Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-19 / 317. szám
1998. november 19., csütörtök Háttér - Riport Dunántúli Napló 11 FOTÓK:LAUFER LÁSZLÓ A világ a gyermekek szemével Úgy tartják, a gyerekek kimondják az igazságot. Talán, ha gyakrabban figyelnénk rájuk, többét megtudnánk arról, milyenek vagyunk, s milyen világot is teremtettünk a számukra. Sokszor egy rajz, egy vers, vagy éppen néhány sornyi fogalmazás árulja el legjobban, hogy egy családi kirándulás boldogabbá teszi őket, mint a dús ajándék, s hogy a legnagyobb félelmet nem az ágy alatt lakó szörny okozza, hanem az aggódás: mi lesz, ha anya és apa nem békiil ki többé? mert akkor a leszármazottaim is nyugodtan élhetnének.” De a legpontosabban az ötödikes Kiss Bianka fogalmazott, aki első díjat is kapott munkájáért. Szerinte „Földünk, amelyen élünk, olyan, mint egy nagy, hatalmas labda. Mi, emberek vagyunk az ici-pici kis színes pöttyök rajta. Egy-egy színes pötty egy-egy népcsoportot jelent, melyek gyönyörűen mutatnak egymás mellett. Ezek a jószomszédos országok. De sajnos vannak színek, amelyek elütnek egymástól. így van ez egyes országok között is, ahol az emberek háborúznak egymással. Mi még kimaradunk a felnőttek buta dolgaiból. Mi még örülünk mindennek. Tudunk őszintén szeretni és megbocsátani. Szeretném, ha a felnőttek is jók lennének, nem bántanák egymást, ha ők is olyanok lennének, mint mi.” Ki tudja? Talán megpróbálhatnánk. Hodnik Ildikó Gy. Szíjártó Eszter (Pécs) munkája zolta-e a 4. c. osztályos Kéri Petra, nem tudni. Rajzát hatalmas, szürke kockaházak uralják, melyeknek tövében egy csöppnyi kislány álldogál az egyetlen, még megmaradt fa alatt. Közös Föld De a gyerekeink azért egy jobb életben hisznek. Még az 5.A-ba járó Kerner Zsolt is, aki második helyet szerzett. Úgy véli: „A világ bizony túl jó. Meg kéne menteni! De a többi ember nem így gondolkodik. És szerintem amíg nem szeretik eléggé a Földet, a helyzet csak romlik tovább. Félek, hogy a világ már nem sokáig bírja, és egyszer csak mind elpusztulunk. Viszont, ha megmenekülne, annak nagyon örülnék, Az elmúlt hetekben félezer pécsi és Pécs környéki iskolás szedte össze képben és szavakban, milyennek látja a világot. Az ötlet a Pécsi Városi Könyvtár munkatársaiban született meg, a Gyermekek Éve alkalmából. A 6-14 éves gyerekek többségének, s ez nem is csoda, a család jelenti a világot. Talán száznál is több kép került a Bajcsy-Zsilinszky út boltjainak kirakatába. Sok rajzon valódi az idill, az őszi, közös kirándulás, a gyümölcsszüret vagy a gombaszedés, a levelek színes lombszőnyegbe simulnak, mindenki mosolyog, még a nap is, a dombok mögül kandikálva. Máshol a születésnap, a karácsonyest a téma, vagy egyszerűen csak az étkezés maga, mintha már az is ritka és ünnepelni való esemény lenne, ha együtt ehet a család. Együttlét A gyerekek pontosan tudják, hogy a legnagyobb érték az együtt töltött idő. A pálmafás tengerpart, vagy a párizsi Eif- fel-torony csak izgalmas díszlet a családi boldogsághoz. Az ötödikes Graics Tibor, aki második helyezett lett, le is írta: „Én annak örülök, ha együtt van a család. Mert akkor mindig vidám vagyok. A vasárnap erre a legalkalmasabb, mert olyankor senki sem dolgozik. Általában társasozni szoktunk, de az a legjobb, amikor apuval ketten focizunk.” Nagyági Bernadett (Pécs) rajza A nagyobbak már az árnyékos oldalt is ismerik. A nyolcadikos Ruppert László, egy szép harmadik hely birtokosa, így fogalmaz: „Most, a huszadik század végén, ha körbenézünk egy utcán, mit látunk? Autók hada száguld el szemünk előtt, az utca csupa szemét, cigaretta- csikk, csokipapír, kólásdoboz mindenfelé. Vajon hová siet ez a sok ember, az autóáradat? Iskolába, munkahelyre, vásárolni, egyszóval mindenfelé. Nem jut idejük senkire és semmire. Alig várom, hogy hazaérjek, mert én olyan helyen lakom, ahol mindenki ismer mindenkit. Végre hazaérek, s mintha egy másik világba kerülnék. Fontos vagyok, mindenki mindenkivel törődik, de amikor reggel felkelek, és kimegyek az utcára, csak azt látom, hogy mindenki siet a dolgára. A világnak két oldala van, s mi az egyikből a másikba kerülünk, folyton-folyvást.” Néha, egy-egy képből csak úgy süt a magányosság. Pedig nincsenek sötét felhők az égen, csak dombokra épített, különálló házak, szigorú kerítésekkel elzárva. Vagy tájképek, melyeken van ugyan hal is a tóban, pillangó is a fák közt, de a gondozott kerttel övezett, palotaszerű ház már sötét és üres, a hazatérőt nem várja senki. Félelem A félelem sokszor arctalan, mint a sötétség vagy a halál, máskor meg nagyon is megfogható, mint a bomba, a villám, a tűz, az árvíz, a háború. A valóság lehet félelmetes, rejtélyekkel teli. Ahogy a hatodikos Mészáros Mirjana versének egy részletében írta: „Legyőzni a félelmet nem bírom. / Hogy hogy kell? / Az számomra titok. / Nem tudom, hol van a titkok könyve, / és kinek szabad olvasni belőle.” S hogy mi űzi el a szorongást? Ki az, aki megvédi a rettegő gyermeket, s még arra is képes, hogy az álmába is elkísérje? Az igazi édesanyák biztosan ilyenek. Egy olyan mama például, mint akit az 5.B-be járó Molnár Judit rajzán látunk, könyvvel a kezében, az éjszakai lámpa csendes fényében, ahogyan álomba ringató mesét olvas éppen. Külön világban Leírni a fájdalmat nehezebb, mint lerajzolni. Egy kisfiú talán saját féltett reményét, legrejtettebb vágyát festette meg éppen, amikor alvó önmagát ábrázolta, a fölötte lebegő álombuborékban pedig édesapja és édesanyja épp kibékülni igyekszik. Van olyan rajz is, melyről ugyan béke sugárzik, de az apa már az ajtóban áll, elmenni készülődve. És beszél- e jobban bármi annál a képnél, melynek kettéosztott mezejében az egyik oldalon az édesanya és kislánya áll, mosollyal, napsütésben, a másikon pedig az apa, szomorú arccal, viharos ég alatt. Szűkíts Renáta, egy 5.B osztályos kislány ugyancsak két részre osztotta rajzát. A világ, család nélkül elhagyott, síró gyermekeket jelent a számára, családdal viszont biztonságos, meleg ölelést, melyben összekapaszkodhat szülő, gyermek, testvér. Hazai tájak Az egyik első helyezett, Vízvári Zoltán (nyolcadikos fiú) falujáról, Felsőszentmártonról írt. Igazi büszkeséggel, hiszen van ott gyönyörű sportcsarnok, sok jó hangú énekes, és még remek horgászhely is, ahol ő mindennapos vendég. Ottmaradna szívesen a faluban, csak a munka- lehetőség kevés. Krentz Péter 6.B osztályos fiatalember hasonló érzékenységgel vette észre, hogy vannak köztünk, akiknek a sors nem adott másokkal egyenlő esélyeket. Rajzán vigasztalan, kopár fák között egy féllábú férfi ül egy pádon, mellette kerekes széke, kezében talán harmonika, előtte a földön adománykérő doboza. Hogy a szomorú jövőt vagy már az aggasztó jelent ábráit« m Budapest Alapkezelő Rt. széles befektetési- alap-kínálata tovább bővült! Új alapunkat azoknak a megfontolt befektetőknek ajánljuk, akik minden eshetőségre gondolnak, befektetéseiket igyekeznek több alap között megosztani, s mindig több lábon állnak. Miért érdemes a Budapest Nemzetközi Kötvény Alapot választani? Mert viharos időkben a legnagyobb védelmet a fejlett nyugati országok kötvényei nyújtják. Nemzetközi Kötvény Alap befektetésével mostantól Ön is ideálisan egészítheti ki kockázatosabb, de nagyobb hozammal kecsegtető befektetéseit, amelyeket ugyancsak a Budapest Alapkezelő Rt. széles kínálatából választhat ki. Legyen Ön is megfontolt befektető! Budapest Nemzetközi Kötvény Alap . CREDIT A SÜSSE ASSET MANAGEMENT szakmai támogatásával BUDAPEST BANK Jelen hirdetés nem felhívás befektetési jegy vásárlására. Amennyiben bővebb tájékoztatást szeretne kapni a Budapest Befektetési Alapokról, keresse fel bármely Budapest Bank-fiókőt, vagya Budapest Alapkezelő Rt honlapját a http://www.bpalap.hu címen. További információkat kaphat a 269-6272-es Faxinfo telefonszámon.
