Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-30 / 356. szám
1998. december 30., szerda Hitélet Dünántúli Napló 9 A gondozószobákat is korszerűsítik illusztráció: Müller a. Újjáépül, bővül a Margit-majori szociális otthon Több százmilliós egyházi program Kápolnát szentelt Mayer Mihály (első kis képünkön) megyés püspök december 20-án Margit-majorban (Sásd mellett) és - az egyház évszázados hagyományainak megfelelően - egy több százmilliós beruházási programot indított el, amelynek megvalósításával 4-5 év alatt 300 egyedülálló idős ember számára teremtenek emberhez méltó szociális otthont. Emlékeztető Tedeum. Szilveszter délután 5 órakor év végi hálaadó püspöki szentmise lesz a pécsi Bazilikában. A Belvárosi templomban szombaton 16 órakor idén is felcsendül a Grosser Gott wir loben Dich örökszép dallama a német nyelvű hálaadáson. Vasárnap, január 3-án 9.30-kor a hímesházi ifjúsági kórus énekel a Belvárosi templomban. A misét az MR Pécsi Körzeti Szerkesztősége 10.30-tól sugározza. Január 1-jén lesz a Béke Világnapja. Az ünnepi püspöki szentmise 11 órakor kezdődik a Bazilikában. Óévbúcsúztató és njév- kösztöntő Istentiszteletek. A pécsi Belvárosi Református Gyülekezet templomában 31-én az óév utolsó napjának délutánján 18 órakor kezdődik isten- tisztelet, másnap pedig délelőtt 10 órától illetve délután 17 órától várják a híveket. A Kertvárosi Gyülekezet templomában pénteken 17 órától tartanak istentiszteletet, 1-jén pedig 9.30-kor illetve délután 5 órakor. Cserkészfilmet vetítenek január 6-án, szerdán 17.00 órakor a Széchenyi Gimnáziumban a 10-es csapat öregrajának összejövetelén. Az amerikai-magyar koprodukcióban készült alkotáshoz Ivasivka Mátyás elnök fűz magyarázatot. Érdeklődőket szívesen látnak. Január 1-jétől Rónay László helyett Tarjányi Zoltán teológus professzor veszi át a Új Ember főszerkesztői tisztét. Rónay László, aki 8 évet töltött az újság élén, a jövőben a tudományos munkának és az egyetemi oktatásnak kívánja szentelni idejét. P. Nemeshegyi Péter jezsuita 75. születésnapjára jelent meg egy ünnepi kötet, Gyökér és gyümölcs címmel. P. Nemeshegyi 1956— 93 között a tokiói Katolikus Sophia Egyetem profesz- szora volt. 1993-tól a zsám- béki katolikus főiskolán tanít. A professzor japánul 20 könyvet tett közzé. Siketek miséje január 3-án, vasárnap fél 3-kor kezdődik a Zárda templomban, utána vetítésre várják a híveket. A nap agapéval zárul. A leromlott Margit-majori szociális otthon felújítása és bővítése nem a kápolnaszenteléssel indult - de az intézménynek ez a kápolna lesz a lelki-szellemi központja, „ahová - a püspök úr szavai szerint - a gondozottak betérhetnek, ha hosszú a délután. Itt is lehet imádkozni. Az ápolónővérek, ha látják azt, hogy egyik-másik beteg igen nagy keresztet jelent, el lehet jönni ide.” A rekonstrukció első üteme az ősszel kezdődött. A meglévő szárnyat, a gondozószobákat újították fel, nővéröltözőt, vizesblokkot hoztak létre, megoldották a fűtést. Új kutat fúrtak; a vízellátás is rendben lesz. A bővítés februárban kezdődik. Az impozáns épület tervrajzait Váczi Gabriella szekszárdi mérnök mutatta be.- A régi épület jobb oldalán egy étteremszámyat építünk. Lebontjuk az alsó és a felső épületet összekötő folyosót - az összeköttetés természetesen azután is meglesz -, de mellette egy 300 adagos konyhát szerelünk fel. Természetesen új bejárata is lesz az intézménynek a mostani kacskaringós út helyett. A jelenlegi épület és az épülő északi szárny tetőterét is beépítik. Itt nővérszobák, orvosi rendelő kapnak helyet laboratóriummal, s lesz fizikoterápia, sőt tornaterem is. Ennyi az első ütem. S ha lesz pénz - márpedig ígéret van rá -, a második is elkészülhet öt éven belül. Ez az építmény párhuzamosan fut az előbbivel. Földszintjén mindkét szárny az elfekvő osztálynak ad helyet - kétágyas szobákkal, terasszal. Az első emelet - lakószámyak. A szobák kétágyasak, s két-két szobához fürdőszoba tartozik. A két szárnyat összekötő térben társalgó, teakonyha és pihenő terasz. A terasz természetesen itt is végigfut a szobák előtt. A második emelet tükörképe az alatta lévőnek. S beépítik a tetőteret is azzal a különbséggel, hogy ott terasz nincs, de lesz könyvtár és olvasóterem. A nagyszabású program egy példamutatóan szép együttműködés eredménye.- Sokan szóvá tették, miért adtuk át a szociális otthont - mondja Kovács Sándorné (második kis képünkön), Sásd polgármestere. - Most mindenki látja: az önkormányzatnak sosem lett volna erre pénze. S amit közösen elhatároztunk a püspökséggel, az meg is fog valósulni. Es sok idős beteg embernek otthona lesz, ahol gondoskodnak róluk, és szeretetet is kapnak. Mayer Mihály megyés püspök köszönetét mondott a sásdi önkormányzatnak az együttgondolkodásért és az együttműködésért. „Az együttműködés mindig előrébb viszi az emberek érdekét, a széthúzás feldarabolja a társadalmat. Most próbáljunk egyszer már együtt lenni!” S ami a jövőt illeti:- Szeretnénk egyszer már hosszú távon gondolkodni - mondja a püspök úr -, s szeretnénk úgy segítséget adni, hogy nem mindig csak egy fél évre szóljon. S hogy távolabbra is tudjunk nézni. Pécsett ott van a gondozó otthon. Az magasabb szintű ellátást ad. Kell egy alacsonyabb szintű ellátási otthonnak is lenni, ahol azok tudnak elhelyezkedni, akik a havi nyugdíjból voltak eddig is kénytelenek megélni és nem tudják a nagy beugrót fizetni. Mert a legtöbb szociális otthonnál beugró összeg van, s az nem mindig kevés. Ez az otthon része a másik otthonnak. S hogy itt se sokan legyenek egy szobában, ne egy közös fürdő legyen, ezt próbáltuk most már kialakítani külön vizesblokkokkal. A hosszú távú elgondolásban ezt az otthont szeretnénk továbbfejleszteni. Ha nagyon sok pénzünk lenne, még az is elképzelhető, hogy a pécsi otthont is lehet még bővíteni. De egyelőre most itt kötelezzük el magunkat. Karácsony a Karitászban 1998-as mottónk: „A főparancs a szeretet, s ahol a tevékeny, áldozatkész szeretet megvan, ott többi erény sem hiányzik.” A karácsonyi ajándékozáshoz Karitász központunk pénzzel és természetbeni adományokkal segítette a csoportokat. Húsz csoportnak, egy bölcsődének, egy óvodának, két szociális otthonnak és egy idősek klubjának együttesen 1,5 millió forint készpénzt és 4-5 millió forint értékes, Angliából érkezett természetbeni adományt juttatott. A pénzből csak élelmiszert lehetett vásárolni és a számlák beküldésével elszámolni. A szétosztásról a csoportok jegyzékeket készítettek, feltüntetve a megajándékozottak nevét és pontos lakcímét. Ez év karácsonyán mintegy 4000 embert ajándékoztunk meg. Az ajándékok értéke kb. 6 millió forint, amit a megyei központ adott és ehhez jön a csoportok saját ajándéka. A szétosztás módja különböző. A pécsi Zárda templomban december 19-én délután volt az ünnepség, amire 200, főleg idős ember kapott írásos meghívót. A feldíszített templomban, a karácsonyfa előtt bet- lehemes játékot adtak elő kisgyerekek. A szentmise és szentbeszéd után került sor a meghívottak megajándékozására, ami személyenként 1000 forintos vásárlási utalvány. December 20-án rendezte kertvárosi csoportunk a központi ünnepséget a templomban. Oda főleg a nagycsaládosok kaptak meghívót. A templomban hosszan megterített asztalról kínálták süteménnyel és édességekkel a résztvevőket és távozáskor adták át a csomagokat. Kb. 300 családot ajándékoztak meg. Százszemélyes ebédre kaptak meghívót a hajléktalanok is, akik közel egy éve mindennap a kertvárosi Szent Erzsébet Karitász házban reggeliznek. Szeptembertől kezdve 45 kisiskolásnak készít tízórait a csoport és 15 gyereknek fizetik be az ebédjét. Komlói csoportunk közel 400 sanyarú helyzetben élő, zömében cigánycsaládot gondoz. Tanítják, nevelik, ruházzák, mosdatják őket sok év óta. Most nekik rendeztek ünnepséget, osztottak ajándékot a plébánia és a Karitász csoport helyiségeiben. Szigetváron a kórházban mondott karácsonyi szentmisét a plébános. Az iskolások énekeltek, verseltek: a Karitász csoport tagjai osztották az ajándékot a betegeknek. Aztán átmentek a szociális otthonba, hogy az öregeknek is jusson a karácsonyi örömökből és ajándékokból. A Pálos Rendházban mindennap kapnak ebédet a rászorultak. Karácsonykor 50 személynek adtak hideg vacsorát is a Karitász ajándékaként. Dr. Szalay János Az elrejtett kincs Az év utolsó napjai anyagi, szellemi, lelki leltározással telnek: megpróbálunk számot vetni, mit tettünk az év során, a jóból mi maradt meg, a rosszon tudtunk-e kedvünkre változtatni? ősi egyházi énekünk szavaival kérjük Istent hazánkért, önmagunkért, s nemzetünk szent királyait felidézve némi keserűséggel, szégyenkezve valljuk meg: Istenem, ó, ha csak ezt látnád... De Isten lát mást is. Látja, amit mi látunk: hétköznapjaink szürkeségét, ünnepnapjaink fásultságát. A munkahelyi villongásokat, a házastársi hűtlenséget, a generációk kölcsönös értetlenkedéseit, a pihenés álruhájába öltöztetett önzést, a szabadságnak álcázott anarchiát és a jogokra hivatkozó erőszakot. Látja, amit szeretnénk eltakarni: az egyenestől eltérő megoldásainkat. Szándékos tévesztéseinket, mikor a tudva tudotton járhatatlan úton próbálunk eredményeket elérni, netán sikerdíjra számítva —, és szükségszerűen elbukunk. Átlát szavaink kétértelműségén, ismeri szívünk összekuszált vágyait, s tekintete elől nem rejtőzhet el a kizárólag önmagára építeni próbáló nagymenő. Látja, amit mi nem: például azt, hogy került a liliom a trágyadombra. S azt, hogy mit rejt egy sziklatömb, egy fatuskó, egy massza agyag: azt az alakot, amit a művész fog előhozni belőle. A Látó Ember keze közt megszületik az, amit a nagy többség el sem tudott volna képzelni. Ezért Isten a meglátás ajándékát adományozza egyeseknek, nehogy elvesszen az érték. Néha még a családtagok is szem elől tévesztik - másokról nem is szólva -, mekkora érték rejlik a semmitmondó külsejű gyerekben, az elviselhetetlenül szemtelen kamaszban, a munkanélküli, csúszásnak indult emberben. Nehéz elviselni az életünket addig, amíg csak a trágyadombot észleljük, s annyit tapasztalunk a környezetünkből, hogy tüskök vesznek körül. Ezek valóban nem elégítik ki esztétikai igényeinket. De ha egyszer felismerjük a hátrányos helyzetből előtörő kincset, és megtapasztaljuk, hogy a felszín alatt micsoda értékek rejtőznek, attól kezdve