Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-04 / 34. szám
10 Dünántúli Napló Hitélet 1999. február 4., csütörtök Emlékeztető Több mint 100 pap a pécsi egyházmegyéből • köszönti ma, csütörtökön a Bazilikában Mayer Mihályt püspökké szentelésének 10. évfordulója alkalmából. A koncelebrációs szentmise 10.30 órakor kezdődik. Szeretettel várják a híveket. A siketek miséjét február 7- én, vasárnap 14.30 órakor tartják a Zárdatemplomban. Utána vetítés és agape. Ének - gregorián. Castelgandolfóban pénteken kezdődik a Focolare- hoz közel álló püspökök konferenciája, amelyen részt vesz Mayer Mihály pécsi megyéspüspök. Dr. Balikó Zoltán tart előadást „Az orvos mindennapi lelkiismereti problémáiról” a Keresztény Orvosok pécsi csoportjának rendezvényén 8-án 19 órakor a Zárdatemplom klubtermében. Idős papokat és szemina- ristákat hívott meg kötetlen beszélgetésre szombaton 15 órára a Kocsis László-te- rembe a SERRA Klub. Misszionárius Pécsett. A baptista egyház pécsi Bokor utcai gyülekezete fogadja 7- én, vasárnap délután 5 órától Erdélyi Sebestyén Németországban élő magyar misszionáriust. Általános tisztújításra készül a reformátusság: a presbitériumok újjáválasz- tása előtt állnak. Eddig 12 évre szólt e megbízatás, az új presbitériumok a jövőben hat esztendőre szóló feladatot kapnak. Erről is szó lesz többek között azon az egyházmegyei presbiteri csendes napon, melyet a hónap végén tartanak majd Pécsett, a kertvárosi gyülekezetnél. Az Árpád-kori alapokkal rendelkező turonyi templom felújítását és a parókia rendbetételét határozták el a helybeli reformátusok, ugyanis szeretnék, hogy végleg ebben a községben letelepedő lelkészük legyen. Szívsebész a hitről és a mindennapokról. A pécsi Dischka Győző utcai evangélikus kápolna vendége lesz Papp Lajos professzor február 7-én 16 órától. Pellérdi szeretetvendégség. Ökumenikus összejövetelt tartanak a községben a katolikusok és a reformátusok február 7-én délután 2 órától a helyi iskolában. Tíz éve a püspöki székben Beszélgetés Mayer Mihállyal, a „rendszerváltó” egyházfővel Tíz éve, 1989. február 11-én szentelték püspökké Mayer Mihályt, aki néhány püspöktársával szinte az ismeretlenségből került elő akkor, amikor már az „Egyházügyi Hivatal” politikai szigora megenyhült. A rendszerváltás velük kezdődött a magyar katolikus egyházban, akik között ott volt Takács Nándor, Ács István, Várszegi Asztrik és Dékány Vilmos. Mayer Mihály szerencsés ember, hiszen mint az egyházmegye sorrendben 84. püspökének, szép feladatokat adott a Gondviselés. Csak a teljesség igénye nélkül soroljuk: egyházmegyéjében fogadhatta elsőként a pápát, megélte az egyház hazai újjászületésének kezdeti lépéseit - iskolái, egyetemei, otthonai és karitatív tevékenysége révén újra a napi közélet részévé lett a katolikus egyház is. A hétvégi beszélgetés elején kézenfekvőnek tűnt, hogy a szinte kihaltnak tűnő püspöki palotában megkérdezzem:- Néhanapján nem nagyon magányos Ön?- Bárcsak lenne időm a magányra! A munka annyira sokrétű, hogy alig tudom utolérni magam. Persze, lehet, hogy az emberek csak azt látják, hogy a püspök valamiféle „elefántcsont-toronyban” él, s csak a saját kiteljesítésével foglalkozik és néha a nép közé megy. Érthető ez, hiszen a tömegkommunikáció által csak az ünnepi teendők érződnek. De legalább valami hallatszik. Tíz- tizenkét éve még ráérősebb világ volt a miénk, hiszen akkor a püspök a társadalomból teljesen ki volt rekesztve.- Amikor Mayer Mihály a tisztét elnyerte, még nemigen remélte senki az azóta bekövetkezett korszakos változásokat.- Már voltak jelek a nemzetközi politikai összefüggésekben; a változás előszele megérintette az embereket. Sokan mondogatják, hogy a rendszer- váltás a katolikus egyházon belül elmaradt. Ez nem igaz. Hiszen olyan személyek kerültek előbbre a püspöki kinevezésekkel, akiknek a nevét korábban még kiejteni sem lehetett pártállami vezetők előtt. Róma már 1987-től folyamatosan „rendszerváltó” volt Magyarországon, megelőzve az állami szférát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a legfőbb feladat mindannyiunk számára a katolikus egyház „visszavezetése” a közéletbe, a magyar társadalomba.