Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-10 / 278. szám
12 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. október 10., szombat Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Negyvenéves a Jelenkor. 40. évfordulóját ünnepli a pécsi Jelenkor. A jubileumi szám megjelenése alkalmából október 13-án 11 órakor a Művészetek Házában Ber- tók László költő, Csuhái István, Ágoston Zoltán és Nagy Boglárka szerkesztők hívják beszélgetésre a sajtó képviselőit. Előadások Pécsről. Október 16-án 14 óra 30-kor Pécsett a Dominikánus Házban a város társadalmának fejlődéséről rendez konferenciát a Pécs Története Alapítvány az OTKA támogatásával. Elnököl Huszár Zoltán, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója. A zárókonferencia október 30-án lesz, amelyen a kiemelkedő történeti személyiségekről és a kultúráról tartanak majd előadásokat. Koncert a Bazilikában. A Pécsi Szimfonikus Zenekar a III. Megyenap alkalmából október 10-én 19 órakor a Bazilikában Liszt Faust-szimfóniáját adja elő. Vezényel Howard Williams. Könyvbemutató. Pécsett a Lenau Házban október 15- én 18 órakor Tabajdi Csaba „Az önazonosság labirintusai” című könyvét mutatják be a Magyarországi Ifjú Németek Közösségének szervezésében. Folknap az Ifjúsági Házban. Október 16-án 16 órakor „aprók” tánca vezeti be a zenei folknapot Pécsett az Ifjúsági Házban. Az eseményen a helyiek mellett neves erdélyi, vajdasági és budapesti zenei együttesek lépnek fel a Pécsi Kulturális Központ és a vendéglátók szervezésében. Tudományos műhely. Az irodalomtudomány műhelyei című sorozat következő estjén, október 13-án 18 óra 30-kor a Művészetek Házában Kibédi Varga Áron „Szavak — világok” és Thomka Beáta „Narratívák I., II.” című köteteiről a szerzőkkel Bacsó Béla esztéta és Pálinkás György könyvkiadó beszélgetnek. Az ünnepség a Linni-Jag együttes műsorával kezdődött FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Közösségi ház a cigányságnak Ünnepélyes keretek között adták át tegnap Pécsett a Rácz Aladár Közösségi Házat a József utcában, amely Baranya cigányságának európai színtű kulturális intézménye. A létesítmény létrehozása széles körű összefogás eredményeképpen történhetett csak meg. Dr. Kosztics István tíz évvel ezelőtt hozta létre a Cigány Kulturális Közművelődési Egyesületet, melynek azóta elnöke. Az egyesület által kialakított első közösségi ház, a mostaninak az elődje a József utcában meglehetősen siralmas állapotban volt, bár ennek ellenére emlékezetes programok szerveződtek benne; létjogosultsága sohasem kérdőjeleződött meg. Felújítása vagy újraépítése egyre inkább elkerülhetetlenné vált, bár eleinte nem sok kilátás volt annak anyagi fedezetére. Végül is úgy döntöttek, hogy lebontják, s a helyén egy minden szempontból korszerűnek mondható épületet emelnek. A pénzeket az építkezéshez különböző pályázatokon nyerték el, de a legtöbbet holland alapítványok adták, valamint a Holland Királyság külügyminisztériuma MATRA programjából is kaptak 18 milliót. A város az elmúlt négy évben 8 milliót, a megye hármat adott, a Művelődési Minisztérium 3,9, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal 3,5 milliója is komoly segítség volt, miként a helyi cigány kisebbségi önkormányzat 1,5 milliós segítsége. A ház többcélú, a földszinten kapott helyet az Erdős Kamill Cigánymúzeum gazdag anyagával, az emeleten egy kiállítóelőadóterem, a padlástérben kézműves műhelyeket terveznek, de elképzelhető ott egy padlásszínház is. A mélyföldszinten a Péli Tamás Ifjúsági Klub várja a fiatalokat. A ház átadási ünnepségén dr. Kosztics István hangsúlyozta, hogy nagy öröm a cigányság számára, hogy egy olyan városban, ahol több száz esztendeje sok nemzetiség él együtt, a romák is rendelkeznek már egy olyan szellemi, kulturális centrummal, mint amilyennel a többiek, a németek vagy a hor- vátok, s ezt semmiképpen sem lehet elvenni tőlük. Az ideiglenesen egy hónap óta üzemelő ház már több mint negyven településsel teremtett szoros kapcsolatot, amely azt bizonyítja, hogy nagy igény volt megye- szerte az intézményre. Doncsev Tosó (képünkön), a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal közelmúltban kinevezett elnöke a kormány, a hivatal és a Kisebbségi Közalapítvány nevében is köszönetét mondott mindazoknak, akik tettek valamit a megvalósulás érdekében, s örömét fejezte ki amiatt, hogy itt együtt vannak romák és nem romák, hiszen ennek így is kell lennie a 2000. év hajnalán. Dr. Hargitai János, a megyei közgyűlés alelnöke hangsúlyozta a kisebbségi léttel összefüggő kultúra gyakorlásának fontosságát, s méltatta a hollandok nagyvonalú támogatását, amely átlendítette a holtponton az olykor meg-meg- akadt építkezést. Jeles nap a város életében a Rácz Aládár Közösségi Ház átadása, mondta avatóbeszédében dr. Páva Zsolt polgármester, hiszen egy rendkívül gazdaságosan kihasznált, komplex szolgáltatással bíró intézmény született, amely biztos hátteret nyújt a cigányságnak identitásának megőrzésében. Szeretne bízni abban, hogy a működés is zökkenőmentes lesz, ehhez a város igyekszik minden segítséget megadni. Mayer Mihály pécsi megyés püspök mielőtt megáldotta volna a házat, szólt arról, hogy a jelen mindig a múlt kultúrájából él, a kérdés csupán az, hogy valóban él belőle vagy feléli azt. Reményét fejezte ki, hogy ez esetben az előbbiről lehet csak szó, hiszen ha a civilizáció feléli a kultúrát, elveszítjük emberségünket, „elveszítjük a bennünk lévő Krisztus arcot” - idézte az előtte versét mondó Kovács József Hontalan költőt. Cseri László Magyarul magyarán Magyar vagy idegen? Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy milyen erők, milyen titkos törvények döntik el egy-egy idegen szó magyarított változatának sorsát: megmarad vagy feledésbe merül. A szómagyarítás hőskorában hosszabb-rövidebb ideig közszáj on-köztollon forgott jó néhány ún. univerzális idegen szó magyar változata. A gázt légszesz, a parkettát a rakottá, a kekszet a sütke lett volna hivatva felváltani. A mai ember számára jó néhány társukkal együtt ezek nyelv- történeti érdekességek. Mindannyian tanúi lehetünk az idegen és a magyar szó küzdelmének. Szemléletes példa telefon szavunk. A távbeszélő főként összetételekben terjedt el, de azt még sose hallottam, hogy valaki így szólt volna: Sürgősen távbeszélnem kell - Vagy: Ne zavarj, nem látod, hogy távbe szélek? - A telegráf viszont kihullott a rostán, s távirat lett belőle. Ez ún. tükörszó, mégis legyőzte az eredeti magyart, a sürgöny-1. A patika-gyógyszertár ugyancsak vívja a harcát. Az idegen javára látszik billenni a patikamérleg, valószínűleg a rövidsége miatt. Koronként is változik a győzelem esélye. Nagycsoportos unokámmal beszélgetve megkérdeztem, milyen foglalkozások vannak az óvodában. (így, ókonzervatív módon, az ovi helyett.) Szinte gondolkodás nélkül kezdte sorolni: matek ... Hinnye, gondoltam magamban, az én időmben még a középiskolában is számtan volt, később mennyiségtan. Aztán itt van másik két beszédes példa. A frizsider vagy fridzsider valamikor státus- szimbólum volt. A nálunk kialakult vagy alakulóban lévő társadalmi rendet Veres Péter róla nevezte el frizsiderszocializmusnak. Elvétve ugyan még hallható, de egyértelműen a hűtőszekrény győzött, pedig egy szótaggal hosszabb, mint az idegen. Viszont a televízióval nem volt szerencsénk. Meg kell elégednünk a tv kiejtve tévé rövidített változatával. Sokszor emlegetik a magyarítás kudarcaként a grape fruit helyette javasolt citrancs elutasítását. Maradt az idegen a maga eléggé változatos kiejtésével. Győzelemként ünnepeltük az ABC-áruház szóleleményt a Supermarket helyett. Nem sok idő múlva visszafogadtuk az eredeti nevét SM rövidítéssel megszelídítve. Ma pedig a SPAR tündököl jó néhány áruház homlokzatán a magyarító törekvések kudarcaként. Elrejtve az új szavak elvetésének vagy elfogadásának titkát. Vagy talán a nemzetközi piacgazdaság a magyarázat? Rónai Béla Pécsi kórus Quarratában Itáliában járt nemrég a Pécsi Művészeti Szakközépiskola leánykara Rába Mária karnagy vezetésével. A Tos- cán Kórusszövetség valamint Pistoia és Quarrata város kórusainak és ön- kormányzatainak meghívására három hangversenyt adtak a pécsi diákok. Pistoiában két koncertet szerveztek, az egyiket a város főterén. Rába Mária karnagy ezen