Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-04 / 332. szám

8 Dünántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1998. december 4., péntek Vendégváró költemény Tüzes ünnepi pecsenye Az év végi nevezetes névna­pok és ünnepek bőséges al­kalmat adnak a családi és baráti összejövetelekre. Legtöbbször nemcsak süte­ményre és teára, de ebédre vagy vacsorára is hivatalos a kedves vendég. Ilyenkor cél­szerű olyan menüt választani, ami eló're elkészíthető. Az esemény előtt három nappal vásárolunk egy darab sertés­tarját vagy rövidkarajt és ki­csontozzuk. A húst ujjnyi sze­letekre vágjuk úgy, hogy az alja egyben maradjon. Elké­szítjük a pácot, amiben állni fog a hús. Egy púpozott evő­kanál cukrot világosra pirí­tunk, fölöntjük 3 evőkanál vízzel, és fölolvasztjuk. Bele­szórunk egy kockára vágott vöröshagymát, elkeverjük egy evőkanál erős dijoni mus­tárral, 4 evőkanál ketchuppel, 1 evőkanál citromlével, 1 késhegynyi chiliporral, I ge­rezd zúzott fokhagymával és 2 evőkanál olajjal. A páccal kívül-belül bedörzsöljük a tar­ját, majd fóliába tekerjük. Ha a hússzeletek szétdőlnének, fogpiszkálóval vagy hústűvel összetűzzük, hogy a pecsenye egyben maradjon. Hideg he­lyen pihentetjük három napig. A tepsi aljára 2 deci vizet ön­tünk, ebbe helyezzük a dupla alufóliába csomagolt pácolt húst. Forró sütőbe toljuk, erős lángon tartjuk 20-25 percig, majd a tüzet mérsékelve más­fél órán át pároljuk. Ekkor ki­bontjuk a fóliából, a pecse­nyelével meglocsoljuk, és ad­dig sütjük, míg megpirul. Csak tálaláskor vágjuk el tel­jesen a szeleteket. Vajas bur­gonyapüré illik a fűszeres pe­csenyéhez, ami hidegen és melegen egyaránt jó. W. M. Keverék ízű a szegfűbors Izében a borsra, illatában a szegfűszeg és a fahéj keveré­kére emlékeztet ez a Nyugat- Indiában, Jamaicában és Kö­zép-Amerikában honos fa nem egészen érett, bors nagyságú termése. Ráncos héjának színe vöröses- vagy sötétbarna, illata aromás, gyengén égető ízű. Pácok elképzelhetetlenek nélküle. Egészben és őrölt állapot­ban árusítják, s a már említett pácolási adalék mellett szó­szok, pástétomok, halételek, vagdalt húsok, ürühúsok, salá­ták és sütőipari készítmények speciális ízesítője. Rendkívül erős fűszer, éppen ezért na­gyon keveset kell belőle hasz­nálni. Az azonban a javára írható, hogy a szegfűbors enyhébb ha­tásánál fogva borsérzékeny­ségnél, diétás ételeknél is jól használható. A kolbászáruk, egyéb húsáruk és az eltett fű­szerkeverékek fontos alkatré­sze. Gyomorbetegségnél, fel­fúvódásnál teája jó szolgálatot tesz, illó olaját az illatszer- és likőripar is hasznosítja. Végezetül a hideg fűszeres mártás receptje. Két evőkanál mustárt egy egész tojással, egy kanál olajjal elkeverünk és las­san hozzáadunk egy citrom le­vét. Fűszerezzük apróra vágott kaporral, szerecsendióval, ma­joránnával, petrezselyemzöld­del és szegfűborssal. Miután összekevertük, felengedjük 1 dl tejföllel vagy szódavízzel. Szárnyas húsokhoz adható, de kellemes ízt ad a marhahúsnak is. B. G. Mit tehetünk, hogy friss maradjon a zöldségféle? Az üzletekben számos zöld­ségféle kapható, ám ha nem tehetjük meg, hogy naponta eljussunk abba az üzletbe, ahol ezek beszerezhetők, kénytelenek vagyunk a táro­lásról gondoskodni. A retek például nem fonnyad meg olyan gyorsan, ha megszaba­dítjuk a zöldjétől, a „farkincá- ját” viszont nem vágjuk le, nem hámozzuk meg, hanem fóliába csomagolva tesszük el. A zöldhagymát tisztítsuk meg, a külső réteg héjat ve­gyük le róla és a zöld szárát is tőben, amit külön fóliába csa­varva három-négy napig tá­rolhatunk. A fehérhagyma műanyag zacskóban akár tíz napig is eltartható. A zöldpaprikát és a paradi­csomot nem kell megmosni, hanem ahogy megvettük, egyenként csavarjuk újságpa­pírba, majd együtt tegyük fó­liába, s így garantáltan egy hétig eláll anélkül, hogy meg­puhulna. A kígyóuborka fol- pack fóliában áll el egy hétig, ha a hűtőszekrény zöldséges rekeszében tartjuk. Az évad olcsó étele a sárgarépa (4.) Galuska, saláta és uzsonnakrém kiegészítője is lehet Az elmúlt