Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-19 / 347. szám

1998. december 19., szombat Kultúra - Művelődés Dtünántúli Napló 11 Vas-könyvtár a vasraktárban Vas István (1910-1991) költő, műfordító századunk magyar irodalmának kiemelkedő figu­rája volt. Budapesti könyvtára, mely mintegy nyolcezer köte­tet számlál, a pécsi Egyetemi Könyvtár birtokába került. Szántó Piroska festőmű­vész, Vas István özvegye 1993-ban kötött szerződést a Janus Pannonius Tudomány- egyetem akkori rektorával, Hámori Józsefiéi, melynek ér­telmében az egyetem méltá­nyos összegért megvásárolja a könyvtárat, ami - a művésznő halála után - fizikailag is Pécsre kerülhet. Ez 1998 szep­temberében történt meg, és így nyithatta meg dr. Tóth József rektor nemrég a Vas-könyvtá­rat, mely közvetlenül a Klimó- és Hauser Amold-gyűjtemény mellett - szaknyelven szólva - a vasraktárban kapott helyet. Az ünnepségen jelen volt Réz Pál szerkesztő és Várady Szabolcs költő, akik mind a ketten sokat köszönhetnek Vas Istvánnak és könyveinek.-Az 50-es évek elején so­kan - Juhász Ferenc, Nagy László, Kormos István, Simon István - jártunk Vasék Eötvös utcai lakására, és bizony, szá­mos olyan könyvet is kölcsön kaptunk tőle, melyek akkori­ban félig vagy egészen tiltottak voltak - mesélte Réz Pál. - Azt kell mondanom, hogy Babits és Kosztolányi könyvtárainak mintájára Vas István is kialakí­tott egyfajta „munkakönyvtá­rat”, amin azt értem, hogy nem reprezentatív könyvek gyűjte­ménye volt ez, hanem azok a művek, amiket rendszeresen használt. Ezért aztán egy ilyen könyvtár árulkodik is tulajdo­nosának munkásságáról, ér­deklődésének alakulásáról. Vas ugyanis amikor mondjuk, Thackeray-t fordított, nagyon alaposan felkészült, és min­dent, ami elérhető volt, beszer­zett Thackeray-ről. Ugyanez a helyzet Rákóczival is, szerin­tem a teljes Rákóczi-szakiroda- lom ott volt a polcán, mert ezt használta az emlékiratok fordí­tása közben.-Jómagam fizikai kapcso­latba is kerültem ezekkel a könyvekkel — elevenítette fel Várady Szabolcs -, ugyanis 1965-ben segítettem nekik köl­tözködni az említett Eötvös ut­cából a Gróza Péter rakpartra. Szegény Pista bácsi teljesen össze volt omolva, hogy mi lesz a könyvekkel, sose kerül­nek a helyükre (egyébként be­tűrendben tartotta őket), ezért aztán hónapokig náluk leb­zselhettem rendrakás ürügyén. Mi több, az is az én kiváltsá­gom volt, hogy azokat a köny­veket, amiket nem akart meg­tartani, félévente összepakol­hattam és elvihettem az antik­váriumba, és a pénzt megtart­hattam! Arra emlékszem, hogy ez tényleg egy amőbaszerűen növekvő könyvtár volt, s bár nagy lakásban laktak, utóbb még a különálló kis lépcsőhá­zat is be kellett polcoztatni, mert gyűltek és gyűltek a mű­vek. De böngésszünk csak kicsit e művek között! Sonnevend Péter főigazgató tájékoztatása szerint a zömmel szépirodalmi műveket szép számban egészítik ki törté­nelmi, vallástörténeti munkák is, és - bár a műfordító Vas Istvánt ismerve nincs mit cso­dálkozni ezen - nagyon erős a külföldi, elsősorban német, angol és francia költészeti anyag. A könyvekben kivétel nélkül szerepel a költő aláírá­sát mintázó, már halála után készített Ex libris, de főképp a legkorábbi darabokban ott dí­szeleg a puha ceruzás beírás: „Vas István tulajdona”. És persze, a pályatársaktól, tisztelőktől kapott számtalan dedikált példány! Igaz, hogy Szántó Piroska az 1990-es évek elején a talán legértéke­sebbnek számító, szignált Jó­zsef Attila- és Radnóti-kötete- ket eladta, de maradt még jócskán a meleg