minden „ráfestett” réteg alatt ott reméljük a vagyont érőfreskót. Ha elkészítjük az éves mérleget, néhány tétele miatt elkeseredhetnénk, vagy legalább gondolkodóba eshetnénk. De mit sem ér az önmarcangoló tépelődés vagy a másikat szétszedő vádaskodás anélkül, hogy meg ne kérdeznénk a Látó Embert: mondd, mi van a színfalak mögött? Ugye bízhatunk abban, hogy a romok közül, amikor már minden romlandó szétmállott és lehullott róla -, előlép az Elő Ember? Mécs László azon kesereg a Királyfi három bánatában, hogy egyedül anyja tudja róla, hogy ő egy királyfi. Első lépésként megelégedhetnénk azzal, ha felfedeznénk e nagy titkot önmagunkról: a Teremtő többre hívott minket, semhogy feladhassuk a küzdést! Jónak alkotott minket, s a bűn nem tudott annyit torzítani rajtunk, hogy ne lehessen felismerni és helyrehozni besározott istenképiségünket. Ezért a ránk fröccsent sár, az emberi gyengeség nem meghatározó erejű, s nem utal a javíthatatlanok sorába. Nem veszíthetjük el önmagunkat! Második lépésként felismerhetnénk ezt mások életében is: ők sem olyan rosszak, mint ahogy gondoltuk, terjesztettük róluk. Jóvátételképpen megpróbálhatnánk előhozni a megmerevedett, elutasításba menekült arckifejezések alól az igazi, szeretetre éhes, nyílt tekinteteket. S miközben ezen munkálkodunk, észrevétlen léptünk a harmadik lépcsőfokra, ahol - igazságot teremtő tevékenységünk kapcsán - rólunk is elhiszik, hogy a valóság több, mint aminek látszik: s már nemcsak a sziklatömböt látják, hanem benne minket is, akik e rejtekhelyen készültünk a biztonságos színre lépésre. Két véglet vétkes döntését kell elkerülnünk: ne higgyük látatlannak az értékeket! Inkább merjünk látni! Garadnay Balázs Elindultam szép hazámból (Tudósítás Chiléből) Karácsony előtt öt nappal, hosszas készülődés után 19 magyar cserkész szerencsésen megérkezett a 19. cserkész-világtalálkozó (azaz jamboree) színhelyére Chilébe. Sok csomaggal, nehéz hátizsákokkal megpakolva nehéz feladatnak bizonyult az utazás a sok átszállás miatt. Düsseldorfig vonattal mentünk, onnan New Yorkba repülővel, ahol csaknem félnapi tartózkodás után indulhattunk tovább á házigazda ország fővárosába, Santiago de Chilébe. A várakozási időt is hasznosan töltöttük, ugyanis az ottani magyar csapatok cserkészei vártak minket és megmutatták a felhőkarcolók és a Szabadság-szobor városát. A világ tetejéről, a World Trade Center legfelső, 107. emeletéről az esti város fényeit is megcsodálhattuk. Santiagóba érkezésünkkor a repülőtér szinte cserkészekkel volt tele, akkor érkeztek meg a portugálok és a belga cserkészek is. Az otthoniak nagy szerepet vállalnak a szervezésben, segítenek a vendégeknek eligazodni a városban és megtalálni a szálláshelyeket. Minket a magyar konzul és egy chilei fiú fogadott, aki .elkalauzolt bennünket a világtalálkozó előtti táborhelyünkre, Callejoneóba, egy hatalmas cserkészparkba, ahol mamutfenyők közt verhettük fel sátrainkat. Az egyik legizgalmasabb dolog a hőmérsékletkülönbség, 25-30 fokot mutat a hőmérő nappal. Ilyen körülmények között igazán mulatságos látvány a pálmafák tövében hűsölő Mikulás. Az elkövetkezendő napokban az 55 fős magyar jamboree csapat további csoportjai is megérkeznek Magyarországról, Brazíliából, Argentínából és Venezuelából, majd együtt indulhatunk el az Andok lábánál fekvő jamboree színhelyére, hogy ott a 165 ország 134 ezer cserkésze közt képviseljük a magyarságot. Varsányi Lenke
