Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-22 / 290. szám
10 Dünántúli Napló Emlékezés 1998. október 22., csütörtök Kovács István BUDAPEST a kiégett napok sötét testetlen halottak tátongtak a házak koporsófalán a sír-sorok mint gyeptégla-sikátorok szeletelték fel a parkokat s a parkok a várost egy ember sírt könyörtelen szelek tépték a terek fű-haját vér-kérgű fák várták a lombtalan tél havát ködét s voltak gyökerek kik fölszívták az eltemetettek átfázott csöndjét (1966) Tüntetők a fővárosi utcán archív fotó A sokféleség volt a jellemző - A rendőrségi dokumentumok jó része még hiányzik Forradalom - sok bába közt Az 1956-os forradalom baranyai eseményeinek és utóéletének kutatására 1990-ben kutatói munkacsoport alakult. A levéltári források és bírósági anyagok szisztematikus gyűjtését dr. Bán Péter, a JPTE adjunktusa, Rozs András és Hajdú Imre megyei levéltárosok kezdték meg. Ma már csak Rozs András dolgozik Pécsett, őt kérdeztük, hol tart ma a kutatás.- Az alapokat a gyűjteményhez dr. Péter Károly főorvos teremtette meg, aki a POTE-n tanított, és a nagyon sok dokumentumot a rendelkezésünkre bocsátott a résztvevőkről, míg például a JPTE Jogi Kara anyagai még hiányoznak. De kezdjük azzal, mit is kellett vizsgálnunk. A megyei városokban, ahol egyetem volt, már 22-én tüntettek - így Pécsett is. A főváros mellett Győr, Miskolc és Pécs voltak ebben a legaktívabbak. Október 28-án zárul a forradalom első szakasza, ekkor alakul meg a Baranya Megyei Munkások Forradalmi Tanácsa - mindenütt intézménye- sedik a forradalom. A kisebb településeken egy-két nap múlva alakulnak meg a nemzeti tanácsok, bizottságok - ez november 4-éig, a szovjet bevonulásig tart. December elejéig az időszakot sortüzek, megtorlások jellemzik, majd a forradalmi tanácsok elkeseredett utóvédharca, december közepéig.-A forradalom, jellegét tekintve, kiknek a forradalma Pécsett?- Roppant nehéz objektív képet adni. Az egykori résztvevők visszaemlékezéseit befolyásolja az idő, rendszerint valamilyen elfogultság dominál, amely egy-egy nézetet kisajátíthat. Például, hogy a forradalmat- a reformkommunisták csinálták, illetőleg az igazi magyar keresztények, míg a harmadik változat szerint azok a polgári demokratikus erők, akik többpártrendszerben gondolkodtak. Kétségtelen, domináns erőt jelentettek azok a kisgazdák, szocdemek, akik helyeselték ugyan a baloldali fordulatot, de nem a sztálini úton. Azután ott volt a Nemzeti Parasztpártot felváltó Petőfi Párt. A kutatások is példázzák, hogy a szerveződő pártokat az összefogás igénye jellemzi.- Vagyis a forradalomra ez a sokféleség a jellemző. De hol maradnak az egykori polgárvárosból a polgári rétegek?- Valóban sokféle nézet, eszme elegye jellemzi a forradalmat, és nincs idő, hogy ez egységesüljön, valamilyen irányban kiforrjon. Ami a polgárvárost illeti, a régi úri középosztály erőit érthető módon óvatosság jellemezte, történelmi tapasztalatból is. Köztudott, hogy deportálások tizedelték őket, sok volt köztük a de- klasszált elem. De Pécsre még így is jellemző - a többi várostól eltérően -, hogy az itteni a „legellenforradalmibb” forradalom. Például dr. Kertész Endre, akkori főispán volt a helyi kisgazdák főtitkára, dr. Abay Gyula közgazdász professzor - aki Neubauerről magyarosította a nevét - volt Pécsett a forradalom fő ideológusa, eszméit a Dunántúli Naplóban is