ajánlásokból. Vas István, szívem szerinti költó'társamnak- írta Berda Jó­zsef 1960-ban az Élj és énekelj című kötetbe. Higgyétek el, alig van em­ber, akinek nagyobb szeretettel és nagyobb szorongással ad­nám ezt a kis könyvet - így Ju­hász Ferenc az Óda a repülés­hez belső címlapján 1953-ból. Vas Istvánnak szeretettel, sok irodalmi és esztétikai meg­győződésben ellenfele, egyéb­ként barátja és tisztelője - szól Kolozsvári Grandpierre Emil ajánlása a Csendes rév a házte­tőn című művében 1964-ből. És Ottlik Géza sorai az elő­ször 1959-ben megjelent Is­kola a határon első példányá­ban: Pistának, Pirinek legelső- legeslegelsősorban, és 36 éves barátsággal. Egy ember, ha széthordják a könyveit, másodszor is meghal - mondta Réz Pál. Vas István­nal hála istennek ez nem tör­tént meg: műveiben és immár pécsi könyvtárában is tovább él. Méhes Károly Magyarul magyarán Szokatlan szóhasználat Bartók és Kodály kapcsolatát ismertetve a zenetörténész ezt a mondatot írta le: „B. B hú­zódása a kórusművek írásá­tól” - Kodály ugyanis biztatta ilyen művek komponálására. Nyilván a húzódozás illik ide. Jelentése: vonakodás, ódzko­dás, viszolygás. A húzódás elsődleges jelentése: az izom­rostok tűlfeszülése, feszítése következtében beálló testi, fi­zikai sérülés. Mint néhány másik sza­vunkban, úgy ebben is bekö­vetkezett a párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás. Grétsy László szóhasadásnak ne­vezte ezt a jelenséget. A hú­zódik, elhúzódik a térbeliség mellett időbeliséget is jelent. De eddig még nem bővült sem az ódzkodik, sem a sza- bódik szavunk jelentésével. Az első ugyanis azt jelenti: őszintén nem akar valamit. Pl. Ódzkodik a felkínált állás elfogadásától. A második­nak a jelentése viszont épp az ellenkezője: valójában nagyon is szeretné, csak ké­reti magát, mint a „béna harcfi” - „rá is áll az köny- nyen, bár szabódik elébb” (Arany: Családi kör). Politikai program ismerte­tésében hangzott el: „Szükség van arra, hogy ezt a túlbur­jánzó hatékonytalan államot lebontsuk” - A hat igetőhöz két képző járult: az -ékony és a -tálán. Az első azt jelenti, hogy az igetőben kifejezett cselekvés valakinek, valami­nek jellegzetes tulajdonsága: hajlékony, gyúlékony, fogé­kony. A második ún. fosztó­képző. A két jelentés tehát ki­zárja egymást. Mindenki számára nyilvánvaló lesz, ha a felsoroltakhoz hozzátesszük az -ékony, -ékeny képzőt. Hasonló ehhez a következő mondat szóhasználata: „A vegyszer a méhekre kártalan” - Magyarul: nem káros vagy ártalmatlan. A nevelőintézet tanára így vette védelmébe a fegyelmi bizottság elé állított fiút: „A gyerek viselkedése mindig mintás volt” - Mintás lehet a szövet, a viselkedés viszont mintaszerű. Egy hí­ressé vált személyt az ismer­tetés világjárta embernek ne­vezett. Vagy világlátott vagy világot járt. Horgászszeren­cséről szóló hír: „X. Y-nak négykilónyi ponty akadt a horgára” - vagy: négy kilós, (egy darab) vagy négykilónyi, vagyis több, de az összsúlyuk 4 kg. Egy szomorú történet hőse mondja: „Csak sírtam, min­denem zsibongott, és a csont­jaim majdnem elégtek” - A zsibong hangképzetet, hang­benyomást jelöl, amelyet sok ember egyidejű hangoskodása kelt (Zsibongva hadával a völgyben alant... Arany: Szondi két apródja) - A kft. betűszót rendszerint így old­ják fel: korlátolt felelősségű társaság. Pedig a korlátolt je­lentése: tompa agyú, szűk lá­tókörű, ostoba. Ezért inkább a korlátozott fejezi ki a pontos jelentéstartalmat. A sajtó hiteltelenségét, a csúsztatást, ferdítést így teszi szóvá