Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-16 / 344. szám
1998. december 16., szerda Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 A két nyelven beszélő tornyok A mobiltelefonok szükségessége vitathatatlan. A működtetésükhöz szükséges átjátszótornyok telepítését hol dicsérik, hol nehezményezik. Az előbbiek azért, mert elkészültük után térerő tölti meg az addig árnyékolt területeket, az utóbbiak pedig természetvédelmi, tájképi értékek rombolása miatt tiltakoznak. Egy középtávú fejlesztési program megállapítása szerint „Baranya megyében már jelenleg is indokolatlanul nagy számban vannak jelen a mobil távközlés létesítményei.” A távközlési szakemberek szerint azonban még több kell. Ismét a bevezetőben említett megyei területrendezési programot idézzük: „Azzal együtt, hogy itt különböző gazdasági stratégiákat megvalósító önálló vállalkozásokról van szó, a terv szintű munkarészben minden- A Tubes - mondja Nagy Gábor (kis képünkön), a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) munkatársa - megkapta a magáét... Egy jelentést vesz elő: „1998. 07. 21-én 18 óra körül területbejáráson voltam a Tubes környékén. A katonai objektum mellett egy munkaterületet találtam. Közel fél hektáron kiirtották az erdőt, és a talajt felszaggatták. A helyszínen egy műszaki vezetővel találkoztam. Tájékoztattam, hogy a tevékenységet természetkárosítónak ítélem meg. A terület botanikai szempontból rendkívül értékes. ” Az építtető telefontársaság kábellel köti össze a már meglévő rádiótelefon-tornyot és az épülő telefonközpontot. A távolság mintegy 50 méter. A természetvédelmi hatóság a munkát azzal engedélyezte, hogy a védett aljnövényzet területét semmilyen munka nem érintheti, a fákat csak a nyomvonalon szabad kivágni, az Erdészeti Szolgálattól megszerzett engedély alapján. Az érintett terület ugyanis a védett pécsi parkerdőhöz tartozik. Készült még 1996-ban egy botanikai szakvélemény a területről. Ebben megállapították többek között, hogy a területen előforduló úgynevezett sziklai cserjésnek a Misina-Tu- bes-Dömörkapu-gerincen mindössze öt állománya van, s mint ilyen, az egyik legritkább a Mecsekben. A szakirodalom külföldi termőhelyéről nem is tud. Természetvédelmi szempontból ezért egyedülálló, nagyon értékes. Egy ellenőrzés során kiderült, hogy a telefonközpont megépítése miatt 800 négyzet- méteren az erdőt kiirtották, helyén az alapkőzetet kitermelték, ezzel megsemmisítettek egy ugyancsak értékes mecseki szélfüves gerincerdő-társulást. A kivitelező nemigen foglalkozott a növénytársulásokkal, védettséggel. A szemle során például azt mondták, nem valószínű, hogy a kőzetet robbantani kell, ám a véletlen folytán pont akkor kerültek elő a robbantási szakértők, a már kész kiviteli tervvel és a robbantáshoz az előkészületeket meg is kezdték. Az akkor felvett jegyzőkönyvet azonban a munkát végzők nem írták alá, „csak” dr. Borhidi Attila akadémikus, az Országos Természetvédelmi Tudományos Tanács elnöke, illetve a DDNPI jogásza és a Mecsek e része felügyeletével megbízott szakembere. A másik munka - a kábelfektetés - pedig az úgynevezett sziklai gyöngyvessző cserjés növényegyüttest sodorta veszélybe. Ez persze nem tetszett a természetvédelmi hatóságnak. Alaposabban utána néztek az építkezési folyamatnak. Erre az engedélyt a pécsi önkormányzat adta ki, ám „elfelejtette” a DDNPI, mint szakhatóság tudomására hozni. A DDNPI más nyomvonalat rajzolt a térképre, ahol a növényzet nem ennyire értékes. Ezt a beruházó a többszöri helyszíni egyeztetés ellenére nem vette