Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-24 / 352. szám
22 DUnántúli Napló Karácsony 1998. december 24., csütörtök Mit mond számomra ez a nap? Karácsonyról beszélgettünk néhány, a közéletben is ismert emberrel arra kíváncsian, hogy vajon mit jelent számukra e néhány szép nap az ünnepi üzeneten túl: mi jut eszükbe azonnal? Jelenbe vagy múltba visz, gyermekkorok avagy a felnőttkor idejét idézi? Mire gondol nyomban, az első pillanatban a szó hallatán a politikus, az ünnepelt színész, a neves tervező, az egykoron világhírű sportoló, a zeneszerző avagy a tudós. Donhoffer Szilárd professzor a pécsi tudósok doyenje 97 esztendős. Ma is aktív: a POTE elméleti intézetében találtam rá, tudományos dolgokról vetett néhány sort papírra, mint ahogyan azt teszi nap mint nap. Nem furcsállta a kérdést, válaszában tőlünk időben a legtávolabbra ment.- Természetesen a ma már sokaknak messzi múlt, a gyermekkorom ideje jut eszembe azonnal, még az első világháború előtti idők. Édesapám és édesanyám, s két testvérem. Budapesten éltünk, s arra jól emlékszem, hogy karácsony előtt szinte mindig három napra bezárult a nagyszoba ajtaja, a gyermekeknek tilos volt bemenni. Gyűltek az ajándékok és díszítették a fenyőt. De szép is volt. Ma már, mivel meghalt a feleségem, s egyedül élek, nincs kinek fát állítani. így a karácsonyok ezt a messzi múltat jelentik, s úgy ünnepelek, hogy meghallgatom Bach Karácsonyi oratóriumát és gondolatban bejárom az elmúlt éveket. Szili Katalin, az Országgyűlés alel- nöke, a rendszerváltást követő években jegyezte el magát a politikával, s azóta meglehetősen elfoglalt ember. Számára ezért érthető módon a karácsonyok a családhoz menekülést, a teljes elvonulást hozza, kikapcsolva a külvilág minden zavaró neszét. Az idén sem lesz másként.- Mindig a gyermekkorom jut eszembe természetesen, s benne az egyik legdrágább ember: nagyapám. A vele való kapcsolatban született az a családi hagyomány, hogy az ajándékok megvásárlása idején illik megkérdezni egymástól, ki mit vett, de a válasz csak az ajándék kezdőbetűje lehet. Amiből olykor ki lehet találni azt, hogy mit hoz a Jézuska, olykor nem. Nagyapám erős dohányos volt, s én, az apró Kata, zsebpénzemből többnyire cigarettát és szipkát vettem neki. Ő persze megkérdezte: Mit kapok tőled, kisunokám? Hallgattam, hallgattam, de egy idő után kicin- cogtam és kiízö-szögtem az első betűket, amiből ő azonnal kitalálta. Grosics Gyula egész nap járja a várost, többnyire meghívásoknak tesz eleget. Mostanában is sok az elfoglaltsága, ami azt jelenti, hogy az aranycsapat kapusát az emberek nem felejtették el, s nem is fogják egyhamar. Számára a karácsonyok mindig a megállás,. számvetés készítésének nem szóltam még róla, a berni világbajnokságon a döntőben a németektől elszenvedett 3:2-es vereség utáni percekben, már az öltözőben mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy négy év múlva visszavágunk és mi leszünk a világbajnokok. Nos, a milánói karácsony tudatosította bennem, nincs már csapat és nem lesz sohasem revans. Bánffy György színművész felettébb örült, hogy megkerestem. Szép pécsi emlékekkel teli, a város színházánál töltött időben sok barátot szerzett magának, s legelőbb őket szeretné magához szorítani és békés, áldott ünnepeket kívánni.- Orosz fogságba menet 1944-ben valahol, egy erdélyi gyűjtőtáborban ért az egyik V PANDUR JÓZSEF GRAFIKÁJA ideje: nagyon vallásos szülei oltották bele.