Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-20 / 50. szám
14 DÜmántuli Napló Kultúra - Művelődés 1999. február 20., szombat Hírcsatorna Képhatás. Absztrakt-ex- presszív jelzőkkel illetik Dusanka Jablanovic horvát származású festőművésznő munkáit. Az alkotó a mélynyomást, mint grafikai technikát alkalmazza, de tanulmányozta a litográfiát és a monotípiát is. Kiállítását 24-én 17 órakor az August Senoa Horvát Klubban nyitja meg Sokcsevits Dénes művészettörténész. (ly) Kalevala. Az Új Kalevala 150. éves jubileuma alkalmából tart előadást „Mítosz, mese és valóság a Kalevalában” címmel Varga Domokos író a pécsi Civil Közösségek Házában 24-én 17 órakor. A finn kultúra napján, 28-án 11 órakor megemlékezést is tartanak a Kalevala fordítójának, Vikár Bélának az emléktáblájánál. (ly) Korunk zenéje. A Floren- tin Kamarazenei Műhely játszik a muzsika barátainak 22-én este fél 8-kor a Lisztteremben, ahol Bartók, Dominick Argento és Olivier Messiaen műveiből adnak elő. „Impressziók” címmel a zene és a diakép egészíti ki egymást Körtesi András zongoraestjén, amelyre 23- án 19 órakor a Művészetek Házában kerül sor. Közreműködik Mánfay György fotóművész. (ly) Kelet. A Dominikánus Házban 26-án 18 órakor a Sétatér-est keretében a keleti kultúrák lélektanáról tart előadást Zágony Rudolf. 25- én 18 órakor a pécsi IH-ban Andrássy Csongor beszél az óind filozófiáról. (ly) Húsz évig gyűjtötte az anyagot könyvéhez dr. Haj- zer Lajos, a JPTE tanára: nemrég jelent meg magánkiadásban A magyar helynevekből képzett orosz de- rivátumok szótára műve orosz nyelven. A szótár főként a szláv nyelvekkel foglalkozó szakemberek számára érdekes, de az átlagolvasó is tudja, a nyelvi kommunikációban milyen nagy jelentősége van egy-egy helynévnek; gondoljunk arra, mit jelent Mohács, Lidice vagy Borogyino neve. A tanultak alapján a fiatalok gazdagabban láthatják a világot fotó: wéber t Festett szárnyak nélkül A cím nem jelent semmi mást, minthogy az ünnepelt, a most hetvenéves Lantos Ferenc festőművész talán soha nem szerette a festett szárnyakat. A művi szabadságot, az alkotás üres bódulatát a fegyelem és a gondolkodás kettős kötése nélkül. Gyerekkorában még rágódnia sem kellett ezen. „Természetesen váltam azzá, ami vagyok, és ebben semmi különöset nem láttam se én, se a környezetem. Végül is festő lettem és tanár, amit így együtt érzek csak teljes értékűnek.” És Lantos Ferenc - aki mellesleg a közelmúltban doktori címet is szerzett festészetből — iskolateremtő tanár lett. E műfajban iskolát teremteni egyet jelent azzal, hogy az így születő módszer, az így kikristályosodó szemlélet soha nem áll meg a város, a szűkebb haza falainál. Nemcsak arról van szó, hogy művei - hatvannál is több egyéni tárlata - Európa és a tengerentúl kiállítótermeit is bejárták. Arról is, hogy a szívvel végzett, következetes alkotómunka a sors kegyeként az önátadás, a pedagógiai érzék ritka adományával társult. 1952 óta tanít. Már ekkor, majd 1958 őszétől Pécsett a zenei gimnáziumban - ahol a kezdeményezésére iskoláznak be először képzőművész-tanulókat - neves művésztanárok tudását adja tovább. De megtoldja ezt a maga szívós-makacs szenvedélyével is, amellyel a természet törvényeit visszhangzó tiszta formákat kutatja a művészetben is. A világ érzéki összhangzattanát, amely zene nélkül süket, szabadság nélkül értelmetlen, fegyelem nélkül kaotikus. Gábor Jenő festőművész-tanártól meghatározó szakmai ösztönzést kap, hatással van rá másik középiskolai tanára, az érzékeny Cseh László, a képzőművészeti főiskolán Rabinovszky Máriusz szabad szellemű művészettörténet órái és Barcsay Jenő tiszta formaképzése, mély természetismerete tesz rá maradandó benyomást. Második unokabátyja, a testvéri módon segítő Somogyi József festőművész. De az egyik legdöntőbb élmény Martyn Ferenc közelsége, útmutatásai lesznek. „Mi a fene lehet ez a kézjegy, ami ennyi gondot okoz? - Eltelt legalább öt-tíz év, amíg rájöttem, hogy ez nem valami technikai kérdés, hanem a köztem és a dolgok közötti személyes viszonyról van szó. Martyn rajzainak nagy része különbözőképpen van megoldva, vagyis „nincs kézjegyük”, mégis mindegyiknek „Martyn-illata” van. Valami, amitől Martyn Martyn lesz, Picasso Picasso vagy Mozart Mozart. Ma már tanítványaimtól is két dolgot várok el: az emberi és a szakmai hitelt.” A Művészeti Szakközépiskolából egy időre a tervezőasztalokhoz hívják. A Pécsi Tervező Vállalatnál frízeket és más épületdíszeket tervez, majd a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán a „Forma, szín és tér” című tantárgyat tanítja. Ez idő tájt — 1972-t írunk - alakul meg a nevezetes Pécsi Műhely. Ficzek Ferenc videó- animációs képzőművész sajnos elhunyt, Pinczehelyi Sándor festőművész ma a Pécsi Galéria igazgatója, Kismányoky Károly a Pécsi Városi Televízió vezetője, Halász Károly festőművész a Paksi Galéria megteremtője, Szijjártó Kálmán tollrajzai- ról ismert grafikusművész. A telő idővel jelentéktelenné zsugorodtak az akkori hivatal untig ismert gáncsoskodásai, s a hetvenes évektől az elismerések sem késtek. De a tüzet, amely ezt a progresszív, az európai áramlatokkal lépést tartó szemléletet éltette, belső erő, meggyőződés tartotta magas hőfokon - egyébként is kevéssé befolyásolták a körülmények. Ezt igazolja a rövidesen létrehozott, és egy ifjabb nemzedéknek muníciót adó Pécsi Vizuális Műhely - a ma New Yorkban dolgozó Kosbor István festőművész, Dechandt Antal festő és szobrász, Swierkie- wicz Róbert grafikus vagy a Los Angelesből haza készülő Fekete Judit építész munkássága. Lantos közben megír néhány eredeti hangvételű tankönyvet is, hogy világunk formarendjét szerves kapcsolataiban tanuljuk meg látni. A Cserzői utcai Művészeti Szabadiskolát már Apa- gyi Mária zongoraművésszel hozzák létre egy komlói zene- pedagógiai kísérletre is építve. Ide az óvodáskorúaktól az egyetemistákig ma már mintegy kétszázan járnak. A művészképzés csak a célok egyike. Fontosabb önálló véleményű, értéktisztelő és -szerető embereket nevelni, akik felelős kreativitásban lelik meg az alkotómunka örömét. A szabadság és fegyelem említett kettősében. És mindenekelőtt, hogy a tanultak révén gazdagabban lássák a világot. Ennél többre, túl a kötelező tudnivalókon, egy iskola sem vállalkozhat. Lantos tanár úr ma is úgy érzi, rengeteg sürgető tennivalója van még. Bóka R. Kulcs a muzsikához negyedszer! „Régi tapasztalat: a zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonnyá tesz más szépségek