Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-16 / 15. szám
1999. január 16., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Meg tudjuk-e védeni magunkat a rossz filmektől? Az akciófilmek, az erotika áradata a mozikban, és különösen a televízióban olyanfajta ópium, amely észrevétlenül hat. A világ amerikani- zált, erőszakosan üzleties célú filmpiaca ellen közismerten a franciák védekeznek a legkövetkezetesebben mindmáig. A francia televíziók műsorában nincs pornográfia - mondja Catherine Feidt tiszteletbeli francia konzul. - A törvény, amely Mitterrand idejében született, meghatározta a külföldi filmek, műsorok arányát a rádióban és a televízióban, amelyekben 30 százalékban lehetnek jelen. A franciák védik a kultúrájukat legjobban Európában. Ennek gyökerei a múlt század végére nyúlnak vissza, amikor az egymástól nagyon eltérő nyelvjárásokat drasztikusan egységesítette az ország. Nagyon sok saját, francia történelmi sorozatot, családtörténeteket kínálnak az akciófilmek helyett. Franciaországban 1997-ben 160 nagyfilmet készítettek, ami megfelel a legutóbbi évek átlagának. A Francia Filmfőigazgatóság szelektív módon támogatja a filmgyártást - a kalkulált bevétel alapján a producereket állami támogatás illeti meg, de segítheti a forgalmazókat is. Ez utóbbinál a bevétel mellett az is feltétel, hogy a film francia vagy francia részvételű koprodukció legyen. A televízió finanszírozza a mozit, mintegy egymás kezére játszanak, hogy egy-egy arra érdemes film minél hosz- szabb élettartamú legyen. Egyébként 1989 óta létezik egy olyan uniós előírás is, amely szerint a televízióban bemutatott filmek 50 százalékának európainak kell lennie. Sajátosan kettős arculatú volt az egykori Jugoszlávia filmkínálata. Az ország már a hatvanas években nyitott volt Nyugat felé, kaphatók voltak az idegen nyelvű szexlapok, és Tito országában méltán ítélték úgy, hogy az erotika, a western és az akciófilm rendszersemleges. Azonban ami a saját filmek ideológiai korlátáit illeti, abban nagyon kemény határt szabtak - mondja Soksevits Dénes, a JPTE Hor- vát Tanszékének adjunktusa. Ugyanis amíg amerikai koprodukcióban film készülhetett a híres neretvai csatáról a hetvenes években, és Orwell „1984” című regényének filmváltozatát is bemutatták, addig itt Magyarországon sokkal szabadabb szellemű, kritikusabb filmek születhettek, mint szomszédunkban. Volt ugyan filmtörvényük, de szinte bizonyos, hogy még nem újították meg - véli Forgács Iván, a Magyar Filmintézet munkatársa. A mai hor- vát filmpiacot is uralja Amerika, emellett csak néhány Nyugat-Európában készült, esetleg egy-két orosz film jut el hozzájuk. Tavaly 6 filmjük készült el, ami megfelel az ország nagyságrendjének, bár az állami támogatás is itt folyamatosan csökken. Izgalmasabb a kérdés Kis-Jugoszláviában, ahol a helyzet drámaibb, és óriás érdeklődés kíséri Sebek, Paskaljevic és különösen a nagyszerű Kustu- rica filmjeit. Az állam ellenérdekeit a filmek megszületésében, szponzorok támogatják és van példa a mozi és a tévé együttműködésére is. Nálunk is szükség lenne filmtörvényre, amely a franciákéhoz hasonlóan elősegítené, hogy a magyar filmek nagyobb számban jussanak el a nézőhöz - teszi mindehhez Veress József filmkritikus. A kereskedelmi csatornák kínálatából szinte teljesen hiányzik, és a pénz is kevés, amely- lyel támogatni lehetne. Üzleti szempontból a nullszaldó eléréshez legalább 600 000 nézőnek kellene évente megtekinteni egy-egy új magyar filmet, de nálunk csak 500 ezren járnak moziba. Lengyel- országban és másutt számos jó példa akad a televízió és a nemzeti filmgyártás szövetkezésére. A magyar film tekintélye nemzetközileg is megingott. Ma nálunk 15-20 készül évente, volt idő, amikor 40-50-et is gyártottak. Ma még a nagy, neves rendezők is évekig várnak munkára, megbízásra. Pedig a minőség felbukkanásához szükség van mennyiségre is. Az amerikai henger persze forog, nem érdekli a koprodukció, se Kelet-Európa. Még a Fekete- Afrikát is elárasztja, pedig ott Amerikát nem szeretik. Néhány nagy forgalmazó cég fészkelte be magát hozzánk is, és megdöbbentő, de még ezeknek a műsorkínálatát is Amerikában állítják össze! Magam is írni akarok erről a képtelen jelenségről, bár sajnos tudom, hogy ezzel nem fogom megváltoztatni a dolgokat. Bóka Róbert 'íMM Az idős mester öt kollégájáról tud az országban FOTÓK: MÜLLER ANDREA Nagynyárád, emlékei közt A mennyezetbe ütköző citromfa közelében egy fiatalember, Auth Andor hajlong a festésre előkészített lenvászon fölött. Sárái János, a neves nagy- nyárádi kékfestő unokája. Testvére, Szabolcs nincs itt, de úgy lehet, ő is nagyapja mesterségét folytatja majd a szükséges vizsga megszerzése után.- Ez a citromfa a mesterlevelemmel egyidős - mondja a hetvenkilencedik évét taposó népművész. - Ötven éve, 1948. július 17-én kaptam kézhez. A sokak által megcsodált műhely nyáron főként német szótól hangos. Ők jelentik a „fizetőképes keresletet”. Ebben az első szobában vannak a főzőüstök is. A belsőben a szántó, egy négyszögletes tálban a gumiarábikumból, tim- sóból, szakmákból, rézgálicból kevert pép, amely ellenáll a festéknek, hogy kezdve a vászon főzésétől, az alapozáson át a szárításig, segítse előhívni a szép kékfestő mintákat. Mutatóba néhányat ki is választunk a 450 magakészítette nyomómintából. A nyomófa körte vagy alma fájából készül - a fára a rézlemezkékből álló díszeket maga kalapálgatja fel nehezen utánozható kézügyességgel. Kékfestőnek nem akad sok párja - Sárdi öt kollégájáról tud az országban. Benyitunk a mángorlóba, az áztatóba, ráköszönünk a Hummel Gyár 1880-ban készült mintázógépére. Ez a műhely télen a munkától, nyáron a vendégektől eleven. A Nagynyárádi művelődési ház könyvtára nyugdíjas asszonyok szavával telik meg minden kedd délután, még ha néha panaszolják is, hogy sok köztük a „hűtlenkedő” - vagyis az olyan asszony, aki betegsége, hangulata miatt nem tud köztük lenni. Ám együtt valamiképpen mégis könnyű „csak a szépre emlékezni”, ahogy egy valamikori sláger tódítja. Hisz a hagyomány szerint három búcsú is van a faluban. A Márton-napi november 11-én a parasztoké. A betakarítást ünnepli - mondja Schmidt Józsefné; Márton megosztotta a szegényekkel a köpenyét. Ilyenkor hízót vágtak és a németség a búcsúfa-ál- lításának szokását is magával hozta. Egy fénykép jár kézről kézre a krizantémmal díszített hatalmas fáról, körülötte sváb asz- szonyok fekete ünneplőben. A szeplőtelen szűz fogantatásának ünnepét - ami korábr ban december 8-ára, advent elejére esett - szeptember 12-ére hozták előre - teszi hozzá Há- gendom Imréné (képünkön) -, hogy „lehessen dínom-dáno- mozni”. Mert advent idején bizony húst sem ettek, talán mert helyette jutott az asztalra túró, tej - a szüleik még tartottak tehenet. Mind háromnapos ünnep. Emellett a magyaroknak még szüreti búcsújuk is volt - mondják többen is -, s a kérdésre, hogy a kilenc napnyi dáridó hogy fért el a munkanapok közt, valaki rávágja: „Akkor, uram, még nem volt tévé!” Szó esik vízkeresztről, nagy böjtről. S hogy a sváb lányoknak bátran udvaroltak a magyar fiúk, és esemény volt az is - idézi Kramm Józsefné -, ha egy sváb fiú sokác lányt vett feleségül. Elgondolkodtatóbb, hogy a munkaszeretet milyen nagy szerepet tölt be a párválasztás szülői helybenhagyásánál még most is. A fiatalok? Otthon lábujjhegyen kell járni - mondja egyikük -, mert a gyerek alszik, tegnap diszkóban volt! Van, aki hajnalban mezítláb oson haza, hogy ne verje föl házat - felel rá békítőén a másik. A fiatalok sem értik mindig egymást, tudom meg Zsivkovics Józsefné- től, aki közel harminc éve kul- túrosa a 920 lelkes falunak. A iskolából kimaradt tinédzserekkel szemben a huszonévesek akarnak vezető szerepet játszani az ifjúsági klubban, így az előbbiek eléggé kiszolgáltatottak. „A mozi előtt ücsörögnek szegények” - jegyzi meg Krammné. Egyébként a falunak díjakat nyerő felnőtt vegyeskara, ifjak- ból táncegyüttese van, hangszeres iskolai zeneoktatással is büszkélkedhetnek. A 10 ezer kötetes könyvtár kézikönyvekből és német nyelvűekből is gazdag választékot nyújt, leemelhető a polcokról a Burda, a Mücke, a Sportbild, ezen felül évente 100 ezer forint jut könyvvásárlásra. S abban is különböznek