- Milánóban töltöttem 1956- ban életem legszomorúbb karácsonyát. Egy szállodában a Honvéd labdarúgóival, a később oly sokat emlegetett illegális túra egyik pihenőnapja volt. Akkor szinte a Honvéd adta az egész magyar válogatottat és ott, a szentestén már tudtuk, hogy sokan nem jönnek haza; szerződésekkel a zsebükben végképp idegenben maradnak. Lelkünk békéjét betöltötte az azóta sem ismert bizonytalanság. Mögöttünk egy levert forradalom, romokban Pest és mi, nagy karrier közepén álló fiatalemberek egy életre kiható döntést vállaltunk föl, ki-ki a magáét. Ahogy utólag látom, akkor tudatosult bennem, hogy végképp szertefoszlott sok álom. Nem kérdezték s ezért legszomorúbb és egyben egyik legemlékezetesebb karácsony este. Sokadmagammal és nagyon reménytelenül zsúfolódtunk egy hideg barakkban. Nem tudva, hogy mit hoz a holnap. Akadt azonban köztünk egy katolikus pap, akit azóta sem láttam, s akiről sohase tudtam meg hogy kicsoda. Ez az ember éjfélkor maga köré gyűjtött bennünket szép csöndben s misét mondott. Aztán apró kenyérkockákat vágott fel, s a körülményekhez képest nagyon meghitt hangulatot varázsolt Jézusunk születésnapján. Dénesi Ödön Ybl-díjas építész már több éve az idejének nagy részét nem a tervezőasztal mögött tölti, nyugdíjas. Közéleti tevékenységével nem hagyott föl, járja ma is a várost, látni őt sokféle kulturális rendezvényen. Sokan ismerik Pécsett, de talán kevesen tudják róla, hogy a cseh érában született Kárpátalján, az oly szép nevű falucskában, Fenyvesvölgyben.- A háború után úgyesett, hogy amíg én Budapesten rekedtem, drága szüleim - édesapám a cseh érában vasúti tisztként kereste a kenyerét - kint éltek Beregszászon. Talán sokan tudják, nemhogy látogatni nem tudtuk egymást, még levelezni sem volt lehetőség évekig, s számomra a legszebb karácsonyt 1955 hozta. Ugyanis sok-sok éves próbálkozás után idős szüléimét sikerült áthozatni. Pontosan december 23-án érkeztek meg hozzánk, végleg. Megölelhettem őket, bemutathattam nekik feleségemet és az akkor három és fél esztendős lányomat. Szokolai Sándor zeneszerző éppen egy oratóriumon dolgozott soproni otthonában, amikor megkerestem. Lelkében is adventi hangulat.- Karácsonyálmodó gyerek voltam, mert szülőfalum, Kunágota a népi betlehemesek jelesnapi szokásait őrizte. Az ifjak beöltözve, házról házra járva adták elő a Világ- megváltó Isteni Gyermek születésének történetét. A „pásztorok” a betlehemi csillagtól vezérelve érkeztek házunkhoz subában, bottal, kis jászollal, arany csillagot tartva kezükben, s -hirdették a nagy öröm angyali jelentését, a szálláskeresés viszontagságait, a Szent Család történetét. Lelkem első színpadi élmé- volt a karácsony várás. Édesanyám tudta, hogy az ajtónak mindig nyitva kell állnia a rögtönző vándorszínészek előtt, akik Heródes királyról oly félelmetes hangon szóltak, hogy bizony elalvás előtt féltem a vele való találkozástól. De a Háromkirályokkal annál inkább szerettem volna találkozni, s a kis puttonyukba belenézni. Nos, számomra az ünnep belső jelentőségét sohasem a bizonyító ajándékozás áldozatbemutatásában érzékeltem, hanem a mélyebb üzenetben. Vallom, hogy ünnepeink rohanó életünk idejét megállíthatják és az önmagunkkal és szeretteinkkel való találkozás kivételes alkalmat adhat arra, hogy szemünk fénye ne csak pislákoljon. Engedjünk az ilyen, istenáldott karácsonynak. KOZMA FERENC nye Jelképek a karácsonyfán Sokan a legkarácsonyibb dolognak a feldíszített fenyőfát tartják, pedig a karácsonyfa csupán alig két évszázada terjedt el a keresztény világban. A fenyőállítás eredetileg német evangélikus szokás volt, s a magyarok csak a múlt század derekán vették át a bécsi királyi