Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-20 / 50. szám

1999. február 20., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 15 Az ember könyve A budapesti Kolibri Színház angol nyelvű vendégjátéka február 24-én 19 órakor lát­ható a pécsi Ifjúsági Ház­ban. Barry Graham: The Book of Man című angol nyelvű monodrámáját mu­tatja be Alexis Lathaw. A darab Kevin Previn, 35 éves író és punk-költő történetét beszéli el, aki tíz év után visszatér szülővárosába, Glasgowba, régi barátja ha­lálhíre miatt. A darab a 80-as évek Glasgow-jában mutatja meg a városi elidegenedést, a ká- bítószerfuggést, a homosze- xualitást, a fiatalkori útkere­sést. Az időutazás a főhős íróvá válásának és „mássá­gának” története. Balogh R. Teljes szívvel a kultúráért A könyvek illatát, a könyvtár semmi máshoz nem hasonlítható légkörét nem lehet a modern kor technikai vívmányaival pó­tolni. A könyvtáros szakma azonban átalakulóban van, s az új kihívásokra válaszolni kell. Ha menekülnie kellene, már CD-romon vinné magával dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka is a Révay Lexikont, a Merle- köny veket. Talán csak az Ady-kötet maradna a hagyo­mányos formájában, mert Hajnalka szerint azért könyv nélkül elképzelhetetlen az élet. A könyvtáros nemrég a Művelődési Egyesületek Ba­ranya Megyei Szövetségétől oklevelet kapott a már 12 éve működő Idővonat nevű olva­sótáborért, s a kárpát-meden­cei gyermekek körében a ma­gyar nyelv és a történelem népszerűsítése területén vég­zett munkájáért. De annyi mással is foglal­kozott már. Magyar-történe­lem szakosként végzett a pécsi Tanárképző Főiskolán, taní­tott, népművelő volt, majd 1995 végéig a megyei könyv­tárban törődött az iskolai könyvtárakkal, szervezett programokat, továbbképzést. Jelenleg a Pécsi Rádió zenei gyűjteményének számítógépes feldolgozásán dolgozik. Leginkább kultúraközvetí­tőnek mondja magát, s ha­sonló misszionáriusokra szük­ség is van, hiszen fásultak az emberek, nincs idejük elmé­lyedni a komolyabb, hosszabb írásművekben, s a humán ér­deklődésnek manapság nem jut elég szerep. Ha arról kér­dezem Orosz Hajnalkát, sze­rinte húsz év múlva milyen lesz a könyvtárhálózat, Bara­nyáról szólva a teleházakat említi. Azt mondja, működő, csodálatos könyvtárakat lehet így megőrizni azokban az apró falvakban, amelyekben külön intézményeket nem lenne ér­demes fenntartani. Bármiről beszélünk, magá­val ragad lelkesedése, elhiva­tottsága. Talán épp ez a titok: teljes szívvel a kultúra mellé állni. Hodnik I. Gy. Magyarul magyarán Idegenmajmolás Az idegen nyelvek - főként az angol - előtt hódoló sznob nyelvi magatartásnak veszé­lyei, kommunikációs zavaro­kat is előidéző következmé­nyei vannak. Az idegen sza­vak és kifejezések használa­tának mértéktelen túlhajtása nemcsak szakszövegekben fi­gyelhető meg, hanem a köz­napi nyelvi érintkezésben is. Az idegen divatszók sűrű al­kalmazása éppen az ellen hat, amit mértékkel akár szolgál­hatna is. Ugyanis éppen a nyelvi változatosságot, a szi- nonimitást öli meg. Akinek minden történés sztori, akinek fokozó jelzője egyedül a szu­per, aki igenlő válaszként csak az oké-1 ismeri, az a ma­gyar szókincset mértéktelenül szegényíti, stílusát elszürkíti, hamis ideálokat kerget, hisz közlésmódjával éppen nem kitűnni fog, hanem elsekélye- sedni általa. A manapság lépten-nyo- mon hallható, olvasható, jó magyar szót kiszorító hol- ding-ról, licence-rő\, sponsor- ról, image-ról, marketing-ről és sok más társukról is be­szélnünk kell. Bár az angolból vett szavak unos-untalan való használata kétségkívül minden más fel­kapott, sablonossá vált nyelvi elemet megelőz, nagyzoló idegen szavak szajkózására sok egyéb példa is van. A közéletben már szinte senki sem mond egyetértés-^, csak szakszerűbbnek, magasabb- rendűnek vélt, az ügyet mél­tóbban kiemelő konszenzus-1. A politika nyelvében már jócskán elcsépelt paktum, fi­nanszíroz (újabban megfinan­szíroz, sőt megfinancíroz) és társai elterjedtek már