Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-11 / 339. szám
1998. december 11., péntek Háttér-Riport Dünántúli Napló 9 Megdöbbentő drogfelmérések és baleseti statisztikák Gyorsan élni, fiatalon meghalni? Diszkódrogok, diszkóbalesetek - az utóbbi években a híradásokból már hozzászokhattunk ezekhez a kifejezésekhez. A szülők gyakran elgondolkodnak, akad-e egyáltalán olyan hely, ahová nyugodt lelkiismerettel elengedhetik tizenéves gyermekeiket. Bár általában szórakozóhelyhez kötik az ilyen ügyeket, ugyanakkor a legártatlanabb házibulin is előkerülhet a kábítószer, vagy történhet tragédia. Szombat éjjel van Pécsett, este tizenegy körül járhat az idő. Az egyik legnépszerűbb szórakozóhely elé egymás után érkeznek az autók, szállnak ki belőle a tizenéves fiatalok. Sokukat a kidobóemberek ismerősként köszöntik, látszik, minden hétvégén megfordulnak itt. A néhány száz forintos belépődíj befizetése után mindenki besétálhat a tetthelyre, személyit senkitől sem kémek „Nem kéne inkább otthon aludnod, fiam?” - kérdéssel. A hangulat már a bejáratnál elég oldott, sokan már alapoztak valahol - ki így, ki úgy. Ez a pultnál is felismerhető: van, aki a nem igazán olcsó whisky-kóla vagy márkás vodka- és narancs- koncentrátumot részesíti előnyben, más csak ásványvizet kér. Erre még azt is mondhatnánk, milyen megfontolt, hiszen - kiskorúként - nem iszik alkoholt. Viszont az még a stroboszkóp fényénél is látszik, hogy igencsak elragadta a zene, a bejárat nagyobb fényénél pedig feltűnik: pupillája a többszörösére tágult. Talán tizenhét lehet. Persze, mindig akadnak olyan szórakozni vágyók, akik nem igazán kedvelik a diszkók zenéjét. Náluk a hosszabb haj, a keményebb muzsika, a nem túl rikító, és nem neon- vagy fémszínű öltözet dukál. Nekik sem kell otthon tölteniük a szombat éjszakát, hiszen a város nagy, több olyan zenés hely is létezik, amely kifejezetten az ő igényeiket szolgálja.- Egy nagy „vébékát” légy- szi’, három deci vörösbor és két deci kóla - próbálja túlkiabálni a zenét egy farmerdzsekis, hosszú hajú srác. - És a Miki is kér egy rumoskólát, deka rummal! Az asztaltársaság - hogy a helyi kifejezéseknél maradjunk - már be van nyomva, mint a rajzszög. A mellékhelyiségből egy amúgy kedves arcú, orrában ékszert viselő lány táblából elő, láthatólag nehéz perceken van túl.-Akkorát hánytam, mint az állat - közli nyíltan az asztalnál. - Kiöblítem a számat egy sörrel. A füstöt szinte vágni lehet, ez még a kemény dohányosok szemét is csípi. Amikor egy újabb vendég lép be a helyiségbe, akkor áramlik némi levegő a teltházas helyiségbe. A füst közé más is vegyül, mintha égne valami. . .- Megmondtam már, hogy ne füvezzetek - üvölt ki a pultossrác az egyik gárdához. - A főnök is szólt, hogy nem akarja becsukatni a boltot a hülyeségetek miatt! Némi morgás, a cigarettát eloltják. Kifelé menet azonban lehet látni, amint az egyik kapualjban kézről kézre jár a joint, azaz a füves cigi. A megkérdezett pécsi közép- iskolásoknak átlagosan 31 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert, 15 százalékuk csak egy, 16 százalékuk már több drogot is. A tinédzserek csaknem fele rendszeresen le- részegedik. Ezek az adatok egy közelmúltban elkészült felmérés eredményei. A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársai a Fact Alapítvány és a JPTE szociálpolitikai tanszékének hallgatói segítségével készítették el a kérdőíveket. Egyetemisták jártak végig több középiskolát, abban reménykedve, hogy mivel hozzájuk életkorban közelebb áll ez a korosztály, jobban megnyílnak nekik a tinédzserek. A válaszokból több érdekes, de lehet mondani, megdöbbentő tény is kiderült. Különösen, ha tudjuk, hogy 16-17 éves fiatalokat faggattak. A válaszadók 2,2 százaléka rendszeres drogfogyasztónak vallotta magát, viszont még egyetlen középiskolás sem kábítószerfüggő - legalábbis saját bevallása szerint. Eléggé eltérő viszont a használt anyag fajtája. Azon diákok között, akik családjuk anyagi helyzetét jónak és kiválónak minősítették, felülreprezentáltak a viszonylag drágább LSD, amphetamin és kannabisz (marihuána, hasis) fogyasztói. Ugyanakkor a kan- nabisz használata éppúgy megtalálható a magukat szegényebbnek minősítő diákok között, de itt főleg különböző gyógyszerek mellett. Már pécsi középiskolás diákok is fogyasztottak az igencsak drága kokainból (a megkérdezettek 1,8 százaléka) és az ópiumszármazékokból (ópium, morfium, heroin, codein - 4,1 százalékuk). A megkérdezettek mindösz- sze hat százaléka mondta azt, hogy a lakóhelyén lehetetlen amfetamint szerezni, ugyanakkor majdnem háromnegyedük szerint ez meglehetősen köny- nyű vállalkozás. Ugyanez az arány marihuána esetén 9,4, illetve 63,3 százalék. Az országos látkép még rosszabb, ugyanis a tanulók mindössze 0,1 (!) százaléka szerint képtelenség Magyarországon amfe- taminhoz férni. Hajnalodik. A diszkóból kifelé áradnak a fiatalok.- Szállj be, átnézünk még valahová, én még nem álltam le - utal a további programokra egy tizenéves a kocsiból. - Nyugi, elférsz, majd hátul összehúzzák magukat - szól, és már fel is bőg a motor. Mások nagyobb csoportokban indulnak haza, van, aki kissé leszakad, mivel tántorogva nehezebben követi a többiek tempóját.- Gyere már, lekéssük a vonatot - sürgetik. Sokan vidékről jöttek, de kocsira nem mindenkinek telik. Az összes 15 és 18 év között elhunyt több mint egyharmada közlekedési baleset áldozata lesz - ez is statisztika, és nem kevésbé riasztó, mint a drogfogyasztásról készült felmérés.- Az úgynevezett diszkóbalesetek okai többfélék is lehetnek. A kábítószeres vagy ittas vezetés mellett ilyenkor általában nagyobb sebességgel közlekednek a fiatalok, ráadásul a diszkóban őket ért fény- és hangeffektusok még mindig zavaró hatásúak lehetnek - fejtette ki Gál Jenő rendőr őrnagy. - A másik tipikus eset a gyalogosgázolás, amikor a magatehetetlen fiatal az úton lefekszik, és elütik. Sajnos, több ilyen esettel is találkoztunk már. Úgy tűnik, a rendőrség hiába figyelmeztet újra és újra: senki se szálljon be ittasan vagy drogosán a volán mögé, de még hátra se, ha a vezető „gyanús”. A gyalogos fiatalok pedig vigyázzanak egymásra, ne hagyjanak el senkit a társaságból, hiszen annak könnyen tragédia lehet a vége. A rendőrök ezután egyet tehetnek, szigorúbban ellenőriznek, ahogy azt már korábban bejelentették. Hiába az egyre több elbor- zasztó híradás, a rendőrök, tanárok, szülők figyelmeztetése - a diszkóbalesetek, drogos, ittas esetek száma egyre nő. A tinédzserek egy része csak a hétvégi bulikra gondol, a hétközi tanulásra csak mint szükséges rosszra tekint. Kérdés, ki tudna e probléma megoldásában segíteni. A fiatalok például a kábítószerekkel kapcsolatos gondjaikat elsősorban nem a felvilágosító programvezetőknek, netán a rendőröknek mondanák el, hanem - amint a felmérésekből kiderül - egy volt drogos véleményét hallgatnák meg, esetleg kortársaikra hagyatkoznának. Ennél már kevesebben kérdeznék meg saját szüleiket. A diákok a bulikról nem sokat beszélnek, a felnőttek nem tudják, miként próbáljanak kommunikálni a gyerekekkel. A problémát ugyanakkor kezelni kell, mivel sokak szerint még csak az általános robbanás előtt állunk. Nyaka Szabolcs A kérdezettek 2,2 százaléka vallotta állandó kábítószer-fogyasztónak magát Dunai Imre jegyzete Hej, Rákóczi! Nálunk hivatalosan csak sportesemények eredményére lehet még tippelni, pedig számos más alkalom is adódna a fogadásra. Kínálkozott erre például a magyar bankók lecserélésének és megújításának a folyamata is. A fogadási esélylatolgatás lehetősége abban állt, hogy vajon melyik új fazonú címlet kibocsátása előtt kongatják meg a vészharangokat azok, akik éppen más nevezetességek képmását szeretnék viszont látni a magyar bankókon. A türelmetlen fogadók valószínűleg az ezres bankóra tippeltek volna, hiszen itt király ütötte ki a híres zeneszerzőt. Hunyadi Mátyás azonban elég nagy történelmi tekintély ahhoz, hogy direkt szót lehessen emelni ellene a lecserélt Bartók érdekében. Mostanra kiderült, hogy a fogadáson azok nyertek volna, akik az utolsó előtti stációt is kivárják. Az ötszázason elkövetett Rákó- czi-Ady cserénél elszakadt a kifogások gátja. Nem mintha a vezérlő fejedelmet nem övezné elég tisztelet nálunk, de már alig maradt más apropó a szemrehányások ki- nyilvánítására. A sajtóban is teret nyertek a sajnálkozások: „Lám, a magyar pénzeken - nem úgy mint másutt - nem kaphat helyet a világszerte ismert zeneszerző, a bankóképmások között már egyetlen művész sem maradt.” Legutóbb a tudomány világából is megfogalmazódott a reklamáció: „Miért nem kap képviseletet a pénzeinken a magyar tudomány?” Ezek a kritikák és egymást ütő javaslatok abból a szokásunkból fakadnak, hogy a kiválóságok megbecsülését igen sokan bankón-szereplé- sekben, és még inkább a közterületi elnevezésekben mérik. Az ennek jegyében zajló névadások legnagyobb hulláma már túlfutott felettünk, de évek múltán is azt tapasztalhatjuk: a kiverekedett megtiszteltetés egyetlen közelmúltbeli közszereplőt sem tett ismertebbé. Az utcanévtábla ugyanis önmagában nem alkalmas erre. Ahogy a bankjegy sem a magyar művészet és tudomány dicsőítésére. Sőt, lenne egy fogadásom: a bankókon most szereplőkről sem tud öt-öt mondatnál több pontos információt elmondani tíz, találomra kiválasztott pénzforgatóból kilenc. És ezt már nem lehet a pénztervezők nyakába varrni. Reménytelen szerelem fotó: wéber tamás Pénzzé tett utcanevek A világ olyan lett, mint a Monopoly játék, legalábbis a Brandenburg tartománybéli Elsterwerda városkában. A tehetősek itt is utcát vásárolhatnak maguknak, egészen pontosan utcanevet. Egy Günther Zimmermann nevű polgár ötlete nyomán a város vezetése úgy döntött, hogy az újonnan létesített utcákat bárki 20 000 márkáért önmagáról neveztetheti el. Peter Schwarz polgármester úgy véli, hogy ezzel az önkormányzat jelentős bevételhez juthat. S az sem nagy baj, - mondta - ha nem minden utca és tér Schillerről vagy Goethéről van elnevezve. A névadó- névvevő pedig előbb-utóbb úgyis híres lesz, hisz utcát neveztek el róla. Gibraltár jövője Most 285 esztendeje, hogy az utrechti béke nyomán örökre Nagy- Britannia kapta meg Gibraltárt. Az 1713-as megállapodás csak szentesítette a már korábban, 1704- ben bekövetkezett angol hódítást. Azt, amibe Spanyolhon azóta, csaknem három évszázada, egyszerűen képtelen belenyugodni. A mostani évforduló is alkalmat kínált Hispániának arra, hogy egy újabb, sokadik dühös okmányt tegyen le a világ asztalára. A madridi Nemzetközi Intézet tanulmányában a gibraltári helyzetet keresetlen egyszerűséggel „daganatnak” nevezte a világ testén. Gibraltár egyébként sziklahegy, amit mindössze keskeny földnyelv köt össze a spanyol szárazfölddel. Sajátos geopolitikai helyzet: az itteni tengerszoros volt évezredeken keresztül az egyetlen összeköttetés a Földközi-tenger és a nyugati külvilág között. A szoros legkeskenyebb része 14,2 kilométer és ezt a stratégiailag kulcsfontosságú „nyakat” 1704 óta Anglia ellenőrzi. London jóváhagyása nélkül egy lélekvesztő sem juthat itt át még ma sem. A ködös Albion így valóban sokat köszönhetett és köszönhet Gibraltárnak. A Szikla nélkül Nelson vesztett volna Trafalgamál 1805-ben, mert szakértők szerint érvényesült volna a spanyol-francia flotta akkori túlereje. A Szikla nélkül a második Világháborúban nem kaphattak volna időben utánpótlást az Afrikában küzdő brit csapatok és Rommel megnyerhette volna a játszmát. Gibraltár nélkül nehéz lett volna az 1956-os sikeres angol-francia katonai kaland Szuez-ügyben és még az 1982- es Falkland-háborút is nehezebb lett volna ennyire sikeresen megvívniuk a Vaslady csapatainak. * Éz a történelem. A mai helyzet lényege pedig az a kettősség, amelynek egyik faktora, hogy a 30 ezer gibraltári majdnem száz százaléka ragaszkodik a brit hatalom fennmaradásához; a másik pedig az, hogy Madrid 1704 óta visszahódításról álmodozik. London válasza: nem árulhatja el a gibraltáriakat, akik hallani sem akarnak Spanyolhonról. Az 1967-es népszavazáson 12 138 voks jutott a státus quo fenntartására, és mindössze 44 (!) a Hispániához való „visszatérésre”. Ennek nyomán az örök maradást jogilag is még egyszer körülbástyázták: Gibraltár 1969-es alkotmánya kimondta, hogy London a területet „lakói akarata ellenére egyetlen más országnak sem adhatja át.” A spanyol szárazföld és a Szikla között még most sem egyszerű a közlekedés, holott Spanyolország is, Anglia is tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak. A hely olyan kicsi, hogy a repülőtér közelében lévő autóút forgalmát felszállások és landolások idején lezárják. És sok évtized és teljes szünet után a közúton is csak Franco halála után tíz évvel indulhatott meg a forgalom. Ezek után nem csoda, ha a Sziklán még az anyaországnál is jobban őrzik a hagyományokat. A kormányzó három évszázada a következő módon adja át az erőd ötkilós kulcsát az újonnan kinevezett parancsnoknak. A várkapitány az ajtódöngetésre kiszól:- Ki van odakint?- A kulcsot hoztuk - hangzik a válasz.- Milyen kulcsot?- Őfelsége kulcsát.- Értettem, őfelsége kulcsát. Nyitom a kaput és átveszem. Ferenczy Europress >*> i t k V