udvar ösztönzésére. Az 1800-as évek közepe táján a magyar udvarházakban felállították a díszesen felöltöztetett fa elődjét, a karácsonyi piramist, ezt azonban a falvak népe sok helyütt egyáltalán nem is ismerte. A karácsonyi piramis úgy készült, hogy egy cserép földbe egy deszkaszálat szúrtak, melyre keresztben két-három vékony deszkadarabot erősítettek, felfelé rövidülőket. A keresztbe helyezett lécek végén gyertyát gyújtottak. Volt, ahol a karácsonyfa elterjedése előtt tüskés, zöld ágakat ültettek cserépbe, s formázták fává. Az ünnepi fa nem is volt mindig fenyő. Egyes gazdag német urak egyenesen üvegházban nevelt, virágzó almafával lepték meg vendégeiket. A fenyőfa karácsonyfává válásának történetéről így szól egy szép mosoni népmonda: „Amikor Krisztus urunk földön jártában, üldözői elől sűrű lombú fák alá akart húzódni, a fák féltükben megtagadták tőle oltalmukat. De egy gyér levelű fenyő ágai elrejtették. Az Úr megáldotta a fát, mondván, hogy levelei ne hulljanak le, hanem zöldelljenek minden évszakban. A fenyő legyen a leg- sudárabb, legszívósabb fafajta, emberek öröme, akik gyújtsanak rajta gyertyákat az Isten fiára emlékezve.” A fa eredetét sokan a középkori misztériumjátékokkal hozzák kapcsolatba, amikor a közönségnek nemcsak az isteni gyermek születésének jelenetét, hanem a bűnbeesés történetét is előadták. így a fa a tudás fáját jelképezte. A fa az életfát is jelenti, ezért van, ahol a fenyő helyett az ugyancsak az életet, a megújulást jelképező fagyalág, mogyoróvessző, rozmaringág vagy a fagyöngyesokor terjedt el. A fára helyezett gyümölcs, különösen az alma a bűnös emberpár által elfogyasztott almát jelképezi, mely azonban nemcsak a tudás fájának édes gyümölcse, hanem Isten ajándéka is, az ő fia. Az alma halvány oldala a halálra, a piros oldala az Isten sze- retetéből fakadó új életre emlékeztet. A fára aggatott csillámló füzér, az ezüstboa, az aranyos vagy színes papírból font lánc a bibliai történet kígyójára utal. Arra a csábítóra, aki Ádá- mot és Évát rávette, hogy megszegje a Teremtőnek tett ígéretét. Az ezüstszínű papírlánc szokása Spanyolországból ered. Rabláncot is jelent, mert így szabadítja meg a hívőt is a bűneitől a Megváltó. A dió is Krisztus-jelkép. Utal a Mária méhében lévő kisdedre, illetve a sziklasírban nyugvó Jézusra. A csillogó, színes vagy arany és ezüst színű gömbök is a karácsonyfához tartoznak. Jelképezik azokat a gazdag ajándékokat, melyekkel a napkeleti bölcsek halmozták el a kis Jézust. A gyertyák a fényt jelentik, mely reménysugár a téli napforduló idején a tavasz eljövetelére, az újjászületésre. Egyben a Messiás-várás reménysége is, amikor eljön Jézus, aki az írás szerint „a világ világossága”. A téli napfordulókor születik újjá a fény, ekkortájt van a napisten hagyományos születésnapja, akit a kereszténység előtti egyes vallásokban a holdistennő fiának tekintenek. A fa alatti ajándékok valamikor étel formájában a család halottait, illetve az értük imádkozó koldusokat, szegényeket illették. HODNIK I. GY. Q «v. PANDUR JÓZSEF GRAFIKÁJA Ejféli mise a trópusokon Afrika több államában, sőt Ázsiában is képviselte hazánk „színeit” Gál Gáspár Tamás nagykövet, aki számos keresztény karácsonyt Ünnepelt a trópusokon.- A keresztény Fekete-Afrika másképp ünnepel, mint mi, európaiak - mondja érdeklődésünkre a neves diplomata. - A klíma egész más hátteret jelent. És a fehér ember pulykát tesz az asztalra, a fekete néha csak azt, ami jut. Mi fenyőfát állítunk, ott esetleg fiatal cédrust. De például Dél-Af- rikában ugyanúgy van adventi koszorú, éjféli mise, ahol afrikai zene szól. Az ajándékozás is hasonló.