hetekben többféle módon ajánlottuk elkészíteni azo­kat az ételeket, amelyekhez adalékanyagként a sárgarépát föl­használhatjuk. Befejezésül még néhány ötlettel kívánunk szol­gálni az étrend változatosabbá tétele érdekében. Becsempészhetjük a sárgarépát a köretekbe is. Jó ízű a répás galuska, amihez kevés vajon előpároljuk a finomra reszelt répát, és tojással, liszttel, víz­zel, a szokásos módon galuskát keverünk, forró vízbe szaggat­juk és kifőzzük. Számos országban, különö­sen a lengyeleknél, szinte nincs étkezés sárgarépa nélkül. Tálal­ják köretnek nyersen és pá­rolva, és salátáik egyik fő alko­tóeleme. Nálunk még méltatla­nul mellőzött a sárgarépa, pedig több figyelmet érdemelne. A téli vitaminsalátához szemé­lyenként egy-egy répát és al­mát számítunk. A répát fi­nomra, az almát durvára re­szeljük. Teszünk hozzá egy vékonyra karikázott póré­hagymát, majd gyengén meg­sózzuk. Két deci vízben oldó­dásig keverünk egy kiskanál mézet, egy evőkanál étolajat és egy evőkanál 10 százalékos ecetet. A salátalét a répás, al­más, hagymás keverékre önt­jük és néhány órán át állni hagyjuk, hogy az ízek összeér­jenek. ízlés szerint több méz­zel, több vagy kevesebb ecettel készíthetjük a salátalét. A sárgarépás uzsonnakrém alapja egy nagyobb, finomra reszelt sárgarépa, amit elkeve­rünk 10 deka vajjal, fél citrom levével, 1 evőkanál zsíros tej­föllel, 2 kiskanál mézzel és csi­petnyi fehér borssal. Édeskés péksüteményre, pl. molnárkára kenve kínáljuk. W. M. Ajándék lehet a szappandísz szerű jégkockatartó. Ha beön- töttük a formába a szappanol­vadékot, a tartót óvatosan ko- cogtassuk meg, hogy minden apró rést kitöltsön, utána te­gyük pár órára a mélyhűtőbe. Minél tovább fagyasztjuk, an­nál jobb lesz az állaga, és könnyebben kipattinthatjuk a szappanszobrot a formából. Gyerekeink is készülnek az ünnepre, s az ajándékozási ötle­tekben legyünk a segítségükre. A legkisebbek egy-egy rajzzal, az ügyesebbek maguk varrta apróságokkal állhatnak majd elő, aztán sógyurmából készült kis figurákkal, de hasznosítható a szappan is e célra. A legegyszerűbb az összegyűj­tött szappanmaradékokat föl­használni ajándékkészítésre, de ennek hiányában engedjük meg, hogy újból formázzon a gyerek „kisplasztikái műalko­tást”. A szappant le kell reszelni, s egy erre alkalmas tálban felol­vasztani. Az olvasztást feltétlen felügyelet mellett végezzék, ha erre csak a gáz- vagy villany- tűzhely áll rendelkezésre, vi­szont mikrosütőben egy-két perc alatt elvégezhető a műve­let. Arra viszont nagyon figyel­jünk, hogy ne forrjon fel. Az olvadékhoz csöppnyi vizet is kell keverni, de ez a glicerin­szappanhoz nem kell. Ha kész az olvadék, akkor már csupán annyi a teendő, hogy formába öntsük. Ehhez biztosan találunk alkalmas esz­közt, ha jól körülnézünk. Hasz­nálható hozzá a nyaraláskor összeszedett kagyló, a homo­kozó-, de a sütőforma, vagy például a desszert műanyag fó­liába, esetleg valamelyik új­Tökmagleves a baráti estekre Vén Sándor pécsi buszsofőr reagált a november 27-i A babos kenyér és a tökmag című írásunkra, melyben említettük, hogy Magyaregregyen már az idősek sem ismerik a tökleves recept­jét. Elmondta, hogy tud a bográcsos készítési módról Harkány- környéki falvakban szerzett információi alapján. HARKÁNY-PÉCS Adatközlőnk, aki férfiember­ként kitűnően ért a sütés-főzés­hez (mindene a birka- és kö­römpörkölt), a kiskerti házuk­ban tartandó baráti összejövete­leken szokta tálalni a tyúkle­vesre emlékeztető, húst azon­ban egy dekányit sem tartal­mazó különlegességet. Az ínyencség készítésére egykori telekszomszédja, Balogh János tanította meg. Az nagyon fontos, mint kér­désünkre elmondta, hogy ne réz bográcsban főzzünk, mert pél­dául a paradicsom és a csípős paprika oldja a fémet és édes­kés ízt ad a lének. A legideáli­sabb, ha zománc borítású edény alá gyújtunk be, és lassú tűzön forralunk. A spárgatök magját és laza belsejét jól összekötö­zött vászon zacskóba helyezzük el, hogy ne essék szét a forró vízben, amibe egyebek között vörös- és fokhagyma, karalábé, zeller, zöldség