iránt.” A száz éve született jeles zeneszerző, karnagy és zenepedagógus, Bárdos Lajos kevéssel 1986- ban bekövetkezett halála előtt e gondolattal indította útjára Pécsi Géza, a jól ismert pécsi zenetanár azóta hazai és nemzetközi karriert befutott Kulcs a muzsikához című alkotását. A mű sikerét beszédesen bizonyítja, hogy a minap már negyedik kiadásban jelenhetett meg, tankönyvcsaláddá bővülve, 14 CD kíséretében. A szerző hosszú pályafutása alatt rengeteg töprengés után valóra váltott, az értékes muzsikát megszerettetni kívánó, sokkal inkább sikerekkel, mint kudarcokkal tarkított gyakorlatából kristályosodott ki ez a munka. Tehát nem íróasztal mellett kiagyalt, Isten tudja, hány századik zenei ismeretterjesztési koncepcióról van itt szó! A korunkban oly sokat emlegetett pedagógiai koncentráció, komplexitás, tehát a más tudomány-, illetve művészeti területekkel történő kapcsolódás mintaszerű megvalósulása testesül meg Pécsi Géza tankönyvcsaládjában. De rögtön tegyük hozzá: ennek aprópénzre váltása, hatékony továbbítása megfelelő felkészültségű, elkötelezettségű pedagógust igényel! A közel 400 oldalas, többszínnyomású tankönyvhöz a hangzó CD-anyagon kívül Énektár (népzenei, műzenei szemelvények), Kronológiai táblasor és Munkalexikon is társul, utóbbi a kultúra területeinek minden fontos tényezőjét, lexikális fogalmak sorát, zene, történelem, vallás, irodalom, képzőművészet, tánc, természettudomány, technika Hamisított Mednyánszky? A tavalyi debreceni karácsonyi műtárgyaukción elárverezett Mednyánszky-festmény szakértői vizsgálatát kérte a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójától az aukciókat szervező Kölcsey Ferenc Művelődési Központ igazgatója. Lukovics András azt követően döntött, hogy a helyi lapban olyan információk jelentek meg, miszerint a festmény hamis. Mednyánszky László Őszi táj című festménye 45 ezer forintos kikiáltási áron került kalapács alá, végül 60Ó ezer forint leütési áron talált gazdára. Új tulajdonosa a szerzeményéről a Nemzeti Galéria adatszolgálatától kért véleményt, s ennek ismeretében ítélte úgy, hogy hamis képet vásárolt a karácsonyi aukción. Lukovics András elmondta: a Mednyánszky-képről eddig nem készült semmilyen szakvélemény. A galéria adattárából származó információk csak arra utalnak, hogy bizonyos jegyek szerint lehet valódi, mások szerint akár hamisítvány is lehet a festmény. MTI körét is felöleli. A tankönyv ismeretanyaga két nagy területet foglal magába: I. Művelődéstörténet (az őskortól napjainkig); stílusok, műfajok, formák, alkotók, művek, hangszerek, társművészetek, tudomány, technika, II. ZeneMÚVÉSZKTI, ZENEELMÉLETI KS MAGYAR NÉPZENEI AI.APISMKRKTKK ____________ elmél et; művészeti, nép- és műzenei alapismeretek, hangtan, hangjegyírás és a szolmi- záció története, hangrendszerek, a magyar népdalok stíluscsoportjai, népünk jeles napjai stb. S mindezek „tálalása” olvasmányos, könnyen áttekinthető stílusban történik. A népes munkatársi közösségből ki kell emelnünk a szerző leányát, Uzsalyné dr. Pécsi Ritát, aki a kezdetektől a mostani kiadás átdolgozási munkálataiig nagy szakértelemmel, rátermettséggel segítette édesapja tevékenységét. Említésre méltó erénye a könyvcsaládnak, hogy nem csupán