Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-06 / 64. szám
12 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. március 6., szombat Hírcsatorna 18 művész. Ezzel a címmel készült el az a hiányt pótló munka, melyben pécsi, baranyai képzőművészeket mutatnak be. A könyvvel március 9-én 14 órakor találkozhat először a közönség a Pécsi Kisgalériában. A munkáról dr. Kunszt Márta, Pécs Város Közgyűlése Kulturális Bizottságának elnöke és dr. Toller László polgármester beszél. (ly) Kodolányi-est. Száz éve született Kodolányi János, akire március 12-én 18 órakor emlékeznek a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárban. Az eseményen többek között az író leánya, Szabóné Kodolányi Júlia is vendég lesz. (ly) Néptánc, népzene. Huszárverbunk címmel a békéscsabai Békés Banda' ad népzenei koncertet az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a pécsi Dominikánus Házban március 10-én 19 órától. A néptánc szerelmesei 16-án 19 órakor a Nemzeti Színházban pécsi együttesek gálaműsorát nézhetik meg, melyen a Baranya, a Leőwey és a Mecsek Tánc- együttes mellett a Tanac Együttes is fellép. (ly) Chilei föld. A Pécsi Magyar-Spanyol Társaság chilei nap keretében szeretné megismertetni országukat a magyarokkal. Március 9-én 17 órakor előadást tartanak, s a nap vendége lesz Petíció Morales Salinas, a Chilei Köztársaság budapesti nagykövete is. Márciusban még egy érdekes programra kerül sor: 23-án 17 órakor a kubai festészetről lesz szó. A helyszín a Civil Közösségek Háza. (ly) Könyvbemutató. Megjelent a Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9. kötete, A Dráva mente állatvilága, II. címmel. A munkát tegnap mutatta be a Janus Pannonius Múzeum. Egyben tájékoztatót is tartottak a Természettudományi Osztály 25 éves, a déldunántúli természetvédelmi területeken végzett kutatási munkájáról is. (ly) A levéltár Király utcai épületében megfelelőek az állapotok a kutatáshoz fotó: laufer László Kultúra, forintokból kirakva Milyen lesz a közgyűjteményi intézmények költségvetése? A Csorba Győző Megyei Könyvtár tavaly az előirányzott közel 80 milliós költségvetéséből 6-ot tudott elkülöníteni az olvasók dokumentumokkal való ellátására, holott a megnövekedett olvasói igények és árak miatt ennél többre lenne szükség - tudtuk meg Kalányos Katalintól, könyvtár igazgatójától. Az új könyvtári törvény alapján ez az összeg központi forrásból „érdekeltségnövelő állománygyarapítási támogatással” - 1,6 millióval - egészült ki. De a pénz a „rásegítéssel” együtt is szűkösnek bizonyult. Idén az előirányzott költségvetés alig haladja meg a 81 milliót - amellett magas közüzemi számlákra számíthatnak és 13 százalékkal emelkednek a közalkalmazotti bérek is. így bizonytalan, hogy mennyi lesz a szakmai feladatokra elkülöníthető összeg. A kormányzat a könyvtárellátás egységes rendszerének kiépítésére tavaly 500 millió forintot biztosított, az idén 1 milliárd támogatást ad. A szaktárca az idén meghatározza a nyilvános könyvtárak működésének feltételeit is. A településekről nemcsak a tárgyi feltételek, hanem a szakképzett könyvtárosok is hiányoznak. A számítógépes informatikai fejlesztésekhez hároméves „telematikai” koncepciót kellett kidolgozni a könyvtáraknak. Az első évben a megyei központi intézmények kapnak támogatást — a megyei könyvtár számítógépes szoftvert vásárolt, amellyel megkezdi az állomány számítógépes nyilvántartását, az idén a városi könyvtár, jövőre a jelentősebb községi könyvtárak - többek közt Lánycsók, Szederkény, Dunaszekcső, Máza, Nagynyárád - kapcsolódnak a rendszerhez. A Baranya Megyei Levéltár tavaly 53 millióból gazdálkodhatott, az idén 57,8 millió a kalkulált összeg - mondja dr. Ott Lászlóné gazdasági igazgató. A valamelyest magasabb összeg a béremelést is tartalmazza. A „dologi automatizmus” itt is - mint a közgyűjteményi szférában mindenütt - a várt 11 százalék helyett várhatóan csak 7-tel emelkedik - a „kötelező” fűtésen, alapvető fenntartási költségeken túl a levéltári állomány gondozására, A vidéki könyvtárakat tovább kell fejleszteni szakmai anyagok beszerzésére ezután is legfeljebb aprópénz jut. A napi munkához szükséges kisebb eszközökre tavaly jórészt pályázati támogatással költhettek 1,148 milliót. Amely egy megyei intézmény éves munkáját tekintve igen szegényes. Telematikai fejlesztéshez - internetbérlés, számítógépes hálózat továbbépítése - a Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztak és kaptak 2 milliót. Ez a február végéig elköltendő pénz sem sok, hiszen szinte minden gépük elavult, „nullára” írt. Alapvető gond a sokszor pótolhatatlan dokumentumok tárolása. A Király utcai még elfogadhatóbb, mint a Rét utcában lévő, de még az sem felel meg a törvényben előírtaknak. Nem véletlen, hogy a tavaly létrehozott Levéltári Kollégium az állományvédelem támogatására hirdetett pályázatot. A levéltár így jutott 3,7 millióhoz, amellyel a restaurálóműhelyét korszerűsítette. A tavaly 150 millióval, most 160-nal „startoló” Janus Pannonius Múzeum pénzügyi mérlege meghaladta ugyan a 200 milliót a 30 milliós saját bevétellel (jegyeladás, bérbe adás, kiadványok) és azzal a 35 millióval, amelyet pályázatok révén, cégek hozzájárulásaként és a kötelező ásatási díjként - általában nagyberuházóktól - kapott. A saját bevételt működésre (fűtés, világítás, állag- megóvás) fordítják, az utóbb sorolt pénzforrásokból - például az ásatási díjból - kötelező szakfeladatokat finanszíroznak. Mint Dallos Sándor gazdasági igazgató elmondta, nem érdemes a bevételt növelniük, mert az idén magasabb bevételi tervet állapított meg az önkormányzat, másrészt azt a 7 milliót, amennyivel magasabb volt a tavalyi bevételük a tervezettnél, elvonta tőlük. Ami a „dologi” kiadásokat illeti, az ország legnagyobb vidéki múzeumi hálózatában nem újdonság, hogy épületeknek nemcsak a felújítása, de már a „szinten tartása” is okoz majd gondokat 1999-ben. Némi jó hír, hogy a telematikai program keretében 2,2 milliót nyertek, így február végéig intemethá- lózat épül ki a múzeum igazgatósági osztályain, több mint egy tucat csatlakozási ponttal. B. R. Mindenki lehet zeneteremtö Kodály országában néhá- nyan szentségtörésnek gondolhatják, hogy a zene varázsának felfedeztetésére új és újabb módszerekkel próbálkoznak a hozzáértők. Nemrég olyan könyv jelent meg, mely elsősorban a XX. század zenéjének befogadására, gyakorlati alkalmazására készít elő. Máris „Sáry-módszernek” nevezik Sáry László zeneszerző és zenepedagógus rendszerét, mellyel a mindenkiben meglévő kreatív fantáziát, a teremtő képzeletet próbálja felszínre hozni és kimunkálni. E szempontból a zene kiváló közeg lehet, hiszen a dallam létrehozásához az emberi hang is elég. A Jelenkor Kiadónál megjelent, s nemrég a pécsi Művészetek Házában bemutatott „Kreatív zenei gyakorlatok” című könyvében a szerző a külvilág hangjaitól, zajaitól, a szélfújástól, majd a lélegzéstől, a szívdobogástól indulva bontja ki a hang és a csend bonyolult kapcsolatát. Gyakorlatai érdekesek, kísérletezőkedvet ébresztenek, s játékos formában vezetnek egyre beljebb a zenei élmény létrehozásának rejtélyeibe, miközben a játékosok akár vascsöveken vagy csőharangokon is muzsikálhatnak. Sáry László 1940-ben Győrasszonyfán született. Zeneszerzői diplomát szerzett 1966-ban, s alapító tagja az Új Zenei Stúdiónak. 1970-től sok olyan zenét is írt, amelyekről kiderült, hogy a közönségre és a játékosokra egyaránt jótékony, nyugtató hatással voltak. A legkülönösebb élmény akkor érte, amikor 1976-ban pszichiáter barátja kérésére a tatai elmeosztály betegeinek játszotta le egyik művét, ahol ugyanezt a pozitív hatást tapasztalták. Azóta zeneterápiás tevékenysége kibővült, kurzusokat tart gyógypedagógiai képzésben résztvevőknek, s tanítja a hátrányos helyzetű gyermekeket éppúgy, mint a Színművészeti Főiskola színész-rendező szakos hallgatóit. A kiadó most olyan munkát jelentetett meg, mely egyszerre szól a zeneszerzés műhelytitkairól, a zenemű megszületéséről, de arról is, hogy minden alkotás a véletlenek és a szabályok együttműködése révén születik, a tudatos és a tudatalatti énünk közreműködésével. Sáry László nemcsak azzal az érzéssel ismerteti meg tanítványait és most már olvasóit is, hogy a zene öröm, hanem azzal is, amit a világot létesítő Ige vagy Hang, vagy inkább rezgés azóta is bizonyít: hogy a csend és a hang között ott a teremtés. Hodnik I. Gy. Költözködő fafaragók Másfél évtizeden át Orfű adott nyaranta otthont a megye és a Dunántúl legjelesebb fafaragó művészeinek. Mint arról beszámoltunk, az Orfűi tó szomszédságában lévő tábort, amely az utóbbi évekre már nemzetközivé terebélyesedett, tavaly nyáron méltatlan torzsalkodás osztotta meg, így az alapítók többsége Ke- rényi Gábor vezetésével új helyet