- Mi az, ami ebben az elmúlt tíz esztendőben feltétlenül örömet jelentett, örömet hozott az ön számára ?-Bár 1989 végén úgy tűnt, hogy könnyű dolgunk lesz, hamarosan bebizonyosodott az ellenkezője. Gondoljon csak az ingatlanrendezésre. Az első tervek szerint legkésőbb kétezerre be kellett volna fejeződnie az egyházi ingatlanok visz- szaadásának. Ma már tudjuk, hogy legfeljebb 2010-re alakulhat ki a végleges állapot. De nekünk intézményeket kellett beindítanunk — óvodákat, iskolákat, szociális otthonokat, főiskolát -, hogy helyünket és elismertségünket a társadalomban mielőbb vissza tudjuk szerezni. Nem panaszképpen mondom, de nem volt könnyű dolgunk. Az alapoknál indultunk, hiszen lelakott ingatlanokat kaptunk vissza, amelyek felújítása emberfeletti erőt igényelt, s olykor a közvéleményben keltett „ellenszélben” kellett céljaink felé haladni. De mindezek ellenére gazdag tíz esztendő van mögöttünk, s örömöm ez.- Számomra a leglátványosabb terület a karitász kifejlődése, az a sokféle és szerteágazó munka, mellyel a rászorult embereket is segítik.- Tény, hogy a katolikus karitász nagyon sokat segített annakidején az erdélyi menekülteknek is, és nagyon sokat tettünk a horvátországi menekültekért, akiknek nagy része - mivel félt a megtorlástól - nem akart táborokba menni, regisztráltatnia magát. Volt olyan idő, amikor a baranyai községekben közel tizenhétezer ember volt elszállásolva. Legutóbb pedig az egyházmegye hívei a kárpátaljai árvízkárosultakat segítve, több mint hatmillió forintot adakoztak a karitász segítségén kívül. Ugyancsak a karitász segítette a határokon belül élőket, a mi szegényeinket élelmiszerrel, ruhával, szociális tanfolyamok szervezésével.- Mekkora az egyházmegye?-Majdnem azonos a nagysága Baranya és Tolna megye területével; csupán néhány baranyai település nem tartozik hozzá, amit néhány somogyi pótol. E vidéken 650 000 ember él, s köztük 450 000-et tartunk a római katolikus egyházhoz tartozónak, akik között akadnak gyengébb és erősebb kötelékkel hozzánk kapcsolódók. Az egyházmegyei zsinat - a legutolsó 1936-ban volt - mindezt visszajelezte, köztük azokat a lelkiségi kiscsoportos mozgalmakat, melyek elkötelezett kereszténnyé érlelődtek. A zsinat könyve pünkösdre megjelenik, s e könyv alapján újbóli dialógus indítható a keresztény értékek mélységeiről, e zsinattal szellemi-lelki irányultságot tudunk adni a keresztény és a kereszténységet kereső embernek.- Hogyan bontakozott ki az egyházi iskolarendszer? — Több mint négyszáz gyermek tanul a pécsi katolikus iskolacentrumban, több mint hétszáz a ciszterci gimnáziumban. A siklósi, szekszárdi, paksi és dombóvári iskoláink is szépen és elismerést aratva működnek. S van két óvodánk. Gondok, problémák azonban most is vannak, hiszen a nagyszeminárium, a főiskola épületét, amely mindig is az egyházmegye tulajdona volt, csak tavaly kaptuk vissza. Szomorúságom, hogy az addig ott működő Kisegítő Iskola új elhelyezésének a gondjait a püspök nyakába varrják, pedig már 1991-ben a Kisegítő tanárai jelezték, hogy alkalmatlan a funkcióra. Másrészt az iskola átadásáért Pécs városa ellentételezést kapott, s erről szeretnek megfeledkezni. Mindenesetre a teológiai főiskola újraindítása Pécsnek, mint egyetemi városnak új színt kölcsönöz. Hiszen minden nyugati mércéjű egyetemnek van teológiai fakultása. S örömmel mondhatom, hogy nálunk száznegyven „civil” hallgató is tanul nappali tagozaton.- Hogyan látja ön a jövőt?