közösségi (közép- és általános iskolai, zeneiskolai, főiskolai), hanem egyéni feldolgozásra is alkalmas - kezdőknek és haladóknak egyaránt. Ott a helye nemcsak az ének-zene-, zenetörténet-, hanem az irodalom- és képzőművészet- sőt történelem- órákon is! Ivasivka Mátyás Futnak a képek FILM JEGYZET Az apa elrablása Ők hárman: az anya, a fiú és a mostoha Tél van, hó, kemény hideg. A kép hátterében egy kolostor falai láthatók, kopott tornyok, hagymakupolák. Az épület most börtön, ahonnét rabokat hajtanak ki éppen, akiknek egyenként, futólépésben, őrök és acsargó kutyák sorfala között kell elhaladniuk, hogy aztán eltűnjenek egy várakozó jármű belsejében. A közelben asszonyok várakoznak: anyák, nővérek, feleségek, lányok. Abban a 'reményben gyűltek ide, hogy talán majd szót válthatnak szeretteikkel. De a raboknak futni kell, s még a tekintetüket sem emelhetik fel, mert nyomban lesújt rájuk egy puskatus, rájuk veti magát egy kutya. Rémült női arcokat látunk, kétségbeesett kiáltások hangzanak: Nyina megszült, meghalt az apád, a gyerek iskolába megy. Aztán a teherautó elindul valamelyik láger felé. Egy kisfiú fut, fut utána: apa, apa, ne hagyj itt minket, sírja leroskadva. A szélhámos című orosz film szépen, mívesen kidolgozott jelenetét nemcsak azért elevenítettem fel, mert érzékeltetni szerettem volna ennek az ötvenes évek elején játszódó műnek a hangulatát, hanem azért is, hogy jelezzem: a felvétel a Tiszta égbolt híres képsorát idézi, mikor a katonavonat megállás nélkül halad el a pályaudvaron összegyűlt hozzátartozók előtt. Ez az egybe- csengés nem a véletlen szerzeménye. A szélhámos rendezője ugyanis Pavel Csuhraj, Grigorij Csuhraj fia. Az epizód tisztelet- adás az apának, s rajta keresztül főhajtás egy előző nemzedék, Kalatozov, Mihalkov és társaik előtt. Ez a film témáját tekintve is az apáról szól, az apa kereséséről, s mint tudjuk, ez a motívum Tarkovszkij munkáiban gyökerezik. A történet elbeszélője saját gyermekkorát idézi meg. Gyermek-énjét Misa Filipcsuk játssza, s ehhez fogható csodát a Biciklitolvajok gyerekszereplője óta nem láttam, pedig az régen volt. A fiúnak néha látomása van: megjelenik neki az apja, egy halott katona árnya. Ezt az emléket, vagyis az igazi apát lopja el tőle nevelője, Tol- jan, aki a film eredeti címe (Vor) szerint nem egyszerűen szélhámos, hanem tolvaj. A narrátor tehát a kifosztás és a hiány passióját meséli el, s ezáltal iszonyattal teli kísérletet tesz a múlttal való leszámolásra, mert a nevelőapában egy embertelen világ rideg törvényei testesültek meg. E kettős jelentésben értelmezhetők a fiú görcsösen ismételt szavai Tol- jan megölése után: Nem volt, nem volt, nem volt... Miközben ott látjuk a hátán az „apától” örökölt tetoválás bélyegét. Fájdalmasan szép film, amely rangos díjak sorát kapta. Ahhoz képest, hogy milyen fájdalmas, talán túlságosan is szép. Olyan csiszolt, kerek és festői, hogy az az érzésem, szándékosan „zsivágósra” szabták, s ez néha elfedi a téma zordságát. Annak sem örültem, hogy a bájos Jekatyerina Rednyikova s főként Vlagyimir Maskov helyenként egészen amerikai stílusban játszik. Jobb lenne e téren is megmaradni az igazi apáknál. Grigo- rijnál és Andrejnél. Nagy Imre í I i i Gárdonyi j Tamás ''