volt kénytelen keresni magának. Mint Metzing József, Pel- lérd polgármestere elmondta, a volt napközistábor területét sikerült visszavásárolni Pécs városától, s most egy 13 hektáros ingatlan áll rendelkezésükre ősparkkal, tóval, kastéllyal, ahol egy szabadidő- és közművelődési parkot alakítanak ki szolgáltatóházzal, turistákat csalogató panzióval, csónakázási lehetőséggel, fit- nessteremmel. Itt kiemelt helye lesz a népi mesterségek bemutatásának és a neves fafaragók nyári táborának, amely a szomszédos országokból és ma már Finnországból is jelentős művészeket vonz. A faragók maguk is szeretnék sokszínűvé tenni a tábor profilját, amely üvegműveseknek, szövőknek és számos más mesterségnek is helyet adna. Ez a szándék, mint a polgármester elmondta, találkozik a község érdekeivel, és az önkormányzati testületet sem kell ennek előnyeiről meggyőzni. A Brázay-kastély parkjának, az egész ingatlanegyüttesnek - köztük egy 1000 négyzetméteres istállónak a rekonstrukciójára a Borza és Tsa építészeti iroda és az Ae- dis Építészeti Stúdió tervezőasztalain készült egy-egy tanulmány. A területen mindamellett műút vezet keresztül. A jelenleg 200 milliósra becsült, folyamatosan megvalósítandó beruházáshoz pályázatok segítségével szeretnének pénzhez jutni, addig is apró lépésekben több mindent önerőből is megoldanak. Ezek közé tartozik az istálló részbeni felújítása, amelynek egy nagyobb, lakható traktusa van, s amely már nyáron fogadni tudja a faragókat. B. R. Futnak a képek FILMJEGYZET A jóakarat jegyében Gus Van Santot csak nemrég dicsértem meg, más kritikusokkal ellentétben, a Hitchcockot idéző Psycho tisztelettudó megrendezéséért, s most, új filmje, a Good Will Hunting kapcsán ismét különvéleményt kell formálnom. Várhatóan csepülni fogják e művet is, mert, gondolják sokan, az efféle alkotás művészfilmnek kevés, szórakoztató mozinak meg sok. Mindkét irányból gyanús, könnyen gics- csesnek tűnhet, holott nem az. Szó, ami szó, nem hibátlan. A jellemrajz nem mindig eléggé árnyait, a dialógusok pedig néha bizony, alantabb régióba csúsznak, ez most divat. Különösen akkor berzenkedünk emiatt, mikor értelmiségi szereplők jópofáskodnak így, vagy közvetlennek akarnak látszani. (Furcsa módon kőművesek szájából ugyanaz nem hangzik durvának. Miért ez a kettősség, kétféle hatás, ezen egyszer el kellene gondolkodni.) A jelzett hibák ellenére nekem tetszett ez a film, mint ahogy többnyire jó véleménnyel vagyok a mozgóképnek arról a „közbülső” típusáról - igényes lektűrnek nevezném, ha könyv lenne -, amit Gus Van Sant művel. És rendkívül izgalmasnak, súlyosnak tartom e most látott mű alapkérdését: mi történhet, történik a zsenivel, ha lentről jön, kőművesnek született, s éppen börtönben ül. Elismerem, a helyzet valóban túlzottan kiélezett, de tegyünk csak a zseni szó helyébe csupán tehetséges-1, s máris látjuk, hogy a kérdés jogos és elgondolkodtató. Will Hunting kétségkívül lángelme. Az egyetem matematika tanszékének oktatói, világhírű professzoruk vezetésével, két hétig dolgoznak egy rendkívül bonyolult bizonyításon, ez a fiú pedig, aki takarít a folyosón, első ránézésre megoldja a feladatot. Mi lesz hát vele? Lehet-e segíteni rajta, pláne ha ő maga nem is akar „kiemelkedni”. Megnősülünk, felneveljük a gyerekeket, esténként sörözni járunk, vasárnap meg focizni, mondja kőművestársának. Milyen jó lesz! És most figyelni kell egy kicsit. Will haverja ugyanis, ha hiszik, ha nem, ezt válaszolja: el kell menned innen, nem magadnak tartozol ezzel, hanem nekem, nekünk, ránk való tekintettel kell a tehetségednek érvényesülni, vedd tudomásul. Persze, nem perdöntő érv, de én tudom, hogy vannak ilyen kőművesek. És olyan professzorok is, mint akit Robin Williams alakít (a filmben Sean-nak hívják, vagyis ír, mint a fiú), talán mert szintén Dél-Bostonból származnak, és ezért a kellő időben és az egyedül lehetséges módon meg tudják adni a megfelelő segítséget. A film címében egyébként a hős nevén kívül lefordíthatatlan szójáték rejlik: a keresés és a jóakarat valóban összetartozik, feltételezik egymást. A világban, az életben és a lélekben. A régiek még tudták ezt, ezért úgy szólították egymást: „jóember”, „jóasszony”. Ma ez már gúnyolódás lenne, vagy lenézésként hangzana. Pedig igaz is lehet: Good Will Hunting. Nagy Imre Ketten Dél-Bostonból: Robin Williams és Matt Damm á » A Gárdonyi Tamás