zöldje és kurió­zumként lestyán is kerül. Külön pirítjuk meg olajon vagy zsíron a reszelt sárgarépát és ennek aranysárga levével színezzük, valamint ízesítjük a sűrű zöld­séglevest. A tök többi részét elspájzol­juk, hogy később főzeléknek használhassuk fel. Cs. J. Berta Mária Morzsák A kenyérpirítóban soha ne hagyjunk morzsát, a ké­szüléket minden használat után tisztítsuk ki és a kör­nyékéről takarítsuk le a morzsát, különben hívatlan „látogatók”, a hangyák és csótányok lepnek meg ben­nünket. A vágódeszkát nem elég leöblíteni használat után. Mindig alaposan tisztítsuk meg, legjobb mosogatósze­res kefével lesikálni. A különböző élelmiszer­alapanyagokat, mint a tejföl, tej, főzőmargarin, felnyitás után légmentesen vissza­zárva ajánlatos a hűtőben tá­rolni. A hűtőszekrény elsősor­ban az élelmiszereké, ám ha kénytelenek vagyunk gyógyszert vagy valamilyen kozmetikumot hűtve tárolni, azokat csak jól zárható do­bozba rakva helyezzük el a hűtő ajtaján található külön rekeszben. Többféle ételt fogunk be­tenni az évvégi ünnepek tá­ján a hűtőbe, lesz, amit előre is elkészítünk. Feltétlen ügyeljünk arra, hogy vala­mennyi ételt lezárt edény­ben tegyünk be, hogy ne ve­gyék át egymás szagát. A jégkockatartó tálkát mindig a mélyhűtő legfelső polcára helyezzük el úgy, hogy véletlenül se essen bele semmi. Egyébként a jégkockatartót fölhasznál­hatjuk az összeaprított zöld­petrezselyem vagy kapor fagyasztására is, de amikor e zöldségeket beleterítjük, húzzuk légmentesen lezár­ható fóliába a tálkát. Étel­ízesítésre általában elég egy-egy kockát kivenni e fagyasztott növényből. A mélyhűtőből elővett élelmiszert soha ne szoba- hőmérsékleten hagyjuk fel­engedni, mert húsz fok kö­rül a baktériumok igen gyorsan szaporodnak. Jobb, ha először a hűtőszekrény polcára tesszük. Ha azonnal fel szeretnénk használni, akkor viszont célszerű a mikrobán kiolvasztani. A sörcsapolás művészetéről A sörkultúra régióbeli fejlődése érdekében a Pécsi Sörfőzde azokat invitálta egy kis „tanfolyamra”, akiknek az eladás mel­lett a sörözés hagyománnyá tételében is nagy szerepük van és lehet: a vendéglősöket. A két napos mini-továbbképzé­sen a pécsi éttermek, sörözők azon munkatársai vettek részt, akik mindennap dolgoznak a sörfőzde termékeivel. A cég ré­széről Vert József elmondta, hogy szeretnék, ha a nálunk na­gyobb hagyományokkal ren­delkező országok sörös kultú­rája mifelénk is meghonosodna. Ez jelenti egyrészt azt, hogy a kiszolgáló személyzet ismeri a pécsi sörök titkait és szaksze­rűen csapol, másrészt azt, hogy - a borhoz hasonlóan - a sört is ajánlanák bizonyos ételekhez, vagyis a különböző ízű, jellegű, zamatú, keserűségű italokat hozzárendelnék az adott hely ételspecialitásaihoz. Ennek a „stratégiának” része kellene le­gyen az is, hogy egy sörözőben minden a sörről szóljon, és a vendég felé ne az legyen a kér­dés, hogy „Milyen italt hozha­tok?”, hanem rögvest valamely sörkülönlegesség megkóstolá- sát ajánlják. Amit a csapolásról megtud­tunk: a sör tárolása állandó hő­mérsékleten történjen, és a szál­lítás zötykölődése után lehető­leg pihenjen a hordó egy napot. Az alapvető higiénés körülmé­nyeken túl ügyelni kell arra, hogy se mosogatószer, se zsír ne maradjon a poháron vagy korsón, mert ez gátolja a hab­képződést. Az egyik fő tétel: csapoljunk lassan, hiszen a sör­csapolás teátrális, élményt nyújtó foglalatosság, ezért a si­etség káros, a sörnek nem tesz jót, ha belezuhan a pohárba, el­veszíti széndioxid tartalmát. Mi több, egy pohár megtöltése há­rom lépésben történjen, a leg­utolsó alkalommal kialakítván a habkoronát! Ügyelni kell arra is, hogy egy hordó egy hét alatt ürüljön ki - ám ilyen gondja a megje­lent vendéglátósoknak több­nyire nincs. Viszont a csapolás művészetét egy kis háziverse­nyen gyakorolhatták, amiről az­tán diplomát kaptak a sörfőzde vezetésétől, hadd ékesítse az ét­termek falát! M. K. Sörcsapolási tudományukat be is mutatták a résztvevők FOTÓ: WÉBER TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents