Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-19 / 317. szám

1998. november 19., csütörtök Háttér - Riport Dunántúli Napló 11 FOTÓK:LAUFER LÁSZLÓ A világ a gyermekek szemével Úgy tartják, a gyerekek kimondják az igazságot. Talán, ha gyakrabban figyelnénk rájuk, többét megtudnánk arról, milyenek vagyunk, s milyen világot is teremtettünk a számukra. Sokszor egy rajz, egy vers, vagy éppen néhány sornyi fogalmazás árulja el legjobban, hogy egy családi ki­rándulás boldogabbá teszi őket, mint a dús ajándék, s hogy a legnagyobb félelmet nem az ágy alatt lakó szörny okozza, hanem az aggódás: mi lesz, ha anya és apa nem békiil ki többé? mert akkor a leszármazottaim is nyugodtan élhetnének.” De a legpontosabban az ötö­dikes Kiss Bianka fogalmazott, aki első díjat is kapott munká­jáért. Szerinte „Földünk, ame­lyen élünk, olyan, mint egy nagy, hatalmas labda. Mi, em­berek vagyunk az ici-pici kis színes pöttyök rajta. Egy-egy színes pötty egy-egy népcso­portot jelent, melyek gyönyö­rűen mutatnak egymás mellett. Ezek a jószomszédos országok. De sajnos vannak színek, ame­lyek elütnek egymástól. így van ez egyes országok között is, ahol az emberek háborúznak egymással. Mi még kimara­dunk a felnőttek buta dolgaiból. Mi még örülünk mindennek. Tudunk őszintén szeretni és megbocsátani. Szeretném, ha a felnőttek is jók lennének, nem bántanák egymást, ha ők is olyanok lennének, mint mi.” Ki tudja? Talán megpróbál­hatnánk. Hodnik Ildikó Gy. Szíjártó Eszter (Pécs) munkája zolta-e a 4. c. osztályos Kéri Petra, nem tudni. Rajzát hatal­mas, szürke kockaházak ural­ják, melyeknek tövében egy csöppnyi kislány álldogál az egyetlen, még megmaradt fa alatt. Közös Föld De a gyerekeink azért egy jobb életben hisznek. Még az 5.A-ba járó Kerner Zsolt is, aki második helyet szerzett. Úgy véli: „A világ bizony túl jó. Meg kéne menteni! De a többi ember nem így gondolkodik. És szerintem amíg nem szeretik eléggé a Földet, a helyzet csak romlik tovább. Félek, hogy a világ már nem sokáig bírja, és egyszer csak mind elpusztu­lunk. Viszont, ha megmene­külne, annak nagyon örülnék, Az elmúlt hetekben félezer pé­csi és Pécs környéki iskolás szedte össze képben és szavak­ban, milyennek látja a világot. Az ötlet a Pécsi Városi Könyv­tár munkatársaiban született meg, a Gyermekek Éve alkal­mából. A 6-14 éves gyerekek többségének, s ez nem is csoda, a család jelenti a világot. Talán száznál is több kép ke­rült a Bajcsy-Zsilinszky út bolt­jainak kirakatába. Sok rajzon valódi az idill, az őszi, közös kirándulás, a gyümölcsszüret vagy a gombaszedés, a levelek színes lombszőnyegbe simul­nak, mindenki mosolyog, még a nap is, a dombok mögül kan­dikálva. Máshol a születésnap, a karácsonyest a téma, vagy egyszerűen csak az étkezés maga, mintha már az is ritka és ünnepelni való esemény lenne, ha együtt ehet a család. Együttlét A gyerekek pontosan tudják, hogy a legnagyobb érték az együtt töltött idő. A pálmafás tengerpart, vagy a párizsi Eif- fel-torony csak izgalmas díszlet a családi boldogsághoz. Az ötödikes Graics Tibor, aki má­sodik helyezett lett, le is írta: „Én annak örülök, ha együtt van a család. Mert akkor min­dig vidám vagyok. A vasárnap erre a legalkalmasabb, mert olyankor senki sem dolgozik. Általában társasozni szoktunk, de az a legjobb, amikor apuval ketten focizunk.” Nagyági Bernadett (Pécs) rajza A nagyobbak már az árnyé­kos oldalt is ismerik. A nyolca­dikos Ruppert László, egy szép harmadik hely birtokosa, így fogalmaz: „Most, a huszadik század végén, ha körbenézünk egy utcán, mit látunk? Autók hada száguld el szemünk előtt, az utca csupa szemét, cigaretta- csikk, csokipapír, kólásdoboz mindenfelé. Vajon hová siet ez a sok ember, az autóáradat? Is­kolába, munkahelyre, vásá­rolni, egyszóval mindenfelé. Nem jut idejük senkire és semmire. Alig várom, hogy ha­zaérjek, mert én olyan helyen lakom, ahol mindenki ismer mindenkit. Végre hazaérek, s mintha egy másik világba ke­rülnék. Fontos vagyok, min­denki mindenkivel törődik, de amikor reggel felkelek, és ki­megyek az utcára, csak azt lá­tom, hogy mindenki siet a dol­gára. A világnak két oldala van, s mi az egyikből a másikba ke­rülünk, folyton-folyvást.” Néha, egy-egy képből csak úgy süt a magányosság. Pedig nincsenek sötét felhők az égen, csak dombokra épített, külön­álló házak, szigorú kerítésekkel elzárva. Vagy tájképek, melye­ken van ugyan hal is a tóban, pillangó is a fák közt, de a gon­dozott kerttel övezett, palota­szerű ház már sötét és üres, a hazatérőt nem várja senki. Félelem A félelem sokszor arctalan, mint a sötétség vagy a halál, máskor meg nagyon is meg­fogható, mint a bomba, a vil­lám, a tűz, az árvíz, a háború. A valóság lehet félelmetes, rejté­lyekkel teli. Ahogy a hatodikos Mészáros Mirjana versének egy részletében írta: „Legyőzni a félelmet nem bírom. / Hogy hogy kell? / Az számomra titok. / Nem tudom, hol van a titkok könyve, / és kinek szabad ol­vasni belőle.” S hogy mi űzi el a szorongást? Ki az, aki meg­védi a rettegő gyermeket, s még arra is képes, hogy az álmába is elkísérje? Az igazi édesanyák biztosan ilyenek. Egy olyan mama például, mint akit az 5.B-be járó Molnár Judit rajzán látunk, könyvvel a kezében, az éjszakai lámpa csendes fényé­ben, ahogyan álomba ringató mesét olvas éppen. Külön világban Leírni a fájdalmat nehezebb, mint lerajzolni. Egy kisfiú talán saját féltett reményét, legrejtet­tebb vágyát festette meg éppen, amikor alvó önmagát ábrázolta, a fölötte lebegő álombuborék­ban pedig édes­apja és édesanyja épp kibékülni igyekszik. Van olyan rajz is, melyről ugyan béke sugárzik, de az apa már az aj­tóban áll, el­menni készü­lődve. És beszél- e jobban bármi annál a képnél, melynek ketté­osztott mezejé­ben az egyik ol­dalon az édes­anya és kislánya áll, mosollyal, napsütésben, a másikon pedig az apa, szomorú arccal, viharos ég alatt. Szűkíts Re­náta, egy 5.B osztályos kislány ugyancsak két részre osztotta rajzát. A világ, család nélkül elhagyott, síró gyermekeket je­lent a számára, családdal vi­szont biztonságos, meleg öle­lést, melyben összekapaszkod­hat szülő, gyermek, testvér. Hazai tájak Az egyik első helyezett, Víz­vári Zoltán (nyolcadikos fiú) fa­lujáról, Felsőszentmártonról írt. Igazi büszkeséggel, hiszen van ott gyönyörű sportcsarnok, sok jó hangú énekes, és még remek horgászhely is, ahol ő minden­napos vendég. Ottmaradna szí­vesen a faluban, csak a munka- lehetőség kevés. Krentz Péter 6.B osztályos fiatalember hasonló érzékeny­séggel vette észre, hogy vannak köztünk, akiknek a sors nem adott másokkal egyenlő esélye­ket. Rajzán vigasztalan, kopár fák között egy féllábú férfi ül egy pádon, mellette kerekes széke, kezében talán harmo­nika, előtte a földön adomány­kérő doboza. Hogy a szomorú jövőt vagy már az aggasztó jelent ábrá­it« m Budapest Alapkezelő Rt. széles befektetési- alap-kínálata tovább bővült! Új alapunkat azoknak a megfontolt befektetőknek ajánl­juk, akik minden eshetőségre gondolnak, befektetései­ket igyekeznek több alap között megosztani, s mindig több lábon állnak. Miért érdemes a Budapest Nemzetközi Kötvény Alapot választani? Mert viharos időkben a legnagyobb védelmet a fejlett nyu­gati országok kötvényei nyújtják. Nemzetközi Kötvény Alap befektetésével mostantól Ön is ideálisan egészítheti ki kockázatosabb, de nagyobb ho­zammal kecsegtető befektetéseit, amelyeket ugyancsak a Budapest Alapkezelő Rt. széles kínálatából választhat ki. Legyen Ön is megfontolt befektető! Budapest Nemzetközi Kötvény Alap . CREDIT A SÜSSE ASSET MANAGEMENT szakmai támogatásával BUDAPEST BANK Jelen hirdetés nem felhívás befektetési jegy vásárlására. Amennyiben bővebb tájékoztatást szeretne kapni a Budapest Befektetési Alapokról, keresse fel bármely Budapest Bank-fiókőt, vagya Budapest Alapkezelő Rt honlapját a http://www.bpalap.hu címen. További információkat kaphat a 269-6272-es Faxinfo telefonszámon.

Next

/
Thumbnails
Contents