Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-09 / 8. szám

1999. január 9., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Tehetségéért mindenki maga felelős Egy bő órányi beszélgetés a Vasvárv-villában, az Akadémia székházában. Ennyi tellett a Pécsről elszármazott tudóssal, agykutatóval, aki néhány napra érkezett haza Amerikából. Elárulhatom, hogy Buzsáki György professzor édesapjával e randevú előtt váltottam néhány szót, s akkor em­lítette, hogy fia lebeszélte arról, hogy délután eljöjjön az előadását meghallgatni. Mondván; amúgy is csak azok lesznek ott, szűk körben, akik az emberi agy belső rejtelmeivel foglalkoznak, esetleg némileg konyítanak hozzá. A laikus számára nehezen vagy egyáltalán nem érthető. Per­sze, más a tudományos expozé, és más egy kötetlen beszélgetés. Fillértelen gondjaink Kitettem magam elé egy szá­zast. Mondom, milyen. Bor­dós alapszín, piszkos felület­tel. Itt-ott rongyolódó szélek, pedig csak 1992. január 15-én került forgalomba. B 558, 069048. Kiadta a Magyar Nemzeti Bank. „A bankjegy­hamisítást a törvény bünteti” - mindjárt Kossuthtól kicsit balra. A másik oldalán a dü- hödten közeledő zivatar elől vad vágtában menekülő sze­kéren két ijedt alak. Mintha attól rettegnének, hogy elve­szik a pénzüket. Régi idők emléke. Január 1- jétől nincs többé papírszázas. Sőt, a nagy alakú fémszázas is avíttá vált. Ha a kerek, kövér­kés számokkal írt 100-as elől elhagyjuk az egyest - pont annyit ér. Bár akár az előbbit, akár az utóbbit, egy darabig még kicserélik. Van otthon egy gyűjtemé­nyünk. A kisebbik fiamnak csináltam. Kellő előrelátással jó kemény kartont használ­tam, a teherbírás érdekében. Erre erősítettem fel mindazo­kat a magyar aprópénzeket, amelyek generációm kezén még átfutottak. A réztízestől a kalapácsos ötvenfilléresig, az alumínium húszastól a szár­nyas egy forintosig. Egész komoly nagyságú karton kel­lett. Az viszont botorságom jele, hogy a most - vagy újabban? - forgalomban lévő váltópénzeknek nem hagytam helyet. A nagyobbik fémszá­zast így nem tudom hova „pil­lanatragasztani”. Ám ha visszapörgetem az elmúlt néhány évtizedet, ezüst ötösök, zöld tízesek, kék hú­szasok, barna ötvenesek, és persze a csúcs, az előbb emlí­tett koszosbordó színű bank­jegyek lebegnek a szemem előtt. Könnyedén. Amikor az új ezres bejött, hát az volt va­lami szenzáció! Az ötezrest már lanyhább érdeklődés előzte meg, a tízezrest szinte fásult közönnyel vettük tu­domásul, a kétezres pedig fel­tűnés nélkül került a ke­zünkbe. Bizonyára az EU-konfor- mitás is szerepet kapott az új bankjegyek alakjának megha­tározásánál. A lényeg: kiseb­bek lettek. Érthetjük persze .ezt béltartalmuk értékére is, de most ezt ne boncolgassuk. És kisebbek lettek a váltópén­zek. Mármint a forintok, mert a fillérek eltűntek. *Igaz, annál nehezebbek. S mert ilyenek, alaposan megterhelik a pénz­tárcát. (Csakúgy, mint az ott­honi gyűjteményes kartonun­kat a falon.) Előnye? Egy idegen idejön - és csupa dagadt, l úlyos pénztárcát lát. Ez igen! - cset­tint -, ezeknek a magyarok­nak nincsenek filléres gond­jaik! Igaza van. A forintnál kez­dődnek. Huszonnyolc éve tartó sakkjátszmák rabjai Buzsáki György professzor je­lenleg az egyesült államok-beli Rutgers University agykutató teamjének vezetője. Szakmájá­ban a világ legjobbjai között tartják számon, ott, ahol már nem mérik, hogy ki az első, ki a második. Amikor a toplistáról kérdem, szerényen csak annyit mond, hogy tényleg ismerik, és tényleg eredményes a munkás­sága. Valószínűleg ezért is tagja a közel 26 000 főt szám­láló Amerikai Agykutató Tár­saság szakmai folyóirata szer­kesztőbizottságának. Felesége szintén pécsi; pszichiáter a Co­lumbia Egyetemen. Buzsáki György ötvenéves, 1974-ben végzett a POTE-n.