- Rengeteg még a teendő. Emlékeztessem, hogy amikor a kilencvenes években az egyházról írtak, többször is megfogalmazták, hogy megtelt a damaszkuszi út. Azóta kiderült: az egyházhoz tartozás nem jelent semmiféle előnyt, s idővel talán éppen e miatt, sokan lemenekültek a damaszkuszi útról. A helykeresők. Úgy gondolom, lassan itt az alkalom, amikor mindazok, akik a kereszténység értékeit újonnan felismerték, lelkiismereti felelősséggel vállalják hovatartozásukat. Kozma F. Gyertyaszentelő Boldogasszony Ez a népies elnevezése a február 2-i ünnepnek. Utal arra a szertartásra, amit ekkor végzünk: megszenteljük a gyertyákat, melyeket a templomban használunk, otthonainkban imádkozásnál meggyújtunk vagy az ünnepi asztalra teszünk. Az ünnep igazi neve: Jézus Krisztus találkozása Simeonnal. Az ószövetségi törvény negyvennapos tisztulási időt írt elő a szülő asszonynak. Mária ezért a törvény szabta idő után elviszi a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba. Ott az agg Simeon karjára veszi a Megváltót és elmondja, beleimádkozza a templom meghitt hangulatába szívének minden reményét és csodálatos hálaénekét: „Bocsásd el, Uram, szolgádat szavaid szerint békességben, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül népednek, Izraelnek" (Lk. 2,29-32). Milyen volt az az első találkozás? - Nem volt protokoll, díszsorfal, nem volt papi fogadóbizottság sem, hanem egy vén, öreg próféta emelte karjára a „mindenség királyát". Simeon alakjában az ószövetségi ember jön Krisztus elé, fogadja abból az alkalomból, hogy mint elsőszülöttet bemutatják a templomban - áldozatul az Úrnak. A mi első találkozásunk is ilyen volt. A görög katolikus kereszteléskor - miközben a pap a megkeresztelt gyermeket karjain körülviszi az oltáron - fölötte is ugyanazt az imát mondja el, amelyet Simeon mondott Jézus felett. S az átnyújtott égő gyertya már életünk hajnalán mutatja az utat, a fényt, a világosságot - Krisztust. Az a bizonyos első találkozás így sugárzik ki a mi életünkre is. Ez sugallja azt a gondolatot, hogy mi, megkeresztelt emberek, szenteljük magunkat Istennek. Krisztus előtti korban csak az elsőszülött fiúgyermek lehetett Istennek szentelt. Az újszövetségben minden ember az „Isten szentje”, mert Krisztus egyházában e tekintetben „ . . . nincs férfi, sem nő.” (Gál. 3,28). Bennünket is egykor felvittek a templomba, hogy bemutassanak Istennek. így lettünk az egyház tagjaivá. Újítsuk meg ma is, máskor is egyház iránti hűségünket, kifejezve azt, hogy továbbra is tagjai akarunk maradni és nem akármilyen tagjai! „Semmi sem csekély, amit Isten kedvéért teszünk, ellenkezőleg, oly nagy jelentőségű. . . hogy a mennyországot és a mennyei jutalmat képes nekünk megszerezni” (Nagy Szent Bazil). Szenteljük Istennek életünket és szenteljük neki szívünket! Csak így érhetjük el, hogy együtt menjünk Krisztussal a közelgőfeltámadás fényes ünnepéhez■ így tudjuk földi életünk vándorútjának végén elmondani Simeonnal: „Bocsásd el, Uram, szolgádat.. . békességben!” Bodogán László parókus Köszönet az adományokért Hút adtunk róla, hogy a Pécsi Egyházmegyei Karitász gyűjtést rendez a kárpátaljai rászorulók számára. E helyen szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik a szervezésben, a lebonyolításban segítségünkre voltak. Köszönjük a Mecsek Fűszért Rt. vezetőségének, hogy engedélyezték számunkra, hogy boltjaik területén akciót szervezzünk. A gyűjtést január 16- án, szombaton délelőtt, öt üzletben egyszerre rendeztük, 8-tól 12 óráig közel egy tonna élelmiszer gyűlt össze. Köszönjük az adakozók felajánlásait! Külön köszönjük a boltok vezetőinek és dolgozóinak azt a kedvességet, mellyel önkénteseinket fogadták. Köszönjük a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium igazgatójának és az akcióban résztvevő diákoknak a közreműködést. Az önkéntesek viselkedésükkel sikeressé tették munkánkat. Szeretnénk, ha ez az akció hagyományteremtő lehetne régiónkban és a Mecsek Fűszért Rt. felajánlása nyomán egyre többen adnának teret a segítség- nyújtásnak. Ä Dunántúli Naplóban megjelent cikk nyomán nagyon sok felajánlás érkezett irodánkba. Többen nagyszabású gyűjtést szerveztek. Köszönjük az adományokat és az odaadó munkát! Végül, de nem utolsósorban köszönjük a Pan-Sped szállítmányozó vállalatnak, hogy igen kedvező feltételekkel vállalta az adományok szállítását. A kamiont megtöltöttük, a szállítmány január 27-én elindult rendeltetési helyére, Kárpátaljára és az ottaniaknak sokat jelentő adományokat Té- csőn átadtukJDr. Szalay János Karitász igazgató Ismerni, érteni A mennyország „tulajdonságai” A bibliai hagyomány szerint Isten mindig segítő szándékkal lép az emberek életébe. Az ő uralma megszünteti az igazságtalanságot és az elnyomást. A mennyek országa, amit Jézus hirdetett, ha nem valósul is meg teljes mértékben a földön, ővele vette kezdetét. Az ő végtelen szerete- tével, az igazságról tett tanú- bizonyságával és a szegények iránti rokonszenvével. Ennek a mennyországnak, melyet Jézus hozott el közénk szavaival és cselekedeteivel, tulajdonságai vannak.