Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-19 / 347. szám
10 Dimántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. december 19., szombat A schillert alapmű dramaturgiai hibái ellenére Verdi operaváltozata lenyűgöző színpadi mű. Áriái és kettősei az operairodalom csúcsteljesítményei. A december 11-én bemutatott pécsi felújítás azonban szerencsésen túllép azon a szándékon, hogy csupán a ragyogó zenét szólaltassa meg. Ez elsődlegesen Konter László rendező érdeme, aki nem csupán operaelőadást, hanem látványos színházi produkciót állított a közönség elé. Ez különösen az első felvonásra igaz. Munkáját nagyban segítette Langmár András mobil díszlete, amely másodpercek alatt volt képes látványos színváltásokat produkálni és egy híd segítségével a teljes színpadnyílást funkcionális játéktérré tenni. Látványcentrikusság uralja az énekesek, a kórus és a statisztéria mozgatását is. Végre igazi királyi bevonulásokat látunk tömeg helyett, színpadi szituációban éneklő vagy reagáló kórust. Mindez nem jelent naturalista földhözragadtságot, hanem egy emelkedett stilizált- sággal megszülető szenzibilizá- lást. Egyetlen eleme van Konter hatásos effektusainak, amelynek megítélése nem egyértelmű. Hallottam egy beszélgetésen, hogy huszonéves néző lenyűgözőnek találta a szétnyíló függönyből kiáramló füstöt, s a zárókép füstjátékát is. Korosztályom érdemes színházlátogatóit idegesíti opera előadáson a diszkóköd. Jómagam zseniálisnak tartom az előadás végén a teljesen új befejezést szolgáló, autodafét is idéző, jól irányzott füstöt, de úgy érzem hatásosságán sokat Gyűjtés a szoborra Bronzból kőalapzaton Pe- tőfi-szobor felállítását tervezi a költő halálának 150. évfordulóján a Kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottság és a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Ezért nemzetközi adománygyűjtés kezdődött a két társadalmi szervezet kezdeményezésére. A felhívást közzétevők a pénzügyi támogatáson kívül alapanyagot és munkafelajánlást is elfogadnak. Az avatót 1999. július 31-éré tervezik az erdélyi Fehéregyháza múzeumkerti emlékparkjában. A megvalósítás és a felajánlás ügyében érdeklődni lehet a Kiskunfélegyházi Polgár- mesteri Hivatalban. Cs. J. Don Carlos és a basszusok Operabemutató a Pécsi Nemzeti Színházban rontott, hogy eddigre már szinte hozzászoktunk színpadi jelenlétéhez. Másik dilemmámat Pilinyi Márta koncepciót szolgáló jelmezei okozzák. Úgy’ érzem, a szerepet éneklő-játszó személy adottságairól megfeledkezett a tervező. így csak a rendezői koncepciót erősítette, a színpadi illúziót kevésbé. A sok fekete szín is eredményezte, hogy a közönség egy része középkorról beszélt. Már a reneszánszt sem nevezzük annak. Ez az ellenreformáció kora. Nálunk Balassi és Bakfark Bálint működésének ideje. A színpadkép vetített díszletelemei érzékeltetik, milyen pompában ragyogott az Escorial. Pompa és erőszak. Az az arany már dől Madridba Amerikából, amely majd tönkre fogja tenni gazdaságilag. De hagyjuk a történelmi valóságot, hisz az eredeti darabot Schiller írta, akit sosem zavart a valóság. Alakjait nem onnan, hanem önnön „leikéből merítette”, ahogy Babits írta. Már megszoktuk, hogy Blázy Lajos és a zenekar az énekesekre is figyelő, élvezetes, korrekt zenei összhatást teremt. Most a differenciáltabb színpadi történések idején - bevonulások, kórusok - mintha a zene is plasztiku- sabban szólalt volna meg. Egy poéngyáros azt mondta: azért szeretem a Don Carlost, mert csak egy tenor van benne, a többi mind férfi. S valóban, a címszereplő mellett három basszus és egy bariton kap lehetőséget emlékezetes alakításra. Ez talán Massányi Viktornak sikerült a legjobban. Posa márkiként énekben és játékban egyaránt az előadás főszereplőjévé nőtte ki magát, de félelmetesen szuggesztív volt Egri Sándor főinkvizítora