- Az Ön számára melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?- Azok, amikor gyerekeim még kicsik voltak. Például Ghánában. Vagy a karácsony Nairobiban, ahol a fiam született. Ami magát az afrikai karácsonyt illeti, talán az az éjféli mise volt a legfelejthetetlenebb, magával ragadó, amit Mozam- bikban hallhattam az első alkalommal.-Pasolini, az elhunyt nagy olasz filmrendező' nagy szeretettel ábrázolta az afrikaiakat, mivel nem szakadtak el a természetied, és a szeretet is magával ragadóan tiszta, őszinte bennük.- Azt hiszen, Pasolini ezt jól érezte. A templomban ilyenkor temperamentumos, életigenlő zene hangzik föl, felvillanyozó, optimista. Könnyű trópusi öltözék, forróság - a légkörét sem foghatjuk az európaihoz. Ugyanakkor azért az anglikán egyház vagy a hollandok által közvetített keresztény konvenciók itt is mély gyökeret eresztettek. Azért számunkra ezek a hófödte hazai karácsonyok az igaziak. Bensőségességük, csendjük van hozzánk a legközelebb.- Nagykövet úr megfordult élete során Ázsiában is. Ott milyen tapasztalatokat szerzett?- Nálunk a karácsonyt a nem hívők is megünneplik. A buddhista Ázsia egészen más. Kínában a kereszténységet hosszú ideig ellenségesen kezelték. Ők Holdújévet tartanak, amely inkább az új év elejére esik. Keresztény országnak abban a régióban csak a Fülöp-szigeteket tekinthetjük. BÓKA RÓBERT Ünnepi hagyományok Magyarországon az emberek többsége otthon, szűk családi körben tölti a szentestét, s az ünnepi asztalra is a szokásos étkek kerülnek. Hagyománytisztelő nemzet vagyunk - derül ki a piackutatások legutóbbi felméréséből. A családok 95 százalékában kerül valamilyen ajándék a karácsonyfa alá, még az egyedülállók 85 százaléka is vásárol valakinek valamit - állapította meg a Marketing Centrum legfrissebb felmérése. Általános tendencia, hogy az előre tervezett kiadásokhoz képest a háztartások mintegy 10 százalékkal többet költenek a decemberi meglepetésekre. Tavaly például az ország száz pontján végzett felmérés összesítése szerint a november végén tervezett summához kéi pest 1600 forinttal többet költöttek ajándékvásárlásra, így az átlagosan meghaladta a 12 ezer forintot. Ez az összeg nemcsak a család egy főre jutó jövedelme szerint változott, hanem a gyerekek számától függően is. Áz ajándékokra szánt összegek 200 és 90 ezer forint között mozognak. A kérdőív arra is kíváncsi volt: ki mit szeretne kapni ajándékba. A vágyak legtöbbször találkoznak a realitással, általában eltaláljuk, ki mit kíván. Az áruk listáját évek óta a ruházati cikkek, a kozmetikumok és a játékok vezetik. Divat lett a munkahelyi ajándékozás. Méghozzá nem is csekélységekről van szó, mert a családra szánt 200 forintos legkisebb összeggel szemben munkatársra 1000-nél kevesebbet nem költenek. A vállalkozásoknál számba jöhető költségelszámolás lehetősége nyilván sokat nyom a latban. A felmérés arra is rákérdezett: ki hol tölti a szentestét. A felnőtt lakosság 84 százaléka a saját lakásában, 11 a saját településén és csak 5 százalék utazik el az ország távolabbi pontjára. Külföldre pedig mindössze 4 ezrelék. Tágabb családi közösségben a lakosságnak csak az egyötöde ünnepel. Szentestén tavaly átlagosan 6700 forintot tálaltunk fel. Az ünnepi fogások tradicionálisak: még mindig a halászlé - rántott hal - bejgli menü a legtipikusabb. A magyar konyha alapját képező „nehéz étkek” az ünnep másnapjaira szorulnak, közülük előnyben részesítjük a töltött vagy székelykáposztát. 1 4 t