közzéteszi, amiért perbe is fogják. De ebbe a sorba kívánkozik dr. Gyenes István, aki Maiéter Pál rokona, dr. Kálmán János volt katonai ügyész, és mások is. Valamennyien a fordulat éve, 1948 előtt a város értelmiségi rétegéhez tartoztak, majd deklasszált „elemek” lettek. Még a Sopianae Gépgyár és a bánya munkástanácsaiban is voltak értelmiségi polgárok - például Vass Vilmos régi szocdemes vezető. De az nem feledhető, hogy Pécsett milyen szerepet játszottak az egyetemisták, s hogy a város és a régió forradalmát a Mecseki Láthatatlanok tették emlékezetessé, akiknek a harcát a helyi munkástanácsok igyekeztek összehangolni.- Mennyire hitelesek az egykori leírások és hogyan lehet ma a sorok közt olvasni?- Sok mindent meg lehet tudni a kötelező tanácsi jelentésekből. Ezek 1957 januáijáig még hiteleseknek tekinthetők. Később a tanácsi vezetők közül sokan - miután az erőteljes politikai balratolódás lezajlott — igyekeztek mentegetni magukat, saját védelmükben tompították vagy elferdítették az eseményekben játszott szerepüket. A politikai széljárás szerint a szövegük is mindig módosult, változott. Ez volt az elbocsátások - azaz a „racizás” - és a megtorlások időszaka. Csak a tanácsokról mintegy 10 ezer dokumentum került hozzánk.- A megtorlásokat tükröző iratokat - amelyek a perek mellékleteként szerepeltek - dr. Bán Péter gyűjtötte össze, aki tanulmányt is írt a megtorlások megdöbbentő jellemzőiről. A baranyai-pécsi bíróságokról 98 ilyen peranyag van a birtokunkban eddig, ezeken kívül 7 itt tárgyalt ügyben nem megyénkből való az érintett, 5 baranyainak a perét pedig másutt tárgyalták. Becslésünk szerint ezzel a bírósági esetek 90 százalékát már feltártuk.-Azt hiszem, ezzel a fehér foltok azért még nem tűntek el.-A rendőrkapitánysági iratok köre még messze nem teljes, bár már a Belügyminisztérium történeti irattárában is kutattunk helyi vonatkozások, adatok után, A megyei rendőr- kapitányság esetleírásai azért is hiányoznak nagyon a kutatás számára, mert konkrét eseményeket fogalmaznak meg. És ezek csak a felküldött jelentések - külön harc lesz a helyi papírok megszerzése. Ugyanakkor a belügyminisztériumi iratok átkerültek a Történeti Hivatalba - a személyiségi jogok védelme miatt a kiadásuk is nehézségekbe ütközik. A titkosítási procedúrák egészen 1992-ig folytak. Van arra is példa, hogy egy-egy per közérdekű adat közreadásáért folyik.-Mi mondható el ösz- sze gzésként?- Talán az, hogy további feladatok állnak előttünk. A levéltár újjáalakuló munkacsoportja „1956 vidéken” címmel készül kiadványt szerkeszteni, a források gyűjtéséhez most dolgoztunk ki adatlapot. A kérdésekre adott válaszok alapján a résztvevők, a visszaemlé- kezők egyedi története is teljes körűvé válhat. És persze további gyűjtőmunka és számos eddigi forrás értékelése is előttünk áll. Bóka Róbert Nagyobb figyelmet érdemelne 1956 a történelemórán S okak meggyőződése, hogy a múlt átfogó ismerete híján aligha lehet a jövőt építeni. Mások szerint az elmúlt időkön való hosszas töprengés megbénítja a jövő irányába tett lépéseket. Milyen az a kép, amely a történelemórákon formálódik a mai diákokban 1956 októberéről? A választ Miklósi Lászlótól, a történelemtanárok egyletének vezetőjétől vártuk.