-Hogyan került az agy- és az idegtudományokkal kapcso­latba? — Grastyán professzor volt a mesterem, akit a sok együttlét és együttgondolkodás miatt jó­formán apámként is tisztelek. Vele és ott, az Élettani Intézet­ben, nem volt nehéz rátalálni erre az igen szép és érdekes té­mára. Később különféle ösz­töndíjakkal bejártam a világot. Először 1979-ben jártam Ame­rikában - akkor még nem en­gedték, hogy a feleségem ve­lem jöjjön -, de később már igen. Néhány év múlva aztán egy olyan hároméves kutatási pályázatot nyertem el, amely­hez százezer dollár is társult. Kimentem hát San Diegoba, ahol később felajánlották a társprofesszori állást is. Nem­régiben pedig létesítettek szá­momra egy intézetet a newarki egyetemen, amit illetlenség lett volna visszautasítani.- Önt a szakmai tudása miatt „megfogták" odakint, s azóta sem engedik.- Bár erről van szó, nem könnyű nekem erről beszélni, főleg magyarázkodni, hogy mi­ért nem jövök haza, miért nem itthon dolgozom. De megpróbá­lom. Az igaz, hogy tudományt mindenütt lehet csinálni, de leg­jobban a tudományok fellegvá­rában, ahol minden háttérsegít­ség - és főleg pénz - együtt van. S ha az ember nincs a köz­pontban, megette a fene. Gras­tyán azzal indította el tanítvá­nyait, hogy mindenki felelős a saját tehetségéért, hogy mi vá­lik belőle az életben. Tudom, dodonai üzenet, s bárki úgy ér­telmezheti, ahogy akarja. Én így próbálom.- Itthon nagyon aggódunk az „agyelszívás" miatt.- Néha jogosnak tűnhet ez az aggódás, de mondanék egy pél­dát. Még ifjú koromban egy professzoromhoz utaztam Ox- fordba autóstoppal, de megle­hetősen későn értem oda. Idő­sebb úr nyitott ajtót, akiről megtudtam, hogy Nobel-díjas etológus. Hollandiában feladta a professzori állását és átjött Oxfordba tanársegédnek, hogy optimális körülmények között végezhesse azt, amit szeret. Ilyen konstellációk kellenek az élethez. És ezzel a professzor még holland marad.-Mint ahogyan Ön is ma­gyar.-Természetesen. Ez az or­szág kicsi, de tele van tehetség­gel. Mihez kezdene több száz agykutatóval? A tudomány megkívánja a mobilitást. Szük­séges, hogy az emberek jöjje- nek-menjenek, konzultáljanak egymással, elérhető legyen a vi­lág minden pontja. Én Pécsről is bele tudok nézni a newarki komputerembe, állandó kap­csolatban állok pécsi, budapesti kollégákkal, megannyi magyar tudóssal. Mintha Nyíregyházán laknék.-Az elmúlt években megkü­lönböztetett figyelem nyilvánult meg a szakmája iránt.-Való igaz. És többet tud­tunk meg az agyról, mint az elmúlt ezer évben összesen, és ahogy a szakmát ismerem, nap­ról napra bővülnek ismereteink. Ennek tudható be az a robba­nás, ami a pszichiátriában is beköszöntött. A fejlődés egyik kézenfekvő példája, hogy két éve még nem tudtunk mit kez­deni a depresszióval, s ma már gyógyíthatjuk. Az agykutatás jelenünkben olyan pályát fut be, mint Newton idejében a fi­zika.-Akkor hát közelítsünk be­szélgetésünk céljához: tudunk-e már mindet az agyunkról?- Korántsem, de nagyon gyorsan haladunk. Az elmúlt évtizedekben óriási pénzeket költöttek világszerte a fizikai kutatásokra - kiemelném ebből a NASA űrkutatását, vagy álta­lában a hadi kutatásokat -, s mindez hihetetlen sok tehetsé­ges, kiművelt embert adott. Ma­tematikusokat és fizikusokat. Nos, ezek a fiatalok, középko­rúak, keresve további érvénye­sülésük lehetőségét, kezdenek benyomulni a biológia terüle­tére, az idegtudományokba. In­tézetemben nem is alkalmazom szívesen azokat, akiknek nincs fizikusi vagy matematikai alapképzettségük, akik nem ér­tenének a komputerekhez.