a kritikus: „Minden tárgyilagosságtól mentesek”. A mentes szavunkkal inkább a jót, a dicsérendőt szoktuk je­lölni. Rónai Béla Boronafalakra csalt napfény Az elmúlt napokban Paizs József, Patapoklosi polgármestere és Lantos Miklós pécsi építész is Kós Károly-díjban részesült munkásságáért. Lantos Miklós néprajzi értékeink védelmét paraszti építészetünk fotózásával és összegyűjtött dokumen­tumok hosszú sorával szolgálta. Szaporca házai már nem tudják megvillantani meszelt fehér fa­laikat a holt-ág vizében - a víz eltűnt; Szenna talpasházait le­bontotta a szépre, a hagyo­mányra, a maradandóra vak bu­taság; akadt kápolna, melynek falát jószán- dékúan, ám szűklátókö­rűén bekőpo- rozták; Bara­nya, Somogy vályogházai­nak többségét elemésztette az idő - de Lantos Mik­lós hatalmas archívuma, fotók ezrei máig őrzik az öreg borona­falakra, zsup- szalma-te- tőkre csalt napfényt. A Néprajzi Múzeum Ba­ranyát dió­héjban bemutató, nagyon szép tárlatán Lantos a kalauzom, ő a falakon sorakozó fotók gazdája is. Szőkén, sárgán aránylik a szelíd zselici táj, odébb a rej­tőzködő Völgység, lenn a mo­hácsi sík zöldje - és számtalan kép homlokzatokról, tornácok­ról, kemencékről. Minden fotónak kettős törté­nete van. Az egyik az, amikor a Pécsi Tervező Vállalatnál dol­gozó építész kollégájával, Szi­getvári Jánossal megbízást kap erre, majd utóbb feleségével, Lantosné Imre Mária néprajzos múzeológussal járni kezdik a falvakat önszántukból is. Ehhez a történethez tartozik az akkori, a földutakon is biztonsággal döcögő Trabant, az eltelt évti­zedek, amikor Bálint Sándorral, a „szögedi” néprajztudóssal ba­rangolták be az országot. A másik történet magukból a képekből hívódik elő. A pa­raszti múltból.- Tüke pécsi vagyok - mondja Lantos Miklós -, nem volt túl sok kapcsolatom a falu­val, de a feleségem néprajzos. A paraszt a körülötte lévő ter­mészetes anyagokból építke­zett, házát beleépítette a tájba. Ösztönösen érezte az arányo­kat, bámulatos, ahogyan a for­mát, a díszítést eltalálta, ­ahogy az oszlopformát a torná­cán alkalmazta. Pedig nem is tanulta. Az építmény sok min­dent elárul az életformáról is. A gabonás kamra fiatal házasok lakókamrája eredetileg; egy ormánsági gazda a téglából ra­kott istállóját Zsolnay Gyárból való lófejjel is kidíszítette.- Ez az ösztönösség kivesző­ben van. Tán tíz év sem kell és ez a világ a maga eredetiségében teljesen eltűnik. Négy évtizede Lantos Miklós gyűjteményéből kezdtem a fotózást - 25 ezer fel­vétel! -, de fényképeztem a nép­rajz minden más területén is, sőt modem és műemléki épületeket is. Mintegy húsz könyvben je­lentek meg képeim, ugyaneny- nyei önálló kiállítással a témá­ban. A Bálint Sándor által még annakidején kezdeményezett szakrális néprajzi gyűjtőmunkát a feleségemmel folytatjuk. Ezzel kapcsolódunk a Somogy nép­művészetét összefoglaló mo­nográfiához, amit 2000-re sze­remének megjelentetni. B. R. Tornácos oroszlói ház Hírcsatorna Pasztellképek a vigadó­ban. A Szigetvári Vigadó emeleti galériájában január 5-éig láthatók Kapoli Ilona népi iparművész pasztellké­pei. A tárlat december 21- étől 23-ig naponta 9-től 17- ig a szokásos nyitva tartási időben látogatható. Pécs múltjáról. Megjelent a tavasszal útjára indított, ne­gyedévenként megjelenő vá­rostörténeti folyóirat, a Pécsi Szemle második, őszi-téli száma. A folyóiratban többek közt Borsy Károly helytörté­neti kutató, Huszár Zoltán múzeumigazgató, Kalász Gyula gimnáziumi tanár ta­nulmányát olvashatjuk. A fo­lyóirat főszerkesztője dr. Romváry Ferenc művészet- történész. Szilveszterező Bóbita. A Bóbita Bábszínház decem­ber 20-án 10 órakor a „Pi­roska és farkas” című elő­adásával zárja az évet. De­cember 30-án 10 órától ötö­dik alkalommal tartják meg a „Szárnyas Malac Napját”, játszóházzal, előadások so­rával, a győri Vaskakas Bábszínház vendégszerep­lésével. 