is. Érdekes, hogy míg Egrinél természetesnek hatott, hogy egy kilencvenéves vérszomjas embert énekel, Kovács István hangját is, arcát is túl fiatalosnak éreztem V. Károly szerepéhez, annak ellenére, hogy zeneileg minden rendben volt. Kuncz Lászlót színészi vénája, muzikalitása eddig is átsegítette a nem egészen testhez álló feladatokon is. Fülöp királyának a tépelődő, féltékeny, emberi arca volt a megrázóbb, különösen a nagyáriában, a zsarnoki alaptermészet érzékeltetése kevésbé volt hatásos. A hölgyek közül az Ebolit éneklő Szonda Éva pécsi bemutatkozása igazi meglepetés volt. Alkatában, játékában, énekesi teljesítményében egyaránt meggyőző volt. Erzsébetként Somogyi Eszter szerepformálását, énekesi kvalitásait csak olyan jónak tartom, mint amilyen előnytelennek jelmezét, frizuráját. A címszerepben Gyó'tfi Istvánt láttuk, aki az utóbbi időben fokozódó sikerrel énekelte el a klasszikus operairodalom legnagyobb szerepeit. Néha talán túl fiatalon kapta egyik-másik feladatot, de egyre inkább bírta művészi hitellel. A mostam bemutatón sajnálatosan visszatért egy régi eltűnt momentum. Ha az énekelt szövegben nyomatékkai szerepel az s, sz vagy a cs hangzó, azok képzése lerontja az ének összhatását. Később hallottam, hogy a művész arcüreggyulladással énekelt. Sajnálom. Remélem, gyógyulása után Carlos- ként is úgy zeng a hangja majd, mint a Hunyadi Lászlóban. A minimális létszámra apadt, de kisegítőkkel megerősített kórus játékban, hangzatban egyaránt emlékezeteset nyújtott. (Karigazgató: Witterle Gábor). Úgy tűnik, a kórus tagjai közt jelentős tehetségek várnak megmérettetésre. Szabó Sz. Csaba (Lerme) és Zsemberi Katalin (Égi hang) is kellemes volt, de Szuprics Edit Tabaldo apródja derűt varázsolt a komor színpadra. Hunyadi Mátyás után ez az apród is szívet melengető figuraként rögződik emlékezetünkben. Bükkösdi László A zene mellett a látvány is fontos szerepet kap az előadásban fotó: Müller andrea Minden lelkek őrizője A Világügyelő férfi mindent lát. Egyszerre isten, ember és sámán, akinek gondja van a földi, égi és vízi világra. Ha Baktay Patrícia textiltervező iparművész kiállítását járja valaki a pécsi Parti Galériában, az a benyomása támadhat, hogy egyszerre találkozik szibériai és indián sámánok álomutazásainak képeivel, totemállatokkal és lé- lekmadarakkal, angyalokkal és démonokkal, bálványokkal és ősi termékenységistennőkkel. Baktay Patricia majd minden anyaga ősi és természetes: a nemez, a fa, a kender, a toll, de a modernebb kor a papírral, a fémmel éppúgy beilleszti magát ide, mint az idolra a nyomtatott szöveg. Az olyan hatásos, komor, nagyméretű munkák mellett, mint a Minden lelkek őrizője, ott van a művész mosolygása is például a papucsát elhagyó, csillagokba szálló angyallal, vagy a népszámlálásra katonásan felsorakoztatott emberfigurákkal. Az égi szárnyasok már kerékkel, propellerrel, sőt létrával vannak ellátva, így születik a különös figura, lélegző lény és technika frigyéből. Ä közel harminc kiállított munka jó része elbeszélő természetű történetet elevenít fel, mint a Rege a csodaszarvasról vagy az Angyali üdvözlet. Más alkotások a textilt szoborépítő anyagként kezelik, megint mások pedig metaforikusán emlékeztetnek például az emberi életsors valódi természetére. Hodnik I. Gy. Nemesen egyszerű anyagokban álmodta meg a műveket az alkotó FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Kettős spirál. Major Judit képzőművész kiállítását ma 18 órakor Keserű Ilona festőművész nyitja meg Pécsett a Szent István téri Gebauer Galériában. Közreműködik Vas Bence gitárművész. A tárlat január 6-áig látogatható. A két Lotti. December 19- én 11 és 15 órakor Erich Kästner „A két Lotti” című regényének színpadi változatát adja elő a Nevesincs Színház Pécsett a Szivárvány Gyermekházban karácsonyi játszóház keretében. Koncert