más falvaktól, hogy a közművelődési tevékenységet - a táncosok, kómsok utazását - egyesületük, a Nagynyárádi Baráti Kör finanszírozza. B. R. A táncosok nem szövetkeznek A múlt szombati kulturális oldalunkon egy felhívás rövidített változatát közöltük. A felhívás szerint a városban működő táncegyüttesek várhatóan összefognak majd és megalakulhat a Pécs Táncegyüttes. A felhívás a Mecsek, a Leőwey és a Baranya Tánc- együttes nevét is említi, mint akik partnerek lehetnek ebben az együttműködésben. A három együttes vezetőinek közös válaszleveléből idézünk: „. . . vezetői meglepetéssel fogadták a hírt. Az együttesekkel (...) ez ügyben senki nem konzultált, ezért alaptalannak tartjuk ezt az információt. Az évtizedek során országos és nemzetközi hírnévre szert tevő három együttes vezetői és tagjai is igen korrekt, baráti kapcsolatban állnak egymással, tiszteletben tartva a másik művészeti munkáját. Úgy véljük, hogy a jövőben is a magunk által kitaposott ösvényen haladunk tovább, a magyar, a német és a horvát néptánckultúra ápolásával együttesenként. Amennyiben más együttesek megalakítására is igény jelentkezik, mi ezt a kezdeményezést örömmel fogadjuk és támogatjuk.” A leírtakat azzal egészíthetnénk ki, hogy reményeink szerint a tolerancia és összefogás szükségét hangsúlyozó felhívás közzé tételével nem egy koholt, felesleges vita magvát vetettük el. * B. R. Gengszterfilm- és rockfesztivál Szomjas György filmjeinek vetítésével egybekötött rockfesztivált rendeznek szerdán Budapesten, a Petőfi Csarnokban. Vászonra kerül a Talpuk alatt fütyül a szél, a Rosszemberek, a Kopaszkutya, a Könnyű testi sértés, a Falfúró, a Mr. Universe, a Könnyű vér, a Roncsfilm, a Csókkal és körömmel és a Gengszterfilm. Este hét órakor a vetítéseket követő koncerten azok a művészek lépnek színpadra, akik Szomjas filmjeinek zenéit komponálták. Fellép Schuster Lóránt, Somló Tamás, Póka Egon, Hobo, Deák Bili Gyula és Baksa Soós János, a P. Mobil és a Hobo Blues Band, Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes. Farsangi muzsika Vidám zenei darabokat hallhat a közönség holnap a pécsi Fegyveres Erők Klubjában, ahol 15, 17 és 19 órakor kezdődnek az előadások. Elhangzik Richard Strauss „Till Eulenspiegel” című darabja, Mozart „Falusi muzsikusok” című zenei tréfája és Cimarosa „A karmester” című kamaraoperája. Közreműködnek a Pécsi Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttesei és Vághe- lyi Gábor, az Operaház tagja. Zseni Nándor, a rendezvény szervezője azt is elmondta, hogy ezzel az eseménnyel indulnak a mindig különlegességekkel szolgáló Genius koncertek, és szeretnék meghonosítani a zenei matinékat is. H.I. Gy. Mávészházaspár közös tárlata - Szörtsey Gábor festő és Chilf Mária akvarellista és installációkészítő műveikkel a Pécsi Galériában. A tárlat február 7-éig tekinthető meg. fotó: t. l. Kulturális ajánlatok Színházi különdíj. A pécsi Harmadik Színház és a budapesti Bárka Színház közös produkciója, mely Szép Ernő „Lila ákác” című darabjából készült, sikert aratott az Országos Stúdió- és Alternatív Színházi Fesztiválon Gödöllőn. Az előadás, melyet Simon Balázs rendezett, a Soros-alapítvány különdíját kapta. (ly) Szélkiáltó-jubileum. Fennállásának 25. évét ünnepli a Szélkiáltó Együttes. A négytagú zenekar énekelt verseket ad elő akusztikus hangszereken. Az országos sikert az 1985-ös Ki Mit Tud? hozta meg számukra. A jelenlegi tagok, Lakner Tamás együttesvezető, Fenyvesi Béla, Keresztény Béla és Rozs Tamás 1995 óta dolgoznak együtt. A pécsi Ifjúsági Házban január 18- án 18 órakor az együttes kiállítása nyílik meg, majd kötetlen beszélgetésre kerül sor. (ly) Tigrismosoly és irodalmi est. A közelmúltban jelent meg László Lajos pécsi író „Tigrismosoly” című regényének német kiadása „Und führe uns nicht in Versuchung” címen a szekszárdi Babits Kiadónál. A kötetet 18-án 9 órakor a pécsi Lenau Házban mutatják be. Mohácson irodalmi estet tartanak a Városi Könyvtárban 19-én, 18 órakor. Az est címe: „Határon túli költők koszorúja”. Közreműködik többek között Kövesi Józsefné és T.-né Árgyelán Zsuzsa. (ly) * 1 1 1