az estén főleg magyar és itáliai szerzők műveiből állította össze az önálló hangverseny műsorát. A lelkes hallgatóság nagyra értékelte a kórus előadását és a szólisták - Salamon Réka, Németh Renáta (ének) és Mohácsy Orsolya (hegedű) — kiváló teljesítményét. A templomi koncert hasonlóan felemelő élményt nyújtott a közönségnek. A hely szelleméhez illően itt egyházi kompozíciók kerültek műsorra. Kocsár Miklós: Missa in A című műve az olasz közönséget is magával ragadta. A kórust hivatalában fogadta a város polgármesterhelyettese. Áz utazás fő állomása az a fesztiváL volt, amelyet egy Quarrata nevű kisvárosban rendeztek négy olasz kórus valamint a pécsi leánykar közreműködésével a helyi színházban. Változatos műsorral, dinamikus előadással lépett föl a pécsi leánykar. A magyar szerzők - Kodály, Szokolay, Kocsár - darabjai mellett a kortárs európai szerzők művei is szerepeltek a koncerten. A zenére rendkívül érzékenyen reagáló olasz közönség zajos ünneplésben részesítette a pécsieket, és Giancarlo Pagni, a Toscán Kórusszövetség elnöke is meleg szavakkal gratulált Rába Máriának és kórusának. A» pécsi diákoknak alkalmuk nyűt a környékbeli nevezetes műemlékek megismerésére is. Törtely Zsuzsa Futnak a képek FILMJEGYZET Mint a Hold a vizen Jelenet a filmből 1937-ben Tibetben egy vándor szerzetes, akinek a XIII. Dalai Láma utódját kellett megtalálnia, a kínai határ közelében betért egy parasztházba, ahol felismerte, hogy a család kétéves fiúgyermeke a keresett személy, ő a „Kundun”, az előző tizenhárom dalai láma inkarnációja. A fiú megtalálásának jelenetei Martin Scorsese Kundun című filmjének legszebb, bevezető képsorát alkotják. Ez arról tanúskodik, hogy a rendező tudja, miről beszél, képes volt az ázsiai kultúra néhány fontos elemének megértésére, amit, persze, le kellett fordítania a mozgókép és - sajnos, ám elkerülhetetlenül - az amerikai nézők nyelvére. Scorsese „tibetol”, mondják a fanyalgók, de ha nem ezt teszi, nincs pénz, nincs film. Hát akkor inkább legyen. Egyébként azt a bevezető képsort csak úgy készíthette el, hogy olyanná vált kicsit, mint a kereső szerzetes hatvan évvel ezelőtt: ő maga is megtalált egy titokzatos tehetségű kisfiút, a gyermek dalai láma alakítóját. Ehhez hasonló erejű jelenet csak még kettő van a filmben. Az, amikor a felnőtt főpapot önvád gyötri, hogy talán nem tett meg minden lehetségesei népéért a kínai agresszió elleni küzdelemben, s megkérdezi barátjától, de inkább önmagától: csakugyan az igazi dalai lámát találták-e meg a személyében? Ezért is nevezi magát egyszerű szerzetesnek az indiai határon, menekülés közben - ez a másik emlékezetesen szép jelenet -, s hozzáteszi, hogy hívei szerint a részvét és a bölcsesség bódhi- szattvájának földi tükörképe. Mint a Hold a vizen. Scorsese, aki (édesanyját gyászolva s az ő emlékének ajánlva művét) hőse e mondatának erkölcsi súlyát megértette - kettős horizontját, a parányiság és a végtelenség lehetőségét egyaránt magában rejtő távlatát megsejtette, az idézett helyeken, s még máshol is, közel tudott férkőzni a „tibetiség” titkához. Ezt a képek nyelvén a sivár, sivatagos-sziklás táj és a buddhista szertartások színpompájának ellentéte érzékelteti, Philip Glass tibeti motívumokból szőtt, ihletett zenéjével aláfestve. És a rendező azt is tudja, dacolva a hatalmas kínai piacra kacsingató üzletemberek „fele- dékenységével”, hogy Tibetben (ahová Scorsesét nem engedték be forgatni) századunk egyik botránya történt s történik: egy humánus kultúra felszámolása.. A Kundun mégis bizakodást sugároz: a diadalmas Mao elnök olyan a filmben, akár egy lemur, vagy mint egy kitömött viaszbáb, míg a legyőzött és megalázott főpap élő, szelíd és emberi. Olyan, mint Buddha Szun Vu Kunggal szemben, Szabó Lőrinc versében. A film vezérmotívuma, a mandala, a homokból alkotott színes kép, arról vall, hogy a létezés titka az elmúlásban rejlik. Aki ezzel nincs tisztában, agyagkatonákat masíroztat, és várat épít porból-sárból. De aki rájön erre, annak szíve megtelik részvéttel minden élő iránt, s tudja, hogy ezáltal tükörképévé válik valami öröknek. Mint a Hold a vizen. Nagy Imre * l I i l