a Bazilikában. A Pécsi Szimfonikus Zenekar december 21-én hétfőn 19 óra 30-tól ad koncertet Howard Williams vezényletével. Énekel Váradi Marianna, Marosvári Péter és Szvétek László, valamint a Bach Énekegyüttes. Műsorukon Bach „Karácsonyi oratóriuma” szerepel. Az IH programjából. A pécsi Ifjúsági Házban december 20-án 10 órakor a ház modem tánc csoportja tart bemutató vizsgaelőadást, 23-án 19 órától a Living Love Country Band ad karácsonyi koncertet. Könyvtári nyitva tartás. A Csorba Győző Megyei Könyvtár december 24-én, 25-én és 26-án zárva tart. December 28-án és 29-én 8- tól 19 óráig, majd 31-én 9- től 13 óráig várja az intézmény az olvasókat, január 2-án zárva tart. Január 4-től látogatható ismét a szokásos nyitvatartási rendben. Kézm&vesvásár. Pécsett a Színház téren a kézművesvásár január 21-éig naponta 10-től 18 óráig várja az érdeklődőket. Ma délelőtt majd délután moldvai és gyimesi zenét, holnap 11 órától Vízin Antal dudazenéjét hallgathatjuk meg. Karácsony a Lenauban. A pécsi Lenau Ház tegnap tartotta karácsonyát a Dugonics utcai nemzetiségi óvoda közreműködésével. Az ünnepek alatt december 24-étől január 4-éig tart zárva. Futnak a képek FILMJEGYZET Pomádé A Grease, vagyis a Pomádé immár húszéves filmsiker. Ami, persze, azt is jelenti, hogy a filmbeli csinibabák mára éppen nagymama korba lépő tisztes hölgyek, jóllehet változatlanul csinosak. A híres musical is megőrizte a vásznon fiatalos lendületét és kedvességét, habár egy kis felújításra, jótékony kozmetikázásra szomlt. De sebaj, szépen kifényesítették a képeket, feldobták a színeket, eltüntették a kopásokat, és főként: digitális sztereóhangzást kaptak a dalok. A pomádé tehát jobban csillog-villog, mint valaha. John Travolta tánca-éneke is eleven maradt. Hiába, a táncosok között mindmáig ő a legjobb énekes, az énekesek között pedig a legjobb táncos, noha ma már a mozgókép Bermuda-há- romszögénél hajóz leginkább. Igazán jó ötlet volt ez a felújítás. No, nem a szokványos- giccses cselekmény miatt. Danny Zuko és Sandy Olsson története olyan, amilyen. Egy sikeres musicalhez éppen elég. Szerelem, búcsú a tengerparton, találkozás, kölcsönös fél- szegségek és félreértések, kibékülés, csók, aztán együtt el a rózsaszín álomautón. És ebből az egészből mi más lehetne a legfontosabb, mint a rózsaszín, a film kultikus színe. Danny és Sandy körül pedig ott látható a kultusz születésének kora, az ötvenes évek Amerikája: fekete-fehér tévé, Elvis képe a falon, rozzant, öreg Chevroletek, rock and roll. A lányoknak már nagyon járt a szájuk, de valójában még igen szemérmesek voltak, a fiúk meg vagánykod- tak, de azért, ha nagyon élére állt a helyzet, tudták, mi a tisztesség. És a televíziós közvetítés olyan szenzációnak minősült, hogy mindenki erősen igyekezett a kamera elé kerülni, s ha ez sikerrel járt, ott integetett boldogan, grimaszolt, nevetett. És volt még színvonalas könnyűzene, bőségesen áradó dallamok, csipetnyi lélekkel. És nem volt maroktelefon, kábítószer (csak alig) és fogamzás- gátló tabletta. Az ártatlanság kora volt. Vagy már a bűnbeesésé? Azt hittem egyébként, hogy ez a film amolyan nosztalgiamozi lesz, s a nézőteret majd a fentebb említett tisztes hölgyek töltik meg komoly urak kíséretében, akik, kicsit restelkedve ugyan, de elábrándoznak a régi időkről, miközben Olivia New- ton-John a kedves „Sandra Dee”-ről énekel. Ehelyett, nagy meglepetésemre, az esti bemutatón úgyszólván egymagám képviseltem az élemedettebb korosztályt, s fiatalok, főként tizenéves lányok ültek a székeken, akik nagyokat nevettek a rózsaszín „csajok” kalandjain, tapsoltak, mikor Danny Zuko szokott mozdulatával elővette fésűjét, s időnként együtt énekeltek a szereplőkkel. Mintha nem is ők lettek volna, hanem egykori anyukáik. Nagy Imre Sandy és Danny: Olivia Newton-John és John Travolta