19 órától a Maska­rás Céh felnőtteknek aján­lott vendégjátékát láthatjuk. Koncertek Komlón. A már hagyománnyá vált isko­lai koncertek után ma 18 órakor a Komlói Pedagó­guskórus ad hangversenyt a komlói Színház és Hangver­senyteremben. Vezető kar­nagyuk dr. Szabó Szabolcs. A Színház és Hangverseny- terem december 21-étől ja­nuár 4-éig zárva tart. A Vince Kiadó újdonságai A Kulturtrade Kiadó Kft. utódaként működő Vince Kiadó Kft. csütörtökön mu­tatta be karácsonyi kínálatát Budapesten. A téli ajánlatok közt szerepel Moravánszky Ákos Versengő látomások című munkája. A szerző a századforduló építészetét tekinti át a Monarchia or­szágaiban. Az Esztétikai újí­tás és társadalmi program az Osztrák-Magyar Monarchia építészetében 1867-1918 alcímű kötetet fekete-fehér valamint színes felvételek, sok jegyzet és névmutató egészíti ki. A Magyarország építészetének története című szakmunka a téma teljes körű bemutatására vállalko­zott a római kortól napjain­kig. A színészet erőre tanítja az embert Fábián Anita mögött annyi kisebb-nagyobb szerep áll, ahány éves. Sebtében 23 alakítást számoltunk össze, amikor a fiatal pécsi színésznővel most átvett nívódíja alkalmából beszélget­tünk. Az elismerést a Pécsi Nemzeti Színházért Alapítvány ku­ratóriumától kapta december 11-én. A csinos fiatal lányt csillogó szemmel nézték a kávéház szom­széd asztalánál ülő fiatalemberek. Fábián Anita meséli, hogy most is vannak rajongók, akik meg­várják az előadás után, vagy kedves hangú levelet írnak neki. Ő mégsem drámai szende, sokkal határozottabb és céltu­datosabb, mint sok kortársa. Tudta persze, mit választ, hi­szen a színházat gyermekkora óta ismerte, a pécsi művészeti szakközépiskolában pedig Uh- rik Dóra és Füsti Molnár Éva keze alatt formálódott. Az igazi iskolát azonban az az öt év je­lentette, amióta a színháznál van szerződésben. Iskolái és képessége sokféle figura életre hívására teszik alkalmassá. Négyéves kora óta tanult balet­tet. Ha kell táncol, de ha kell, prózai szerepben is helytáll. Ő a legfiatalabb a társulat­ban. Türelmetlennek jellemzi magát, öntörvényű embernek, aki nem Júlia szerepére vágyik, hanem a Vágy villamosából Blanche megformálására. Sze­repálmai csak azért nincsenek, mert azt mondja, az álmok úgyis valóra válnak. A színház kemény iskola, s a színészi pálya szerinte erőt ne­vel az emberbe. Erő kell is, hi­szen a fájdalmas pillanatokat nem lehet megúszni. „Ha arra van szükség, hogy megkarcold magad, felhasogasd a régi se­beket, akkor azt is meg kell tenned”, állítja. Ilyenkor aztán csak az öngyógyítás marad, amihez neki sokat segítenek kedvtelései, és persze Salvador Dali, a kutya, meg Leó és Ku­kac, a két macska. Sokat olvas, és mert néha szeret félni egy ki­csit, vérfagyasztó történeteket is megnéz a videón. Szívesen bejárná a világot, Pá­rizst, a művészek és a szerelme­sek városát, de egyelőre itthon van dolga, újabb és újabb szere­pekben próbálja meg magát. A közönség a Lovakat lelö­vik, ugye? után legközelebb a Gül Babában láthatja, ahol a nagyszájú, nagyszívű Rózsit alakítja. H. I. Gy. Fábián Anita „civilben” FOTÓ: TÓTH L. 4 k Í ►

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents