Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-11 / 339. szám

8 Dlinántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1998. december 11., péntek Segítsenek a gyerekek is A karácsonyfa díszítésének családonként megvan a ha­gyománya. A legkisebb gye­rekek számára ugyan megle­petés az ünnepi díszbe „öltöz­tetett” fenyő, amit csak akkor pillantanak meg általában, amikor már a gyertyák égnek, vagy az égőfüzérek világíta­nak rajta, viszont a maguk ké­szítette díszt utána is nagy örömmel helyezik el rajta. Ezért, ha időnk engedi, és sü­tünk fenyőfadíszt, vonjuk be őket is a munkába. A linzer készítésének a re­ceptjét valamennyi szakács- könyv ismerteti, sőt a sütőpo­ros tasakok hátoldalán is meg­találhatjuk. No, ebből a tész­tából szaggassunk ki külön­böző formákat, a leírás alap­ján süssük meg, de előtte mindegyikbe szüljünk egy lyukat horgolótűvel vagy vas­tag kötőtűvel. Amikor a tészta kihűlt, cukros tojásfehérjét verjünk föl kemény habbá, amit nyo­mózsákba töltve különböző ábrákat rajzolva nyomjunk a tésztára. Addig hagyjuk egyenként szétterítve a süte­ményt, amíg a hab rászárad, majd a lyukba fűzzük bele a cérnát, és egy farúdra akasztva az éléskamrában akár napokig tárolhatjuk. Fenyőfadíszt még egysze­rűbben is „varázsolhatunk”: a figurás háztartási kekszet mártsuk olvasztott cukorba, s így csillogó díszt kapunk. Szegfűszeg és a forralt bor A hőmérő mínusz 12 fokon áll, tíz perc múlva a der­mesztő hidegben már nem ér­zem a fülemet, talán megfa­gyott, de nem, kicsit megdör­zsölöm, akkor meg fáj. Gye­rünk melegedni, a forralt bor ilyenkor nemcsak az alkoho­listák kedvence, minden ki­mérőben ott gőzölög a hátsó raktárban, a kiürült kannák társaságában. Bor még csak akad otthon, a kövidinka az jó lesz, a ven­dégeknek úgyse lehet felszol­gálni, cukor is előkerül a ste- lázsi mélyéről, egy üvegben a fahéjra is rábukkanok. No, kell még szegfűszeg, beépített szekrényben nincs, a tartalé­kolt fűszerek között sem, egy polcon rábukkanok a sáf­rányra, érdekes, a múltkor meg ezt kerestem. Le kell menni a boltba. Az elsőben kifogyott, a másodikban most rendeltek, a harmadikból elvittem az utolsó zacskót. Otthon a mi­nőségi próba, szétnyomom az egyiket, porrá törik, a másik is - találok benne öt szemet, melyekből kis olaj serked elő, no ez jó lesz, mert ez a fűsze­res, e nélkül nem ér semmit a forralt bor. Elő a fazekat, a kövidinkának savanykás az il­lata, persze több cukor kell hozzá, de majd csak ha forr, meg csipetnyi fahéj, fél lityi­hez néhány szem szegfűszeg, s máris pazar az illata. Jön is a szomszéd valami jelentékte­len ügyben, melengetjük a te­nyerünket a csupor oldalán, nagyokat hümmögünk, hogy bizony nincs jobb ilyenkor a forralt bornál. B. G. Apróságok a nagytakarításkor Az ünnepek előtti nagytakarítást több részletben végezzük. A lakásban lévő műszaki eszközök, és különböző tárgyak alapos tisztogatása általában szöszmötölő munka, így azt célszerű már ezekben a napokban megkezdeni. A telefonról például a szennye­ződést denaturált szesszel távo­líthatjuk el, de időnként ajánla­tos a hallgató és a mikrofon környékét fertőtlenítőszeres vattával is letörölgetni. A hor­dozható rádiót a rárakódott por­tól szintén denaturált szesszel átitatott puha ruhával tudjuk a legkönnyebben megtisztítani. Az üzenetrögzítő, csakúgy, mint valamennyi elektromos készülék szinte vonzza a port, ezért rendszeresen le kell töröl- getni, sőt ajánlatos portalanítani belülről is. Ha aeroszolos tisztí­tót használunk, várjuk meg amíg teljesen megszárad, és a kazettát csak utána tegyük visz- sza. A faxot szintén rendszere­sen portalanítani kell és eseten­ként denaturált szeszbe mártott ruhával letörölni. A videolejátszót amikor nem használjuk, legjobb letakarni, hogy a por ne menjen bele. Ha a helyiség nyirkos, ahol tárol­juk, a borító alá helyezzünk el szilikagéles zacskót, - ezt a ké­szülék vásárlásakor a dobozá­ban is találunk - hogy ne csa­pódjon rá a pára. Valószínű a téli szünet előtt aktuális lehet a video olvasófejének tisztítása a tisztítószalaggal, hogy jobb le­gyen a képminőség, mert a gye­rekek úgyis most többet fogják üzemeltetni. A számítógép billentyűi kö­zül a port vattás fültisztítóval tudjuk kitörölni, a billentyűfe­lület tisztításához pedig a vattát mártsuk denaturált szeszbe. A portaianított képernyőt szórjuk be antisztatikus permettel. A televíziót szintén denatu­rált szesszel vagy ablaktisztító­val takaríthatjuk le, utána dör­zsöljük át papírtörlővel. A por gyors lerakódását a képernyőre megakadályozhatjuk, ha azt is befújjuk antisztatikus szerrel. Az elektromos készülékeket minden alkalommal úgy taka­rítsuk le, hogy előtte áramtala- nítjuk. A fából készült díszdobozt ha nemcsak letöröljük, hanem egészen finom smirglivel át­dörzsöljük, visszanyeri eredeti, természetes illatát. A húros hangszereket, mint például a gi­tárt belül is portalaníthatjuk úgy, hogy rizst szórunk bele középen, majd finoman körbe- rázogatjuk, végül a rizsszeme­ket egy újságpapírra kiszórjuk belőle. Karácsonyi kalácskoszom Általában olyan ételeket készítünk az ünnepekre, amelyeket szeretnek a családtagok. Ám egy fogás lehet eltérő a megszo­kottól, viszont az új receptet ajánlatos előbb kipróbálni. Advent bármelyik vasárnapján is stílszerű dísze lehet az asz­talnak ebéd után a felszeletelé­séig az a fonott kalács, ami a beleállított gyertyával ünnepi hangulatot áraszt. Húsz deka finomliszt, tizenöt deka rétes­liszt, nyolc deka cukor, ugyan­ennyi margarin, két és fél deci langyos tej, két deka élesztő, hat deka mazsola, őrölt fahéj, reszelt narancshéj, egy csipet só, a kenéséhez pedig egy tojás kell. Az élesztőt egy deci cuk­ros tejben felfuttatjuk. A kétféle lisztet a tejjel, a cukorral, a fel­futtatott élesztővel, a sóval, a fahéjjal és a narancshéjjal ösz- szedolgozzuk, majd az olvasz­tott margarinnal hólyagosra be­dagasztjuk, de közben a mazso­lát is beleevúriuk. Konyharu­hával letakarva langyos helyen a duplájára kelesztjük. Utána kissé lisztezett deszkára borítva három egyenlő részre osztjuk. A cipókból egyenként vékony ruda­kat formá­zunk a tenye­rünkkel, s ezekből hár­mas copffo­nással ko­szorú alakúra fonjuk. Enyhén ki­vajazott, lisz­tezett tepsire tesszük, fel­vert tojással megkenjük és lanavos he­lyen fél órát még kelesztjük. Mielőtt az előmelegített sütőbe tennénk, újra megkenjük a to­jással és kétszáz fokon har­mincöt percig sütjük. Amikor már szép piros, a sütőből ki­véve vizes ecsettel lekenjük, hogy fényes legyen. Turbósütő a mikro utódja A gáz- és a villanytűzhely - legalábbis Amerikában - ha­marosan a múlté lesz. A mikro napjai is meg vannak számlálva. Itt az az új turbó­sütő, amely 10-15-ször gyor­sabban süt-főz, mint az eddi­giek. A zöldség 100 másod­perc alatt már megpuhul és a sült csirkének sem kell több négy percnél. A turbósütő a forró levegő és a mikrohullámú sütő tulaj­donságainak ötvözete, amely 260 fokon süti az ételt. A hő­mennyiség felülről éri a nyersanyagot, míg alulról a mikrosugarak „bombázzák”. A mikrosugarak a élelmi­szerekben levő vízmolekulá­kat hevítik, így lehetséges, hogy az étel kívül és belül egyszerre sül. A sülteket olyan állapotban vehetjük ki a sütőből, mintha az ételt egy­idejűleg felülről grilleztük és sütöttük, alulról pedig lassan pároltuk volna. A turbósütőt már több ame­rikai étteremben tesztelik, és jövőre a háziasszonyok is használatba vehetik. A puszedli és a dinó-sárkány Német öntőformák segítségével és Nürnberg környéki díszíté­sekkel készülnek egy hirdi üzemben a most oly kelendő csoki- és marcipánfigurák. A hazai mézesbábokkal csak elvétve ta­lálkozhatunk a vásárokban. Bealkonyulóban a népművé­szeti jelentőségű bábformázó mesterségnek, bár egy fővárosi üzletember még kitart az ősi magyar és mutatós formák mel­lett. A búcsúkban ritkán látni vásárfiának számító tükrös szí­vet, mellyel a lányok és a fiúk kedveskednek egymásnak. Némelyik háztartásban időn­ként kirukkolnak mézes süte­ménnyel, régi nevén puszedli- vel. Nemrég a pécsi Király ut­cában is bezárt egy puszedli bolt. Két-három esztendeje leg­alábbis megyénkben - főként pécsi, siklósi és komlói vevői ízlést követve a fehér és az ét­csokoládéból kialakított figurák a divatosak; így az állatkák, köztük a dinoszauruszok vagy a labdák. Emellett hódít a marci­pán virágcsokor is. Aki mohó, az a megvétel napján megeheti az egykilós futballt, netán a lo- vashintót. Ha viszont türelmes, és dísztárgyként a polcra he­lyezi a portékát, - egy évet is várhat az elfogyasztással. Megyénk egyetlen bábfor­mázó műhelyének vállalkozója azt tervezi, hogy színezni fogja a barna felületeket az élethűség miatt. Pillanatnyilag nem gon­dol arra, hogy dél-dunántúli népi motívumokkal díszítse a termékeit. Csuti J. Morzsák Fahéjillatú lesz a kony­hánk, ha kevés cukrot és fa­héjat szórva egy serpenyőbe alacsony hőmérsékleten egy ideig sütjük. Ha figyelünk rá, hogy ne égjen meg, olyan illat lengi be a kony­hát, mintha egész nap süte- ményeztünk volna. Szegfűszeggel az egész la­kást illatossá tehetjük, sőt a páratartalmat is növelhet­jük, ha lassú tűzön kevés vízben szegfűszeget főzünk. Kedvenc parfümünk illa­tát is átveszi a lakás, ha azt szeretnénk: szóljunk belőle pár cseppet a villanyégőre. Amikor az izzó melegedik, az illatot szétárasztja. Megszabadulhatunk az odaégett étel kesernyés sza­gától, ha pár citromszeletet egy serpenyőbe téve főzzük. A zsírszagtól megkímél­hetjük a lakást úgy, hogy ha húst vagy krumplit sütünk, a tűzhely mellé egy kis edénybe ecetet teszünk, mert ez segíti a levegő tisz- ‘ tulását. A hangyákat ha távol akar­juk tartani az élelmiszerek­től és az edényektől, akasz- szunk szárított mentát a kamra polcára, illetve a konyhaszekrénybe. Elűzi a hangyákat az ösz- szemorzsolt menta, a csili­por vagy a bórax, ha ezek valamelyikét leszórjuk oda, ahol bejönnek a lakásba. Megmérgezhetjük a han­gyákat a bórax és a porcu­kor 1:1 arányú keverékével, amit egy falapra szórva ha leteszünk, a cukor odacsá­bítja, a bórax pedig meg­mérgezi őket. A csótányok pusztítására azonos arányban kever­jünk össze lisztet, kakaó­port és bóraxot, majd a ke­veréket alacsony falú edényben lerakjuk. De arra nagyon ügyeljünk, hogy kisgyerek ne férjen hozzá a „csótányeleséghez”. Ha­sonló eredményt kapunk akkor is, ha szódabikarbó­nát és porcukrot keverünk össze. Ünnepi levesbetét a májgaluska Van, akinek nincs ünnepi ebéd, ha a húslevesbe nem le­heletfinom cérnametéltet ta­lál, de ismerek olyat, aki „szégyentésztának” titulálja, mert nehezen birkózik vele, s neki az eperlevél a kedvence. A májgaluska viszont szinte mindenkinek ízlik. A májgaluska készítésének több receptje ismert. Nálunk az az arány vált be, ha négy sze­mélyre számítva két szikkadt zsemléből, két és fél deci tej­ből, egy kis fej hagymából, egy csokor petrezselyemből, 12-15 deka májból és egy tojásból ké­szítjük. Ä zsemléket beáztatom a tejbe. A hagymát lereszelem, a petrezselymet apróra vágom, a májat ledarálom. Két evőkanál zsiradékon megfonnyasztom a hagymát, majd a tűzről levéve hozzá­adom a májat, utána az alapo­san kinyomkodott és szintén átdarált zsemléket, a petre­zselymet, a tojást, majd ízlés szerint megsózom és borsozom. Ha túl lágynak találom a masz- szát, egy-két evőkanál zsemle- morzsát keverek hozzá, és le­fedve harminc percig hideg he­lyen hagyom állni. Egy na­gyobb edényben felforralok sós vizet, és ebbe szaggatom kanál­lal a májgaluskákat, amiket las­san forralva 7-8 percig főzök. A vízből szűrőkanállal ki­szedve mindjárt a húslevesbe teszem. A májgaluska ízlés sze­rint majoránnával és fokhagy­mával is fűszerezhető. Mediterrán borkülönlegességek az ünnepi asztalon A napokban megnyílt Marita Borsarok ebben az évben leveszi agondotavállunkról - már ami az ünnepi asztal megtérítését illeti. Az említett üzlet ugyanis olyan borkülönlegességeket kínál -, Pécsett egyedülálló módon - amelyek nevének hallatára az egész világon elismerően csettin- tenek a szakértők. Ne higgye senki, hogy távoli vi­dékek egzotikus tájairól szárma­zó, méregdrága nedűt próbálnak meghonosítani hazánkban - erről szó sincs. A Marita Borsarokban (Pécsett, a Nagy Lajos kir. út és a Bajcsy Zs. út sarkán) ugyanis a méltán világhírű, mediterrán jelle­gű - Batthyány-pincéből szárma­zó - villányi borok teljes kínálatát találhatjuka polcokon. Ünnepnapok (gondoljunk csak a karácsonyra), különleges alkalmak hangulatát tehetjük fe­lejthetetlenné a bársonyosan lágy Cabernet Sauvignonnal, a telt zamatú Kékoportóval, a férfiasán kemény Kékfrankossal, a testes Zweigelttel. Ünnepeink fényét emelheti a hosszú érési idejű Ca­bernet Franc, a lágy Merlot, a fi­nom karakterű Olaszrizling vagy az üde frissességet sugárzó Rosé. Garancia a minőségre, hogy a Villányi Új Alkotmány MgTSz pin­céiben - köztük az 1754- un f ben épített Batthyány-pin- R ® cében - most is hagyomá­nyos módon, fahordók­ban érlelik a „hegy levét". Mit is mondhatnánk még? Boldog ünnepe­ket és ...váljék egészségükre! * (hirdetés) £ £ 1 k t

Next

/
Thumbnails
Contents