- A rendszerváltás időszakában 1956 októberének történései radikálisan átértékelődtek. Ez az oktatás terén úgy jelent meg, hogy az akkor érvényben lévő tankönyvek utolsó fejezete kimaradt, vagyis a magyar történelem 1945-ben véget ért. A tanárokra hárult az a feladat, hogy ki-ki belátása szerint tanítsa az ezt követő éveket a diákoknak. Ez szükségállapot volt. Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy megjelenjenek a szükséges tanulmánykötetek. Az első módosított tankönyvek igencsak esetlegesek voltak, mivel az akkor még hiányosan hozzáférhető adatok számos kérdést válasz nélkül hagytak. A változás leginkább abban nyilvánult meg, hogy az ellenforradalom kifejezést felváltotta a forradalom, ami addig fekete volt, az fehérré vált. Ám a tananyag súlypontjai, arányai nemigen változtak. A mai segédeszközök már használható, stabil mankót biztosítanak a tanárok számára.- Egyáltalán szükséges-e, hogy egységes, központi koncepció alakuljon ki e téren? -Véleményem szerint csak egy bizonyos határig előnyös az egységes koncepció. A központi irányelv akkor jó, ha csupán a tények tanítását írja elő, a tények összefüggéseit azonban a diákoknak kell felismerniük. Persze, ha a tanulók igénylik, a tanár megadhatja mindehhez a szükséges iránytűt.- Mennyire fontos a diákok, illetve a társadalom számára, hogy végre tisztán lásson e kérdésben?- A rendszerváltás körüli évek lelkesedéséhez képest mostanában a társadalmi köz- gondolkodás erősen háttérbe szorította ezt a kérdéskört. Ennek elsődleges magyarázata nem a történelemtanítás hézagosságában keresendő. Igen sokat ártott az ügy társadalmi megítélésének szempontjából az, amikor a különböző ’56-os szervezetek a nagy nyilvánosság előtt sokszor egymást kiátkozva vitatkoztak, civakodtak.- Mostanában sokszor emlegetik „egy lapon” az 1848-as és az 1956-os eseményeket. Vonható-e párhuzam e két igen eltérő történelmi korszak között?- Az 1848^19-es szabadság- harc népi emlékezete értékrendtől függetlenül minden magyar embernek fontos. 1956 ismét jó alkalom lenne egy közös nemzeti érzés kialakítására. Ez még várat magára.-A történelem nagy fordulópontjai csak bizonyos idő után értékelhetők megbízhatóan. Az eltelt több mint négy évtized elegendő ahhoz, hogy 1956-ra rárakódjon a „nemespatina”?- Egyesek szerint az események objektív megítéléséhez elegendő volt az elmúlt 42 év. Mások úgy gondolják, hogy amíg egy történelmi fordulópont részesei élnek, addig nem lehet objektiven megítélni a történteket. Természetesen más a helyzet akkor, amikor már csak az írott források állnak a kutatók rendelkezésére. Ekkor ugyanis a történetírást nem lehet szubjektív elemekkel megtűzdelni. Mindezek ismeretében tehát nem kérdéses, hogy 1956 miért nem foglalta el azt a helyet a történelemben, amelyet 1848 immár sok évtizede birtokol a köztudatban.-A tanárok többsége csak szakirodalomból és a családi emlékezésekből ismeri az ’56- os történéseket, s azok előzményeit. Tapasztalatai szerint ők általában milyen forrásból merítik a tanításhoz nélkülözhetetlen háttérinformációkat?- Valóban, a történtek újszerű megítélése hatalmas dilemma elé állította azokat a fiatal pedagógusokat, akik az iskolában az ’56-os ellenforradalomról tanultak, majd hirtelen - szinte átmenet nélkül - mindenhonnan az ellenkezőjét hallották. Szerencsére manapság könyvek tucatjaiból meríthet az elbizonytalanodott tanár. A feladat most az, hogy a fellelhető információ- kavalkádból az oktató megtalálja és kiválassza a legfontosabbakat. Szigeti Ildikó
