjük, és apróra vag­daljuk, de nem pépesre. A vaj felén kell megfonnyasztani a vékonyra felkarikázott pórét, gyereknek csak az számít, hogy kínáljuk, és teljesen mellékes, Higgyék el, a külcsín egészen hozzáadjuk a spenótot, fedő nélkül kicsit szikkasztjuk, sóval ízesítjük és melegen tartjuk. A megtisztított sárgarépát karikákra vágjuk, a burgonyát apró kockákra, és sós vízben puhára főzzük őket, leszűijük, parányi szerecsendióval, sóval ízesítjük, pépes-habosra kever­jük, de közben a maradék" vajat és a reszelt sajtot is beledolgoz­zuk. Csillagbetétes habzsákba szedve olyan hat-hét centis át­mérőjű, belül üres fészkeket ke­rekítünk belőle egy tányérra, aminek a közepébe halmozhat­juk a spenótot. A tányért pár répaszelettel, néhány petrezse­lyemlevéllel díszíthetjük, a fészkek tetejére pedig egy csi­pet reszelt sajtot tehetünk. Ennél az ételnél a spenóthoz adhatunk két-három deka darált vagy egészen apróra vágott főtt sonkát, esetleg csirkemellet is. A csirkemájas burgonya­felfújt szintén hat hónapos kor­tól lehet a kisbaba ebédje. Eh­hez öt deka csirkemáj, húsz deka burgonya, három deka vaj vagy margarin, egy pici hagyma, két evőkanál tejszín, egy tojássárgája, egy szál pet­rezselyem, csipet só és a díszí­téshez néhány salátalevél kell. Az apró kockákra vágott burgonyát enyhén sós vízben puhára főzzük. Közben a vajjal vékonyan kikenünk egy kicsi, kb. négy decis űrtartalmú, fém­ből készült puding- vagy ka­lácsformát. A hagymát egészen finomra vágjuk, a vaj felén üvegesre pároljuk, rádobjuk a csirkemájat, majd erős lángon négy-öt percig állandóan ke- vergetve pirítjuk. A tűzhelyről levéve a kivajazott forma aljára nyomkodjuk a májat, a tetejét vizes evőkanállal elsimítjuk. A főtt krumplit áttörjük, hoz­zákeverjük a maradék vajat, a felforrósított tejszínt, pici sót, a tojássárgáját és habosra kever­jük. A sütőformába nyomkod­juk a máj tetejére, majd félig meleg vízzel telt tepsibe állítva, előmelegített sütőbe toljuk húsz percre. Utána tányérra borítjuk, petrezselyemmel és salátalevél­lel díszítve tálaljuk. Csirkemájas burgonyafelfújt Berta Mária

Next

/
Thumbnails
Contents