figyelembe, jelentős károkat okozott a növényzetben. A következmény várhatóan természetvédelmi bírság lesz. A beruházó telefontársaság szakembere, Gróf András a műszaki ellenőre a Tubesen végzett munkának. Mint mondja, nem jellemző a gyakorlatukban, hogy az építési engedélyt kiadó önkormányzat ne keresné meg ezt megelőzően valamennyi érintett szakhatóságot. Ennyiből a pécsi önkormányzat lépéshibája kivétel. Amikor azonban a tudomásukra jutott a DDNPI kifogása, a tervet módosították. Ez többletköltséget nem okozott, viszont időcsúszást igen. Ennek eredménye, hogy most, a kemény téli napokban is kénytelenek a helyszínen dolgozni. képpen módot kell találni a minél kevesebb számú és területet foglaló, valamint az egyes védettségű övezetekre tájba illő létesítmények telepítésének szabályozására. ”- Egyetértek - bólint rá Gróf András. - Csakhogy azokat is meg kellene kérdezni, akik a még nem ritka leárnyékolt részeken is szeretnék használni mobilkészülékeiket. Ami azt jelenti: néhány létesítményt még meg kell építenünk, mert a tornyoknak látniuk kell egymást. Híradástechnikai oldalról elfogadható vélemény. Ám volt olyan kísérlet is, hogy - bár a jelzési kötelezettségről tudtak - megpróbálták kikerülni „első lépcsőben” a természetvédelmi hatóságot. Utóbb kiderült: nem lehet. Volt arra is példa, hogy a tervezet 70-80 méter magas torony helyett kicsit arrébb elegendő a 30-40 méteres is. A beruházókat ugyanis egyéb szempontok is vezetik. Például a torony helyének meghatározásakor nem utolsó ismérv, hogy milyen messze esik a közúttól, a meglévő elektromos vezetéktől. Közelségük jelentősen csökkenti az építkezési költségeket - a gazdaságosság pedig gyakorta kap prioritást a hosszú távú természet- és tájvédelmi megfontolásokkal szemben. Mészáros Attila Hodnik Ildikó jegyzete Felüdülés Milyen jó is az, hogy Magyarország olyan szép szeglete a világnak, ahol támogatják a honpolgárok üdülését. Mehet nyaralni a szocialista építőipar privatizált emlékhelyeire a virágzó esemyőja- vító-cég tulajdonosa éppúgy, mint a zenekari üstdobos vagy a munka nélkül maradt elővájár. Milyen jó is az, hogy korábban a fizetés (vagy éppen a munkanélküli segély, esetleg az ösztöndíj) mennyiségéhez mérve támogatást kaphatott voltaképpen bárki. Milyen jó is volt az, hogy az üdülési csekkek idei új rendszerét ho- zsannázva mutatták be annak idején, kiemelve, hogy most már aztán majd sokkal-sokkal többen utazhatnak hazánk pihenőhelyeire, és egyhetes családi nyaralás nem kerül majd két tévé árába. Na, és milyen rossz is az, hogy mostanra végül kiderült: idén nagyjából a fele üdült a tavalyi létszámnak. Gondolkodó ember ezt persze már látta előre. Nyilvánvaló volt, hogy a vállalatok jó része nem fog üdülési csekkekbe fektetni, hiába serkentették erre őket az őszi tévéreklámokban, ahol a főnök hol a brókercégének, hol meg festőbrigádjának hálás kollektívájától környezve fogadta a könnyes köszönömöket. Egy szó mint száz, a tavalyi 150 ezer polgárhoz képest idén csak 80 ezren üdültek csekkekkel. A költségvetésben biztosított 5 milliárd ezért az idén csak 2,5 milliárd lesz. Remek gondolat, nehogy véletlenül többeknek jusson a támogatásból még a végén. A szakemberek szerint a munkáltatók nem ismerik eléggé az új lehetőségeket. Vagy nagyon is ismerik, de hát miért is költenének ilyesmire. Aktív dolgozó meg másként nem jut csekkhez. Más szakember szerint viszont akik kaptak támogatást, azok legalább többet. Újabb szakemberek pedig végképp föltalálták a csőben a lukat, amikor kimondták, hogy az üdülési csekk