Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-30 / 29. szám
1999. január 30., szombat Kultúra - Művelődés t Dunántúli Napló 11 Két évtizednyi boldog ének Énekelni jó. Még hamisan is az, hát még ha olyan gyönyörűen és annyi örömmel dalol valaki, mint a Pécsváradi Női Kamarakórus tagjai. A fennállásának huszadik évét ünneplő kórus idén a Magyar Kultúra Napján a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség nívódíját kapta. Az 1978-as év tavaszán még három fiú is volt a vegyeskarban, de hamarosan igazi női kórussá lett a csapat. A pécsváradi Fülep Lajos Városi Művelődési Központ égisze alatt működő női kamarakórus első karnagya 1994-ig Tóth Gézáné volt, aki ma már nyugdíjas, de most is gondol még a régi kórustagokra, akikkel 16 évet dolgozott együtt. Ezekben az időkben szerezték meg az aranykoszorú fokozatot, szerepeltek a Magyar Rádió Kóruspódium című műsorában, kaptak több kitüntetést, nívódíjat, s részt vettek hazai és külföldi fesztiválokon. Az utóbbi években Kut- nyánszky Csaba vezette a kart, aki nagy szeretettel beszél a közös munkáról.- Ez a húszhuszonkét asz- szony és lány nagy áldozatot hoz azért, hogy minden héten próbára jöhessen - meséli. - A háztartást hagyják otthon, de talán megéri, hiszen ez a csoport igazi közösségként él, odafigyelnek egymásra. A találkozóinkon nem az a célom, hogy le- küzdjünk egy-egy darabot. Az a jó, ha örömmel énekelnek a tagok, de azért arra is figyelni kell, hogy hasznosan töltsük el az időt. Ezért a karnagy szigorú is, új műveket tanulnak, és bizony nem maradnak el a hangképzési gyakorlatok sem. Az első időben megdolgozott az énekléstechnikai ismeretek elsajátításáért Bognár Gyöngyvér is, aki egy éve van a kórusban. De, mert jól érezte magát, eldöntötte: ha törik, ha szakad, ott marad, mert remek a társaság. A régiek persze, az olyan alapító tagok, mint Böröcz Sára például már sok-sok emléket fel tudnak idézni. Hol bokor alján öltözködtek, hol öreg harci repülő mellett fényképezked- tek, s ez lett aztán az első repülős útjuk, de sok vidám történetből csak a pillanat boldogsága marad meg. Természetesen, ahogyan egy házasságban, a kóruson belül is vannak nehéz percek, de Sára büszkén mondja, hogy mindig sikerült talpra állniuk. Pécsvárad magáénak érzi őket. A helyi hangversenylátogató közönség az augusztusi Szent István-nap környékén mindig hallhatja produkciójukat, s a karácsonyi éjféli miséken is szerepelnek. A legközelebbi tervekről a karnagy elmondta:- Májusban fesztivált rendezünk, melyre a németországi Miesbach városból érkezik ide a testvérkórusunk, s jön egy olasz férfikar is. Emellett pedig szeretnénk, ha minél többen, minél többet énekelhetnénk. Hodnik I. Gy. Az énekléssel a közönségnek és egymásnak is örömet szereznek Magyarul magyarán Nyelvi sznobizmus A mai magyar nyelvhasználat hagyományostól eltérő jelenségeit a nyelvművelést is vállaló nyelvészek összefoglalóan sznobizmusnak, sznobságnak nevezik. A sznob fogalmát Thackeray angol írónak „Anglia sznobjai”, illetőleg „A sznobok könyve” című művei terjesztették el. Az angol szó eredetileg a mesterlegények egy csoportját jelölte. A cambridge-i diákéveinek emlékeiből ered. Az angol szó eredetileg a mesterlegények egy csoportját jelölte. A cambridge-i diákokra vonatkozóan az író idejében már pejoratívan (rosszalló, elmarasztaló értelemben) használták. A szó eredete a középkorra vezethető vissza. A középkori egyetemek anyakönyveiben, nyilvántartásaiban a hallgató neve után közvetlenül a társadalmi állását jelölték meg. Vagy így: nob (nobilis), azaz nemes vagy így: S.nob (sine nobilitate), azaz a nemes, nemesség nélkül való. Szinte mindegyiküket éltette a remény, hogy a legmagasabb fokú tudományos képzettségük alapján előbb-utóbb bekerülnek a nemesi rendbe. Azóta