- A lélek belső világát uralja, s arra ösztönzi az embert, hogy alávesse magát Isten megváltási tervének, amely Jézussal vette kezdetét.- Egyénre és közösségre egyaránt irányul, mivel a személyes megtérés mellett a másokkal való együttérzést, testvéri szeretetet és közösségi életet követeli meg.- Nemcsak az egyházra terjed ki, hanem az emberiség egészére, mert annak javát szolgálja. A mennyek országa nem területi vagy politikai hatalom, hanem Isten uralma, amely megváltoztatja az embereket. Isten országa az idők végezetének valósága, amelyben csak az igazak részesülhetnek. Ezt az országot Jézus már megnyitotta előttünk, minden ember előtt, hívők és nem hívők előtt egyaránt. Rozs Szilvia A magyar nyaralók tízezrei még jól emlékeznek arra, hogy amikor a korábbi években a dalmát tengerpart egyik gyöngyszemét, Dubrovnikot - régi nevén Ragusat - látogatták, a Pile-kapunál belépőket Szent Balázs szobra üdvözölte. A Dubrovnikban is igen tisztelt védőszent, Balázs névünnepét február 3-án tartja az egyház. Annak az Örményországnak volt ő püspöke, ahol már a Krisztus utáni első században éltek keresztények, de az uralkodót, III. Tiridatest 250-300 közt világosító Szent Gergely (+332) nyerte meg a hitnek. Az örmény egyház teljes megszervezése Szent Gergely dédunokája, Nerses pátriárka nevéhez fűződik. A Rhipsome és társai tiszteletére emelt monostor szerzetesei még a Szentírás lefordításához szükséges írásbeliség megteremtéséhez is Balázs-napra nekifogtak. Munkájukat Mes- rop pátriárka fejezte be. Balázsról a hagyomány azt mondja, hogy egyszer megmentette egy gyermek életét, akinek halszálka akadt a torkán. Az egyház napjainkig minden torokbaj ellen segítő szentnek tartja és a híveket a Balázs-napi torokáldásban részesíti. Vértanúi-halált a Dicoletia- nus-féle kegyetlen napok alatt szenvedett, 303-ban. A keresztényüldözés a római birodalomban a legáltalánosabb és legerősebb Diocletianus idejében volt. Pannónia első vértanúja Szent Eusebius Vinkovce (Ci- balae) püspöke volt, Valerianus alatt szenvedett halált. Domiti- anus császár első áldozataiként a négy kőfaragót végezték ki 293-ban, mivel megtagadták egy Aesculapius-szobor megformálását. A hagyomány úgy tudja, hogy Syrmiumban sok bátor hitvallót talált a bíró. Köztük Quirinust, Siscia (Sziszek) püspökét Pannónia Prímába, Szombathelyre Savari- aba hurcolták az ottani elöljáró, Amantius elé. S mert hajthatatlan volt és nem mutatott be áldozatot a római istennek, a főbíró malomkövet köttetett a nyakára, s a Sabaris vizébe dobatta, 304 március 25-én. Földi maradványait a hunok betörése után a menekülő keresztények Rómába vitték, ahol II. Ince pápa 1140-ben a Sta. Maria in Trastevere-bazilikában helyeztette el a főoltár alá. Szent Balázsról még annyit, hogy az áldás mellett az esztergomi rituálé almaszentelést, a veszprémi rituálé pedig a kenyér-, bor-, víz-, gyümölcsáldást ismeri az ünneppel kapcsolatban. Rozsnyói György Lelkigyakorlatok Február 19-21.: Önismeret. ■ Március 5-7.: Lelkigyakorlat a Miatyánk elmélyítésére. Március 26-28.: Mire vagyunk a világon? Márc. 29.-pr. 3. Nagyheti lelkigyakorlat. (Jézus személyének, a Krisztus-esemény tükrében különféle imamódokat használva megújulni.) Ha valaki nem tud a teljes lelkigyakorlaton részt venni, az hétfőtől szerdáig vagy csütörtöktől szombatig is bekapcsolódhat. A gyakorlatokat Vácz Jenő S. J. vezeti, korhatár: nincs. Életrendezés Háza, 7694 Hosz- szúhetény - Püspökszent- 1 ászló 11. Tel./fax: 72/490- 610.