áru, és az árut el kell adni. Hát erről van szó, és nem szociálpolitikáról, meg családi nyaralásokról. Hagyjuk is a rizsát inkább az üdülők éttermi menükártyáján. Ismét bálnavadászatra indulnak az indiánok Hetven évig tartó megszakítás után ismét felújítják a Washington államban élő makah indiánok a bálnavadászat ezeréves hagyományát. A mintegy kétezer indián engedélyt kapott a nemzetközi bálnavadászati bizottságtól (IWC), hogy évente elejtsen öt, egyenként mintegy 40 tonnás szürke bálnát. A bálnavadászat arra is szolgál, hogy erősítse az összetartozás tudatát az indián törzsben. A makah indiánok a húszas években állították le a vadászatot, miután a szürke bálnák számának drasztikus csökkenése következtében útjaik egyre hosszabbak és veszélyesebbek lettek. Annak idején 4000 alá süllyedt a zsújuk miatt vadászott bálnák száma. A későbbi évtizedekben az ásványolaj kiszorította a piacról a bálnaolajat, a populáció azonban csak az utóbbi húsz évben indult növekedésnek. 1973-ban a szürke bálnák még első helyen álltak a veszélyeztetett állatfajok listáján. Ma már mintegy 22 000 szürke bálnáról tudnak, ami arra késztette a makahokat, hogy ismét érvényesítsék az 1855-ös egyezményben rögzített vadászati jogukat. Akárcsak a régi időkben, az indiánok most is cédrusfából készült kenuval eveznek ki a nyílt tengerre és faszigonnyal ejtik el az óriás emlősöket. Igyekeznek a hagyományokhoz a leghűebbek maradni, a baj csak az, hogy ma már senki sem él azok közül, akik hajdanán még bálnavadásztak. így, kicsit tudatosan is letérnek a régi útról: hogy elkerüljék a hosszú ideig tartó küzdelmet, a megszigonyozás után lőfegyverrel végeznek a bálnával. Áz újkori makahok egy csoportja az ősi fogások elsajátítása végett ugyanakkor a vadászat előtt még „tanórákat” is vett az eszkimóknál és Szibéria őslakosainál. Már csak egy-két évtizedre elég az olaj? Amikor a hetvenes években beütött az első olajválság, többszörösére szökött a benzinár és egyes országokban bevezették az autómentes napokat. Azóta megszoktuk a drága üzemanyagot és többet autózunk, mint valaha. A baj csak az, hogy a szakértők egy része szerint a készletek igencsak végesek: egy-két évtizeden belül végképp kimerülnek a természeti kincsestárak, amelyek kialakulásához évmilliókra volt szükség. A világ jelenleg ismert olajkészleteit ma 138,5 milliárd tonnára becsülik. Évi 3,3 milliárd tonnás fogyasztással számc4v£ ezéfa készletek még 42 évre lehetnek elegendőek. Nem számítva persze a fogyasztás növekedését - ami becslések szerint a jövő század közepére megháromszorozódik. S nem elfeledve, hogy a tartalékok csökkenésével párhuzamosan az olaj ára is tovább szökik majd meredeken felfelé. Mások ennél derűlátóbbak: bíznak a jelenleg még ismeretlen készletek feltárásában. De a végeredmény elkerülhetetlennek látszik: miután a becslések szerint a 21. században a földgázkészletek is kimerülnek majd, jó időben fel kell készülni új megoldásokra. Ferenczy Europress Dávid király nem építhette Jeruzsálemet Bár a Bibliában le vagyon írva, hogy az Úr parancsára Dávid király építtette Jeruzsálemet, a zsidó nép szent városát, a legfrissebb izraeli ásatások szerint ez aligha lehetett így. Hiszen a szent könyv szerint háromezer évvel ezelőtt a pusztában épült fel a város. Ám a dr. Gideon Avin vezette régészcsoport most olyan, nyolcméteres falakra és vízvezetékekre bukkant ugyanitt, amelyek ráadásul legalább 3800 évesek lehetnek. Azaz, mondja Avon profesz- szor, ha Dávid király járt is erre, már egy virágzó várost talált itt. MTI C k I 1 » »