hihetetlenül kitágult a szó jelentése. Már régóta nem a társadalmi rangsorban (hierarchiában) elfoglalt helyet jelenti, hanem a valóságos vagy vélt magasabb társadalmi szintek elérésének, utánzásának gyakorlatát, a műveltség, a tekintély képviselőinek szolgai követését és az ezzel együttjáró divatjelenségek túlzó felkapását. A nyelvhasználat társadalmi meghatározottságából következik, hogy az emberi magatartásban megjelenő sznobság és a nyelvi magatartásban megjelenő sznobság édes testvérek. Az utóbbi az előbbinek csupán verbális (azaz nyelvi) kifejeződése. Egyszerűbben úrhatnámság- nak is nevezik. A nyelvészetben hüperurbánus jelenségként tartják nyilván az ilyen nyelvi megnyilatkozásokat, mint „Kérek olbort szóidéval”; „A csolnakban meg- csolkolták egymást”. Az egyszeri mesterlegény így érdeklődött a vásárban, ahol a vele lévő kedvesének ajándékot akart vásárolni: „Hogy és miként, s minek mi voltáért, s minek mi következtében mit kóstál ezen baba?” A kommunikációs információáradatban a nyelvhasználati tekintélymintákat nem kell keresgélni, tolulnak azok mindenfelől: rádióból, tévéből, sajtóból, a szórakoztatóiparból, a reklámból stb. A nyelvi utánzás egyik gyakori esete a divatszavak, divatkifejezések használata. Közülük jelenleg talán a nem igazán vezet. Egy rádiós sportközvetítésben 21 nem igazán-t számoltam meg, pedig csak akkor kezdtem strigulázni, amikor már bántotta a fülemet. Vezető színész mondja: „Nem igazán vannak szerepálmaim”. Művésztársához való viszonyáról ugyanott és ugyanakkor így nyilatkozik: „Nem igazán váltunk barátokká.” A nem igazán az elkenő, szépítő kifejezések sorába tartozik, amelyek finomkodó közlési sikként túlságo- . san gyakran hallhatók, olvashatók. Rónai Béla Az irodalom és a zene vonzásában „Mikor én még legény voltam, a kapuba kiállottam, egyet-kettőt kurjantottam, mindjárt tudták, hogy én voltam” - zengte sokszor a hallgatóság nagy derültségére csöppnyi gyermekként Haramza László. De ne gondolja senki, hogy innen egyenes út vezetett az operák és a színház világába. Irodalmár is válhatott volna belőle. Ma mégis a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese.- A zene iránti vonzalmam nem családi örökség, de nagy hatással volt rám a nővérem, aki otthon gyakran énekelt, s a családi legenda szerint nagyon hamar tudtam valamennyit. Kisgyermekként bátran és szívesen énekeltem. Amikor Mohácsról az esztergomi ferences gimnáziumba kerültem, érdeklődésem az irodalom felé fordult, verseket írtam, részt vettem felolvasó esteken, amelyeket tanárainknak és diáktársainknak tartottunk. Egy sikertelen színművészetis felvételi után jöttem a Pécsi Tanárképzőre magyarének szakra.-Itt melyik terület, az irodalom vagy a zene érdekelte jobban ?- Még mindig irodalomcentrikus voltam, azokat a tanárokat kerestem, akik ezzel foglalkoztak: Szendi Zoltánt, Nagy Imrét, akinél a magyarországi piaristák XVIII. századi iskolajátékairól írtam a szakdolgozatom, és sokat tanultam Tóth Istvántól, aki régi irodalommal foglalkozott. Latinórára jártam hozzá, s itt bűvölt el az egyházi irodalom.- Továbbra is verselt?- Igen. Csorba Gyó'zó' révén jelentek meg verseim a Jelenkorban a 80-as évek elején. Budapesten, a Fiatal Művészek Klubjában, a folyóirat bemutatkozó estjein mint szerző voltam jelen, verseimet Safranek Károly, a Pécsi Nemzeti Színház akkori tagja tolmácsolta.- Diploma után miként alakult az élete?- Az útkeresés időszaka következett. Tanítottam a mohácsi zeneiskolában, rendkívüli levelező hallgató voltam a budapesti teológián, vezettem az ócsai asszonykórust.- Az éneklés még mindig nem foglalkoztatta ?- A tanárképzőn Tillai Aurél karnagy úr hatására kerültem közel a régi zenéhez, az oratóriumokhoz. Ez ma is bennem él, amikor szólómotettákat éneklek. Rajongtam a passiókért, s ebben szerepe volt Ke- önch Boldizsárnak is, aki gyakran lépett fel Pécsett. Lírai tenor volt, ez az én hangfajom is, s úgy éreztem, ez nem egyszerűen énekesi feladat, annál több: a szó szoros értelmében hírvivői. Később Keönch Boldizsár egyik tanítványa kezdett foglalkozni velem, de csak egy év után, 1987-ben határoztam el, hogy komolyan kitartok az éneklés mellett. A konzervatóriumot két év után abbahagytam, s 1989-ben felvettek a Bécsi Zeneakadémiára. A Bécsi Rádió kórusában énekeltem, mely régi és kortárs zenét egyaránt műsorán tartott. A legnagyobb hangversenytermekben léptünk fel, szólistánk volt például Nyesztyerenkó, karnagyunk Fedoszejev.- Hogyan került a Pécsi Nemzeti Színházhoz?- 1992 tavaszáig jártam Bécsbe, s akkor úgy éreztem, még többet szeretnék tanulni. Eljöttem egy meghallgatásra, és Hirsch Bence, a színház karnagya felvett, szerepet is ajánlott. Most évente kapok jó, szép feladatokat, s ez biztonságot ad.- Miféle eró hajtja, hogy fellépjen oratóriumokban, rendhagyó koncerteket adjon, kazettát készítsen ?- Az unalom komoly veszély, mert az ember betokoso- dik, törvényeket kezd gyártani arról, amit csinál, s elkezdi azt öncélúan értelmezni. Szeretek mindig mozgásban lenni, új lehetőségeket megragadni, aztán az idők folyamán kiderül, jó választás volt-e vagy zsákutca. Szeretem a Peruggiai legendák című kazettát, amit egykori osztálytársammal, Varga Kapisztránnal és Bubik Istvánnal készítettünk. Nagyon jó lenne egy Schütz-Monte- verdi egyházi zenéket, szólómotettákat tartalmazó anyagot megjelentetni, és a siklósi várban is folytatódnak a nyári hangversenyek. Virágénekek és reneszánsz táncdalok után idén Pálóczi Horváth Ádám Ötödfél- száz énekeiből állítok össze egy csokorra valót. Csató Andrea A lovakat lelövik, ugye? című előadásban partnere Bukszár Márta fotó: m. a. Kovácsok kiállítása Szombathelyen Január 15-én a Kovács családnevet viselő művészek alkotásaiból nyílt tárlat Szombathelyen. A kiállításon Baranya megyét Kovács Ferenc siklósi festőművész képviseli. A tárlaton - mely február 21-éig tart nyitva - összesen harminchét Kovács nevű művész - köztük Kanadában, Ausztriában és a világ más táján élők - alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Mint Kovács Ferenc elmondta, a zárás után világjáró turné veszi kezdetét, s az első állomás Ausztria lesz. K. J. Gál András festőművész Vice-versa című kiállítása várja az érdeklődőket a pécsi Kisgalériá- ban. A tárlat február 21 -ig látogatható. fotó: müller andrea Kulturális Ajánlatok Sárkányölő Vitéz Miklós. Bemutatót tart a pécsi Bóbita Bábszínház február 7-én 10 órakor. Ezúttal „Sárkányölő Vitéz Miklós” címmel 4-10 éveseknek készül a műsor. A mesében Vitéz Miklós szépségének híre bejárja a világot, s Tündér Ilona is látni akarja a híres legényt. Miklós elnyeri a tündérkirálynő kezét, de a lakodalmon tett fogadalmát már nem tudja betartani. Kíváncsisága legyőzi, és benyit a tiltott és rejtélyes háromszázhetvenhetedik szobába... (ly) Matiné. Holnap délelőtt fél 11-kor ingyenes matinékoncertre hívják a közönséget a pécsi Dominikánus Házba. Ján Fruzsina, Rajky Krisztina, Guzorán Anita, Schubert Dorottya, Ján Boglárka, Homyák Barbara és Bajic Ágnes zenei különlegességeket ad elő. Ä Házban február 1-jén is lesz program, 19 órakor az Újhullám Filmklubban a „Paisa” című film lesz látható, míg 3- án 19.30-kor „Szaxofon a jazz-ben” címmel Szigeti Péter tart előadást. (ly) Művek a szerelemről. Kortárs képző- és iparművészeket hív a pécsi Parti Galéria arra a február 14-én nyíló kiállításra, melyen a műveknek a szeretetről, a szerelemről kell szólniuk. Március 28-án a galériások Bohumil Hrabal születésnapját szeretnék köszönteni olyan alkotásokkal, melyek Hrabal munkásságához vagy személyéhez kötődnek. (ly) > » »