- Miért fontos az agykutatás, miért áldoznak rá egyre több és több pénzt?- Sokan megértették, hogy az agyi mechanizmusok feltér­képezése gazdasági kérdés. A legjobban kamatoztatható, a legbusásabban megtérülő be­fektetési területek egyike.- Csak találgatok: valószínű­leg azért, mert az agy és a szá­mítógép hasonló dolgokra ké­pes: információkat fogad be, tárol, elemez.- Jó helyen tapogat.- Az ön intézete mivel foglal­kozik?- Az elemi neuronhálóza­tokkal. Ne tűnjék nagy szavak­nak: ez az a terület, amiben mi eléggé erősek vagyunk. Köz­napi nyelvre lefordítva: azt sze­retnénk megérteni, hogy miként történik az idegrendszerben az információk tárolása.- Hallva a híradásokat, azt hittem, hogy az agyunk mintá­jára épülnek fel a számítógé­pek, s azonos logika alapján működnek. Laikusként arra kö­vetkeztetnék, hogy tökéletesen értünk már mindet.- Ez nem így van. Az ember az agyat nem alkotta meg, még képletesen sem. Egyelőre a modellek modelljeinél tartunk. A Rutgers Egyetemen néhány matematikus munkatársam olyan kérdéseket tett fel, me­lyekre illő lett volna egzak­tan - a mate­matika nyel­vén is - vála­szolni. Nos, elkezdtük modellezni az agy egy igen kicsi részle­tét, azt, hogy az egyes sej­tek hányszo- ros és milyen kapcsolatban állnak egy­mással. Amint halad­tunk előre, rádöbben­tünk, hogy sokkalta bo­nyolultabb dologról van szó, mintha egy repülőn ülve a dzsun­gel felett egyetlen fát szeretnénk tökéle­tesen rekonstruálni. S tegyem hozzá: egy sejt sokkalta bonyo­lultabb, mint a dzsungel, csak kívülről és felülről látható, ágas-bogas fája.- Talán kezdem már érteni.- Hogy még szemléletesebb legyek: ha egy patkány pici agyában egyetlen sejtet megje­lölünk, és megpróbáljuk kap­csolatrendszerét megkeresni, rádöbbenünk, hogy körülbelül hatvanezer másik sejttel áll igen bonyolult, kétmilliárdra tehető számú kapcsolatban e parányi területen. Próbálva az útvonalakat dróthálóval model­lezni, kiderült, hozzávetőlege­sen 50 kilométernyi drótra lenne szükség, hogy a patkány­agyban az összes sejt kapcsola­tát megteremtsük.- Az agy szövetei mennyiben különböznek a test többi szöve­teitől?- A különbség az, hogy ha a máj vagy a vese sejtjeinek, szö­veteinek működését megértjük, értjük az egész májat vagy ve­sét. Az idegrendszerrel nem így van. A neuronok egymással nem egyszerű fizikai kapcso­latban állnak, hanem mint egy nagyváros telefonhálózata: mindegyik mindegyikkel paro- lázik, s mintha közben önálló életet is élne, „gondolkodna”. S ebben az a legbonyolultabb, hogy miként történik az egyes információk befogadása, átkül­dése a másik „partner-sejtnek” úgy, hogy minden információ a helyére érkezik, és egyik sem zavarja a másikat. E működés közben bizonyos információk „alszanak”, raktározódnak, hogy ne zavarodjon bele az agy. Ezzel talán megérthető a kutatás nehézségi foka, neveze­tesen, hogy ha egyetlen neu­ronnak hatvanezer kapcsolata van, akkor a többi neuronnal együtt több milliószor hatvan­ezer kapcsolat jellemzi az em­beri agyat.- Az ön csapatának egy szen­zációszámba menő felfedezésé­ről cikkezett a szaksajtó 1995- ben.- Való igaz. Az agy kódolá­sának terén alkottunk maradan­dót, amire nagyon büszkék va­gyunk. Arról, hogy milyen tör­vényszerűségek befolyásolják az információk áradását, mi­lyen szelekciós rendszer vezérli az agyat. Az egyik, szintén ma­gyar származású kollégámmal - aki korábban az IBM számí­tógépes kutatóközpontjában dolgozott *- rájöttünk, hogy az agyban a gátlást egy másik neu- rontársaság végzi, az úgyneve­zett közbülső neuronok. Ezek szerveződése, funkciója telje­sen más, mint a többié. Ha a számítógép nyelvén gondolko­zunk, feladatuk az, hogy az in­formációkkal „gazdálkodja­nak”, adják vagy tárolják a sze­rint, amilyen parancsot kaptak. Gondoljon a sült kolbászra. Ezeknek a neuronoknak a fel­adatuk, hogy e parancsra elő­vegyék a sült kolbásszal kap­csolatos minden információt: alakját, színét, ízét, illatát stb. Egy részük áramoltatja az in­formációkat - ezek vannak többen -, egy részük pedig a forgalmat irányítja. Mi ezeket az utóbbiakat, a forgalmi lám- pácskáknak nevezhető inteme- uronokat fedeztük fel.