stílusz- szinteken, a köznapi közlés­ben is. A nemzetközi üzleti élet különösen az utóbbi időben erősen behálózta hazánkat. Az idegen cégek betelepülése rengeteg új cégnevet hozott be hozzánk. Úgy látszik, ez elkerülhetetlen folyamat. A külföldi vállalatok nem fog­nak a mi kedvünkért cégnevet magyarosítani. A SPAR szinte teljesen elsöpörte a magyarí­tás egyik nagy eredménye­ként ünnepelt ABC Áruházat. Ma már oda jutottunk, hogy a kis, belföldi viszonylatban je­lentéktelen kócerájok is hangzatos vagy annak vélt cégnevet kapnak. Utcáink cégtáblái meg az ún. Kisokos­ok telis-tele vannak ilyenek­kel. A Hajstúdió már föl se tűnik. Szinte teljesen kiszorí­totta a Fodrász, Fodrászat cégtáblát. Csak hosszabb-rö- videbb gondolkodás után tud­juk megfejteni az ilyeneket, mint GEO-FABER, FORCOP KFT., PLESZ DESIGN (DE- SING is). Az egyik fővárosi szépészeti vállalatot így hív­ják: Anakonda Kozmetikai Kft. Hogy hogyan illik a női szépséghez a förtelmes vízi óriáskígyó neve, azt valószí­nűleg hiába kérdeznénk a magát nyilván találékonynak, szellemesnek tartó névadótól, A példák tömegét lehetne felsorakoztatni arra, hogy az idegen szavak jelentéstar­talma nem mindig illik a cég tevékenységéhez, sőt a név nemegyszer nyelvtanilag sem megfelelő, s kiejtésével kap­csolatban is többféle gond adódik. Rónai Béla Örömben is, bánatban is együtt Nevetni a halálon, és meghalni a nevetéstől. Ez lehetne a Pécsi Iparos Színkör jelszava, ahol ki­lenc elszánt műkedvelő színész alkot összetartó társulatot. Van köztük fodrász, ápolónő, ügy­véd, építészmérnök, üzemve­zető, diák és fogtechnikus, de a céljuk egy: de­rűt varázsolni a közönség, és különösen a határon túli magyar nézők szívébe.- Nagyon jól érezzük magunkat együtt, mind­annyiunknak gyönyör a kö­zös munka - állítja Szent- györgyi Mik­lós, aki 1967 óta vezeti a színkört. - Az első időktől kezdve a régi önképzőkört, dalárdái han­gulatot és ha­gyományokat elevenítettük fel, s meg akartuk mu­tatni az ipa­rostársada­lomnak, hogy a munkán túl van az értel­mes életnek más része is. A csapat színészmesterség­beli irányítását N. Szabó Sán­dor és Unger Pálma végzi nagy odaadással. Sokat tanulnak tő­lük. A produkciók többsége ze­nés, illetve 20-30 perces kis da­rab, mulatságos, könnyed vagy éppen kissé kacér.- Itthon is fellépünk, de a külföldi utakat tekintve igazán vándortársulatnak mondhatjuk magunkat - folytatta a színkör vezetője. - Sokszor jártunk Eszéken, Vukorváron, Szent- lászlón, de Ungváron, Munká­cson, Beregszászon is, Er­délybe pedig rendszeresen uta­zunk. Általában gyógyszert, ruhát, könyvet is viszünk. Mintha a furfangos, csavaros eszű székelyek jobban megér­tenék a produkcióinkat, néha már egy mondatért vagy moz­dulatért is megtapsolnak. Olykor megrázó pillanatok tanúi. Alsócsemátonban pél­dául 24 éve nem hangzott el magyar szó a színpadon. Az öreg bácsi zokogott a nézőté­ren. Más volt a helyzet Burgen- landban, ahová gyermekműsor­ral is készültek. A 37 kisgyer­mek közül azonban csak kettő tudott valamennyire magyarul. Az Iparos Színkör bemutat­kozásai missziók is egyben. Fellépti díjat nem fogadnak el, vagy ha igen, dé­vai gyerekek uta­zásához tették hozzá, hogy Ma­gyarországra jö­hessenek egy ve­télkedőre. Szentgyörgyi Miklós maga is sokat tesz a hatá­rokon túli ma­gyarokért. Mivel több szeretet­szolgálat mun­kása, s többek között a Magya­rok Világszövet­ségének tagja, és az Erdélyi Ma­gyarok Kulturális Egyesületének tiszteletbeli tagja, mindkét oldalról látja a magyarság prob­lémáit. Úgy ta­pasztalja, hogy az itthoniakban csökkent az ér­deklődés, elgyö­nyörködnek ugyan azon, hogy ez is, az is az ország része volt egykor, de a külhoni táj egyre gyakrabban csupán turistacélpont. A Pécsi Iparos Színkör en­nél többet akar. Jelen lenni ott is, ahonnan néha már elszállni készül a remény, s ahol min­den mosolyra szükség van, hogy erősítsen a megmaradás­ban. Hodnik I. Gy. II. tehetségkutató színműíró verseny Sok szép és nehéz alkotó tevékenység van, a szín­műírás ezek közé tartozik. Aki úgy gondolja, hogy képes fél nap alatt eljátsz­ható egyfelvonásost rögtö­nözni, és életkora 24-35 év közötti, valamint eddig egyetlen művét sem adta elő hivatásos színtársulat, lehet hogy a II. tehetség­kutató színműíró verseny győztese lesz. A XXI. század magyar drámájáért Alapítvány és a Magyar Rádió Rt. 1999. március 27-én, a színházi világnapon a Szegedi Nemzeti Színházban tartja a II. magyar tehetségkutató színműíró verseny döntő­jét, ahol három pályázó művét mutatják be a szín­ház művészei. Három olyan színdarabot, amely a Ma­gyar Nemzet aznapi szá­mából húzott újságcikk alapján készül, mint a profi drámaíróknál, minden szeptemberben, a magyar dráma napján. Aki úgy érzi, megfelel majd ennek a feladatnak, küldjön el egy darabot 1999. február 28-ig Linka Ágnes nevére a Magyar Rádióba Tehetségkutató jeligére (Budapest, 1800 Bródy S. u. 5-7.). A szak­mai zsűri által kiválogatott írójelölteknek március ele­jén egy próbát is tartanak, akkor kiderül, valóban al­kalmas-e a darab beküldője a rögtönzésre. A szakmai zsűri és a kö­zönség által legjobbnak ítélt egyfelvonásos írója értékes díjat nyer és élete első be­mutatóját. A társulat legfőbb célja a szórakoztatás Verses fohászok Három évtized költői termé­séből válogatni emberpróbáló vállalkozás, s amellett a ma­napság ritka önmérsékletről is elárul valamit. Az évtizedekig zárójelbe tehető becsvágyról. Jusztinger Antal „Ár­nyékba fúlt kék hegedű” című, magánkiadásban meg­jelent kötete erre példa, hi­szen a szerző közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez - szeretettel ajánlva „színes szóvirágait”. A hagyományos „beleérző” poétikai elvek szerint ír egy­fajta érzelmi naplót, hangula­tait s élete történéseit követve. A karcsú kötet versei zömmel a szerelem, az elhunyt roko­noktól való búcsúzás, a mél­tóbb élet vágya - a csorbát szenvedő kapcsolatok, a meg­csúfolt szeretet, a hiábavaló küszködés — témaköreiben fogantak. Noha ez a versvilág nincs költői erő, érzékenység híján, Jusztinger némelykor mintha nagyvonalúan, máskor heve­nyészetten bánna metaforái­val, és nem különösebben tö­rődne azzal, ha egy-egy jól el­talált szókép mellé közhelyes kerül, s gyakran éppen a záró­sor az, amely miatt a vers ba­nalitásba fullad. Pedig akad számos olyan is, amely gon­dolati-képi íve szerint is jól, következetesen felépített, já­tékosságában is találó; és van a sok miniatűr közt ilyen is: „Teregetem /a mosott emlé­keket /Lapozgatom /a megfa­kult képeket /Sütkérezik /bol­dogság-köteleken /a megpi­hent /jó illatú gondolat.” (Pécs, Agora) B. R. A* Ormánsági Művészeti Központ anyagából válo­gatott kiállítás tekinthető meg március 3-ig a Pécsi Műhely­galériában. FOTÓ: WÉBER T. Kulturális Ajánlatok A finn kultúra napja köré szerveződő események sorában elsőként február 24-én a pécsi Civil Közösségek Házában Varga Domokos író tart előadást az Új Kalevala 150 éves jubi­leuma alkalmából. Az est házigazdája Dezsőné dr. Zemplényi Vera. Koszorúzás és megemlékezés a Kalevaláról február 28- án 11 órakor lesz Vikár Béla emléktáblájánál. Maya. Hurkok, csomók, hálók, minták, ismétlődések és szim­metriák egymást átszőve vagy kioltva jelennek meg Olajos György alkotásain, ahol a vonalak képezte labirintusokból szinte láthatóan születik meg a jelentés. Ä „Maya” című kiállí­tás a Gebauer Galériában látható, március 17-éig. (ly) Két halál. Közös premiert tart a Pécsi Horvát Színház és a Verőcei, 26-án 19 órakor Pécsett. Bemutatják Ulderiko Dona- dini „Gogol halála” című, és Dubravko Jelcsics-Buzsimszki „Donadini halála” című drámáját. A díszelőadást megelőzően 24-én és 25-én is megtekinthető a produkció. (ly) A Zürichi Galéria Phänomen-Art Pécsett, a Lotz Károly u. 13. alatti szalonban bemutatja dr. Futó László szín-tér hatású műveit. A kiállítás minden kedden 15-től 18 óráig tart nyitva. Iskolások megbeszélés szerint máskor is megtekinthetik a be­mutatót. i

Next

/
Thumbnails
Contents