- E felfedezés nyomán került ön a Nobel-díj közelébe.- Ez túl erős feltételezés. Lehet, hogy egyesek szemében ez úgy tűnt, de a Nobel-díj az nagy dolog, illetlenség dobá­lózni vele. A szakmában sokan a közelében vannak. Minden­estre mi derítettük ki az elmúlt évben azt, hogy az interneuro- nok is kétfélék: kétféle kapcso­latrendszer létezik az agyban. Az egyik társaság majdnem minden, a környezetükben lévő sejttel kommunikál, a má­sik társaságnak ugyanennyi kapcsolata akad, de szétszór­tan az agyban. Matematikai alapon megfogalmazva: az agy szuper módon szervezett ren-.: sZer.-És ez lehet a kiinduló­pontja annak, hogy miképpen lehet megalkotni majd a legha­tékonyabb kommunikációs rendszereket.-Pontosan erről van szó. E komplex rendszer megértése a komputerek hardvereinek be­láthatatlan fejlődését hozhatja majd. A profik között is maga­sabb rendűt.- Olyat, amilyenre ma még gondolni sem merünk?- Igen.-Izgalmas volt, amit mon­dott, de el is szomorított. Re­méltem ugyanis, hogy az agyku­tatás az egészségügy számára is fontos.- Ne szomorodjék el. Az agy betegségeinek * megelőzése, gyógyítása e kutatásoknak ugyanúgy terméke, mint amiről eddig beszéltünk. De a progra­mok finanszírozása érdekében mindent be kell vetni; arról győzködni a pénzembereket, ahol a befektetés leginkább megtérül.- Tényleg: honnan szerzi a kutatásaira a dollárokat?- Amit én kapok az egyetem­től, az az épület és a rang, a megbecsülés, hogy ott dolgoz­hatom. A többit,-a világítástól a faxgépek működéséig, az em­berek fizetésétől a fűtésig ne­künk kell összehozni. Ezt csak állandó pályázatokkal, a mun­kánkkal lehet előteremteni. Mint az operaénekes: amíg tud dalolni, megfizetik, de ha el­megy a hangja, vége.-Megkockáztatom: a tudós emberre tekintve mindez meg­lehetősen kegyetlen dolog.-Az. De a leghatásosabb a dollárkihasználás, az adófize­tők szempontjából. Másrészt rákényszeríti az embert, hogy ne csak a köldökét nézze. Kozma Ferenc Egy szenvedélyes angol sakkozó az Egyesült Álla­mokba készül utazni, hogy ott egy szigorúan őrzött börtönben gyilkosságért életfogytiglani büntetését töltő elítélttel befejezze 28 évvel ezelőtt levelezés útján kezdett sakkjátszmáit. John Walker augusztusban repül Richmondba (Virginia állam), hogy első ízben talál­kozzék partnerével, Claude Bloodgood elítélttel, aki har­minc évvel ezelőtt meggyil­kolta az édesanyját. A két férfi levelezés útján játszotta első sakkpartiját - így persze minden lépést borítékolniuk kellett. Walker egy szaklap­ban megjelent hirdetés révén került össze Bloodgooddal, és az első játszma hét év és 27 lépés után döntetlenül végző­dött. Azóta kilenc partit ját­szottak továbbra is levelezés révén - és valamennyit Blo­odgood nyerte. Könyörtelen, valóban ki­váló sakkozó. Olyan mint egy kutya, amikor nem hajlandó elengedni a megkaparintott csontot - nyilatkozta börtön­beli ellenfeléről Walker, aki csak a sakknak a rabja, hozzá­téve: Talán, ha szemtől szembe játszom vele, sikerül majd lélektanilag befolyásol­nom őt. MTI t \ « Árnyjáték fotó: laufer László Mészáros Attila jegyzete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents